Az I. rész után Brother Love folytatja. Nagyon-nagyon jó írás.

A modoros ebtartó meghatározásánál – figyelembe véve a modoros hívőről szóló dolgozatot ért kritikákat – ezúttal pontosabb elhatárolásokra, az alfajok precízebb körülírására törekedtünk. /Kezdő bloggerek gyakori megbocsátható hibája hallgatni a kritikus hangokra - _a Szerk_./  A kutatás módszere egyfelől a mindennapi megfigyelés volt, elsősorban a legjellemzőbb tevékenység az ún. sétáltatás, illetve szúrópróbaszerű ellenőrzések az ebek utaztatása, orvosi kezelése, kozmetikai ellátása, stb. közben, továbbá figyelembe vettük a médiában megjelenő cikkeket, riportokat és egyéb publikációkat is. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy az egyes alfajok – ellentétben az ebekkel – teljesen tiszta előfordulása viszonylag ritka, a jellegzetes és kevésbé jellemző jegyek keveredése, annak aránya, mértéke nagy szórást mutat, így a leírásunkban közzétett alfajok ideáltipikus megjelenési formát, egyfajta genis proximumot mutatnak be.

Styxx ismét egy kerek sztorit küldött. Szürreális, képzelt riport egy multis meetingről. Vagy nem is annyira szürreális? Nem kell megijedni a kettős narrációtól. Az elbeszélő és Szilvi belső monológjai közel olyan gördülékenyek, mint mondjuk a Madárkában Al és Madárka történetmesélése. És a biznisz hunglish sem vészes.

Forrás: Szilvi elmaradt memója.

Dávid: - Sziasztok, akkor csapjunk a lovak közé. Szilvit megkérem, hogy szorgos kis hangyaként vegyen fel egy memót a meetingről. Mindenki itt van? Aki nincs, az jelentkezzen!– hihi.

A cikk megírását MacIka szponzorálta.

A cikk megírása közben egyetlen állatnak sem esett bántódása, még MacIkának és a posztírónak sem. A posztíró posztírás közben Slippers by Girlfriend papucsot, Negligee du Maman pizsamaalsót, és T-Camicia pólót viselt, limitált szériában.

Vérnyúl és Fufu (a két divatblogger az állatkertből)

Az urbánus közösségi lét szépségeinek igazi esszenciája. Egy igazi kis állam az államban. Csodálatosan szemlélteti kicsiben azt, ami nagyban sem működik. A modern magyar demokrácia összes autoparalizációs tünetegyüttesét hordozva, saját magára tekeredő anakondaként még talán Gusztos Pétert is meggyőzné a statáriális katonai háztömbigazgatás azonnali bevezetésének szükségességéről.

Kösz, hácsé - nem csalódtam most sem.

Az egykori playmate mára megkomolyodott, és egy kereskedelmi tévéadón műsort vezet. Mesél nekünk értékről, múlandó dolgokról, valamint az élet, a média visszásságairól.

Kedves Szabina, először is hadd gratuláljunk a műsorvezetői állásodhoz. Mesélnél nekünk róla egy kicsit bővebben?

Nosferatónak köszönöm szépen a gyönyörű bekezdéseket (mindig tudom, kihez kell fordulni jó téma esetén), az ő sorait emeltem ki idézetként.

Internetto, Törzsasztal, Drukkerkocsma. Na, ide lépj be: freemail.hu. Itt tudsz drótpostafiókot létrehozni. Nekem tibor@. Neked lehet jozsi@. Kukac, azaz, ott. Alt géer. Nem, a másik, a géer. Most akkor találj ki valami jelszót, de nehogy elfelejtsd. Jól van, na így néz ki. Mi is volt? Jájj. Na mindegy. Ékezettel írtad be legalább? Gratulálok. Akkor legyen nyjozsi. Ékezet nélkül persze. A jozsi még nem foglalt? Ja, hogy oda nem tudsz belépni. Akkor jozsi2 vagy nyjozsi vagy bánom is én.

Szia Tibi,

Írtam egy rövidkét, kérlek nézd meg mennyire piacképes. Hasonlóra nem emlékszem, ha valaki már korábban megírta ugyanezt, dobd a kukába. Remélem, tetszik.

Üdv,

danrandolf

A kisvárosi celeb

A kisvárosi celeb nem tévéből ismert sztár. Kisvárosi celebnek hívjuk a város hatvanas években bajnok focicsapatának egy tagját (esetleg vizipóló, majdnem olimpikon), akit a város 50 feletti része máig is emleget, a fiatalok pedig a kötelező tiszteletemgyuribá-val köszönnek neki.

Részletek a hammerfesti blogbiennálén Bronzblog-győztes Zerstörer Rolandnak a Die Wochenfaust tekintélyes és mértékadó kulturális magazinnal készült interjújából.

