Sírva vigad a magyar. Ez van, sajnos ilyen egy búvalbaszott nemzet vagyunk mi. Létezik persze az a legendás mélyszláv bánat is, az az igazi keserűség - de hát azok mégis többnyire fiatal, győztes, szerencsésebb nemzetek. Ha össznemzeti érdekről van szó, azonnal összezárnak. Itt meg? Két magyar háromfelé húz. Dögöljön meg a szomszéd tehene is. Ez a mentalitás uralkodik errefelé sajnos már kerek egy évezrede.
Nálunk valahogy minden felgyülemlett. Nemzeti tragédiáink sorozata, vesztes csaták, forradalmak, háborúk. Nem is értem, hogy létezhetünk még mindig. Mondjuk klasszikus magyar nem is létezik már. Talán csak ez a kollektív szomorúság vagy a túlélési ösztön tartja még mindig életben a népet, nem tudom. Belénk van kódolva ez a lehangoltság, a vesztes mentalitás, a pesszimizmus. Nem csoda, hogy világelsők vagyunk az összes szív- és érrendszeri, daganatos megbetegedésben, alkoholizmusban, dohányzásban - minden halálozási statisztikában és az öngyilkosságok számában is.
Folyton csak kesergünk, sírunk... sétálok az utcán, utazom a metrón, és nézem az embereket. Csupa megtört, keserű arc, szürke, ódivatú ruhák, lefelé görbülő szájak. Hol vannak a vidám szarkalábak, mosolygóráncok, a fiatalos ruhák, színek? Ez nagyon-nagyon nem tetszik nekem, idelátogató külföldi ismerőseim is mindig szóvá teszik. Máshol sokkal többet mosolyognak az emberek!
Igen, vehetnénk példát sokakról. Nem kell messzire menni! A csehek mennyivel ügyesebbek voltak világéletükben. Nem virtuskodtak, emberkedtek - tudták, hogy csak a hülye megy fejjel a falnak. Meg kell nézni, hol tartanak most! Meg a szerbek. Azok bizony mindig kiálltak magukért, nem adták fel soha. Van bennük tartás - és bizony bulizni is sokkal keményebben tudnak. De a svájciak másfelől nem véletlenül élnek ilyen jól. Ők meg nem isszák el a pénzt rögtön a fizetésnapon.
Nekünk meg? Hát, utoljára talán a sokat szidott 70-es, 80-as években jutott ki újra egy kevés a régi csillogásból - de azóta? Szomszédaink elhúztak mellettünk minden téren, a Nyugat előnye meg örökre behozhatatlannak tűnik.
Mert csak siránkozunk - ahelyett, hogy tennénk is valamit. Bárcsak mindenki olyan pozitív, lelkes és pörgős lenne, mint én! Áhh, kellett nekünk ez a nagy nemzeti ébredés... jobban jártunk volna, ha minket is elcsatolnak Trianonnal...
Na jól van, ez már nem esik jól, kéred? Nem szívesen hagyom itt. Mindjárt kezdődik a tüntetés, induljunk. Faszom ezekbe is.
/Köszönjük Kurtznak a közreműködést/
Az utolsó 100 komment: