„Visszatartásban csapnivaló vagyok, korgó-morgó hasüreg, tekeredő belek, eseményjelző apró pukkanások. Ilyenkor nincs mese, kakilni kell!”
A tavasz beköszöntével nincs is jobb hétvégi program, mint stresszes rohanás és különféle munkahelyi elvárások mellőzésével reggel kipréselni egy hatalmas adagot. Ennek örömére kerestük meg Ádámot, a Székelés Szenvedéllyel magazin kiadóját, milyen módszert és állagot érdemes rendszeresen produkálni.
Egy újabb Néma Bob mű, elég rendhagyó írásmóddal.
Felülsz a kis helyközi szerelvény egyik kocsijára. Leteszed magad az első szabad helyre, és előveszed az éppen nálad lévő olvasnivalót. Veled szemben leül egy csapzott alak. Kopott nadrág, kardigán, alatta kék ing.
Majd bemutatkozik:
Disclaimer: a poszt 2011/2012 fordulóján született, amikor is az ellenzéki mozgalmak internetes penetrációja a legijesztőbb és legaránytalanabb méreteket öltötte. A publikálással így kicsit megkéstünk, tk. okafogyottá vált az egész írás, de korlenyomatnak talán még elmegy.
A Fideszre szavaztál és még mindig nem csalódtál? Elégedett vagy a kormány munkájával, vagy még kitart a türelmed? Lehúz az általános közhangulat, a folyamatos panaszáradat? Ellepték facebookos faladat az orbánozós, skiccpalizós, németeknél-olcsóbb-a-szalámis, hirtelen gazdasági szakértőkké avanzsált ismerősök floodjai? Megrengett a bizalmad Miniszterelnök Úrban, aggódsz, hogy visszajön a balliberális oldal? Esetleg csak szeretnél csöndben dolgozni és bármilyen környezetben tartalmasan élni?
Szép napot, Modor Blogok!
Gondoltam, a Nagy Nemzeti Ünnep alkalmával, meglepem a mélyen tisztelt társaságot egy rövid szösszenettel. Szerintem a témában mindenki járatos, és ismerős szituk lesznek benne. Kritikákkal ne kíméljetek. /Akkor itt egy: tanuld meg légyszi a mondattagolás és a helyesírás alapvető szabályait - magyarul. A vesszőt szabad használni, órákig javítgattam ezt a karakterhalmazt - a végére feladtam, te gyermek. Köszönjük - remélem, nincs harag ;-) - MT./
Köszönettel: KisMukk
Köszönjük, hogy vetted a fáradtságot és eljöttél hozzánk, ez igazán megtisztelő!
A Modorosblog Magyarország első neo-speakeasy oldala. A neo-speakeasy terminológiát néhány éve kezdték el használni a világon, a kicsi, nehezen megtalálható, magas minőségű és komoly szakmai tudást képviselő blogokra.
Kádár-rendszer, a 60-as, 70-es, 80-as évek, az emberarcú szocializmus, a legvidámabb barakk. Elrévedő nosztalgia, düh, gúnyos mosoly, fiatalkorunk, legyintés - kevés ilyen ellentétes megítélésű korszak található a magyar történelemben, ráadásul az emlékek még frissek: a mai harmincasok is különösebb erőlködés nélkül fel tudják idézni ide kapcsolódó emlékeiket.
Talán tabukat döntögetünk mai összeállításunkkal, de mondjuk ki: a Kádár-rendszer Mátyás király uralkodása óta a magyar nép legsikeresebb, legboldogabb, leggazdagabb időszaka volt - nem véletlenül hozza ki szinte minden független felmérés Kádárt legnépszerűbb történelmi személyiségünknek. Ez nem érzelmi kérdés: ezek a puszta tények. Persze, nem mindenkinek alakult úgy akkoriban az élete, ahogy szerette volna, de nem hiszem, hogy mások egyéni szerencsétlensége, rossz sorsa miatt a többségnek utólag rosszul kellene magát éreznie. A magyar lakosság túlnyomó többségének igenis hatványozottan jobb sora volt, mint korábban vagy azóta bármikor.
Hácsé. Akaraterő, hatvannapos átváltozás, kilencvennapos diéta, 180 fokos fordulat, korábbi életvitel és leragadó embertársak megvetése, hittérítés, kéretlen szakértősködés, besserwisserkedés.
Elképesztően igényes rajongóink ma végre félretehetik kukacoskodó stílusukat, hiszen hetek óta először kifejezetten jó poszttal kedveskedünk nekik, amit természetesen nem mi, hanem B.Cs. nevű olvasónk jegyez. Fogadjátok szeretettel!
A dobosok 80%-a " általában jófej, nincs velük baj. A maradék húsz viszont vagy a sarokban gyakorló őrült, akit kiköpött a társadalom - vagy frusztrált magamutogató állatember.
Osztanak mindenkit, ki mit miért csinál rosszul, és ha elsütöd nekik, hogy "A dobos a zenész legjobb barátja" - biztos, hogy neked esnek. Nekik és róluk szól a következő írás.
