-Szevasz Krisz, édesapám, de rég láttalak! Na, jó formában vagy, kicsit kikerekedtél. Hallom, nem vált be úgy az egyetem, ahogy szeretted volna? Ne is bánd - a nyelveket így is faszán beszéled, így meg legalább valami hasznosabbat fogsz tudni tanulni. Szóval mik a tervek? Anglia? Nem mondod. Meg is kaptad az állást? Ó, hát mire megjön a munkavállalási édesapám, az minimum egy fél év. Idefigyelj, tudok én neked jobbat. Most a Fidesznél van ez a Kossuth-terv, tudod. Na, alapítottunk itt pár üzlettárssal egy céget, külön erre a tervre szakosodva, és hatalmas pénzek forognak benne - pályázatokat készítünk, külföldiekkel tárgyalunk, ilyesmi. Na ide kellene nekem segítség. Tudod, nekem MÉG ANNYIRA nem jó az angolom meg a németem se - szóval nem tudnának már eladni, meg simán megértetem magam bárkivel, már előadást is tartottam mindkét nyelven - de azért jól jönne egy ilyen gyerek, mint te. Az miatt, hogy fordítani kéne, tolmácsolni, ilyesmik. Ha nem tetszik, akkor sincs gáz, legfeljebb tényleg kimégy az angolokhoz. Nincs harag meg semmi kötelezettség.

"Szeress úgy is, ha rossz vagyok!... hisz' az vagyok."

Egy rendkívül tehetséges ember volt, remek zenei érzékkel és tökéletes hanggal... büszkék lehetünk, hogy magyar roma volt.

Szerző: I. Jimmy és udvarnépe

Szerkesztette: Gudea enszi, Kurtz ezredes

Modorosra illő poszt a KIRÁLYról, a 90esen.

Hepciástól, az elvetemült Nekrológ szerzője figyelmét az élők se kerülhetik el. Bátorkodtam javasolni neki, hogy tartsa a most megkezdett irányt :)

Hódy Miklós értekezése az Internetről

Internet. Magától a szótól is ódzkodtam. Atavisztikus, politbürős, internacionálé hangulatot hordoz. És mily balga foglya voltam botor előítéleteimnek?! Szerénységemnek, afféle régi vágású entellektüelnek, mint az ósdi XX. század gyermekének, aki a füstös szerkesztőségek Erika, jobb helyeken Olivetti írógépcsattogásán szocializálódott, már a perszonális számítógép is befogadhatatlan technikai nóvumnak tűnt, anno a távoli múlt évezred ezerkilencszáznyolcvanas éveinek elején. A COCOM-lista réseit megtaláló ügyes beszerzők által leszállított alkatrészekből leleményes mérnökemberek által buherált kompúterkorszak honi hajnalán.

2004 decemberének vége a Brit-szigetek egyik jellegtelen nagyvárosában. Másmilyen nem is nagyon akad errefelé, de ez talán még az átlagnál is csúnyább és unalmasabb. A pubok egyedülálló hangulata érthető - máshol nem is könnyű túlélni ebben az országban, még született helyiként sem. Valamiért mégis elvannak ezek itt az visszataszító egyenéletükben: takeaway, ecetes sültkrumpli az olajtól opálosan áttetsző barna papírzacskóban, képmutató dresszkód a szórakozóhelyeken - hogy aztán a flitteres blúz alól kilógó úszógumijuk fölül öklendezzenek bele a pintespohárba - steak, curry, pie, chips, angol reggeli meg toast.

 Szia, Tibi!

Nem tudom mennyire ismerős az alábbi "kaszt", de remélem felfedezed benne a modoros globalizmus kritikust :)

Üdv,
-SunDisc-

Na, kedveskéim: köszönjük a többszáz jelölést, ezek alapján itt és most lehet ténylegesen szavazni. Úgy szilveszter környékééig pörgetjük a jelölteket, aztán meglátjuk. Számokat még nem mondok: a legtöbb jelölést Topóka, Patrick Bateman, bajor gizi, Prof. Pizka és Frengi kapták - de szoros a mezőny. 

