balage_81 egy meglehetősen elkeseredett, gyűlölettel teli posztot ajánlott fel nekünk - különös tekintettel az utolsóelőtti bekezdésben szereplő fiúra. Azt mintha egy kihasznált , eldobott lány írta volna :)

A maximalista család (ajánlott film: Woody Allen: Match Point)

A maximalista családnak több típusa is van, mi most a kapitalista-farizeus verziót vizsgáljuk meg közelebbről. Ezek jól szituált emberek, a famíliában megtalálható legalább egy fiú- és lánygyermek is. Többnyire már a középiskola padjait koptatják, apjuk és anyjuk természetesen szigorúan felügyeli tanulmányi eredményeiket. Mikor látogatóba érkezel hozzájuk, rideg hangulat fogad. Érezhető a családfő hatása a többiek viselkedésén is. Mindannyian fegyelmezettek, egyfajta művi jómodor és udvariasság jellemzi őket. A vendégekkel elvégre tudni kell udvariasan bánni, ahogy az egy jó családtól elvárható. Semmi lazaság, semmi közvetlenség, már-már úgy érzed magad, mintha egy egy ötcsillagos szálloda VIP-vendége lennél. Azonnal megkínálnak valamivel - ezt főleg a családfő teszi (a többieknek kuss van, amíg ő nem beszél) - és ha egyszer felajánlott valamit, jobban teszed, ha el is fogadod: mert egyrészt náluk kurvajó a tea, kávé, stb, másrészt meg ne ülj már ott tétlenül, amíg vendégül látnak, vagyis töltsd be a szereped, ahogy ők is.

Fater egyébként többnyire sikeres ember, jogász vagy orvosi végzettségű, de bőven akad köztük dúsgazdag közgáz-mérnök szakon végzett vérkapitalista is. Vendégséged érdemi része még csak most kezdődik: hamar rád kerül a sor, bizonyítanod kell, főleg ha a lány udvarlójaként érkezel a házhoz. Ilyenkor nincs kegyelem, záporoznak a kérdések, elvégre nem mindegy, hogy az ő szeme fényének ki csapja a szelet. Itt általában könnyen elvérzel, ha egy gagyi diplomát mondasz be, amikor a tanulmányaidat firtatja. Egy művelődésszervező vagy bölcsész jobb, ha nem is válaszol semmire, csak veszi a kabátját és okosan távozik, mielőtt újabb két, a jövőjével foglalkozó kérdés során apuci fossá nem alázza. Ha viszont olyan papírja van, amivel eséllyel pályázik idővel egy komolyabb pozícióra, akkor jobban teszi, ha mindjárt így is adja elő karrierterveit, különben az előbb említett humán végzettségű társa sorsára jut. Nem így a már befutott yuppie, orvos vagy jogász, aki netán hasonlóan ”jó” családból származik. Ilyenkor már el is döntetett, hogy a lány jó kezekbe került, nincs ok az aggodalomra.

Ha apuci alkalmazottjaként érkezel egy szívélyes (kötelezően elfogadandó) hétvégi csevegésre, szintén nem árt figyelned, hogyan viselkedsz. Muszáj például a másodhegedűsként szereplő feleséggel is udvariasan társalogni, esetleg próbálni közös témát találnotok. Ugyanez elmondható a kamasz kölykökről is, akik egyébként rémesen beképzelt kis pöcsök/ribancok a jólnevelt fiatal álarca mögött (amiről persze a szülőnek ekkor még fogalmuk sincs). Ha aztán a családfő privát beszélgetésre invitál, ideje összekapnod magad. Ilyenkor muszáj szeretned a szivart vagy a jó bort, irdatlan nagy sértés (és a karriered vége lenne ebben a családban), ha nem szereted ,amit kínál neked. Amit fogyasztasz, muszáj megdícsérni, ahogy a fociról vagy jégkorongról is jobb társalogni vele, akkor is ha fingod sincs, hogy melyik csapat a zöld vagy a lila.

Szintén jobban teszed, ha mindenben egyetértesz vele, nem tűri ugyanis az ellenvéleményt, ahogy azt már családfőként és vezetőként is megmutatta. Ha pedig politikában kapcsolatos véleménykülönbség van köztetek, netán épp az ellenoldalt támogatod, örülj, hogy nem az Egyesült Államokban éltek, mert rövid úton seggbe is lőne.

