Mondjuk ki: no pasarán! Ne törjenek át, de sehova. Mert az az áttörés képletes áttörés is lesz: behatolás a mi életünkbe, a mi Szabadságunkba.

Meddig tűrjük még? Meddig tűrjük, hogy egy erőszakos kisebbség tomboljon egyik legszebb terünkön?

Fogyik a magyar.

Évek óta halljuk, olvassuk, látjuk úton-útfélen - közéleti személyiségek, hírességek, szakemberek nevezik meg a népességfogyást mint ránk leselkedő legnagyobb veszélyt. Mert lehet mélymagyarkodva, bőszen verni a mellkasunkat, hogy vissza Trianont, de minden területszerzés valójában im Grunde genommen egy helyen dől el: az anyaméhekben. 

2002. A mágikus-misztikus év.

Kinek mit jelentett ez az év? A legendás koreai-japán rendezésű világbajnokságot? Derék északi szomszédaink jégkorong-világbajnoki címét? Az Oasis legcsodálatosabb lemezének, a Heathen Chemistrynek megjelentét?

Nekem 2002 a győzelem évét jelentette. A hatalmas meglepetését, a fellélegzését, a felszabadulásét.

A világ tényleg igazságtalan velünk, férfiakkal szemben. Légy sikeres, légy gazdag, határozott, okos, ravasz, magas, erős, jóképű, erős - légy támasza a nőknek, a gyerekeknek. Tökéletes szerető, apa, pszichológus, szerető és szerelő. A férfi élete másról sem szól, csak arról, hogy törd az utat és vezess. Ha egy nő vagy egy gyerek sír, az természetes. A férfiak viszont nem sírhatnak.

Hányszor halljuk nőktől, hogy nem is szeretsz, csak a sex miatt kellek? Hogy csak a testemért szeretnek?

Nem érted? Nem tudsz angolul? Nem tudod, mi az, hogy BI?

Hát igen. Vannak azok az emberek, akik büszkén hencegnek azzal, hogy nincs tévéjük, nem hallgatnak rádiót, nem olvasnak újságot - nem néznek se Barátok köztöt, se focit, se Éden Hotelt, se Budapest éjjelt, se Walking Deadet, Office-t, Trónok harcát, semmit. Persze a legtöbb csak lódít, az emberek igenis nézik mindet (köztük én is: egész nap ezeket nézem, csak letagadom) - erről is árulkodik a rengeteg statisztika. Csak szeretik magukat hülyének, romlatlannak, függetlennek tettetni.

Kedves Mindenki,

most így, St. Paddy napja közeledtével ideje összeszedni, hogy egy őrületesen menő, 21. századi magyar fiatalnak mire illik odafigyelnie az elkövetkezendő egy évben.

Azon lépjünk túl végre, hogy nem tudják, merre van Budapest, mert mi se tudjuk, micsoda Michigan (ejtsd: misigen!) fővárosa - de még akkor is csak furán pislog az átlagmagyar, ha a Csatorna- vagy Man-szigetekről kérdezik.

Vannak ilyen idétlen, szexista összeállítások, hogy miért jobb a sör, mint a nő. Annyira szar, hogy keressétek meg ti magatok, ha akarjátok. Valahol ott van a neten.  

Újabb lista, egyszerűen imádjuk őket: ilyen még úgyse volt.

Nyelvésznek és Atlétásnak köszönöm szépen.

Ha még nem múltál el harmincöt éves, ha nő vagy és/vagy gyenge idegzetű, kérlek, ne olvass tovább!

.

.

.

.

.

.

Ha már ettél, ha rosszullétre hajlamos vagy, akkor se olvass tovább.

.

.

.

.

.

.

Mi szóltunk.

.

.

.

.

.

.

Ja, és nem rólunk van itt szó, hanem úgy általában másokról, a szerző és a szerkesztőség kivétel. Az ÁSÉS Brigád már megírta, igazából róluk szól.

Köszönjük szépen a közel 500 szavazatot: azért ez is mutatja, hogy az emberek mégsem félnek annyira, mint amennyire én félek.

Az Összefogás a Voks14-alkalmazás után újabb diadalt aratott: most már a Modoroson is elhódította az aranyérmet, aminek mindenképpen örülni kell. A két éve győztes LMP erősen kezdett, de a címlaposok megjelenése gyorsan visszaszorította a Fidesz és a maradék zöldpárt cicaharcát. Újabb példája annak, hogy a címlapról nem feltétlenül az egyszerű emberek özönlenek a blogokra - hanem inkább a gondolkodó demokraták.