Minek kell ez a belterjes faszszopkodás? :-( belterjes szar lett az egész, sajnálom :C 

-Sziasztok, szép jó estét kívánunk a Szamizdat Rádió és a Szabadszáj hallgatóinak, itt Somoskeőy-Zoráthy Ágota és a mikrofonnál Joe. A nemrég jóváhagyott médiatörvény kapcsán látogattunk ki ide a Bródy Sándor utcába, ahol számtalan civil tüntető, szabad gondolkodó, értelmiségi és magánember gyűlt össze, hogy kifejezze nemtetszését az úgynevezett "szájkosártörvénnyel" szemben. Rengeteg ismerős arcot látni itt: újságírókat, írókat, bloggereket - elsőként itt rögtön le is szólítanám Hidegh Lajost, a zenit.hu főszerkesztőjét - szervusz Laja, na ki gondolta volna a Hollán Ernő utca után, hogy ismét itt futunk össze?

Karolj belém barátném, aztán vessük bele magunkat a vásári forgatagba! Káprázatos az esti Vörösmarty tér! Emitt a patinás Gerbeaud, amott a Vigadó, és mindenhol ez a vidám, hömpölygő turistakavalkád!

Gyönyörű! Különösen karácsony előtt! Fények, szeretet, ünnepi hangulat! Nyoma sincs a kapkodásnak, rohanásnak, idegességnek, ami ilyenkor a műanyagfényű plázákban tombol. Ezért szeretek itt vásárolni!

Tovább a kikvogymukra...

-Hálló? Na szia Drágám, na csak úgy hívlak, hogy mi van már... mi van veled, na mesélj! Hát az nem sok. Semmisemmi, most végeztem, most szálltam fel a Bosnyákon a buszra, megyek haza, ilyesmi. Te, a faszom kivan már, de tényleg. Bent is a Robi folyton baszogat, most már egy nap nem múlik el anélkül, hogy ne szólna be valami feleslegeset.

Roliék mindig szerettek Imréékhez menni: akkor nem abból a hányadék Józsefvárosiból vagy az ijesztő, hangoskodó hordákkal megpakolt Keletiből kellett indulniuk, hanem a szép, modern Déliből. Eleve Budapesten - Zuglót leszámítva - ahol trolibusz közlekedik, ott mintha kevesebbet sütne a nap, szürkébbek lennének a házak falai, fű pedig szinte sehol nem nő. De a Délinél! Fehér burkolat, füstüveges panorámaablakok, közvetlen feljárat a metróból - ráadásul Pestre se kell átmennie az egész családnak.

Professor Pizka - tudjátok, akinek minden posztról eszébe jut, hogy ő azt már megírta a Ráérünkön. Hát ezt is megírta. Már.

Az évezredes múltra visszatekintő Margitsziget, Margareteninsel, a Nyulak Szigete - ami alig kilencven éve még csak a kiváltságosok számára nyújthatott kikapcsolódást, Magyarország elmúlt évtizedeinek legnagyszabásúbb fejlesztési programjának ad otthont 2011 tavaszától.

A szabad asszociációs gyakorlat oroszlánrészét köszönöm nosferato úrnak.

Természetesen aki ilyen volt, ma már nem vállalja (ahogy Tibi fogalmazta kissé kuszán: "ma már senki nem volt ilyen"). Hajlandó vagyok elhinni, hogy nem te voltál. DE LÉTEZIK. Az ilyenekre mindenki úgy emlékszik, hogy megtépte a haját a szünetben, és saját maga amúgy óra helyett kocsmázni járt - éjszaka meg diszkóba. És még így is jó tanuló volt - de nem tanult, csak simán okos volt... természetesen. De mégis léteztek az eminensek. És hova tűntek? 

