Empátia, jólelkűség, figyelmesség - vagy inkább csak beteges megfelelési kényszer, önbizalomhiány? Csak ne ártsunk senkinek, mindig próbáljunk a másik fejével gondolkodni - csak aztán cselekedjünk. De nehogy zavarjunk...

Alapvető udvariasságokból hiperkorrektség! Ha rágyújt, látványoson eltávolodik az asztaltársaságtól, figyelembe veszi az éppen uralkodó szélirányt. Vezetésnél udvarias: a 10 km/h-val megközelített gyalogosátkelőnél járókelő embertársát a piktogramokról ismerős összeszorított ujjas, felfelé fordított tenyérrel engedi át. Parkoláskor gondol a közlekedés többi résztvevőjére, vásárláskor a később a csomagtartóhoz tolt bevásárlókocsi berakodásához optimális irányválasztásra. Dugó esetén örömmel, mosolyogva enged be egynél is többet az alacsonyabbrendű betorkolló útról érkezők közül. A lekezelő köszönetet hosszú, kétszemes kacsintással kísért bólintással és mosollyal nyugtázza. Eleve: ő is ahol lehet, köszön. Pillanatnyi vészvillogóval, intéssel. Az ebédlőben emelve helyezi vissza a széket maga után, hogy ne csikorogjon és mindenki elférjen. Az asztalról letörli a pöttyöket, morzsákat - tálcáján a tányéron semmi maradék, az evőeszközöket párhuzamosan, szépen egymás mellé helyezi, a szalvétát összehajtogatva, a személyzet számára könnyen hozzáférhetővé teszi.

Csak nehogy bárkinek kellemetlenséget okozzon. Szégyelli magát, amiért az alkalmazottat munkára kényszerítette. És ő valóban sajnálja, tényleg elnézést kér. Felszolgálónak csakis "ne haragudj"-jal szólhat, kéréseit körülményesen, bizonytalanul, többszörösen feltételes módban fogalmazza meg. És hogy vele kapcsolatban mégis inkább a pozitív benyomás domináljon, ahogy lehet, jattol - sokat. Étteremben, kocsmában, pultnál, taxiban, szerelőnek, fodrásznál. Reklamálni nem mer. Beleköpnek a sörbe, ráfinganak a kajára, megjegyzik maguknak meg különben is - mit gondolnak majd. Így a poharakat is visszaviszi, mielőtt kimenne a kocsmából, elköszön. Igen, ő volt az - a Rendes Vendég.

Kínosan megnyerő képet próbál festeni saját magáról: úgy tisztálkodik, öltözködik, hogy majd mások mit gondolnak róla. A lakásában is folyton rend van - ki tudja, mikor állít be egy váratlan vendég - aztán nehogy azt higgyék, hogy ő valami tesznye, szétszórt, koszos féreg. A fodrászhoz frissen mosott hajjal megy, de új mosást kér. A zuhanyzós lányosházakhoz is már lefür'dve megy, hogy ott még egyszer zuhanyozhasson. Ha bejárónője van (nincs), kitakarít és elmosogat, hogy ne várja túl nagy összevisszaság a takarítónőt.

Retteg a nyilvános szerepléstől, kisebb és nagyobb közönségtől. Stresszhelyzetben megállíthatatlanul vörösödik, zavartan heherészik, tikkel, hülye mozdulatokat végez. A közönség nem csak székeken ülő hallgatóságot jelenti, hanem bárki idegent. Ha társaságban belekezd a mondanivalójába és hirtelen elhalkulva mindenki rá figyel, már szarul érzi magát. Sorbanállásnál már idegesen fogalmazgatja magában a rendelést-kérdést. Rákerül a sor, elbassza. Elmotyogja, nem értik. Vörösödik, foltokban - elismétli dadogva, kisebb hibákkal. Zavarában a nyakát csipkedi, fülét tekergeti. Már a nyaka-füle is izzik az önsanyargatástól. Megkapja, már könnyezik a szeme. A kasszánál ha lehet, előre, fillérre kiszámolja a pénzt, csak nehogy bárkit zavarjon. Csak ne guruljanak szét az érmék, csak ne kelljen remegő kézzel kotorászni a bukszában!

A kosárban-kocsiban az árut bámulatos logisztikai érzékkel rendezi el jó előre - méret, súly és törékenység szerint ésszerűen csoportosítva, gondolva a pénztáros kisasszonyra is. Kártyával fizetéskor idegesen topog, nézelődik körbe - az a rohadt gép milyen lassú már, az a rohadt rendszer! - már az összeg megjelenése előtt ujja a zöld gombon, azonnali nyomás - huh, évekig tart a visszajelzés -, aláírásra kész testtartás, ideges kezek, aláír valahogy - vörös fejjel eloldalog végre. Mindenki biztos őt nézi, ő tartja fel őket. Képes inkább többször is beállni a sorba több ablaknál, mintsem, hogy miatta várakozzanak mások. 

Nem képes másokkal rendes szemkontaktust létesíteni: mozgolódik, félrenéz, félrebeszél, földre néz, motyog, vonogatja a vállát, vakarózik, a haját-szemüvegét-borostáját baszkurálja, a heréit markolássza.

Ez pedig jobb már nem lesz: a helyiségben besötétít, haját megnöveszti, napszemüveget vesz, szakállat növeszt (=élő álarc). Ha pedig nő: marad az első három. Folyton kiújuló, kedves kis aranyos arcpírja esetleg asszociatív vágyat ébreszt majd néhány férfiállatban - és csak válogatnia kell, az meg bátor lesz és beszél majd helyette.