Szabad vagyok, demokrata vagyok. Egy olyan szabadságra és demokráciára vágyó ember vagyok, aki mára egy nem szabad és nem demokrata országban él. Ám nem szabad feladnunk: a művészet mindig is erről szólt. A legkeservesebb kínok közepette születik a legfényesebb igazgyöngy - fel kell vállalni, meg kell vívni ezt a harcot. A magyar blogalkotó, szabadúszó művészek egy emberként tiltakoznak a kormány kultúrpolitikája - kultúrharca - ellen. Ennek világos jele volt Kielboot Endre, Magyarországon kívül világhírű gordonkaművész nyilatkozata a kormány és annak rasszista uszítása, valamint bloggerművészek és szabad gondolkodók tiltakozása juttatásaik jogos megvonása, munkafeltételeik tönkretétele ellen. Utóbbit 38 külföldi kolléga is aláírta - ráadásul szinte teljesen ingyen. Vegyék le a mocskos kezüket Dunkler Mártáról, Wajna Pálról és József Eteléről!

-Már megint átnevezéseket akarnak, de nagyon unom már. Nem lesz többé Mussolini tér, Hitler tér, Ferencz József híd, Horthy Miklós híd, Zita királyné út, Gróf Tisza István út, Nagyboldogasszony útja, Gömbös Gyula utca, Vilmos Császár út... persze, kereszteljünk át mindent, attól majd minden jobb lesz. Legyen Alkotás meg Ifjúmunkás meg Élmunkás, persze. 

Szia Tibi! Mindig elolvasom a postokat a blogodon, és bátorkodtam írni egyet jómagam is. Remélem nem okozok csalódást. Rövid lett, de szerintem velős. Ha arra méltónak találod, meg is oszthatnád az olvasókkal. Megköszönném.

Üdvök! Antiant86

A modoros anya

A modoros anya nagyon szereti a gyerekét, általában elviszi az óvodába, meg érte is megy.

Szevasz Tibi!

Küldök egy írást az alternatív magyartanárról.

Üdv,
HP

Az alternatív magyartanár

Talán csak keveseknek ismerős az alternatív, liberális magyartanár figurája, mégis úgy gondolom, megér egy posztot. Jelen esetben a liberális jelző kevésbé a politikai nézetekre, mint az oktatási módszerekre vonatkozik, ettől függetlenül természetesen egyik nem zárja ki a másikat, sőt. A liberális magyartanár elsődleges előfordulási helye a gimnázium, de általános iskolában is fellelhető. Női és férfi változata egyaránt ismert; közös bennük azonban, hogy mindketten 35 (de inkább 30) alattiak. Mi most a férfit vesszük górcső alá.

-Édesapám, mekkora ötletem van, csináljuk már meg. Figyelj ide. Sőt, rengeteg ötletem van, a Platinablogon lerámoljuk a polcot, megmondom én neked előre.

Az első: a Kitántorgott. Óriási ötlet. A vendégmunkás magyar mindennapjai. Álláskeresés, albérlet, hivatali ügyintézés, átlagfizetés, tippek-trükkök, magyar fodrász, magyar bolt, magyar bulik, hogy lehet a legtöbb pénzt félretenni, költségkímélés kvázi, ilyesmi. Szerintem nagyon menne, és kis energiabefektetéssel aztán keresni is lehetne vele. Tanácsadás, persze nem ingyen. És ez nem lehúzás: mindenki jól járna a végén. Szerinted?

-Csucsukám, na most fordultam rá az Árpád fejedelmre, szerintem egy tíz perc múlva ott vagyok - ott hol tudok balra kanyarodni? És megállni? Nem tudsz te semmit, bazmeg. Látszik, hogy nem közlekedtél soha normálisan ebben a városban, pedig itt élsz már huszoniksz éve. Na jól van, pá, addig is.

-Soha nem szerettem lányokkal barátkozni, inkább mentem focizni-bunyózni a fiúkkal, soha nem kötöttek le a Barbie-babák - inkább legóztam meg medzsóztam. A fiúk teljesen befogadtak, soha nem kezeltek lányként, igazából elő se jött soha ez a probléma, hogy én nem egy lennék közülük. Kikezdeni se próbáltak velem. 

-Kislányom, mikor növeszted már meg a kis hajadat, olyan szép kis arcod van... kár így elcsúfítani ezzel a kopasz fejjel!

Na volt egy ilyen körkérdésünk úgy egy hete - egyszerűen arra voltunk kíváncsiak, hogy a tavaszi földcsuszamlásszerű győzelem után honnan bújtak elő ilyen számban az orbánfóbiások, a megmondó- és kisemberek; és hova tűntek a kormánypárti szavazók. Hangerő, csalódás, passzivitás?

