Huszonnegyedike, kénefa, ráérmég, nemérrá, majdholnap, elválok, veszekfát, azjólesz, hogynézmárki, jakérem, akkorazt, mennyilesz, ennyitegyfáért, legyenöt, legyenötfél, legyenhat, jóleszazelső. Ez is biztos nagyon vicces a maga nemében, de azért szerintem annyira mégsem.

Mert a karácsony a családról szól. A családról, a szerelmünkről, és esetleg a barátokról. És az embert, mint a lemmingeket, hajtja valami kollektív tudattalan, hogy igen, ennyivel tartozol nekik meg magadnak, látogatni kell - és tényleg jó őket ilyenkor látni pár órát, de azért ez egy kicsit sok így a végére. Talán direkt, csak azért záratják be a boltokat, munkahelyeket, éttermeket, kocsmákat, hogy az emberek így pár napig egymásra kényszerüljenek? Mint a hétfői adásszünet? Kész szerencse, hogy az internetet nem kapcsolják le erre a pár napra, az tényleg borzasztó lenne. Elvált, sznob ismerőscsaj kényelmetlen karácsonyi fotósorozata, ahogy szépen felöltözve, kisminkelve, kényszeredetten vicsorogva fényképezgeti magát a fa alatt, tökegyedül - várva az elismerő reakciókat mindenféle jöttmenttől. Szedd már össze magad. Nem mintha a többieké sokkal jobb lenne.

/Forrás: én magam/

Panelkarácsony itt és ott: 1985-ben, 1991-ben, 92-ben. Lázas készülődés, az év fénypontja, utazás, ottalvás, ittalvás: játszások - unokatesókra ácsingózás egész évben, de estére már utáljuk őket, mert nem adták oda a gépet játszani, esetleg csaltak a társasjátékban. Még jobb ötlet: költözzünk össze! Milyen jó lenne, ha együtt élhetnénk az unokatesókkal, nagybátyusékkal - lehetőleg vidéken, az hangulatos. Estére egy-két atyai pofon is elcsattan persze, bőgés - sosem az kapja, aki megérdemelte, többi jót röhög. A foteljüket 90 fokban hátra lehet dönteni, olyan űrhajós-irányítófülkés hangulatú, közben pörög a Pole Pozíción, édességek, szaloncukor, fenyőillat, Bud Spencer - istenként hallgatva a kurvára okos és sokat látott felnőttek sztorizásait, cigire vágyás (fújjál még karikát, Bandi) - a nők meg közben dolgoznak. Alvás akárhol: összetolt fotelekben, kihúzott rekamién, matracon, egy ágyban. Milyen jó lenne, ha mindig így lehetne!

A 2010-es években ez már kissé máshogy van.

-Ricsikém, segítsél már nagyapádnak beszállni, úgy. Jaj, de kicsi ez az autó, te. Az Imikémnek egy ilyen nagyobb Pözsója volt, oda nem így bemászni kell, nektek is egy olyat kellene vennetek. Majd ha jobb lesz a mi, a izé, a, a idő tavasszal, akkor majd kivisztek minket a telekre, és lefestitek a fészer tetejét, már ráfér. Azzal a szegény gyerekkel is hogy kibaszarintottak, te. Most tudod, hát ott van, azon a helyen, voltunk nála is látogatni. Mások vitték a rosszba, ő tényleg csak segíteni akart az embereken. De elárulták, becsapták. Téged is csak azért nem füzetett ki, mert becsapta az a cigány, az a Balog vagy hogy hívják azt. De most már megtettük a beadványt meg a feljelentést, elmentem a miniszterhez is, de az azt mondta, hogy nem tud segíteni, mert az még nagyobb szemétségeket csinál, aztán fél, hogy ő is lebukna. Az Imikém amíg kint volt Kanadában, akkor már a kanadai államnak dolgozott, bizony, de sajnos a volt felesége, az a büdös kurva az egy akkora tróger, hogy feljelentette az Interpolnál, és ezért nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki ellenük, mint terroristák, úgyhogy ezért kellett nekik hazajönniük. De most van egy barátja, az a Csillag Efrájim, egy zsidó rabbi, beszéltem vele, az egy végtelenül rendes ember. Zsidó létére tényleg rendes ember, az megígérte, hogy segít neki kijutni, csak szedjem össze és vigyem el neki az aktákat, megmozgat majd mindent.

