A mániákus állatvédő mindig ijesztő és gyanús, de a biológiailag eredendően erősebbre kódolt empátia miatt elsősorban hölgyekre (gyermektelen hölgyekre fokozottabban) jellemző. A macskás kategória alapból legendás és félelmet keltő (tudjuk: a macska természetesen lenézi, megveti és kihasználja), de a kutyás nő még gyanúsabb.

Gondolt már bárki bármi rosszra, amikor egyedülálló nőt látott nagytestű kankutyát sétáltatni? Meg eleve: azt a mocskos, ázott, büdös, loncsos, szőrös kis ebet odaadóan puszilgatni, aki a napi sétája során tíz perce még sok-sok másik aranyos kis kutyus szottyos valagát nyalogatta, szagolgatta, esetleg még desszertként elfogyasztott egy-két darab friss kakit is, némi pisilefetyeléssel? Ezek lehetnek bármilyen ásványvízen, Kobe-marhán nevelt, saját tévével rendelkező elkényeztetett dögök, a friss szarnak egyik se tud ellenállni, mert egyszerűen ilyen ocsmány férgek. Az ember legjobb barátai.

Megmondták már ezerszer: 2014 és a XXI. század (jajbocsánat, római számmal írtam) a Nagy Adat, azaz a Big Data bűvöletében fog telni. Statisztikák, de olyan igaziak: trendek, szórások, gördülő átlagok, adatbázisok. Szegény Excel-huszárok élete is egyre nehezebb: bizony vége azoknak az időknek, amikor lehettél még valaki, ha tudtál egy VLOOKUP- vagy OFFSET-függvényt - sajnos itt komoly táblákra, joinokra és SQL-szerverekre lesz inkább szükség.

Huszonnegyedike, kénefa, ráérmég, nemérrá, majdholnap, elválok, veszekfát, azjólesz, hogynézmárki, jakérem, akkorazt, mennyilesz, ennyitegyfáért, legyenöt, legyenötfél, legyenhat, jóleszazelső. Ez is biztos nagyon vicces a maga nemében, de azért szerintem annyira mégsem.

-Helló, Josh bácsi!

Josh meglepődve nézett fel a negyedéves volumenjelentésből. Egy pillanatig elmélázva mérte végig alig 16 éves unokahúgát. Hogy szalad az idő... élesen előtte volt még bátyjáék házassága, sógornője gömbölyödő hasa, egyre terebélyesedő, asszonyos emlői, a tejfakasztóbuli. Előtte cseperedett fel a kis Mackenzie, szinte észrevétlenül. Ugyanaz a kislány lenne ez, akit ő annyiszor segített tisztába tenni, pisiltetni, etetni, péntekenként elhozni a daycare-ből?

Hát akkor beszéljük meg ismét ezt a dolgot, mert az érdeklődés nem szűnik - részünkről sem. Sokadik rész.

Elsősorban lépjünk túl a szokásos alaptételeken:

• Félmillió: vagy igen, vagy nem - akár több is lehet az új állampolgárokkal együtt, mindegy.
• Kitűnő: na ez már inkább nem. Bár tökéletesen elfogult vagyok imádott nemzetemmel és hazámmal szemben, a munkamorál nálunk sem kiemelkedő: elképesztően sok a buta, nekemjár-, lusta, követelőző, elkényeztetett munkavállaló. Természetesen van kint kitűnő is, de nem ennyi. Hogy kiemelkedően szorgalmas és tehetséges nemzet lennénk, az sajnos csak egy mítosz - de elkeseredni ettől még nem kell. A származás hajlamosíthat, de nem determinál - ahogy a Laár-Szikora duó találóan hirdette napi horoszkóp-rovatában. 
• Menekülnek: aki ilyet mond vagy tényleg úgy érzi, hogy menekül, az beteg. Esetleg csak gonosz.
• Aki kimegy, hazaáruló: faszság. Én is kimentem sok-sok évre, és mégse vagyok hazaáruló. Józsi dettó. Közben hazajöttünk, aztán majd megint megyünk. És megint visszajövünk.

Mert a csapatépítésre márpedig szükség van. Tudjátok, ez is az a fajta dolog, amire először mindenki köpköd, meg hogy ne, meg koszos leszek, meg inkább dolgoznék - de azért a végén mindenki igenis élvezi, és csak összerázódik egy jó kis társaság.

Azt mondják, Abszurdisztán meg Mutyisztán. Szerintem nem. Szerintem inkább Nyugdíjasország, házmesterország, feljelentőország. De komolyan, ha egyszer, nagyon ritkán is valami pozitív dolog létrejön Magyarországon - ha valamire, végre, büszkék is lehetünk, akkor azt azonnal tönkre kell vágni.

Szerencsére napjaink emberének számtalan eszköz áll rendelkezésére ahhoz, hogy kifejezze nemtetszését: tüntethet, ellentüntethet, blogolhat, kommentelhet, akárhova hozzászólhat, szavazhat, elköltözhet.

Az egyik, sajnos bántóan ritkán alkalmazott módszer erejére szeretném felhívni figyelmeteket: a bojkottra. Most, hogy lehullt a lepel és kiderült az évtizedes sunyiság, miszerint a CBA a kormány szekerét tolja, természetesen sok civil, ellenzéki és független világnézetű, eleddig megvezetett CBA-törzsvásárló határozta el: eddig, és ne tovább! Mától bojkottáljuk a munkavállalói körében agitációs propagandát folytató és kényszerítő eszközökhöz folyamodó üzletláncot.

