Hallom, nagy az ijedelem a közszféra egyes területein, hogy egyre nagyobb a terhelés, jelenteni kell egymásról, portfóliót kell készíteni, ráadásul a főnököd se mindig az, akit te vagy a gyerekek közfelkiáltással szeretnének.

Társadalmunkat időtlen idők óta mérgezik az anyukák, barátnők, nagymamák fehér mérgekkel (finomliszt, kristály- és porcukrok), rossz zsírokkal, értéktelen szénhidrátokkal, üres kalóriákkal.

Habarásra rántás és besamel, fogaid közé kristálycukor és grillázs, szádba a pattogós cukorka - ráadásul mostanában a vissza a retrótermészetbe-mozgalmak keretében valamiért az emberek elhitték, hogy ezek egy kis pálinkával még csupa orvosságnak is számítanak, pedig nem.

És a régmúlt, gyermekkori szegénység illatai és ízei után kutatva jól szituált, dolgozó emberek lapátolnak ilyeneket magukba a céges étkezdében... bizonyára a tesitanár tockosaira is elmélázó, csillogó szemekkel gondolnak vissza.

/Tripadvisor - nutellás-banános lángos/

Egészségetekre!

(Kurtznak és sokanmásoknak köszönöm)

Parancsoljatok, az eredmények!

Mindenkinek köszönjük az inputot, és jövőre hasonló jókat kívánunk.

Tartsuk szem előtt: mindenkit igenis szeretünk, különösen a rokonokat. Ha másért nem, hát ezért is szeretjük az összejöveteleket, hogy jóízűt mosolyogjunk a kifejezetten szar, szemétbe való ajándékokon. Moralizálni nem kell, de itt kicsit ki lehet ereszteni a gőzt. 

Eredményhirdetés még az újév előtt!

Kedves Tibor!

Mint tudjuk, a szalagavatónál több lehetőséget csak a karácsony kínál a modoroskodásra, fájóan konstatáltam, hogy idén ez eddig kimaradt. Bátorkodtam hát eme hiátus orvoslására egy szerény ám ízléses csokrot kötni a teljesség igénye nélkül. Ha arra érdemesnek találod, leközölheted, ha kevésnek, remélem ötleteket tudsz meríteni későbbiekhez (Tibor: amióta megláttam egy kommentben, hogy ő karácsonykor panelfürdőszobában csókolózik a nagynénjével, én nem is tudom, mit gondoljak már).

Nyilasi Misi

Közeleg az újabb év vége (talán megint elfelejtettünk szólni, de hétéves lett a blog október végén, hurrá!), ideje újra számot vetnünk szánalmas kis életünkkel és mindazzal, ami valóban foglalkoztat és befolyásol minket.

Az év Top 5 legelvetemültebb személyisége tehát:

Persze lehet Budapest, vagy akármilyen más város és városrész meg kerület, nem érdekel. Az engem határozottan aggasztó folyamatok mindenhol, ugyanúgy beindulnak egy idő után. 

/Forrás: loptam a csoportból. Ugye, milyen szar?/

Kedves félművelt, proletár felebarátom!

Most, hogy végre kis öreg kezeiddel internetet érinthetsz és kitárulnak a világ eddig nem ismert dimenziói, ettől még kérlek, viseld a nyilvánosságot és az új élményeket méltósággal. Én Téged természetesen továbbra is szeretlek, hiszen gyakorló keresztyénként muszáj szeretnem téged, de amúgy gyűlöllek.

Bizonyára mindenkinek felsejlik Regős Bendegúz sóhaja az Indul a bakterházból, amikor a bukszában nem talál semmi értékeset (elnézést kérek attól, aki még nem látta, és meg szeretett volna nagyon lepődni a shyamalani csavaron) - ezt tetézik persze a pénzemberekről, lottóötösről, összeesküvésekről, számlát adni nem tudásról, világbajnok adóékről, minimálbérre bejelentésről, trükközési kényszerről szóló történetek és legendák.