Az a baj, hogy ilyen sötét időket élünk, mint az 50-es években. Az ember a két kezével felépíti a kis szerény házát, alig tízmillióból, és erre ráküldik a APEK-ot, vagyonosodási vizsgálat, minden. Nem hiszik el, hogy egy olyan házat tízmillióból ki lehet hozni, pedig dehogyisnem. Mert az emberek irigyek, nem hiszik el, hát ők vakolták, az egész család vakolta a két önnön kezével, és most elárverezték fillérekért a házat, mindent, most helyi rendőrtisztek, képviselők szerzik meg annak a házát, aki nem tetszik. Eljönnek érted kocsival, és elvisznek. Amikor a politikusok sokkal nagyobb gazságokat művelnek.

Jaj, a kislányoknak is, a osztálytársuk édesanyja, alig 30 éves fiatalasszony, hát szerencsétlen meghalt, nagybeteg volt. Borzasztó, borzasztó, ottmaradt három gyerek. De nagyon szép segélyt kapnak az államtól szerencsére, rengeteg pénzt.

Nem értem, ez a lány is mért nem talál rendes munkát - úgy taníttattuk, nagyon kemény szakközépbe járt, kereskedelmibe, válogatott osztályba. Többen öngyilkosak lettek!

-Te, nézem a Muzsika tévét, az a Kadlott Karcsi, az hallod, az olyan csúnya, mint a lófasz, de te, annak olyan hangja van… és így szalajtja a gyereket a felesért, hopp, megpödri a bajuszát, az az ember olyan egyveleget énekelt, hogy beszarsz. Nagyon jó műsorok mennek.

Képzeld, én azt a rohadt szomszédot a telken egyszer megvertem. Te, ilyen gaz van a kertjében, ekkora. Milyen egy szar, szemét ember. Aztán nyírom a füvet, és átdob egy ilyen üveget. Ha nem húzom el a fejemet, akkor eltalál, így ment el a fejem előtt, ni. Mutogat, hogy menjek ki. Kimentem, nagyanyátok nem volt ott, ez meg már így lendíti a karját. De egy ekkora, tagbaszakadt ember, ha az eltalál, akkor nekem annyi. Elhajoltam, tökönrúgtam, gyomronvágtam, összeesett - aztán mondtam neki, hogy namost kérjél bocsánatot, vagy eltaposom a fejedet, te aljas, szemét féreg!

-Ricsikém, namost beszéljünk inkább arról, hogy az a baj, hogy az a szemét Orbán, az összeveszett mindenkivel. Ez ránk haragított már mindenkit, ez teljesen elmebeteg. Jaj, Istenem. Én amúgy tényleg, én rájuk szavaztam már 2011-ben is, vagy mikor, tavaly. Mondtam, hogy jöjjenek a fiatalok, de hát ezek akkora szemétségeket csinálnak. Te, ezek elvették a nyugdíjunkat is. Beígérték, hogy húsz százalékot fognak emelni, aztán tudod, mennyi lett belőle? Alig tíz százalék. Úgyhogy mondtam is a Pokorádi Zoltánnak, az egy olyan rendes, végtelenül rendes ember, mintha nem is lenne fityeszes. Szokott nyugdíjasoknak mindig ilyen estélyeket rendezni a úttörőházban: van izé, mi az, hogyishívják. Operett meg vacsora, meghívta a Zoránt is - a végén így szorítottam a két kezét neki, mondtam neki, hogy magának kellene miniszterelnöknek lennie meg a Kósa Lajosnak, bár az is már szemét lett azóta, ahogy hallom. Szóval a gazdagoknak, akik annyit keresnek, mint ti, azoknak adnak súlyos tízezreket, aki meg csak százezret keres, az alig kap valamit, hát milyen ez, hogy aki szegény, az ugyanannyit fizet, mint az, aki gazdag? De ti JÓL kerestek, nektek az annyit nem számít. Hallod Apjukom, azt mondja a gyerek, neki ez így jó. Mi is szegények vagyunk, az élet egyre nehezebb, egyre csak nehezebb. Jobb világ volt akkoriban. Felvetted a hitelt, és tudtad, hogy ki fogod tudni fizetni. Minden évben (összesen egyszer - a szerk.) mentünk nyaralni, vittünk Anyádékat meg titeket is (összesen egyszer - a szerk.). Nagyapátok nagyon keményen dolgozott, volt, hogy éjszaka is dolgozott. És annyira jó felesége voltam már akkor is, hogy minden ebédkor hazamentem, és megfőztem neki az ebédet. Nem mertek szólni, voltak kapcsolataim, többször is kiváló dolgozó lettem. És amikor nyugdíjba mentem, akkor harc volt a helyemért! Mi nem voltunk sosem gazdagok, de amink volt, azt megbecsültük.