Muddy
/Dobos csoportvezetőt kérek - MT/
Szia Tibi!
Eddig csak read only-ban olvastam a blogot, melyhez ezúton is szeretnék gratulálni. Most vettem a bátorságot, s összedobtam egy szösszenetet, belátásodra bízom mi lesz a sorsa.További sok sikert!
Maradok tisztelettel,Firestarter18
Hello!
A szövegben szereplő jellemrajzok és események pusztán a képzelet szüleményei, semmi közük a valósághoz.
Ha tetszik, hajrá, addig is keep up!Modor Pisti /mondtam én, hogy egy nagy család vagyunk - M.T./
Hi,
Ha kitolod, akkor szerintem ne .........ként, hanem mondjuk: Egy jó asszony csak Jimmynek bocsájt meg néven menjen.
A gyepmániás (vagy nyersebb nevén a gyepbuzi) a családi házas ember egyik nagyon durva és elfajzott kategóriája. Nem mindenki születik gyepmániásnak, de nagyon sokuk válik észrevétlenül azzá. Ez sokszor teljes hátraarcot is jelenthet. Vigyázat! A teljes tagadásból a gyepmániássá válás rögös útjaira nagyon gyorsan el lehet jutni.
Kösz, HáZsé. Ez kellett, főleg az eredeti meg hácsé után.
Akik 1990 után születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg!
Gondolj csak bele, az 1990 után születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben vagyunk.
Nekünk ugyan volt gyerekülésünk az autóban, amíg apáméknak nem kellett eladniuk a kocsit, hogy kifizessék a hitelt, sőt még biztonsági öv is, de szinte senki se kapcsolja be, vagy ha igen, akkor se megy vele sokra, mert az utak tele vannak autókkal (nem úgy, mint a nyugodt nyolcvanas években), meg diagnosztizálatlan, frusztrált őrültekkel, és a hamis biztonságérzet miatt mindenki úgy vezeti az egyre nagyobb teljesítményű kocsiját, mint egy veszett állat. Már ha meg tudja fizetni a benzint.
Köszönjük, Styxx. Már mi is kurvára unjuk a magukon hősiesen emberkísérletező, oknyomozó újságírókat, akik elcsábulnak, és a Culinarisban nem tudnak ellenállni egy csomag jóképű beef jerkynek. 47 ezerből éljen meg az Anyád! Most tényleg felháborodtunk. Kár, hogy nem a köteles beszéd után álltak neki magukon kísérletezni.
Na jól van, akkor beszéljünk komolyan. Két éve próbáltalak némi humorral dorgálni, de csak elröhögcsélted - vagy nem értetted, nem akartad megérteni. A faszom kivan már veled.
Nem epigramma, inkább szomorú, elégikus nekrológ lesz ez egy igazi zenerajongótól.
Kijelenthetjük bátran - vagy akárhogy -, hogy 2012-re a klasszikus zeneiparnak mint olyannak véglegesen vége. A profi, igényes, jó minőségű muzsikát retrórajongók és vájtfülűek egy szűk, kitartó rétege őrizgeti majd díszdobozokban - az emberek 97%-nak pedig tökéletesen jó lesz továbbra is az, amit éppen a rádióban vagy a tévében adnak, esetleg a youtube-on nézeget. Csapnivaló hangminőség, giccses, saját készítésű videók unikornissal meg csillogó rózsaszálakkal, megasztárok, eurovíziós senkik.
Írta: emil.
Tiszteletem, csókolom a kis kezét, jó napokat kívánok! Molnár Mihály vagyok , ő pedig itt szintén Molnár Mihály, méghozzá az ifjabbik. Mint ahogyan arra bizonyára tetszik emlékezni, nem első alkalommal járok itt… Most azért tértem be ide a becses fiatalemberrel az oldalamon, mert mint ahogy erre biztos szintén tetszik még emlékezni, legutóbb vásároltam Önöknél több más termékkel egyetemben egy gyümölcsös sörkülönlegességet. Hanem volna nekem egy kis problémám ezzel a termékkel. Szó sincs arról, hogy a minőségét kifogásolnám, ó, dehogy tennék ilyet. Már csak azért sem, mert a termék jelen pillanatban is bontatlanul áll. Egészen biztos vagyok benne, hogy a matéria, amit a tetszetős formájú üveg rejt, kellemes ízű és frissítő hatású, épp ahogyan a televíziós reklám állítja; ezzel szemben a legapróbb kétely sem merült fel bennem.
Csíragyerek! A sok nyavalygásod után most már tényleg itt az ideje, hogy helyre legyél rakva a kurva anyádat! Unlak már!
Folyamatosan pofázol, ugatsz, pedig ÉN meg a többi haverom gecire nem kíváncsi a siralmaidra.
Szia Tibi,
Az alábbiakat hoztam össze egy elég érdekes csoportról - ha megfelelőnek találod, örömmel látnám a közlését.
Üdv:
acabq