Szia Tibi!

Eddig csak read only-ban olvastam a blogot, melyhez ezúton is szeretnék gratulálni. Most vettem a bátorságot, s összedobtam egy szösszenetet, belátásodra bízom mi lesz a sorsa.

További sok sikert!

Maradok tisztelettel,

Firestarter18 

– Szevasz, Tomikám, ezer meg egy éve!

– Szia, Karcsika, most kicsit sietek, ne haragudj….

– Semmi, különös, éldegélünk csendesen, úgy tűnik, lassan összebútorozunk a Szabinával, építkezünk.  

– Az tök jó, de elkések…  

– Mondjuk, szerencsém van, mert apa jóba’ van egy építési vállalkozóval, kicsit tartozik is neki, úgyhogy okosba’ csináljuk. Örököltem is egy keveset, a maradék húsz misit meg apa kipótolta, azt mondta ez a legkevesebb. De baszki, a medence terveit nem visszadobta az önkormányzat? Még szerencse, hogy keresztanyám ismer pár embert ott, a végén még ők kértek elnézést, hehe. Szabinával amúgy késhegyre menő vitákat folytatunk, mert ő mediterrán enteriőrt képzelt el, én meg inkább valami modernebbet gondoltam. És te, hova, hova?

– Hát csak ide a Munkaügyibe, de tényleg mennék, mert időpontom…

– Ne basszál már fel, nincs melód? Az ember ezt nem engedheti meg magának a mai világban. Van valami papírod? Tudod, ez már tudásalapú társadalom.

– Történelemtanár lennék…

– Fú bazmeg, bölcsészdiploma? Ne csodálkozzál, az nem termelőmunka, nem is honorálja a társadalom, tudhatnád, hogy, hasznosítható tudásra van szükség. Értelmesebb szakra is mehettél volna. Látod, baszod, elvégeztem a kommunikáció és médiatudományt, de egy napig nem voltam munkanélküli. Mondjuk szerencsém volt, mert bátyám is odajárt, nagyon jóban volt minden proffal, volt nem egy olyan vizsga ahol meglátták a nevemet, azt’ már írták is be a hármast. Nyelveket azért beszélsz? Az is nélkülözhetetlen, tudod.

– Németből felső…

– Német bazmeg úristen, az már nem kell sehova te, csodálkozol? Nekem angolból van középfokúm már a gimnázium óta. Mondjuk az nagyon jó volt, hogy kint tölthettem egy évet New Yorkba’ utána hazajöttem, s pikk-pakk megvolt a nyelvvizsga. Én amúgy is mindenkinek azt ajánlom, hogy anyanyelvi környezetben tanulja a nyelvet, a könyvek szart sem érnek. Ki kell szépen költözni, fel kell vállalni, hogy az ember egy évig csak mosogat, és tanul, tanul, tanul.

Nekem mondjuk pont jól jött, hogy apa testvére kinn él, így náluk lakhattam. Fúúú, azok a bulik, ne tudd meg. Ott ismertem meg a puerto ricói Dzsonnit, akivel most egy kis privát bizniszbe kezdünk, csak még egy kis pénzmag kéne hozzá, da majd szólok apának. Ott kint aztán nem is kell tanulni, szinte ragad rád a nyelv, én is perfekt angollal jöttem haza. Mondjuk a vizsgán is szerencsém volt, mert nem igazán tanultam, érted, ki a fasz megy ki azért Amerikába, hogy egész nap tanuljon. Szóval éppen bazmeg olyan vizsgáztató volt, aki ismeri apát, a tenkjún kívül nem is beszéltünk angolul, hehe.

– Hehe…

– De azért nem ment minden ilyen könnyen, gimi alatt minden nyarat végigdolgoztam, bizonyám! Apa pont akkor lett többségi tulajdonos a Bitumexben, és odavett osztályvezető-helyettesnek. Baszod, minden nap nyolcra kellett mennem, szaros száznyócvan nettóért. De tudtam, hogy ha nem dolgozom kőkeményen, akkor nyár végén nem lesz adriai vitorlázás. Már akkor tudtam, hogy csak munkával lehetek sikeres, ha kikerülök a nagybetűs életbe. Nem várhatja a sült galambot a szájába repülni az ember, tudod?