Eredetileg a törzsolvasók körében terveztük feltenni a kérdéseket, de a blog.hu szerkesztői megtréfáltak minket, és címlapra tették a kérdőívet. Na de nem baj - így tényleg reprezentatív képet kaphatunk az Index-olvasók beállítottságáról.

A mindig még tiszta múltú, romlatlan lelkületű erők szerelmesei most örülhetnek, ugyanis az idei választáson az LMP győzne - igaz, a tavalyin is már 31%-os eredményt szerzett volna.

A kisember függ. Függ az államtól, a munkahelyétől, a banktól, a rokonoktól, a társadalomtól - egyedül saját magától nem. Minden oldalról kiszolgáltatva érzi magát, de egyúttal nem is kíván ezen változtatni, hiszen ő ehhez kevés. Kisemberségébe beletörődött - nem ér annyit az egész. Oda fiam, születni kell. Nekünk más sors rendeltetett.

Harminc év, mágikus kor. A valódi felnőttkor kezdete. Emberekké váltunk - nővé, férfivé. Férfiként egyre inkább halántékra fésüljük a hajunkat - és már egy Saab nyűgöz le minket a Ferrari helyett. Harminchárom év: krisztusi kor. A bőrdzseki, a póló, a deszkás cipő után inget, casual ruhákat kezdünk hordani, a metál és a techno után megértjük a kifinomultabb zenéket is. Lenyugodtunk. Pedig miken mentünk keresztül..!

Aki tudja, csinálja - aki nem tudja, tanítja. Rohamosan romlik a gyerekanyag, de tanárnak is már csak régóta a legalja megy. Alkoholisták, szadisták, alkalmatlanok. Sírnak bazmeg, hogy kevés a bérük, de bemennek reggel 8-ra kávézni, 45 perces órák, ebből késnek ötöt, jelentés, napló, feleltetés, elment az óra fele. Anyag gyors leadása, újabb kávészünet. Egykor meg kettőkor meg húznak haza a picsába, téli szünet, őszi szünet, tavaszi szünet, sztrájk, nyári szünet, ingyentáborok. Közben meg persze különórák adómentesen, családlátogatáskor ingyenkeksz, napköziben meg ott silbakolnak pár szál cigivel a játszótéren. Ennyi nekik a szakma: focizzatok, írjátok meg a leckét.

Tisztelt tomcsi nevű olvasónk éppen azon agyalt, ezt a blogot milyen arcok írhatják. Olvasott, kombinált, és egy elég szép jellemzést hozott össze. Hogy ebből mi igaz, azt inkább nem mondom meg, de ettől még kedves tőle.

Mostanában több "poszt a blogról"-szerű írást kaptam - előbb-utóbb igyekszem mindet kitenni, mert miért is ne.

A modorosblog-író

(Hamarosan) Őszülő férfi, de ne a bajszos hímsoviniszta, konzervatív, focinézős, “igazi férfi” képe ugorjon be. Egy sokkal kifinomultabb, modernebb, kozmopolitább és intelligensebb emberről van itt szó, aki tisztában van képességeivel, és a magyar átlagnál körülbelül ezerszer árnyaltabb és bonyolult a helyzet a foglalkozását illetően. Bár például elemzői indíttatásai és blogja stílusa humán gondolkodást sejtet, adott esetben az sincs kizárva, hogy egy vajszívű menedzserrel van dolgunk (bár ennek, lássuk be, vajmi kevés az esélye). Találóan és humorosan ír, mégsem valószínű, hogy újságíró. Nem valószínű, hogy indexes, róluk egy, a végletekig szókimondó és alázó postot írt, nagyon csodálkoznék, ha ez egyben önkritika is lenne. Gondolkodása alapján még a Narancsba vagy az ÉS-be írhatna, ám a stílusa ezt nagy valószínűséggel kizárja. Itt megvallom, nem tudok továbbjutni - mert nem lehet. Sokféle értelmiségi pozícióban elképzelhető, azért azt megsaccolnám, hogy három-öt kiló körül keres. Legalább.

- Odassál, Jancsi bácsi!

- Ne örüljél ezen Zolikám, inkább elég szomorú. Ha Klári néni így lett volna régen, akkor az olyan tisztességes ember, mint én, feléje se néz. Az a baj, hogy ti már ezt láttátok fiatalon mindenütt. Ránk szakadt ez a fene nagy szabadság, azt mire mentünk vele? Nem tudtunk kezdeni vele semmit, én azt mondom. Te is már ebbe’ nőttél fel. Tutti Frutti Party meg ÖKM. Amikor még ipari tanuló voltam, tánciskolában meg kultúrban ismerkedtek a fiatalok. Akkor még volt udvarlás, nem puff bele a közepibe. Fabulon meg Füles, az volt a finom erotika. Ma meg akárhova nézel csak zúdul rád a pornó. Meg is látszik ám a magyar lányokon.