Na jól hallom, hogy megkötött a gipsz? Gratulálok. Kisfiú vagy kislány? És mikorra van Kingus kiírva? Na akkor még van idő. És néven gondolkodtatok-e már? Olyanok vannak, hallod... ne legyetek hülye szülők!

Mezey Virág, Réthy Gyopárka, Erdei Őzike, Farkas Piroska, Tüskés Boróka, Végh Béla, László László, Nagy Farkas - ezek nem normálisak, hallod. Az ilyen kreatív-vicces szülőt kellene átkeresztelni valami nagyon elbaszott névre, istenem... Ribizli, Málna, Szederke, Gesztenye - és ez még fiú is! Jácint...

 Kedves Modor Tibi!

Azon gondolkodám, megér-e a Modoroson egy posztot vagy felet ezen kortárs művészetet ostorzó alkotásom, szöveggel együtt?

http://urbanikum.blog.hu/2011/02/20/almuveszet_intro

Üdvözlet,

Nádor utca /külön köszönjük, hogy egyben átvehettük a Művet - érdemes a blogon még kutakodni.../

Fogadja szeretettel a kedves olvasó eme úttörő művet:

Hát nem így mentek a dolgok, mint manapság, hallod.

Anyámék nekünk nem toltak a seggünk alá új lakást meg kocsit meg semmit se. Az Ildivel a Tabánban ismerkedtünk meg 72-ben, 16 évesek voltunk, hallod. Nem volt ám internet meg Facebook meg SMS-ezgetés, ott bizony oda kellett menni a nőkhöz. A nyámnyila lekvármatyiknak bizony a végére csak a ronda nők maradtak. Micsoda csajozásokat nyomtunk a többi krapekkal, te... tudod, nagyon jók voltak a nők akkoriban. Még nem híztak el 14 éves korukra, mint ezek. Nézd meg! Sminkre, fodrászra, pedikűrre, műkörmösre, szoláriumra telik, de arra, hogy felemeljék a hájas valagukat és mozogjanak egy kicsit, arra már nem! Körbenézek, csupa elhízott, buta kis tizenéves nőket látok mindenhol - pedig a magyar nők tényleg világhíresek voltak... tudod, akkor nem ezek az anorexiás műnők voltak divatban, hogy hidrogén, szemöldöktetkó meg szilikon meg botox... azok még igazi, természetes, nagybetűs NŐK voltak barna hajjal, és melltartót is csak az hordott, akinek tényleg szüksége volt rá! Nem Szandika meg társai voltak az ideálok, hanem Cserháti Zsuzsa, Katona Klári meg Szűcs Judith, ilyenekre voltunk ráállva!

Styxx jött tegnap egy újabb brilliáns ötlettel, én meg megkérdeztem tőle, hogy volna-e kedve gyorsan kibontani. Szerencsénkre éppen volt :) köszönjük!

Hali! Juják Barna vagyok. Válogatott fotballista. A holland GPS szélsőjobbszélsője. Nem én mondtam magamról, hanem a meneddzserem, hogy én lennék a a világ öt legjobb szélszőjobbszélsőinek egyike.

Empátia, jólelkűség, figyelmesség - vagy inkább csak beteges megfelelési kényszer, önbizalomhiány? Csak ne ártsunk senkinek, mindig próbáljunk a másik fejével gondolkodni - csak aztán cselekedjünk. De nehogy zavarjunk...

Mielőtt rátérnénk a mai olvasói posztra, bűn lenne a témában kapcsolódó brosúrát Blassiustól nem megemlíteni (Kréta: A szerelem és az álmok szigete!).

Sziasztok!

Arra gondoltam, egy-egy igényes útikönyv remek táptalajául szolgálhat a modoros fordulatoknak. A következő írásban egy fiktív város ömlengős leírását olvashatjátok.

Üdv,

álmaimbanamerika

-Hejj, micsoda túrák, micsoda emlékek, kalandok... amikor összetrombitáltuk a családokat, aztán szombat reggel 8-kor találkoztunk a szentendrei HÉV-állomáson, a Nyugatiban vagy éppen a Bécsi útnál, a buszoknál? Sok kis csúnya, gombafrizurás, SZTK-keretes gyerek tépőzáras cipőben és Nyilasi-sortban - szakállas apukák és hittantanár-kinézetű anyukák kékesfehér, alul szőrös vádlival, mákos-őszülő apródfrizurával és fémkeretes szemüveggel, szinte vállig felhúzott hátizsákokkal, benne a vajas-sajtos zsömle, kulacsban a finom cukros tea... bizony, ilyenek a profi kirándulók! Mert ugye szombat reggel akkortájt a városbéli puhányok, nyavalyások még csak a másik oldalukra fordulnak az ágyban, de mi már frissen-fitten ott állunk indulásra készen - esőben, viharban. Minket nem riaszt vissza az időjárás - úgyis pillanatok alatt kitisztul az ég, meg hát mire van a túrafelszerelés-esőkabát, ha nem pont ilyen esetekre?