Mondjuk ennyi pénzből nem lett volna meg a hajókázás, de szerencsére apa rendes volt és kipótolta a többit. Fúú, az nagyon jó volt, azóta rendszeresen visszajárunk, tavaly már Szabina is jött. Amúgy is szeretünk utazni, én azt mondom, világot kell látni, amíg fiatal az ember, tapasztalni, tanulni. Mondjuk, nekünk szerencsénk is van, mert anya utazásszervező cége révén bagóért mehetünk mindenhova. Tavaly voltunk görögbe, horváthba, Szesellszigeteken, vagy mi a fasz volt az meg Sartin. De nem volt szar, hehe. Kocsid van? Anélkül sem lehet a mai világban már boldogulni, tudod?

– Drága a jogosítvány, így meg, hogy nincs munk…

– Áhh, én már gimi alatt leraktam a jogsit, már akkor felelősen gondolkoztam. Először apa tanítgatott a Mercédesszel a ház előtt, hát bazmeg egyszer úgy meghúztam, hogy odalett az eleje. De mindegy is volt, apa amúgy is le akarta cserélni, mert már majd három éves volt. Aztán érettségire megkaptam a Bömöst apáéktól. Előtte megegyeztünk, hogy ha meglesz a hármas átlag, akkor kapom meg. Végül nem lett meg, de azért megkaptam. De ott is hú mi szerencsém volt, ezt még elmesélem, nem sietsz ugye? Hova is sietnél, nincs munkád, hehe.

Szóval ugye apa ismerte a gimi igazgatóját, meg kicsit az is tartozott neki, azt mondta neki érted, hogy figyeljen már rám oda, mert izgulós vagyok ilyen stresszhelyzetekbe, azt nehogy leblokkoljak vagy valami. Húztam aztán a tételeket, azt baszod az igazgató szinte mindegyiket elmondta helyettem. Mondjuk az írásbeli azért nehezebb volt, de szerencsére már akkor is volt menedzserkalkulátorom, azt beleírtam szépen minden képletet meg faszom számítást. Érted hát én inkább ilyen humán beállítottságú vagyok, egyszerűen nem fogja az agyam az ilyen fasságokat. Aztán nőd legalább van?

– Három éve, nálunk lakik.

– A szülőkkel együtt, bazmeg? Faszér nem költöztök el, nem egészséges az úgy. Mi is már együtt vagyunk egy ideje, lassan már attól félek, hogy lebabázik, hehe. Mondjuk egyelőre nem akar, mert modellkedik, aztán még akarja csinálni egy darabig. Lehet még címlapos is lesz az egyik magazinban. Na, nem kell rosszra gondolni, ez egy ilyen teljesen igényes férfimagazin, érted, nem szennylap. Keresztapa ismeri a lapigazgatót, aztán lehet, be tudja vinni a Szabinát. Mer én mondtam neki, hogy én nem tartom el, dolgoznia kell, belém is ezt nevelték, már kicsi koromban. Mondtam már, hogy gimiben minden nyáron nyolcra jártam dolgozni? Ja mondtam…

Mer találna ő is jó munkát, nemzetközi kommunikációt tanult, apa mondta is, hogy a Bitumexnél pont van üresedés, de hát ha modellkedni szeretne, hát istenem. Három nyelvvizsgája is van, mondjuk csak alapfokú, de arra elég, úgyse a papír számít már a világban, hanem a hasznosítható tudás.

Most könyvet is akar írni, érdekli azért a magaskultúra is, nem csak a melleiért szeretem, hehe. Anya jóba’ van Erős Rékával, tudod az az író csaj, nem tudom olvasol-e ilyen igényesebb regényeket, már átnézte Szabina írásait, azt monda simán ki lehetne adni őket.

Én meg tanulgatok, most jelentkeztem mászterképzésre, érted, az élethosszig tartó tanulás ma már elengedhetetlen. Te miért nem tanulsz tovább? Nem olyan drága, egy szemeszter simán kijön kettőharmincból, ennyit mindenkinek kutyakötelessége áldozni az életére. Mondjuk nővérem most besegít egy kicsit, mert minden tartalékom elvitte az építkezés, a hosszú távú lekötéseim meg csak két-három év múlva járnak le, nem akarom elbukni a kamatot. A tieid hogy állnak, milyen a portfóliód?

– Nem igazán tudtam miből félretenni…

– Nebasszál… na ezért tart itt az ország, mert nincsen pénzügyi kultúra, mindenki csak rövidtávon gondolkodik. Mondjuk nekem pont jó, mert bátyám egyik ismerőse befektetésekkel foglalkozik, aztán mutatott pár olyan részvénycsomagot, amit másnak nem igazán. Mert a mai világban öngondoskodás nélkül csak az utca marad öreg korunkra. Mer, nézd meg, a kormány pont minket, a középosztályt sarcol a legjobban, minket, akik a legtöbbet adózunk, fogyasztunk, a vállunkon visszük az országot, minket, akik a legkeményebben dolgozunk. Aztán nyugdíjunk meg lófasz se lesz. Ezért kell megtakarítani, tudod?

