Empátia, jólelkűség, figyelmesség - vagy inkább csak beteges megfelelési kényszer, önbizalomhiány? Csak ne ártsunk senkinek, mindig próbáljunk a másik fejével gondolkodni - csak aztán cselekedjünk. De nehogy zavarjunk...
Empátia, jólelkűség, figyelmesség - vagy inkább csak beteges megfelelési kényszer, önbizalomhiány? Csak ne ártsunk senkinek, mindig próbáljunk a másik fejével gondolkodni - csak aztán cselekedjünk. De nehogy zavarjunk...
Mielőtt rátérnénk a mai olvasói posztra, bűn lenne a témában kapcsolódó brosúrát Blassiustól nem megemlíteni (Kréta: A szerelem és az álmok szigete!).
Sziasztok!
Arra gondoltam, egy-egy igényes útikönyv remek táptalajául szolgálhat a modoros fordulatoknak. A következő írásban egy fiktív város ömlengős leírását olvashatjátok.
Üdv,
álmaimbanamerika
-Hejj, micsoda túrák, micsoda emlékek, kalandok... amikor összetrombitáltuk a családokat, aztán szombat reggel 8-kor találkoztunk a szentendrei HÉV-állomáson, a Nyugatiban vagy éppen a Bécsi útnál, a buszoknál? Sok kis csúnya, gombafrizurás, SZTK-keretes gyerek tépőzáras cipőben és Nyilasi-sortban - szakállas apukák és hittantanár-kinézetű anyukák kékesfehér, alul szőrös vádlival, mákos-őszülő apródfrizurával és fémkeretes szemüveggel, szinte vállig felhúzott hátizsákokkal, benne a vajas-sajtos zsömle, kulacsban a finom cukros tea... bizony, ilyenek a profi kirándulók! Mert ugye szombat reggel akkortájt a városbéli puhányok, nyavalyások még csak a másik oldalukra fordulnak az ágyban, de mi már frissen-fitten ott állunk indulásra készen - esőben, viharban. Minket nem riaszt vissza az időjárás - úgyis pillanatok alatt kitisztul az ég, meg hát mire van a túrafelszerelés-esőkabát, ha nem pont ilyen esetekre?
Jakováli Hasszán rejtélyes személyazonosságú partnerünk emlékezik meg egyik keleti szomszédunkról ezen a mai, kellemetlen évfordulón. Kicsit még csúszik a Gyulafehérvári Nyilatkozatban ígért jogok érvényesítése, de hamarosan most már tényleg 100%, hogy biztosítják őket.
Merszi (nem franciául).
"Bevallom magának, hogy irigylem szomszédaink megátalkodottságát, sőt nyelvét is, ezt a zord hangzású nyelvet, melynek szépségében nincs semmi emberi, melynek hangzása egy másik világegyetemből származik, ezt az erőteljes és megsemmisítő nyelvet, mely a poklokból kel, hogy megörökítse hangsúlyait és kitöréseit. Bár magyarul csak káromkodásokat ismerek, e nyelv szerfölött tetszik nekem, amelyet vég nélkül hallgathatok, mely megbűvöl és sóbálvánnyá dermeszt - mely igézetének és szörnyűségének nem tudok ellenállni, melynek nektáros és ciános szavait mintha csak agóniához teremtették volna. Az ember vagy magyarul lehelje ki lelkét, vagy meg se haljon!"
(Emil Cioran, filozófus)
Nézem ezt a kampányt meg az összes többi szánalmas reklámot, próbálkozást: "Itthon otthon van", "Jöjjön a Balatonra", "Élvezze velünk a magyar tengert" - nem tudom, hogy sírjak-e vagy röhögjek.
Magyar Túrizmus Zrt? Itt is valaki megint jól járt. Persze pont mi nem. Erre bezzeg van pénz! A magyar tenger? Badacsony, Aranyhíd, Aranypart, Ezüstpart, össznépi lavór, magyarosch, népiesch, Piroschka, Zimmer Feri, ócska, savanyú, cudar lőrék, lehúzás, tahó emberek - így múlik el a világ dicsősége.
Hartay hácsé Csaba - Fluor Tomival már 7000 liké fölött, az egyéni filmkezdésekkel meg ki tudja, hol. És most már hivatalosan is Szép Verseket ír. De hát ez mind semmi ahhoz képest, hogy itt publikál rendszeresen :) köszönjük!
A telóbuzi
A telóbuzit Malicsák Petinek hívják. „Pete”, ahogy a haverok becézik. Áprilistól októberig papucsban van, de azért zoknival tolja. Övtáska, a „hasitasi” mindig rajtra. A heti egy fürdésnél talán lecsatolja. Hadonászva, beszélgetőpartnerét bökdösve, ordibálva meséli a legújabb mobiltrendekről szóló sztorijait. Valójában a nagymamád többet tud a telefonokról, mint ő, de úgy adja elő magát, mintha kurvára vágná az egészet.
