Kedves Tibi,

kérlek nézd meg ezt az írást, hogy elég modoros-e :-).

Ha megjelentetnéd, kérlek, hogy mailcím nélkül tedd, szeretnék még továbbra is hastáncra járni.

Köszi és üdv,

BlueCat

A modoros hastáncos

Hastáncra járni egyesek szerint már önmagában modoros - vö. női erő, önkifejezés. A magam részéről szerény hozzájárulásként csak néhány jellegzetes típust szeretnék felvillantani, a nagy előd Modoros néptáncostól eltérően inkább a csoporton belüli interperszonális kapcsolatokra koncentrálva.

Alap modoros kellék: a rázókendő. Ez az a darab, amit a kezdő hastáncos azonnal beszerez, mintegy identitása bizonyításául. Az identitásképzésen túl a darabnak praktikus haszna is van: a Tanárnő (ld. később) a csoportnak háttal is meg tudja állapítani, eléggé erősen és ütemre ráznak-e a tanítványok, sőt, maguk a tanítványok is ebből tudják, a megfelelő ritmusban mozognak-e (már aki, van, akin ez se segít). Egy bizonyos szinten felül talán éppen emiatt eltűnik, helyét átadva a csípőre kötött színes sálkendőnek.

Szerencsére ma már az erre szakosodott butikokon és az arab vízipipaboltokon túl már a józsefvárosi piacon is hozzáférhető. Tunéziában shakira néven próbálják az érdeklődő turistákra rásózni. Persze mindenki tudja, hogy hastánckelléket Tunéziában nem érdemes vásárolni - a legjobb Egyiptomból, de minimum Törökországból hozatni a cuccot.

A hastáncos identitás kialakulásában a rázókendő beszerzése mellett két fontos folyamatot írnánk még le: a színeváltást és a szarkásodást.

Színeváltás: az addig általában visszafogottan öltözködő alany egyszer csak vidáman nekiáll variálni a pinket a narancsszínnel, zöldet a violával. Az ezzel párhuzamosan végbemenő szarkásodás során erős preferencia fejlődik ki minden csillogó tárgy iránt (extra méretű papagájhinta-fülbevalók, strassz, flitter, gyöngy, üvegkő, rojt-bojt-szalag...). Bármilyen, a fenti kritériumoknak megfelelő ruhadarab vagy ékszer, kiegészítő bemutatását a csoportban rituálisan össznépi Jujj, de cuki! Hol vetted? felkiáltások kísérik. A felkiáltás elmaradása súlyos modortalanságnak számít, jó mutatója lehet a csoporttag marginalizálódásának.

Alapvető, szinte minden hastáncsoportban (de talán más tánccsoportban is) megtalálható típusok:

Bálnácska. Bálnácska súlya általában nyolcvan kiló felett van, de ennek ellenére meglepően jól mozog (mármint csak őt lepi meg, külső szemlélő számára a teljesítmény kevésbé magával ragadó - főleg, hogy nem tudhatja, Bálnácska a mozgáskoordináció milyen mélységéből vergődött fel a mostani szintjére). Bálnácskát csoporttársai általában kedvelik, mert ideális ellenpont, azonban van egy közutálatnak örvendő altípusa, a Tükör előtt álló.

A Tükör előtt álló az átlagos Bálnácska mintegy kétszeresét teszi ki széltében. Kivívott kedvező pozícióját senki kedvéért nem hajlandó feladni, óra közben folyamatosan gyönyörködik önmagában, társai permanens utálatát irigységként fogva fel.

A Lelkes. Ő az, aki tánctudásától függetlenül minden létező és nem létező fellépési alkalmat megragad (családi születésnapozás, csajbuli, jógatábor, farsang az idősek otthonában, stb.). Lelkesedése általában minden keletire vagy transzcendentálisra (a legjobb, ha a kettő együtt) kiterjed, a koreográfiák gyakorlásárára már annál kevésbé. A csoport többi tagját állandó hurráoptimizmusával kissé idegesíti: ilyen eset például, amikor Bálnácskának előadást tart arról, hogy ha megtalálja magában az igazi női erőt és sugárzik belőle az önbizalom, egggész biztos fog magának pasit találni (Bálnácska alapvetően szeretne Lelkesnek hinni, hisz ezért is kezdte el a hastáncot, de sokéves keserű tapasztalatai miatt inkább csak hümmögve igyekszik menekülni a szóáradat elől). Lelkes nagyon szeretné rávenni Bálnácskát egy közös fellépésre duóban, Bálnácska ettől mereven elzárkózik, mivel jól tudja, hogy egymás mellett úgy festenének, mint Stan és Pan. Igen kevéssé szimpatikus alfaja a Nyalizós - ő az, aki csoportbulira aranymasé koronát készít a Tanárnőnek, flitterekkel és műanyag gyöngyökkel.

A Szégyenlős. Bár tánctudása semmivel sem rosszabb Lelkesénél, alakja pedig messze veri Bálnácskáét, soha nem hajlandó fellépni, mert csak. Ennek ellenére minden órán ott van, sőt, néha pont ő a Tanárnő Bizalmasa.

A Társasági. Alapvetően nem a tánc, hanem az ismerősei-barátai miatt jár az órákra. Jó humora miatt társai kedvelik, azt sem bánják, hogy az egyes koreográfiáknál a jobbal vagy ballal lépek alapvetést sem tudja megjegyezni (igaz, ez őt magát zavarja legkevésbé). Óra előtt vagy esetleges szünetben a többi Társaságival kimegy cigizni, óra után pedig maga köré minél nagyobb társaságot gyűjtve beül valahová sörözni.

