Na kérem szépen, mai posztunkat egy olyan Valaki szerzette, aki annyira félti identitását, hogy még művésznevét is nekem kellett kitalálnom.

Olvassátok hát Pierre Woodmantől az informatikusok egy újabb, kiemelt fajtáját sok szeretettel s jó kedvvel:

A modoros IT-vezető

 

Engedje meg a Nyájas Közönség, hogy bemutassam az informatikusok egy újabb jellegzetes típusát, a modoros IT-vezetőt.

A modoros IT vezető általában középkorú, pocakos, nagydarab és nagyhangú személy, aki lelkes kezdőként még Igazi Programozók keze alatt dolgozott és mint ilyen, kiválóan kódolt C-ben, esetleg Fortranban, kívülről-belülről ismeri a VMS-t, de az utóbbi 20 évben sokat nem fejlődött szakmailag. Észt osztani kiválóan tud, nyilván mindenhez ért és sok átfedést mutat az öblös típussal; előszeretettel mesél vaskos vicceket, ontja magából a modorosságot és beosztottjait kedélyesen alázza porig idegenek jelenlétében. Jellemző előfordulási helye: nagy múltú bankok és állami intézmények IT osztálya.

A mai egyperces szerzője P.D.M. mérföldes cimboránk, akit a versenyszerűen sportolók érintettek meg.

A modoros sportoló a középiskola felső évfolyamaitól az egyetem végéig fordul elő. Öltözködése ahogyan önmaga jellemzi: sportosan elegáns, avagy az alkalomhoz illő.. A modoros sportolónak mindenki a haverja, aki felnéz rá, és mindenki egy gyík, aki nem.. A modoros sportoló lányok kedvence, vagy csak annak tartja magát, nem győzi hangoztatni (a balekoknak), hogy melyik lány próbált szemezni vele, de persze Őt az nem érdekli, aki könnyen adja magát.

Volt szerencsém a legutóbbi hétvégét több éve Budapesten élő és dolgozó külföldi barátaimmal végigmodoroskodni. Nem kifejezetten asszimiláns hozzáállásukon felbuzdulva gondoltam, adok pár tippet a többieknek, akik még esetleg ide vágyakoznak. (Ide? A Balkánra? Meghülyültél?)

A poszt stílusa bántóan modoros, cinikus és kioktató lesz, előre szólok.

1. Ne tanuljunk (meg) magyarul!

Szlíper gyöngyszeme következik, hosszú és nagyon jó.

Szépjónapot Tibikém!

A modoros autós íráson felbuzdulva engedtessék meg nekem, hogy a modoros autóvásárlókat egy csokorba szedjem. Jómagam 4 évig dolgoztam autókereskedelemben, így az alant felsorolt vásárlótípusokat jól ismerem. Nem kevés kellemes/kellemetlen órákat szereztünk egymásnak.

---

 

„Az autóvásárlásnak ünnepnek, élménynek kell lennie a vevő számára!” verték belém a tréningeken és a mítingeken. Nos igyekeztem úgy állni a dologhoz, hogy tényleg azzá váljon.

A következő egyperces a targoncás Reckl Amál tollából. Eredetileg egy teljesen fiktív példaként hoztam fel a targoncavezetőket, de először noirp, majd Amál is azonnal jelentkezett ide kapcsolódó élményével :-))

Valakik kérték, próbáljuk megragadni a modoros (tipikus) targoncavezető lényegét. Íme az én próbálkozásom:

 

Mivel gyárban dolgozom, és minden nap vannak kiszállítások, elég jól ismerem az üzemi hierarchia eme kiemelt tekintélyű tagját.

-Na édesapám, "itt az újabb pofon: a U2 lemondta a tárgyalás alatt lévő 2010-es budapesti koncertet, mert nincs arra alkalmas létesítmény az országban". És hova mennek inkább, na hova? Hát Isztambulba, kérem szépen. Törökország, Európa hajdani beteg embere lekőrözött minket, itt tartunk, bitteschön.

-Hallottam én is, baszki. Megmondtam: mi tanítottuk őket fodballozni, ők nem sajnálták a pénzt, beleinvesztálták böcsülettel, türelmesek voltak, alulról építkeztek, és mára beért a munka gyümölcse: bronzérem a vébén. És ezek a lesajnált törökök ott tartanak, hogy mára inkább oda mennek koncertezni a nyugati előadók, a világ meg megint rajtunk röhög.

Csak rövid, jóéjszakát-posztként. M.M. küldött nekünk egy ilyet:

Kedves XY!

Nemsokára apa leszel? Vagy már büszkén tologatod a babakocsit? Esetleg éppen focizni tanítod a csemetédet?