-Mekkora művész volt ez is, te... miért mindig a jók mennek el fiatalon? Ha nem ide születik, egy második Elvis lehetett volna belőle. Az a baj, hogy nem becsüljük meg az értékeinket eléggé.
-Nem tudta túltenni magát a Dombján Erikán, az a baj. Kicsit halkítsátok már le, gyerekek.
Tudja-e rólad a környezeted, hogy blogolsz? Mit szólnának a szüleid, ha kiderülne?
Természetesen tudja, milyen kérdés már. A Híres Emberről mindenki tudja, hogy kicsoda, félelemmel vegyes tisztelettel tekintenek rá. Felismernek az utcán, csodálattal teli tekintettel összesúgnak a hátam mögött, autogramot kérnek.
-Tudtad, hogy ha a testedben találó összes eret és hajszáleret egymás után fektetnénk, akkor egy 40 ezer km hosszú szálat kapnánk, amivel a Földet is kis híján körbe lehetne tekerni?
-Tudtad, hogy évente átlagosan 34 pókot és különféle rovart eszünk meg alvás közben? Brrr...
-Tudtad, hogy egy kiadós, félórás szexszel háromszor annyi kalóriát égethetünk el, mint ugyanannyi kocogással? Úgyhogy Hölgyeim, irány az ágyikó! ;-)
-Nagyra értékeljük, hogy időt szakítottál ránk és eljöttél. Hadd mutassam be ezt a két fiatalembert: Énekes Ábel Vazul - a Kisbíró olvasó-szerkesztője - és Mondschein Petya, ő pedig a közéleti rovat prodzsektvezetője. Le szeretném szögezni az elején és ezt komolyan kérem, hogy ami itt az asztalnál elhangzik, az ugye köztünk marad. Maximális diszkrécióra számítok a részetekről.
Vasárnapi családi Disney-délutánok, Guns n' Roses, Metallica? Ez ekkorra már mind a múlté, a kockás inget, bombert az előző részben már kitárgyalt "igényes" ruhák váltják fel hirtelen. Még mindig visszajárunk iskolanapokon az általánosba a régi osztálytársakkal együtt keménykedni - "Csókolom, Tamás bá" helyett "jó napot, Tanár úr"-ral köszönünk, hadd hallja mindenki, hogy mi már középiskolások vagyunk. Még olyan tanárunk is van már, aki magáz minket, képzeld...
Kedves Tibor,
Magamból kiindulva alkottam egy szösszenetet (bár természetesen ekkora ökör még én sem vagyok). Nem tudom, mennyire illik ez a modorosblog profiljába, de azért küldöm szíves felhasználásra.:)
Üdvözlettel:
Szeptember 5.
Újabb gyönyörű időszak végéhez értünk. Kora reggel megcsapott egy hűvösebb fuvallat, és este 5 percig fázott a lábam a Duna-parton. Fél 8 körül már sötétedik, ez kissé ijesztő, de megkeményítem a lelkemet, és nem esem pánikba!
A 2009 nyári első részben leginkább a baráti társaságban és a rokonságban fellelhető ingyenélőket tárgyaltuk ki - őket általában havi, éves rendszerességgel kell elviselnünk, és kicselezésükre is viszonylag könnyedén ki lehet fejleszteni - alkalmazni - a megfelelő módszereket.
Ám van a Parazitának egy sokkal rosszabb ága: velük együtt kell élni, sokszor egy légtérben - megkerülhetetlenek. Nem sok választásunk van. Vagy eltűrjük őket éveken keresztül - ezzel valószínűsíthetően tartós egészségkárosodást okozva magunknak -, vagy ahogy lehet, menekülünk a karmánk elől. A harmadik opció az élősködő személy ártalmatlanítása, de ez sajnos nehezen megoldható törvénybe nem ütköző módon.
Üdv Tibi!
Évek óta rendszeresen olvasom a Modoros blogot, de még kommentet sem mertem írni soha, nemhogy önálló írásra vetemedjek. Most azonban a Pezsgőfürdő bejegyzéshez írt kommentek hatására megszállt az ihlet, a végterméket csatolva olvashatod. Ha közlésre érdemesnek találod, óvatosan essetek neki, lévén ez az első próbálkozásom, szerzőként pedig azt tüntesd fel, hogy Petronius!