Illik minden jobb posztot valami hatásos, punk felütéssel kezdődni - úgyhogy akár egyszavas, csupa sokatmondó ponttal (full stop, period!) ellátott mondatokban is kijelenthetném önmagamat visszhangozva, hogy midlife crisis, amit leginkább azért érdemes megemlíteni, hogy mindenkiben tudatosítsuk tájékozottságunkat; Cambridge Proficiency-szintű, aktív angoltudásunkat. Esetleg egymás után ismételgetni szinonimaként az idegen és a magyar megfelelőket mintegy összekacsintva az értőkkel: értjük mind a ketten, de azért megismétlem mindkét verzióját, ezzel is bizonyítva önnön műveltségünket, tudatosságunkat a nem túl terjengős, zsargonmentes, választékos anyanyelv-használatára.

-És melóval mi a helyzet?

-Bírom-bírom, de egyre inkább kacsintgatok másfelé. Az a baj, hogy így 40 felé már nem ragadhatunk le túl hosszan semmilyen pozícióban, mert aztán utána az maradsz, ami addig lettél. Úgyhogy max. 2-3 évente próbálok mostanában váltani egyre magasabb fokozatba, persze mindig legalább bruttó 2-300-as lépcsőkben. Utóbbi időben bevált. Merj nagyot mondani, aztán a behívási arány egész jó - onnan pedig már nem nagy rulett a dolog.

First things first: az önéletrajz a világszinten leszakadó, bántóan dízelszagú németből átvett Lebenslauf tükörfordítása; már csak a szó használata is avítt, múltban ragadt, táblázatokat kinyomtató és vonalzóval összenéző emberre utal. Ugyanez igaz a curriculum vitae-re, CV-re, ami talán még József Attila idejében vagánynak számíthatott - de elég belegondolni: megkapta vajon JA azt az állást..?

Ugye, hogy nem.

Maradjunk tehát a friss resuménél, én mindenképpen azt tanácsolom, ha egy főállásbeli munkaügyi tanácsadó, talent recruiter szerény javaslatára hallgatsz.

Kedves Magyar Honfitársam, aki eddig vízumokkal, útlevéllel, okmányirodával, lejárati idővel, tartózkodási engedéllyel, pecsétekkel, ESTA-val, Arbeitsbewilligunggal piszmogtál!

Egyszerűsítés. Ez a XXI. század kulcsszava.

Kishazánkban is mintaszerűen égrakétáznak az alulról induló, közösségi alapon működő szolgáltatások: ki gondolta volna akár csak 4-5 éve is, hogy 2015-re leáldozóban lesz a budapesti kerékpárkultusz, mert mindenki Uberrel és Wundercarral fog csak közlekedni egyik bulihelyszínről a másikra? Hogy komoly válságba kerülnek a kempingek, panziók, az Agoda vagy a Booking.com, mert mindenki az AirBnB-n talál magának szálláskát a fővárosban? Boltban mikor jártál utoljára? Na ugye. Hiszen ott az eBay, a vatera, az olx, a teszvesz, jófogás - töredékáron, elképesztő minőségű szolgáltatással. Nem kell elcsattognod a boltba, mindent HÁZHOZ hoznak, hiszen úgyis mindig otthon vagy...

Mi nekünk a szegénység? Volt már? Na és. Nem lehet róla eleget írni, főleg, ha megérted különböző stációit.

A gyermekkori, örök sóvárgást, a közös gyerekszobákat, a felnőttként is otthon élést, a panelokat, a szar kaját és örökös pénzproblémát. Azt, hogy nincs - és hogy ki kell számolni, és hogy elfogy.

Hogy milyen gyorsan változnak a dolgok, ahhoz elég csak példának okáért egy jó régi (na jó, csak 2009-es) posztunkra visszanézni (A közösségépítő oldalak, ami még egyértelműen az iWiW-ről szólt - az alján némi "egyéb"-kategóriával, mint pl. a MyVIP vagy a Facebook:

A Facebook-tagok:

Állítólag sokkal jobb, mint az iWiW, de szerintem főleg a nemzetköziség az, ami jobbá teszi a többi magyar szájttal szemben. A többi ismerős szeme előtt zajló privátbeszélgetés itt sem újdonság, de itt legalább angolul-németül is megtehetjük, még ha csevegőpartnerünk magyar is.

...

Minden más (orkut, MySpace, baratikor, LinkedIn): egyik se lett túl népszerű itthon, de nem is nagyon bánjuk. Nyomassák csak a brazilok, indiaiak, amerikaiak, baltiak, karrierépítők. Hátha egyszer mi is közéjük fogunk tartozni.