Dematerializált. Borzasztóan nehéz szó (többször is ki kell szótagolnom, mielőtt leírom vagy kimondom: de-ma-te-ri-a-li-zált) - és még nehezebb ember sokak szerint, pedig minden tettét és megnyilvánulását a totális józanság, korszerűség és racionalitás uralja. Mods and rockers, hippik, depesesek, szkinhedek, metálosok, yuppie-k, hipszterek - ennek mind vége. Az öltözködés, zenei stílus, politikai hovatartozás lényegtelenné válnak - valami egészen más kerül előtérbe.

Atlétás Bandi kifőzte, Nyelvész Józsi fűszerezte, Modor Tibi tálalta.

Na meglett a közönségszavazás eredménye is végre! Így is kár volt sokat lehagyni, úgyhogy ami legalább két szavazatot kapott, az felkerült a dicsőségfalra. Köszönjük szépen a visszajelzéseket minden formában - az összeset figyelembe vettem. Ha máskor nem, hát jövőre vagy újabb öt év múlva lehet javítani - remélhetőleg még jobb, újabb posztokkal :)

Na most jösztök Ti!

Ami a Top 20 legolvasottabból szerintetek kimaradt, hiányzott, jobb, vagy igenis odavaló - azt írd ide szépen. Telkes, Jutka, Öblös, Horgász, Drogos gyerek, Balu. Meg akárbármelyik, ti tudjátok.

Jöhet a Google űrlapba, kommentben itt vagy a Facebookon.

Szombatig lehet szavazni akárhányszor, vasárnapra igyekszem mindet összesíteni és az eredményt közzétenni. Használd ki, mert itt és most lehet csalni - jövő tavasszal nem ;-)

Kedves Gyerekek!

A tegnapi felköszöntés, írók és olvasók újbóli egymásra találása után fogadjátok sok szeretettel első ígért összeállításunkat - méghozzá a leglátogatottabb posztok húszas listáját (túl a 12 millió oldalletöltésen).

Ezt is megértük! Ha iskolaérettek lennénk, jövőre mehetnék isibe, mint Vackor az első bébe - mellesleg középső csoportosok vagyunk, és élünk-virulunk.

Az internet mára tényleg mindenkié, arccal-névvel. A személyiségek összefonódnak, a munkahelyi- magán- és internetes profilok egyre kevésbé válnak el egymástól, mindenki bejáratos mindenhova.

Szomorú jelenség, mondom elsőre (meg másodszorra is), de hát a tendencia ez, és a fejlődés ellen hiábavaló lenne bármit is tenni - a változásokat a sikeres ember pedig befogadja, átöleli. A változás lehetőség - és a bölcs ember nem menekül előle vagy próbálja kivédeni, mert elbukik.

Régóta gyűjtjük Gyurival és Atlétással, de most inkább abbahagyom, mert az anyag VÉGTELEN. Csak magyar szövegeket szemlézgettünk, nagy részben a klasszikus topikból - de hát ez van, ezt értjük; itt nagyobb is a szerző felelőssége, mint a hasonlóképpen silány angol nyelvű nótáknál.

Tuti elírtunk egy csomó dalcímet, előadót, szerzőt - a táblázat se lett túl szép, de hát a lényeget értitek.

Első látásra életművet kap:

• Valla Attila (Már a legelején kipécéztük magunknak ezt a fickót - ld. Emberek zenekar - aki ügyesen mással adatja elő csodálatos műveit)
• Sztevanovity Dusán (Zoránnál nem áll meg az élet, bár az is elég lenne)
• Nagy Feró (amit a Bikinivel és izomtiboros rímeivel elkövetett, arra nincs mentség)
• Ákos - bár csak egyszer szerepel - megelőlegezve különdíjas, mert tőle ti biztos sokat tudtok majd.

Hogy is maradhattak ki eddig ezek az emberi kudarcok, ezek az utolsó, senkiházi pribékek? Hiszen annyira kézenfekvő, annyira dühítő és felháborító a viselkedésük, hogy arra szavak nincsenek (de vannak, olvass csak tovább).

Cekkerek, cűgölés, bumlizás, tárgyfüggőség, utazási kényszer, programok, időpontok, útvonaltervezés, ügyintézés, bejártam a Jánost meg a várost... a jó régi Párhuzamos Társadalom. Akit mi, milleniálisok kevésbé érthetünk, de mégis, valami óvatos kíváncsiságszerűség nagyon furdalja oldalunkat. Őket mi hajthatja, mi a lófaszt intéznek tömegek még mindig a postán napközben, amikor minket a sors évente, ha kétszer odakényszerít? Pont ők is most tudják le a féléves penzumot? Magyarország a készpénz országa? Hát nem tudom, biztos. Ha akarod, talán az. De én nem azon a Magyarországon élek. Én már idejét nem tudom, mikor használtam utoljára készpénzt - legfeljebb a kávéautomatára próbálok aprót vadászni, de azokat módszeresen őrzöm és nem hordozom, tékozlom.

Tekintsétek ezt a 40 pontot egyfajta vádiratnak.

Sok úgy gondolják manapság, hogy elég a problémákat a szőnyeg alá söpörni, és akkor, amit nem látunk, az nincs is. Struccként elfordítjuk a fejünket - ha nem tudom, nem fáj. A piszkos munkát meg úgyis mindig lesz, aki elvégzi.

A Humánjog Intézet nem így gondolja. A Humánjog Intézet azt vallja, hogy a tiltás bűnt, a kriminalizálás csak rosszabbat szül. A szegénység, az elesettség, az elfojtott agresszió nem szűnik meg attól, ha nem akarunk tudomást venni róla - a farizeus szemlélet a történelem során eddig mindig megbosszulta magát.