Üdv Tibi!

Évek óta rendszeresen olvasom a Modoros blogot, de még kommentet sem mertem írni soha, nemhogy önálló írásra vetemedjek. Most azonban a Pezsgőfürdő bejegyzéshez írt kommentek hatására megszállt az ihlet, a végterméket csatolva olvashatod. Ha közlésre érdemesnek találod, óvatosan essetek neki, lévén ez az első próbálkozásom, szerzőként pedig azt tüntesd fel, hogy Petronius!

Köszönettel:

Interjú egy népszerű mai írónővel

A Fehér homok és szenvedély, a Sivatagi buja éjek és a Perzselő vágyak a pálmák alatt szerzőjével egy Liszt Ferenc téri kávézó teraszán beszélgetünk. A helyszínt ő javasolta, mert - mint mondja - közel van a nyelviskolához, ahol olaszórája lesz. Pár percet késve, de frissen szoláriumozottan, zöld bőrdzsekiben és farmerben érkezik.

- Jaj, bocsi a késésért, de tudod, amióta megjelent a negyedik könyvem, úgy kell összesakkoznom a napi programomat, egyik interjúról a másikra rohanok, azt sem tudom, hol áll a fejem - szabadkozik, miközben feltolja platinaszőke fürtjeire a D&G napszemüveget. - Egy capuccionót kérek, naturalmente senza cukor és tej, ja és egy Sex in the Moonlight cocktailt, de alkoholmenteset, mert vezetek - kacsint a pincérre, széles mosolyra villantva elbűvölő fehérített fogait.

- Alexa, azt javaslom, vágjunk a közepébe, hadd tegyem fel neked azt a kérdést, amely olvasóinkat a leginkább foglalkoztatja: hogyan lettél írónő?

- Jajj, nem igaz, tudtam, hogy ezzel fogjuk kezdeni - neveti el magát, és belehörpöl az időközben megérkezett capuccinóba. - Hát nézd, az úgy volt, hogy a konkrét értelemben vett írás tudományát már hétévesen elsajátítottam, noha mai szemmel belátom, hogy ekkori műveim még nem voltak teljesen kiforrottak, így elfogadtam a párom véleményét, aki szerint ma már nem kellene erőltetni a kiadásukat. Arra azonban hamar rájöttem, hogy az írás messze több, mint betűk egymás mellé helyezése, számomra ez inkább olyan tevékenység, amellyel egyfajta üzenetet közvetíthetek. Ha ez sikerül, úgy érzem, már tettem valamit egy jobb világért.

Komolyan akkor kezdtem az írással foglalkozni, amikor az akkori pasimat kihelyezték Brüsszelbe tudósítónak, és én vele tartottam. Két hét után úgy éreztem, hogy ezt a kulturális sokkot meg kell osztanom itthon maradt nőtársaimmal. Te például tudtad, hogy ott még mindig királyság van, meg hogy egy csomó uniós dolog oda összpontosul, és jóformán ötméterenként lehet isteni majonézes sültkrumplit kapni?

Amikor hazajöttem, beiratkoztam a Pusztakotkodácsi Főiskola nemzetközi kapcsolatok - média/kommunikáció szakára, mert a szépirodalmi tevékenység mellett szakmai jelleggel is szeretnék az írással foglalkozni. Idén diplomázom, aztán majd meglátjuk!

- Sokáig tart, amíg egy-egy regényed kapcsán megjön az ihlet?

- Látod, ezen már én is sokat gondolkoztam - modja, miközben mélyen beleszív a koktélba. - A legtöbb művemnek van egyfajta önéletrajzi ihletése, de persze nem mondanám, hogy az írói fantáziámat időnként ne engedném szabadon csapongani, úgy, hogy a végkifejlet néha még engem is meglep. Legújabb könyvem, az Álmok narancsbőrben (már a boltokban - a szerk.) is így keletkezett. Amikor narancsos lett a bőröm, teljesen paff lettem, tudod, hogy van az, ki se akartam mozdulni a lakásból. Aztán a legjobb barátnőm tanácsára elmentem egy salsa-tanfolyamra - amikor legutóbb Thaiföldön jártam, akkor szerettem bele ebbe a latinos kultúrába, azóta sem tudok elszakadni tőle! Szóval ezen a tanfolyamon megismerkedtem Pepével, a Budapesten tanuló brazil cserediákkal, és tudod, rögtön felizzott köztünk az a bizonyos chemistry, és azonnal felismertem, hogy itt a narancsbőr nem lehet akadály. Ezzel a könyvvel is üzenni akarok minden csajszinak, hogy attól nem kell szinglinek maradniuk, hogy narancsszerű a bőrük. Úgyhogy hajrá, csajok!

- Hogyan tudod összeegyeztetni a karriert a családi élettel?

- Óh, hát ez nehéz, nehéz. Tudod, ma, amikor egyre fokozódóan globalizált világban élünk, nőnek lenni egyre nagyobb kihívás. Én viszont mindent megteszek azért, hogy a szakmai karrierem ne menjen a család rovására. Szerencsére a párom mindenben támogat, így akkor sem kell dolgozni mennem, ha az írói ihlet valami miatt tovább várat magára. Amikor pedig a pocaklakók miatt hosszabb ideig otthon voltam, több időm jutott az olvasásra és és a világnézetem alakítására is. Ekkor találtam rá Coelhóra és akkor kezdett érdekelni a buddhizmus. Jelenleg viszont minden időmet a gyerkőcök töltik ki: Noel már öt éves, igazi kis rosszcsont, most fogom elhozni az oviból, utána pedig Jessicát viszem akrobatikus jazzbalettre. Nagyon élvezi, de néha már írni is szokott!

- Megtudhatjuk, miről szól majd a következő könyved?

- Ez még titok, egyelőre csak annyit árulhatok el, hogy a modern nagyvárosi nő problémái állnak a középpontban. A főhős, Amanda egy bankban dolgozik középvezetőként, de az Excel-táblázatok rendezgetése közben felsejlik előtte, hogy szerelem nélkül nem lehet teljes az élete. Ekkor érkezik a bankba Pedro, a mexikói gyakornok srác - de többet most már tényleg nem mondhatok, a többi legyen meglepetés!

- Végül: mit üzensz az olvasóidnak?

- Azt, hogy olvassák minél többet a könyveimet, és higgyenek abban, amit csinálnak, mert akkor a siker biztosan nem marad el, én vagyok rá az élő példa! És még azt is, hogy rohanó világunkban kényeztessék is néha magukat - a lélek mindig meghálálja a harmóniát!