A Reménytelen. Ő az, aki az első tíz óra után lelkileg összetörve hagyja ott a csoportot. Csüggedése egyáltalán nem mozgáskoordinációjából adódik (Bálnácskáé, Lelkesé, Szégyenlősé vagy Társaságié se jobb, sőt utóbbié inkább rosszabb), inkább az élethez mint olyanhoz való általános hozzáállása rovására írható. Róla szokták utólag értetlenkedve megkérdezni, miért hagyta abba, hiszen a hastánc éppen az ilyeneknek lenne jó, ld. női erő, önbizalom.

A Tehetség. Már az első órákon látszik, hogy ő valami más. A mozdulatokat már azelőtt tudja, hogy tanítanák. Általában már valamilyen hastáncmúlttal (flamenco, dzsesszbalett) rendelkezik, Lelkes és Bálnácska kizárólag ezzel igyekszik magyarázni, hogy egy év alatt olyan szintre jut, mint ők öt év alatt sem. Az, hogy kedvelik-e, attól függ, hogy bánik velük - irigyelni mindenképpen irigyelni fogják. Külön alfaja a Profi karriert célzó. Ő minden létező órán ott van, még a kezdőkén is, csodálatra és egyben heveny kétségbeesésre késztetve őket.

A Tanárnő Bizalmasa. Sülve-főve együtt van a Tanárnővel, segít neki a fellépések-workshopok szervezésében, az órai pénz beszedésében, a fellépőruhák kiválasztásában és megtervezésében - fellépések után biztosítja róla, hogy csodálatos volt. Ha a Szégyenlős típusba tartozik, örökre ott maradhat a Tanárnő árnyékában, ha kicsit is úgy érzi magáról, hogy ő Tehetség, fennáll a veszélye, hogy lelépve más hastáncsoportot alapít, magával vive a pénzes bulik kontaktjait.

Végül - bár nem egy szereptípust jelent - de mindenképp ki kell térnünk a Fellépőcsoportra, mely minden magára valamit is adó hastánccsoport színe-java. Ők azok, akik felléphetnek a pénzes bulikon, a többiek ezekhez inkább csak színfoltnak kellenek (értsd: ott állnak a háttérben és ráznak). Örök vita tárgya, hogy ki lehet a fellépőcsoport tagja, ezen belül is főleg az, hogy ki táncolhat szólót. Azonnal egységes platformra jutnak viszont, amikor a Másik Tanárnő konkurens csoportjáról van szó. Az állandó féltékenykedések-viták (X járt-e eleget próbákra, Y-nak valóban egyáltalán nincs ritmusérzéke, X tényleg azt mondta Z-ről, hogy) miatt azonban előbb-utóbb minden fellépőcsoport szétesik, a volt tagok egy része Másik Tanárnőhöz távozik, s lehet elölről kezdeni a csapat felépítését.

A csoport szíve-lelke: a Tanárnő

Személyisége alapvetően meghatározza a csoport hangulatát. A legkülönbözőbb változatokban fordulhat elő, de általában elmondható róla, hogy volt legalább egy arab pasija. Jelenlegi pasija viszont érdekes módon nem az, úgy látszik, ennyi elég volt az autentikusságból. A Tanárnők egymással - mint szuverén birodalmak vezetői - állandó rivalizálásban állnak a fellépési lehetőségekért (sok az eszkimó, kevés a fóka) és a tanítványokért, alkalmi szövetségeket alkotva. Testalkatuk igen változó, a piszkafától egészen a Bálnácska típusig terjed. Gyakran valamilyen arab/török nevet vesznek fel, ld. http://www.bellydancingsecrets.com/choose-your-belly-dancing-name.html Valamilyen extrém ruhadarab, kiegészítő (túlméretes ékszerek), erős smink jellemzi őket órán kívül is. Néhány típus, a teljesség igénye nélkül:

A Természeti jelenség. Megfoghatatlan mint a szél vagy a felhők. Bár az ezotéria egyik válfajával sem foglalkozott soha, mégis azok tanításai szerint él, ösztönösen. Ő az, aki hastáncóra után 20 kilométert gyalogol a holdfényben, hogy hazaéve a tanyájára megetethesse a kecskéket.

A Dáma. Nem megy, hanem vonul. Minden órát teljes harci díszben: fellépőruha, színpadi smink tart. Bár a látvány esztétikus, praktikusnak nem mondható: főleg kezdőszinten az a jó, ha az ember látja a Tanárnő lábát, amire - bármilyen illúzióromboló is - a latex biciklisnadrág a legmegfelelőbb.

A Cégéres. Nem megerősített, félhalkan elsuttogott pletykák szerint a Tanárnő fellépéseit csak bizonyos, hm, ősibb mestersége reklámozására folytatja.

A Franchise-os. Iskolát alapít hastánctanárnők képzésére. Igyekszik minél több településen hastánccsoportot létrehozni, egykori tanítványai vezetésével, megelőzendő a konkurenciát.

Rázzátok! Minden instrukciója kimerül ebben az egy szóban: a tanítványok rázzák csak minél jobban, amijük csak van. A piac láthatatlan keze ezt a típust már jórészt kiszelektálta, inkább csak kisebb helyeken kapaszkodhatott meg, ahova Franchise keze még nem ért el.

A Nagy koreográfus. Egyre csak készíti a koreográfiákat, jóval gyorsabban annál, semmint a Tehetség kivételével bárki meg tudná tanulni a csoportból.