Anyuci egyébként szintén diplomás, többnyire a szakmáját az anyaságért elhagyott nő, aki később sem igazán talált vissza a munka világába, inkább már jól szituált háztartásbeliként tengeti mindennapjait. Szigorúan apu intelmeit követve, sőt néha még rá is licitálva a komolyságban, egyfajta védelmező-kiképző házisárkányként követi gyerekei mindennapjait. Udvarias viselkedésre neveli fiát, nőies és távolságtartó hölgyet farag lányából. Mindezt férje szigorú felügyelete mellett teszi. Témaválasztásában még a politika is elő-előkerül, nem is kell kiemelni, a családfővel mindenben egyetért (többnyire tőle kapja a saját véleményét is). Mivel bizonyítani akar apunak, és teljesen átéli a szerepét, így jobb ha vele sem szállsz vitába. Ugyanígy nem éri meg udvariasan kiegészítést sem tenni ahhoz, amit mond. Nekik van igazuk és kész, jobb ha rájuk hagyod.

Utoljára a gyerekeket vesszük górcső alá. Többnyire színötös tanulók valamelyik elitgimnáziumban. A családfő büszkén (és az arcán egy szem mosoly nélkül, mint egy kiképzőtiszt) meséli, hogy mindketten letették már a középfokú nyelvvizsgát angolból és franciából, de itt még nincs vége. ”tudják jól, hogy csak akkor érvényesülhetnek, ha több nyelven is meg tudnak szólalni, én is kitűnő voltam latinból annak idején” – szól a bölcselet.

A lány általában nem túl kedves, arcán a mosoly inkább kimerül a kötelező udvariasság letudásában. Önmagát mindenkinél szebbnek és okosabbnak hiszi, barátai nincsenek - vagy ha igen, a vele egyformán jól szituált maximalisták közül valók. Partnere általában tizennyolc éves koráig nincs, tudja hogy a tanulmányai a legfontosabbak, és nem is illik az imázsához, hogy a többi ”kis picsához” hasonlóan csókolózzon egy sráccal az iskolai folyosón. Ha később mégis kapcsolatra adja a fejét, ritkán lesz szerelmes, inkább csak azért választ, mert érettségi után már ciki, hogy még egy barátja sem volt, és az egyetemi rendezvényeken is muszáj megjelenni valakivel. Ez a fiú általában orvos- vagy jogászhallgató, ritkábban közgazdász, de semmiképp sem mérnök vagy egy gyengébb humán szak ifjú titánja (ha mégis így lenne, mert a lány nem egy válogatós picsa, a fentiek során leírtuk, hogy barátja mire számíthat a szülőktől).

Utolsóként a fiúgyermek kerül bemutatásra, aki némileg kilóg a sorból. Tudja magáról, hogy jó eszű, jó családból való gyerek, és úgy is viselkedik. No nem otthon (ahol muszáj kötelességtudó gyermekként megjelennie), hanem a baráti körben. Általában mindent és mindenkit lefikázó, vérgeci kis pöcs lesz belőle már a gimnáziumi évek alatt. Önkritika és udvariasság nem jellemzi, inkább mindenkit lealáz és szellemi alfahímként tetszeleg az osztálytársai előtt, akik többnyire be is hódolnak neki. A lányoknak beszólogat és nyíltan kritizálja őket. Ha kapcsolata van, az kimerül egy-két butább elsős szivatásánál a házibulikon. Érettségi után sem érik be, ugyanaz a szemét kis gennyláda marad, aki korábban volt. Eleinte meghúzza magát az egyetemen, de ez csak addig tart, amíg fel nem térképezi a viszonyokat. Ezután ő lesz az ökörködések és a rossz emlékű gólyatáborok egyik fő szervezője, különleges kreativitásról tanúbizonyságot téve, ha szivatásról van szó. Barátnőt ekkor már komolyabban is tart (kell valaki, akit elvihet a közös családi ebédekre, meg a balatoni nyaralóba hétvégenként), de a hölgyet csak érdekből választotta, hogy legyen mellette valaki. Többnyire alázza, megcsalja és csak akkor találkozik vele, ha nincs jobb dolga. A lány persze vakon szereti, és nem veszi észre, hogy a jól szituált budai srác csak a kapcájaként bánik vele (apunál ezzel egyébként előbb-utóbb jó pontokat szerezve, ez ugyanis azt mutatja, hogy fia is ugyanolyan domináns, önző pöcs, mint ő). A maximalista családnak általában maximalista szomszédai, barátai vannak, nem keverednek akárkivel. Kritikát senki nem gyakorol irántuk (nem mernek, okosabbak nem akarnak), anyagi összetöpörödésük legfeljebb akkor következik be, ha az apucit állami megbízásokkal ellátó párt elhasal a választásokon.

Általánosságban tehát elmondható, a maximalista család öntelt és beképzelt, örvendetes bukása igen ritkán következik be. Okos ember nem megy a közelébe, ha viszont mégis, ilyen közelébe csöppenünk, esetleg a munkahelyünkön a főnök pedzegetni kezdi, hogy bemutatna minket a szeretteinek, találjunk egy nagyon jó kifogást a lelépésre, vagy egyszerűen szerezzünk új személyazonosságot, és telepedjünk le Ausztriában :)