Szoció Pata, a kikvogymuk és a Panelek népe alkotója ismét elfogadta a felkérést, hogy nálunk szerepeljen. Éljen soká!  

A szavazást lezártuk.

Többek között A maximalista család és A budai anyuka után ismét balage_81.

A multis klikkek

Nők gyakrabban alkotják, mint férfiak, bár mindkét klikk-típus elég hasonló elvek szerint működik. Jellemző rájuk, hogy ritka az azonnali teljes jogú tagság, főleg a női csoportokba, azokon belül is a már régen működőkbe nehéz bekerülni.

Lehalt a 3G? Tényleg most ez a legnagyobb problémánk? Hát ez számít? Régen nem volt három gé, mégis milyen jól megvoltunk, sőt, mit ne mondjak, jobb is volt anélkül.

Azelőtt hétfőn adásszünet volt a tévében, az megvan még? Az sem véletlen ám, édesapám, mi úgy hívtuk, gyerekcsináló nap, ha érted, hogy mondom. Megadták a lehetőséget, hogy találkozzanak egymással az emberek, hogy elmenjenek vacsorázni, vagy tekézni egyet. Mi? Hogy hétfőn zárva voltak az éttermek? Meg a lónak a faszát, és ha igen, akkor is mi van? Aki akart, talált magának helyet, ne kekeckedj állandóan. A mi időnkben még figyeltünk egymásra, törődtünk egymással, nem egész héten csak a Mekdonálc, hétvégente meg ájulásig ivás...

Folytatás az Azelőtt blogon.

“Minden idők legtúlértékeltebb együttese” - halljuk a marginális, ám annál dühösebb kinyilatkoztatást a Beatlesről; mellé ellenpólusként valami zseniális kétalbumos, de méltánytalanul háttérbe szorított bandát a 60-as évekből. Mert amazok Lennonéknál már hónapokkal korábban dolgoztak torzított hangzással, és konceptalbumuk már 63-ban megjelent. Csak hát nem engedték őket érvényesülni...

Persze nem feltétlenül értünk velük egyet, ám egyúttal nem is biztos, hogy a Beatles volt a legjobb (dehogynem). Mindenesetre most, John Lennon sajnálatosan korai halálának 30. évfordulójára összeállítottunk 10-10 saját kedvencet a (válogatásalbumok színét követve) piros (1962-66) és a kék (1967-70) korszakokból. Természetesen számtalan csodálatos nóta maradt ki, köztük a szólóban megjelentek is - de hát a Beatles az együtt volt az igazi.

Folytatás a B-oldalon...

Én tudom. Tudom, hogy mit akar. Olvastam A Könyvet. Ott azonnal megvilágosult előttem minden, hogy ez az egész miről szól. Hogy addig az orromnál fogva vezettek engem.

Ez egy nagyon éles eszű, tehetséges gyerek volt az elején. Igazi nagy reménység... aki nem átallott gyújtó hangú beszédet tartani akkor, amikor még azt se tudtuk, hogy mi lesz másnap. Amikor talán az életét is kockáztatta. Akiben aztán a Parlamentben is volt annyi csibészség, hogy pimaszul odapörköljön a dzsentri urak tompora alá! Aki kitartott a saját elvei mellett, és nem átmeneti érdekek mentén politizált.

 

A Renyhe, Rendetlen, Igénytelen az maga a szabad ember, a saját maga ura, a függetlenség élő szobra. Nem hódol be a konvencióknak, hamis kispolgári hagyományoknak. Ő élni akar, nem megfelelni - így érzi jól magát, de nagyon. Illetve... életét a Rendmániásokkal folytatott küzdelem jegyében éli le - hiszen mindenki Őellene áskálódik, Őfölötte próbál kontrollt szerezni. Higiénianácik, tisztaságfasiszták. De ő nem hagyja magát korlátok közé szorítani.