Saját magunk tökéletesítése. Ez a gyerekprodukáltatás egy még károsabb mellékága, és nagyon bánt.

Egy olyan ember, aki eleve senki és hülye hobbijai vannak, itt is saját magát akarja még jobb (szerinte jobb) formában viszontláttatni. A gyerek mindig egy tökéletesebb Én, de eldöntöttük már az elején, hogy természetesen Liverpool- Arsenal- és Újpest-szurkoló, valamint Tankcsapda- és Depeche Mode-rajongó lesz: nagyon élvezi a kis lurkó, Sex Pistols-felsőt és baboskendőt kapott, a nyakamban ült egész végig a koncert alatt.

-Paul Wade, Fegyencedzés. Végre valaki ki merte mondani azt, amit már évek óta sejtettünk: a testépítők egyszerűen csicskák, de leginkább gyengék. És ezzel kábé mindent elmondtam, ami említésre méltó.

Felfújt, vizes izomzat, nevetséges célok és eszközök, idejétmúlt technikák, bennfentes közeg, torz testek, szövődmények, szintol, rendellenességek, testképzavarok, infertilitás, impotencia, halál. Nézem ezeket, ahogy ritmusosan üvöltenek a Naphegyen is, rángatja a gyerek azt a kis szar kábelt, óbégat, gecire izzad, aztán egy órán keresztül pózolnak bent a tükör előtt, a haverja pedig a könyökét állítgatja. Nem mondom, buzulni egy bizonyos fokig vicces, de ez már azon a ponton túlhaladt.

Meghatározó emlékképek. Mert azért alapszinten mindenkivel előfordulhatott olyan 5-10 évesen, hogy egyelőre nem a szőrös hónaljú, sminkelt, tűsarkú cipős, tupírfrizurás, vörös körmű felnőtt nők (C. C. Catch), hanem inkább a vele egykorúak fogják meg. Persze akkor is voltak igazi, érett gondolkodású, kilencéves férfiak, akik tudni vélték, hogy a Tina Turnernek kurva jó lábai vannak, és hogy nekik az idősebb nők jönnek be ("a pina legyen fekete!") - de azért volt egy olyan gyanús éle a dolognak, hogy csak valakitől átvették ezeket a vagánykodó szövegeket.

De azért az még az az átmeneti kor volt, amikor már talán nem kellett szükségszerűen bevallani, hogy a lányokat utáljuk - ugyanakkor udvarolni se nagyon mert senki; legfeljebb úgy, hogy levette a kislány hajráfját.

És mivel most elsősorban a még meglehetősen ártatlan korszakra szeretnék koncentrálni, a Z+- Viva-évek sokat érdemlő ikonjait (Eördögh Alexa vagy a szexi Verena a Dune-ból, stb.) figyelmen kívül hagyjuk.

 

Röviden: akikre, ha tudtuk volna, hogy kell (meg hogy egyáltalán lehet ilyet), valószínűleg kicsattintottuk volna a 80-as években.

 

Nézem ezt a késő márciusi örökrangadót a magyar futball legszentebb szentélyében, és elgondolkozom ezen a sokat szenvedett kis csapaton. A Nemzet Csapatán, akit annyian és annyi rendszerben próbáltak elnyomni, megalázni, betiltani, átnevezni, nevetségessé tenni. Akitől 1971-ben is elvették a stadionját - fél történelmét -, hogy aztán 74-re egy jellegtelen kis betonmonstrumot emeljenek a helyére, ahol rögtön megveretik a rákosista-kádárista Vasassal, hogy majd egyre körmönfontabb szempontokkal - székekkel, szektorlezárásokkal sújtsák a meccsre vágyó tömegeket. Hol van az igazi B-közép? Elvették, lerombolták. Hol van a II-es szektor, a 16-os szektor? Sehol, nincs már - bezárni nem volt elég, el akarták törölni mindörökre még az emlékét is.

Az előadás, az előadás. Tudjátok, ahol a művelt germanisztikus kopog, a többi paraszt meg tapsol, mint a cirkuszban. Nem kötelező, és ez határozza meg - elejétől a végéig.

Legendák keringenek tanárokról, akik pontban kezdéskor bezárták az előadó ajtaját, és se ki, se be. Kár, hogy ilyet sose láttunk. Ellenben mit látunk? Legyen az előadás kezdete mondjuk 08:30.