Szerencsés is vagyok, hogy apám erre is megtanított. Már kis koromban nyitott a nevemre egy számlát, azt minden hónapban tett rá egy kis pénzt. Nem nagy összeg, szerintem havi 50-60 ezer forintot mindenki áldozhat a gyerekei anyagi biztonságára. Tisztára meghatódtam, mikor a diplomaosztón a kezembe nyomta a bankkártyát, s azt monda, fiam, ha mással nem is tudlak segíteni, legalább ezzel útnak indítalak. Aztán a következő évben ebből utazgattunk Ázsiába’.

Áldott jó ember amúgy az öreg, világéletében kőkeményen dolgozott. Még anno domini kétkezi munkásként kezdte a Bitumexnél, hatra járt dolgozni minden nap! Hatra, fel tudod fogni? De nem panaszkodott, csinálta, közben meg kereste a kitörési lehetőséget, építette a kapcsolatait, s nem engedte, hogy a többiek visszahúzzák. Gyorsan fel is fedezték a tehetségét, osztályvezető lett, aztán a privatizációkor szerencsés volt és olcsón tulajdonrészt tudott venni a vállalatban. De itt sem dőlt hátra, dolgozott tovább, keményen bánt a beosztottaival, ott nem volt lazsálás. Felfelé meg építette a kapcsolatait, s látod mire vitte? Hálás vagyok neki, hogy belém is ezt nevelte. Munka, munka és munka. De mondjuk, ahogy elnézem neked nem is lesz munkád egyhamar, öltözhetnél kicsit igényesebben is, mert ez a farmer vagy három éves kollekció.

– Hát most…

– Mert nézd meg mondjuk ez az öltöny sem került százötvennél többe, de mondjuk ez csak ilyen szaladgálós, a jobbakkal nem megyek utcára, borzalmasan koszos ez a város. Élhetetlen. De ezt úgy gondolom, mindenki megengedheti magának, aki egy kicsit is ad a külsejére. Ez a minimum. Az állásinterjúkon is az első benyomás a legfontosabb, tudod?

Amikor felvettek a Bitumexhez akkor is azt mondták, a szakmai tudásomon kívül a rendezett és igényes külsőmmel hívtam fel magamra a figyelmet. Mert nehogy azt hidd, hogy apám segített bejutni, négy körös interjún és háromszáz jelentkezőn verekedtem át magam. Teljesen becsületes úton kaptam meg a munkát. Arról nem tehetek, hogy pont a Kőfalvi Sanyika interjúztatott, akivel a gimiben együtt csajoztunk, aztán meg elvittem az Adriára ingyen, mert adni is jó, tudod? Négyszemközt bevallotta aztán, hogy amúgy is engem választottak volna, mert tudásommal és kommunikációs képességeimmel kimagaslottam a jelentkezők közül.

Aztán amikor elkezdtem dolgozni senior reliability engineerként, akkor lecseréltem a teljes ruhatáramat, oda azért már nem vehettem fel akármit, mert nem vettek volna komolyan a meetingeken. A ruha teszi az embert, hallottad már ezt a mondást? Aztán látod, nem kellett fél év, és már senior offsite manager vagyok, de azt mondták ilyen tehetséggel nem kell fél év és még feljebb kerülhetek.

– Hát, neked akkor bejött az élet…

Nehogy azt hidd bazmeg, ebben rengeteg munka van, de a kemény munka mindig meghozza gyümölcsét. Laborom nia… vagy hogy is van az a latin mondás, most nem jut eszembe pontosan, basszameg, pedig van otthon egy könyvem ilyen mondásokkal. Vergiliusz mondta amúgy, hallottál már róla?

– Nem…

– Fú bazmeg, már negyed tizenkettő? Kicsit elaludtam, azt mindjárt lekésem a munkaebédet. Találkozom apám pár ismerősével, lehet meg tudjuk bizniszelni, hogy a vállalat kapja a Mária-híd felújítását. De ezt ne híreszteld, hehe. Aztán majd csörögjél ám rám, ha szereted a jó kávét, meghívlak majd egy kapucsínóra ide a Sztárbákszba, azt mesélek még! Csövicsövi!

Firestarter18