Köszönettel:
Interjú egy népszerű mai írónővel
A Fehér homok és szenvedély, a Sivatagi buja éjek és a Perzselő vágyak a pálmák alatt szerzőjével egy Liszt Ferenc téri kávézó teraszán beszélgetünk. A helyszínt ő javasolta, mert - mint mondja - közel van a nyelviskolához, ahol olaszórája lesz. Pár percet késve, de frissen szoláriumozottan, zöld bőrdzsekiben és farmerben érkezik.
-Ennyi, mától bojkottálom az Eurovíziót. Már lassan húsz éve nézem, mindig reménykedve, hogy "hátha most majd egyszer", de nem. Mindig, és mindig csak a pofáraesés, az jön a végén. A csalódás, a magyarázkodás, a bűnbakkeresés, másokra mutogatás.
Két régi háver is visszatér ma: Jancsi bácsi és Styxx. Utóbbinak köszönjük a mesét.
KI KIVEL KÚR?
Erre a tetves-zajos-szemét Pestre egy napra se tudnék visszaköltözni. Inkább lőjenek főbe! De ebben a szájbatoszott országban 8 millió vidékinek 'Pestre kell mennie, ha az orrtörlésnél komolyabb feladatot kell megoldania. Mi még ürüljünk, hogy csak innen, az agromerációból kell LEJÖNNÜNK. Igen, mert a Dunakanyarból mi jövünk le, földrajz, kedves felfuvalkodott pestiek!
Szevasztok, Drágáim! <3 <3
Csak gyorsan és bocs a körlevélért, alig jutok nethez, ezernyi dolgom van, ki se látszom a tennivalókból!
Oltári dolog ez az AISEC vagy Erasmus, vagy mit tudom én.
Tisztelt Mester!
Íme, egy újabb, emlékezetem szerint még nem volt téma. Amennyiben közlésre méltó lenne, őszinte reményeim szerint legalább annyi sértett, gyalázkodó, anyázó kommentet szül, mint annak idején a "Modoros hívő"...
with love:
Brother Love
A nyugdíjasgyűlölő
Na most nézzed meg, már megint miről szól minden! Nyugdíj, nyugdíjasok! Tököm tele van már ezzel a folyton követelődző, élősködő bandával! Hogy nekünk jár! Meg ne merje elvenni senki! Persze ezek a fasz politikusok – ebben fene nagy az egyetértés, akár jobb-, akár baloldaliak – adják alájuk a lovat, hiszen nagyon kell a hárommillió szavazóautómata! És lássuk be: ezek tízezer forint nyugdíjemelésért a saját unokáikat is odaadnák! Persze tulajdonképpen azt teszik – az ország jövőjét emésztik fel, közben a ’zénadómból tartják el mindet! Mit fizettek be ezek annakidején? Nem volt TB-kassza, minden ment a nagy közösbe, azt meg elherdálták már Kádár alatt! Lehet, hogy ők erről nem tehetnek, de így jártál, barátom, most mér én szívjak ez miatt?
Szia Tibi!
A modoros akvarista c. poszton felbuzdulva fogadd szeretettel ezt a kis szösszenetet a modoros tarantularajongókról. A kommentekből úgy láttam, hatalmas igény van egy ilyenre is.
Üdv:
--NightWeesch-- (művésznév)
P.S.: Lszi az igazi nevem mindenképpen maradjon titokban, mert szakmai körökben kiátkoznának, hálás köszönetem! Ha nem tetszik, dobd a kukába.
Professzor Pizka, köszönjük szépen. Itt a blogja is. Ráérünk, de kattintsatok oda neki.
Repülőbuzi-tipológia
1. Az autóskártyás
Harci repülőgépek az ő mániája, de módszerében teljesen az ovis autóskártyát követi. Meg a turbó rágót. (kulcsszavak: Ruf Turbo, beygir gücü, Vector V8). Kiválaszt hát egy kategóriát (hajtómű tolóereje, radar maximális felderítési távolsága, rakétafegyverzet tömege, gépágyú kalibere) és ez alapján kihirdeti megfellebbezhetetlen ítéletét, hogy melyik a világ legjobb repülőgépe. Ez rendszerint valamilyen orosz típus lesz, amelyből 1989-ben repült egy prototípus, és a Pravda, valamint az ellen-típus kifejlesztésében érdekelt amerikai gyárak szerint Moszkvában felszáll - ekkor a radarja jelzi, hogy a Szocsiban a dácsa teraszán napfürdőző Szvetlána vajon ezen a héten gyantáztatott, vagy még a múlt héten. Mindezt pontos szőrszál-hosszúsági adatok digitális processzálásával. Később Kővári doktor megírja az Aranysasban, hogy ebből egy szó sem igaz, egy Szokol rádió tranzisztora volt ráhegesztve egy Poljot órára és ebből egy logarlőccsel meg hat liter vodkával számolták ki manuálisan a megfelelő céladatokat, miközben az F-16...