Jakováli Hasszán rejtélyes személyazonosságú partnerünk emlékezik meg egyik keleti szomszédunkról ezen a mai, kellemetlen évfordulón. Kicsit még csúszik a Gyulafehérvári Nyilatkozatban ígért jogok érvényesítése, de hamarosan most már tényleg 100%, hogy biztosítják őket.

Merszi (nem franciául).

Románuljunk!

"Bevallom magának, hogy irigylem szomszédaink megátalkodottságát, sőt nyelvét is, ezt a zord hangzású nyelvet, melynek szépségében nincs semmi emberi, melynek hangzása egy másik világegyetemből származik, ezt az erőteljes és megsemmisítő nyelvet, mely a poklokból kel, hogy megörökítse hangsúlyait és kitöréseit. Bár magyarul csak káromkodásokat ismerek, e nyelv szerfölött tetszik nekem, amelyet vég nélkül hallgathatok, mely megbűvöl és sóbálvánnyá dermeszt - mely igézetének és szörnyűségének nem tudok ellenállni, melynek nektáros és ciános szavait mintha csak agóniához teremtették volna. Az ember vagy magyarul lehelje ki lelkét, vagy meg se haljon!"

 

(Emil Cioran, filozófus)  

 

Nézem ezt a kampányt meg az összes többi szánalmas reklámot, próbálkozást: "Itthon otthon van", "Jöjjön a Balatonra", "Élvezze velünk a magyar tengert" - nem tudom, hogy sírjak-e vagy röhögjek. 

Magyar Túrizmus Zrt? Itt is valaki megint jól járt. Persze pont mi nem. Erre bezzeg van pénz! A magyar tenger? Badacsony, Aranyhíd, Aranypart, Ezüstpart, össznépi lavór, magyarosch, népiesch, Piroschka, Zimmer Feri, ócska, savanyú, cudar lőrék, lehúzás, tahó emberek - így múlik el a világ dicsősége.

Hartay hácsé Csaba - Fluor Tomival már 7000 liké fölött, az egyéni filmkezdésekkel meg ki tudja, hol. És most már hivatalosan is Szép Verseket ír. De hát ez mind semmi ahhoz képest, hogy itt publikál rendszeresen :) köszönjük!

A telóbuzi

A telóbuzit Malicsák Petinek hívják. „Pete”, ahogy a haverok becézik. Áprilistól októberig papucsban van, de azért zoknival tolja. Övtáska, a „hasitasi” mindig rajtra. A heti egy fürdésnél talán lecsatolja. Hadonászva, beszélgetőpartnerét bökdösve, ordibálva meséli a legújabb mobiltrendekről szóló sztorijait. Valójában a nagymamád többet tud a telefonokról, mint ő, de úgy adja elő magát, mintha kurvára vágná az egészet.

-Mekkora művész volt ez is, te... miért mindig a jók mennek el fiatalon? Ha nem ide születik, egy második Elvis lehetett volna belőle. Az a baj, hogy nem becsüljük meg az értékeinket eléggé.

-Nem tudta túltenni magát a Dombján Erikán, az a baj. Kicsit halkítsátok már le, gyerekek.

Tudja-e rólad a környezeted, hogy blogolsz? Mit szólnának a szüleid, ha kiderülne?

Természetesen tudja, milyen kérdés már. A Híres Emberről mindenki tudja, hogy kicsoda, félelemmel vegyes tisztelettel tekintenek rá. Felismernek az utcán, csodálattal teli tekintettel összesúgnak a hátam mögött, autogramot kérnek.

-Tudtad, hogy ha a testedben találó összes eret és hajszáleret egymás után fektetnénk, akkor egy 40 ezer km hosszú szálat kapnánk, amivel a Földet is kis híján körbe lehetne tekerni?

-Tudtad, hogy évente átlagosan 34 pókot és különféle rovart eszünk meg alvás közben? Brrr...