Van egy viccem, ezt hallgasd meg. Bemegy a Orbán Brüsszelbe a Parlamentbe. Meglát egy velencei tükröt. Ja nem. Szóval belenéz a tükörbe. Ja nem. Meglát egy cigányt a tükörben. Vagy hogy is volt.

Szóval a karácsony a családról szól.

A felesleges munkákról, ahol mindenki feleslegesen fárad, rossz célokért. Természetesen nem, semmi ellenvetésem nincs, ha valaki tényleg imád takarítani, főzni meg mosogatni, lehetőleg húsz emberre - de általában nem ez a helyzet. Önmagunk, hamis lelkiismeretünk és kötelességtudatunk megnyugtatása, miszerint a karácsonynak arról kell szólnia, hogy szemeteket főzünk-eszünk meg ajándékozunk egymásnak, minél nagyobb mennyiségben. Leves, háromfajta sütemény, meg persze a vendégek is sütöttek és hoztak. Nem létezik, hogy még ebben a szénhidrátfüggő országban is ennyire szeretnék az emberek a süteményt, mert kurvára nem. Inkább csináltatok volna valami értékeset, nem volt elég az egészéves fornettizés-pékségezés? Ezt is kóstoljátok meg, én sütöttem. Na, inkább versenyeztél volna ilyen szellemben a munkahelyen.

Kulcsszó: segíteni. Mindenben segíteni kell. Srácok, gyertek, segítsetek megfogni az asztalt, hó-rukk, vigyük arrébb. Nyáron: vigyük ki a kertbe, terítsetek meg. Elered az eső: segítsetek, szedjétek le vigyétek vissza. Segítsetek beállítani a tévét-videót-számítógépet-telefont. Véletlen pohárfelborítás, tányértörés: olyan hangzavar, pánik meg jajveszékelés, mintha kb. agyoncsapta volna az áram a gyereket, tragédia, most mi lesz, jajistenem. A kétszázforintos pohár. Keljetek fel, ne heverésszetek, gyertek beszélgetni. Keljetek fel, gyertek ki, most köszöntjük a Mamát. Gyertek ki, fényképezés lesz, megmutatjuk az esküvői képeket, a pici Dzseniferről készült legújabb fotókat (profi fényképész!), most mutatjuk meg a csokiszökőkutat, meg most nagyon fontosat szeretnénk mondani, kis feleségem, Őzike újabb pici babát vár, koccintsunk rá, hoztunk ultrahang-képeket is, tök máshogy néz ki, mint a többi zigóta.

És bár sokan panaszkodnak, hogy diktálják beléjük a pálinkát, ezeknek az embereknek legalább könnyű ajándékot vásárolni. De mit csinálsz egy olyan absztinens családdal, ahol nem isznak kávét meg alkoholt? Megkapják a huszadik bonbont meg marcipánt, de jó lesz. Mindig van rosszabb! Tessék, ajiba gyönyörű gyertyatartó. Szilveszterre meg finom édes pezsgő. Vörös, attól még szebbet lehet majd hányni. Puszi, puszi, puszi. Odaköszönés, ajándékozás odavissza, elköszönés. Kurva sok puszi.

A végére, a sok idegen embertől meg a szabadon keringő bacilusoktól, pszichés megterheléstől meg a kiabálástól meg majd jól lebetegszel, hogy még munkába állás előtt ezen is túleshess.

További békés, meghitt, áldott ünnepeket kívánunk! ;))