Szia Tibi,

Szeretnélek téged és a blog közönségét az mellékelt gyöngyszemmel megörvendeztetni. /Kösz, bazmek. Fájó dolgok ezek. Meg ezek. Meg ezek. Meg ezek. - MT/

Hope you like it.

Üdv, 

WHR

- De utálom ezt a helyet. A zöld sziget, páh! Mocskos falu ez a Dublin, semmi más. Kulturálatlan írek, szívják az orrukat, hallottál már a zsebkendőről, heh? Járják az utcákat pizsamában, és vegzálják az adófizető állampolgárokat, én fizetem a segélyedet, hallod-e! A munkámat is utálom, szemét multicég, hogy kizsigereli az embereket!

Visszajövök szünetről, máris itt egy email, a francba is! Semmi pénzért, recesszió, páh! Láttad mekkora bömössel jár a főnök? És fizetésemelés meg még az ablakba' se! Itt kell lakni ezen a rohadék helyen, esik az eső folyamatosan.. Mennyivel jobb lenne most otthon. Jó idő van, mennénk sétálni a Várba, vagy a parkba... A barátok is csak felületesek, tudod? Otthon meg már csak a régi, jóbarátok vannak, de már azok is kezdik elfelejteni, hogy kicsodák-micsodák vagyunk.

- Ha ennyire utálod, akkor...

- De már készülünk haza Lacival. Otthon minden jobb, az emberek sokkal udvariasabbak, és milyen szép hely Pápa, ahol lakunk! Folyamatos felújítások vannak, épül-szépül a város, és milyen szépen tud otthon sütni a Nap! Mosolygós emberek, napsütés, mi kell még? Itt csak az eső esik, nézd már megint csöpörög. Amikor hazamegyünk Malévvel, leszállunk a Ferihegyen és délben már anyu rakja elém a töltött káposztát, meg a rendes kajákat, nem ezt a mocsadék szoszidzsot, meg krumplit! Ebédre már otthon vagyok! Malév sincs már, sebaj, lesz Rájenersz (Ryanair)! Meg lángost, höhöhö. Cigányok? Persze, vannak, de az anyum tanítónő, nekem előre köszönnek a cigánygyerekek, mert mindegyiket, még az apjukat-anyjukat, sőt a nagyanyjukat is az anyum tanította meg írni-olvasni! Köszönnek előre, bizony, mert tudják hogy a tanárnő lánya vagyok! Tudják, hogy a Lencsési Marika az édesanyám.

Én nem félek a cigányoktól. Nekem előre köszönnek. Néztük már több házat, persze anyuék mellett, tudod? Mert jól jön majd a segítség, ha gyerMekvállalásra adjuk majd a fejünket. Laci felújítaná, mindenhez ért, itt Írben luxuslakások építésén dolgozott. Tudod, ott a Szpenszerdokkba. Szpenszerdokkban. Ja, hogy mindegyik ház rohad szét és folyamatosan javítgatni kell? Hja, kérem, az már nem Laci baja, hanem a mocsok, lusta íreké, akik elcsalták az alapanyagokat. Ád egy, érteni kéne a munkához. Laci is mondta nekik, hogy ácsi, az ott nem derékszög, de asszed érdekelte az íreket? Frászt! Jó is, hogy Laci otthagyta az építkezést..

- Nem bocsátották el Lacit? Mintha említetted volna, hogy a világválság miatt leépítések...

- Nem, Laci eljött, még pont jókor sikerült neki karriert váltania. Most szakács egy hotelben, jó hely, szereti. A főzéshez se értenek az írek, Laci mutatta meg az ír főszakácsnak, hogy mit hogyan kell csinálni. Az meg csak győzte köszönni a sok segítséget! Laci még listát is írt, hogy min kéne változtatni, egyből meg is emelték a fizetését! A sok hülye lengyel meg csak pislogott, mint a miskolci kocsonyában a béka, höhöhöö. Buták azok is, mint a főd. Hazamegyünk, veszünk egy házat, van egy kis júrós szévingszünk, abból Laci felújítja, én meg keressek munkát, egy ilyen szívível, ami nekem van, simán fogok találni valami jó melót. A mortgiddzsel, na mondjad már magyarul, lakáshitel sem lenne probléma. Amennyi pénzt most keresek, olyan kerestigazolást kapok, hogy kiesik az ügyintéző szeme! A gyerekkori barátnőim mind karriert csináltak, háeresek otthon nagy cégeknél, tudod, mint IBM, vagy ilyenek, felhívom őket, és pikk-pakk lesz jó munkám. A kapcsolatok számítanak, tudod?

- De az előbb említetted, hogy a barátságok megfakulnak...

- Frászt, az én barátaim a legjobbak. Minden nap szkájpolunk, meg emesenelünk. Hazamegyünk, aztán akkor olyan ereszd-el-a-hajamat bulikat csapunk, hogy ihaj! A csajokkal soppingolunk, este meg sör, Dréher, tudod? Nem ez a mocsok Guinness, itt még a csapból is ez folyik meg az édes szider... ájjj... a Dréher Rádler mennyivel jobb...

- Mikor tervezitek akkor a költözést?

- Hülye vagy, hazamenni?! Áááá, most biztos nem! A narancsterrorba? Az én megtakarított euróimra ne vesse rá a szemét a kuszaszemű Matolcsy, azt már nem! Meg aztán most nem könnyű melót találni otthon, hacsak nem vagy valakinek a valakije, érted. Énnekem elveim vannak, én sose jópofiztam senkivel, én a munkámmal tűntem ki a munkahelyemen, bárhol széles e világban. Laci is. Persze fúrják a munkahelyén őt is, de kit nem? Ha okos vagy, megpróbálsz előbbre jutni, akkor jönnek a rosszindulatúskodások, bizony! Meg hová menjek haza? Nincs sehol munka! Pápán is csak áll a sor a munkaügyi központ előtt, többdiplomás emberek állnak sorba az alja munkákért! A barátaim is csak panaszkodni tudnak, hogy nincs munka, leépítések vannak, nincs káfeteria szolgáltatás, ide menjek haza? Itt Írben azért már megszoktunk egy szintet, ez alá már nem szívesen mennék, sőt. Így a harminchoz közel már meg kell gondolni minden lépést, tudod? Úgyis kapunk most bónuszt, azt is félretesszük a nyaralásra, nagyon szeretném látni Tájföldet, kollegámék voltak, és nagyon szép hely! Féjszre feltették a képeket, azokat nézegettem a munkahelyen, még szerencse, hogy nincs letiltva az internet, höhöhö. Tudod, gondolkodunk a bébi-prodzsekten, és a gyerMekkel ilyen messzire már nem szívesen utaznék...

- Hát, mennem kell, végülis ez az ebédidőm... - Persze, menj csak, megértem én, vár a sambo meg a kriszp, ugye? Höhöhö... 

- Nem, otthonról hoztam, marhapörkölt...

- Itt nem lehet rendes marhahúst venni, más az íze. Nem olyan, mint az otthoni, úgyhogy nem is főzünk ilyet, inkább a szoszidzs, minthogy csalódnom kelljen a jó marhapörköltben, érted, vársz egyfajta ízvilágot, amit megszoktál otthon, és akkor nem az az íz, érted, tisztára mint Pruszt meg a sütikéje, höhöhö. Na menjél nyugodtan, elengedlek, vár a sok ímél engem is!