Tudja-e rólad a környezeted, hogy blogolsz? Mit szólnának a szüleid, ha kiderülne?

Természetesen tudja, milyen kérdés már. A Híres Emberről mindenki tudja, hogy kicsoda, félelemmel vegyes tisztelettel tekintenek rá. Felismernek az utcán, csodálattal teli tekintettel összesúgnak a hátam mögött, autogramot kérnek.

De nem kapnak. A szüleim még szép, hogy örülnek, hiszen én tartom el őket. Ha nem tetszik, lehet menni a szociba. Ezt rendszeresen hangoztatom is előttük - persze nem mintha panaszkodnának, de azért jobb, ha tisztában vannak az erőviszonyokkal.

A legcikibb dolog valakitől megkérdezni, hogy miért lett a nicked az, ami. Tehát miért?

Miért, bazmeg, miért... maradjunk annyiban, hogy azért, hogy legyen mit kérdezned.

A második legkínosabb a blog nevét firtatni. Nos?

Namost a nevem után ez tényleg kínos egy firtatás, te nímand. Zúzó Roli után miért lesz Zúzóblog, hát próbáljátok meg a srácokkal valahogy kikockázni a szerkiben. Nem csoda, hogy nem vittétek semmire.

Mi volt a legfurcsább hely, ahol életedben posztot írtál?

Pfff... baszki, csak furcsa és különleges helyeken fordulok meg. Igazából ez mi is itt ez? Ez a Magyarország számomra a legfurcsább hely, mert húsz év Nyugat-Európa és USA után nem is tudom, hogy születhettem ide bármikor is. Legyen Hungary, furcsa hely ez.

Mennyit kerestél eddig blogolással (munka/hirdetés) és mennyi volt a kiadás?

Rengeteget kerestem és keresek. Ez úgy napi három- és tízmillió forintnak megfelelő svájci frankot jelent, campaigntól függően. Bár már olyan szinten vagyok, hogy ez igazából teljesen mellékes, nem foglalkoztat.

Jelenleg egy teljes team dolgozik a beérkező offerek rostálásán, de a végső szót természetesen Én mondom ki. Nálam hirdetni privilege: ha elvi vagy bármilyen business-interest clash forog fenn, természetesen azonnal bannelem a jelentkezőt. Vagy ha úgy tartja kedvem.

Mi volt a legdurvább kommented és miért kaptad?

Egy ilyen volt még az elején - amúgy ez egy vicces sztori: miután Szerhij nevű szolgám felkereste a gyorsan felgöngyölített IP-cím alapján, és tévedésből először a szomszédot és annak családját - akitől, mint utóbb kiderült, kommentelőnk a wireless netet lopta -, majd őket massacre-elte le, azóta nem próbálkozik be senki nem direct complimentes commenttel.

Volt-e bárki, akinek egy kicsit is hálás vagy az elmúlt évek sikereiért?

Magamon kívül természetesen egy sincs. Minden sikert kizárólag Magamnak és a tehetségemnek, kitartásomnak, szorgalmamnak köszönhetek. A szerencse- és network factor ez esetben egészen pontosan 0. Bárki, aki esetleg utólag úgy érzi, hogy Nekem bármikor segített, az érezze magát kitüntetve, hogy egyáltalán felmerülhetett a neve Velem kapcsolatban.

Olvasók meg ilyenek pedig ne is reménykedjenek, hogy hálát érezzek irántuk. Adjanak hálát, hogy olvashatnak.

Sok barátod van?

Inkább fogalmazzunk így: rengetegen szeretnének a barátaim lenni, tk. mindenki. Sajnos erre semmi esélyük nincs jelenleg, és nem is nagyon lesz. Az Én szabadidőm és személyiségem túl értékes ahhoz, hogy társas érintkezésre pazaroljam.

Három kedvenc magyar/külföldi nyelvű blogod?

A Sajátomon kívül nincs ilyen, egy sem. Minek olvassak bárki mást, ha az Enyém az egyetlen és a legjobb? Micsoda kérdés már.

Ha egy nap külföldi bloggerré változva ébrednél az ágyban, ki szeretnél lenni?

Te hülye vagy, baszd meg. Már hogy változnék és ébrednék úgy? Amúgy külföldi vagyok én eléggé, és proud of it. Különb a magyaroknál by definition, de ezeket itt Americában se nagyon tartom olyan sokra amúgy.

Mit dolgozol, amikor nem blogolsz?

Mindig dolgozom. Ha nem látjátok, akkor is. Fejben szerkesztem az új postokat, új projecteket. Itt dollármilliókról van szó, természetesen más munkát nem is végeznék az íráson kívül, azt meghagyom a plebsznek.

Mit vásároltál magadnak utoljára? (Élelmiszert nem számítva.)

Emlékek... olyan tízéves lehettem, egy Panasonic rádiós walkmant vásároltam az Astoriánál. Muterék ilyen kis szarokkal szúrták ki a szememet annó. Akkor még Magam jártam el vásárolni. Azóta a staff végzi el az ilyen jellegű feladatokat, hogy a core activityre tudjak koncentrálni.

Szexeltél-e a blognak köszönhetően, bloggerel, olvasóval, bárkivel?

Igen.

Köszönjük, hogy rendelkezésünkre álltál!

Pff... ez a minimum. Részetekről a megtiszteltetés.

Az alapötletet köszönjük (faszt köszönjük, örüljön) Komolcsák Dávidnak és Hartay hácsé Csabának.