Kishazánkban is mintaszerűen égrakétáznak az alulról induló, közösségi alapon működő szolgáltatások: ki gondolta volna akár csak 4-5 éve is, hogy 2015-re leáldozóban lesz a budapesti kerékpárkultusz, mert mindenki Uberrel és Wundercarral fog csak közlekedni egyik bulihelyszínről a másikra? Hogy komoly válságba kerülnek a kempingek, panziók, az Agoda vagy a Booking.com, mert mindenki az AirBnB-n talál magának szálláskát a fővárosban? Boltban mikor jártál utoljára? Na ugye. Hiszen ott az eBay, a vatera, az olx, a teszvesz, jófogás - töredékáron, elképesztő minőségű szolgáltatással. Nem kell elcsattognod a boltba, mindent HÁZHOZ hoznak, hiszen úgyis mindig otthon vagy...

Pedig nem más ez, mint visszatérés a természeteshez: kiiktatjuk a közvetítő médiumokat, a tudatlanság hiénavámszedőit: egyszerűen - az internetnek hála - egymásra talál kereslet és kínálat. A kóklereket a közösség úgyis kiveti magából a szigorú értékeléseknek köszönhetően; és nem marad más, mint boldog felhasználó és nem kevésbé boldog áruba bocsájtó.

És nincs megállás: jön a Yummber! Hallottatok már róla? Jobb ez, mint a lakásétterem! Mennyiben más? Ugyanaz, de mégis más. Ha úgy érzed, kulináris kreációidat szeretnéd közkinccsé és némi pénzzé is tenni, úgy nincs más dolgod, mint jelentkezni séfnek, meghirdetni a jobbnál jobb, ínycsiklandozó kotyvasztásaidat, és várni a vendégeket. Mert azért mindannyian erre vágyunk: a személytelen ételgyárak, bunkó pincérek és egyenfogások után IGAZI otthonokba, IGAZI emberekhez járni, valódi társaságért. Hiszen mindannyian sokkal jobban szeretünk vendégségbe, igazi vendéglátókhoz járni, mint idegenek közé valami tucatasztalhoz...

A webhármas evolúció végtelen, mai ésszel felmérhetetlen. Évezredes, már most is recsegő-ropogó korlátokat próbálgat, döntöget a peer-to-peer-mozgalom; egy teljesen új világrend van kialakulóban. A félfeudális állami gépezetek még elkeseredetten próbálják vívni utóvéd-szélmalomharcukat a természet elsöprő, elemi erői ellen, de már nincs sok nekik hátra.

Hiszen mi szólna amellett, hogy tömegesen kialakuljon:

Párcserés applikáció: ha éppen a párodhoz nincs kedved, miért is ne adhatnád ki egy estére-napra? Meghirdeted a szolgáltatáscsomagot, lehet értékelni, stb. Mindenki jól jár: rendesen lerendezik az asszonyt, te mehetsz kocsmába, és még kis pénzhez is jutsz. De ugyanígy te is néha nézel magadnak valaki/valami mást, és aztán ha tetszett, ajánlod ismerőseidnek is. Ilyen még úgyse volt.

Mi tart minket vissza attól, hogy a jövőben az iskolákat, az avítt, szolgákat, gondolkodni képtelen egyedeket nevelő oktatási rendszert is felszámoljuk? Közösségi lakásiskolák! Te is lehetsz oktató, tanár akármikor. Felesleges fizika, kémia meg irodalom helyett taníthatsz végre olyan dolgokat, amiktől tényleg több leszel: kabbalát, asztrológiát, taoizmust, blogolást, kutyatartást, szanszkritot, igazi történelmet, reikit, zeneterápiát, tantrikus szerelmet. Az oktatás a kölcsönös bizalmon és értékeléseken alapul, tehát nem nyúlhatsz mellé semmiképp sem. Hiszen tudjátok: aki tudja, csinálja - aki nem tudja, tanítja.

De ugyanígy: lehetnénk közösségi, önkéntes alapon működő könyvelők, adótanácsadók, orvosok, könyvvizsgálók, ügyvédek, közjegyzők... nem vesszük észre, hogy minden hasonló szakma csak a lehúzáson alapul, mindet csak a könyvelő- orvos- és jogászmaffia működteti? Egy államilag cinkosan összekacsintva jóváhagyott, szentesített pénzbeszedőgépezet csak azért, hogy lepecsételjen néhány papírt, összeadjon néhány számot, kihúzzon 1-2 fogat? Láttad már, hogy egy közjegyző miért kér el 50 ezer forintot? Ehhez jogi egyetem? Ki ne tudná utánacsinálni? A könyvelők-könyvvizsgálók is: csak egymás alá írod a számokat, majd összeadod. Még a négy alapműveletet sem ismerik, és ezek szednek be milliókat egy éves könyvvizsgálatért? Szerintetek ők értenek hozzá, vagy inkább én, aki VÁLLALKOZÓKÉNT igazi CÉGET működtetek, és minden rezdülését ismerem? Miért ne lehetnék jobb könyvelő, mint az, akinek ott van a plecsni a mellén?

Közösségi műtétek: hónapokat, éveket várunk néha egy-egy beavatkozásra: miért ne tudná elvégezni azt a vakbélműtétet egy lelkes civil a saját lakásában? Hiszen ha elég jó értékelést kapott, akkor minden bizonnyal érti is a dolgát, ellentétben a hazánkat ellepő, vastag borítékért ácsingózó intézményesített gyilkosokkal, hentesekkel (de ugyanakkor hazánk színe-virága: kiváló orvosok távoznak külföldre, illetve kiválóan képzettek is jönnek is be, de ez egy másik történet).

Közösségi bankok: láttátok, hogy milyen kamatokat adnak a bankok, és milyen kezelési költségeket számolnak fel még a levegővételért is azért, hogy a pénzedet használják? Az neked pénzbefektetés, hogy kevesebbet kapsz vissza, mint amennyiért lekötötted? Miért ne választhatnánk mi ki közösségen belül, hogy kinek adjuk oda a pénzünket, ki fektethesse be, kitől kérjünk kölcsön? Kiiktatjuk a pénzéhes bankárkasztot, nem akarunk milliárdos cégesautó-flottát és BS-beli karácsonyi bulikat finanszírozni sztárzenekarokkal...

Közösségi disznóvágás, pálinkafőzés, fényképészkedés, ingatlanügynökösködés, strandolás, repülés...

Igen.

Ez a jövő.

Leáldozott az állam és a maffiahálózatok által kitartott szakbarbároknak: rendőröknek, mozdonyvezetőknek, BKV-soknak, tanároknak, biztonsági őröknek, bankoknak, szakácsoknak, taxisoknak, pilótáknak... érzik a vesztüket.

Itt a webhárom, immáron végérvényesen, visszafordíthatatlanul.

És ez így van jól.