-Jó napokat, öregsrác. Csak nem jól hallom, hogy elhagyni készülsz azokat a népsanyargató multis férgeket? Ideje volt már. Valójában már öt éve is ideje lett volna, sőt, késő lett volna - ki nem állhatom a multikat, a fejvadászok meg a normális cégek pedig marokra szórják ki a rezümédet, ahogy meglátják, hogy SSC-ben dolgoztál. Igen. Szakmaiság nulla, szanaszéjjel darabolt folyamatok, majommunkák, átszervezések, egyre inkább veszendőbe menő tudás, időrabló meetingek, agymosás, felesleges adminisztráció-hegyek, hatalmas fluktuáció, dobozba zárt elmék, munkaköri leírások, rövidlátás, elbutulás. Valami kinti faszkalap titkárnője vagy valójában. Egy igazi csicska. Van egy csicsás egyeniroda középszerű fizetéssel meg vízautomatával, de igazából csak egy luxusbörtönbe zárnak, egy varsába. Befelé könnyű, de visszaút nincs: (tapsol egyet) beragadtál, zsákutca, kész.

Egy átlagos, nyirkos februári pénteknek indult az egész. A buszok, villamosok ugyanúgy elindultak reggel négykor - Armand pedig ugyanúgy lefőzte kedvenc reggeli Lavazzáját, ahogy azt minden hétköznap fél nyolckor, indulás előtt megtette. Szokás szerint korábban jött az óra huszonhatos busz, az óra harminchatos pedig késett pár percet. Rutinosan kapta elő teljes árú BKK-havibérletét, azt barátságos biccentés kíséretében mutatva a vezetőnek. Armand egy teljesen átlagos, törvénytisztelő harmincas polgár. Erősen felső-középszerű fizetéssel, diplomával, mindennapos anyagi gondok nélkül, megbecsült állással - adózási stiklik és kiskapuk igénybevételétől, káros szenvedélyektől mentes. Szomszédai, rokonai kedvelik, munkatársai tisztelik. 

Minden kedves demokrata, és diktatúrapárti választópolgár számára jó hírünk van: mint ahogy arról bizonyára Ti is értesülhettetek, idén már nem csupán a fülkékben, személyesen - hanem a népszerű online felületeken is leadhatjátok voksotokat.

Kevesen tudják, hogy a világhírű gall pestisdoktor és látnok mindig megkülönböztetett figyelmet szentelt Magyarhonnak, és több próféciájában is rendre felbukkan e lángoktól ölelt kis ország képe. Nostradamus szinte mérnöki pontossággal jósolta meg Magyarország részvételét a II. világháborúban, sikertelen kiugrási kísérletét, orosz megszállását.

No de mit mond 2014-ről? Lúdbőröztetően, kísértetiesen igaznak tűnnek a sorok - véletlen volna, belemagyarázás csupán? Mindenki döntse el maga.

Természetesen nem is létezik ilyen, csakis a T. Posztíró fantáziájában - de mivel annyira erős ez a karakter, én azért mégis leírom, aztán legfeljebb nem hiszitek el. Lehet, hogy én is csak álmodtam?

A Nyámnyila Pasi, a Lekvár Matyi egy borzasztóan visszataszító jelenség. Nála külsőre is egyértelmű a nemi hovatartozás (nem annyira nőies megjelenésű, mint amennyire a nőietlen nő férfias), még a szexuális orientációja is rendben lehet, de egész jelleméből a gyengeség, bizonytalanság árad.

-Halálbüntetés, death penalty, jebaty, Todesstrafe. A vita hazánkban is időről időre fellángol, főleg a köztudatot fokozottan izgató eseteknél.

Aki unja, attól elnézést - pedig nekem is rengeteg kutyás barátom van, meg hát nem is a kutyákat utálom, hanem a felelőtlen kutyatartókat; igenis hasznos állatkák tudnak lenni pl. házőrzéskor, vadászatkor - sőt: szórakoztatóak is pl. agárfuttatásokon, EU-szabvány, állatbarát kutyaviadalokon, stb.

A 2010-es évek menő munkahelye a startup. Míg tíz éve minden friss pályakezdő bankszektorról, yuppie-s öltözékekről, drága céges autókról álmodozott, addig napjainkban új őrület kerítette hatalmába a végzős fiatalokat: a startup.

Megy a maszatolás, az időhúzás, az egymásra mutogatás - így hát úgy döntöttem, rövidre zárom ezt az évek óta húzódó, meddő vitát.

Íme az én békejobbom:

Az öregsrácot mindannyian ismerjük: már a legelső posztok elején is alaptétel volt az autóstáskás-bajuszos, Casio-karórás férfi - az ő eggyel-kettővel fiatalabb kiadása a mi Öregfiúnk. Mostanában 30-40 között található, de a sosem elfogyó aktatáskás-zakós egyetemi hallgatókat elfigyelve (aspirációs csoport!) bármikor kitermelődhet egy újabb alom ezekből az öregifjú titánokból.

Az Öregfiúban az a lényeg, hogy lassan már húsz éve ismerjük, de ugyanúgy öltözködik, mint amikor először találkoztunk vele. Minden annyira, de annyira konzervatív és "igényes", hogy már akkor is az volt.