-Tudtad, hogy egy kiadós, félórás szexszel háromszor annyi kalóriát égethetünk el, mint ugyanannyi kocogással? Úgyhogy Hölgyeim, irány az ágyikó! ;-)

-Nagyra értékeljük, hogy időt szakítottál ránk és eljöttél. Hadd mutassam be ezt a két fiatalembert: Énekes Ábel Vazul - a Kisbíró olvasó-szerkesztője - és Mondschein Petya, ő pedig a közéleti rovat prodzsektvezetője. Le szeretném szögezni az elején és ezt komolyan kérem, hogy ami itt az asztalnál elhangzik, az ugye köztünk marad. Maximális diszkrécióra számítok a részetekről.

Vasárnapi családi Disney-délutánok, Guns n' Roses, Metallica? Ez ekkorra már mind a múlté, a kockás inget, bombert az előző részben már kitárgyalt "igényes" ruhák váltják fel hirtelen. Még mindig visszajárunk iskolanapokon az általánosba a régi osztálytársakkal együtt keménykedni - "Csókolom, Tamás bá" helyett "jó napot, Tanár úr"-ral köszönünk, hadd hallja mindenki, hogy mi már középiskolások vagyunk. Még olyan tanárunk is van már, aki magáz minket, képzeld...

Tovább is van...

Kedves Tibor, 

Magamból kiindulva alkottam egy szösszenetet (bár természetesen ekkora ökör még én sem vagyok). Nem tudom, mennyire illik ez a modorosblog profiljába, de azért küldöm szíves felhasználásra.:)

Üdvözlettel:

Ernoke.

Szeptember 5.

Újabb gyönyörű időszak végéhez értünk. Kora reggel megcsapott egy hűvösebb fuvallat, és este 5 percig fázott a lábam a Duna-parton. Fél 8 körül már sötétedik, ez kissé ijesztő, de megkeményítem a lelkemet, és nem esem pánikba!

A 2009 nyári első részben leginkább a baráti társaságban és a rokonságban fellelhető ingyenélőket tárgyaltuk ki - őket általában havi, éves rendszerességgel kell elviselnünk, és kicselezésükre is viszonylag könnyedén ki lehet fejleszteni - alkalmazni - a megfelelő módszereket.

Ám van a Parazitának egy sokkal rosszabb ága: velük együtt kell élni, sokszor egy légtérben - megkerülhetetlenek. Nem sok választásunk van. Vagy eltűrjük őket éveken keresztül - ezzel valószínűsíthetően tartós egészségkárosodást okozva magunknak -, vagy ahogy lehet, menekülünk a karmánk elől. A harmadik opció az élősködő személy ártalmatlanítása, de ez sajnos nehezen megoldható törvénybe nem ütköző módon.

Üdv Tibi!

Évek óta rendszeresen olvasom a Modoros blogot, de még kommentet sem mertem írni soha, nemhogy önálló írásra vetemedjek. Most azonban a Pezsgőfürdő bejegyzéshez írt kommentek hatására megszállt az ihlet, a végterméket csatolva olvashatod. Ha közlésre érdemesnek találod, óvatosan essetek neki, lévén ez az első próbálkozásom, szerzőként pedig azt tüntesd fel, hogy Petronius!

Köszönettel:

Interjú egy népszerű mai írónővel

A Fehér homok és szenvedély, a Sivatagi buja éjek és a Perzselő vágyak a pálmák alatt szerzőjével egy Liszt Ferenc téri kávézó teraszán beszélgetünk. A helyszínt ő javasolta, mert - mint mondja - közel van a nyelviskolához, ahol olaszórája lesz. Pár percet késve, de frissen szoláriumozottan, zöld bőrdzsekiben és farmerben érkezik.

-Ennyi, mától bojkottálom az Eurovíziót. Már lassan húsz éve nézem, mindig reménykedve, hogy "hátha most majd egyszer", de nem. Mindig, és mindig csak a pofáraesés, az jön a végén. A csalódás, a magyarázkodás, a bűnbakkeresés, másokra mutogatás.

Két régi háver is visszatér ma: Jancsi bácsi és Styxx. Utóbbinak köszönjük a mesét.

KI KIVEL KÚR?

Erre a tetves-zajos-szemét Pestre egy napra se tudnék visszaköltözni. Inkább lőjenek főbe! De ebben a szájbatoszott országban 8 millió vidékinek 'Pestre kell mennie, ha az orrtörlésnél komolyabb feladatot kell megoldania. Mi még ürüljünk, hogy csak innen, az agromerációból kell LEJÖNNÜNK. Igen, mert a Dunakanyarból mi jövünk le, földrajz, kedves felfuvalkodott pestiek!