Elindult az Apuci.hu oldalunk!

Az Apuci.hu egy olyan közösségi portál, ahol minden kispapás, apukás, de még nagypapás témában is választ kaphatsz kérdéseidre, kételyeidre. Mindezt a te szemszögedből, sok humorral, amolyan "férfias" hangvételben. A naponta frissülő cikkek kifejezetten neked szólnak, hasznos tanácsokat adnak, hogy igazán apának érezd magad.

-Én nem kertelek, baszkikám, én mindig megmondom az őszintét. Egy dolgot utálok, azok pedig a gerinctelen, sunyi emberek, akik szemtől szembe dicsérnek, aztán a hátad mögött meg lehordanak mindenféle szar alaknak, belédszúrják a kést.

Ami szívemen, a számon, nem tagadom - persze sokaknak ez nem tetszik, de leszarom. Én egyenes vagyok, ne akarjon megváltoztatni senki, fogadjatok el ilyennek.

Minden társaságban kell lennie egy őszinte Megmondóembernek, aki soha nem fogja vissza magát, ha véleménynyilvánításra kerül a sor.  Önjelölt ombudsmanként felhatalmazva érzi magát, hogy folyton a többiek nevében is beszéljen, saját véleményét alaptalan vádaskodásokkal megtoldva:

Közlemény: a külső nyomásnak behódolva megtaláltok mostantól a Facebookon is, remélem, jó a link. Amúgy meg Modor Tibi néven futok.

Az Arcul történő csapás után itt van az újabb nyelvi csapás, beszéljen helyettünk K. Attila:

Kedves Tibor!

 

Egy nagyon rövid szösszenettel kívánok hozzájárulni a Nagy Közöshöz, nevezetesen az "ámblokkozás" az, amitől felmegy a koleszterinem, leesik a cukrom, erekcióm lesz stb.

Szegény gasztrobloggerek ismét magukra ismerhetnek itt-ott, de akinek nem inge...

Ételfüggőség pedig tényleg létezik, a magyar interneten is találunk róla bőven információt. A megszokott szenvedélybetegségeknél - mint az alkohol vagy a cigaretta - könnyebb dolgunk van, mert magát a fogyasztást el lehet választani a mindennapi, létfenntartó műveletektől, de az evésnél nehéz eldönteni, hogy mikortól számít kórosan függőnek az ember.

Józsival összedugtuk a fejünket a hétvége folyamán, meghánytuk-vetettük a dolgokat, kidumáltuk a Csajokat is, és arra a következtetésre jutottunk, hogy az Olvasói rovaton belül bevezetjük az egypercesek fogalmát.

Sokan küldtök kisebb terjedelmű posztokat, megpróbáljuk hát őket is lehozni, egy nap akár többet is - meglátjuk, hogy beválik-e a módszer vagy sem.

Legyen az első Vic, akit saját bevallása szerint "a körülmények kényszerítettek arra", hogy megírja:

A kisvárosi barátnő

A kisvárosi barátnő jellemzően kisvárosból való. Ami önmagában nem is lenne baj, de a modoros kisvárosi lakosok kisebbségi komplexusát is magával hozza. Azaz, a viccet nem érti, rögtön magára veszi, és azt hiszi, hogy a barátja, (bocs, pasija) haverjai utálják őt. Ha nevetnek valamin, akkor nyilván rajta. Társaságban 10 percenként beszél valami kisvárosi barátnőjével, akinek büszkén ecseteli, hogy most épp városban van, nem ér rá, de holnap úgyis megy haza a pasijával, mert otthon segíteni kell a medenceépítésben.

BL gondolt egyet, és megírta a smasszerok méltó párját, olvassátok:

HRita nagyon szépen körülírta a férfinem egy részének jellegzetességeit, következzen akkor egy tipikus mai magyar nő,
 

Az ösztönnő.

Az ösztönnő 20 és 30 közötti dolgozó fiatal "élj a mának" élőlény. Jellemezően szakközépiskolában tanult, szolgáltatóiparban találjuk meg őket, a fodrászok, kozmetikusok, vendéglátósok, bolti eladók, benzinkutas hölgyek között. Az ösztönlény szeret és tud is élni, független és erős, őt semmilyen csapás meg nem löki, igazi nő. Ezt úgy fejezi ki, hogy lehetőleg minél kurvásabban öltözködik, haját 10 színűre festi, hangosan, hahotázva beszél, és populáris forrásokból szerzett intelligenciáját fitogtatja.

Na, szombat lévén lazítunk, és a beküldött, bájos meghívókból szemezgetünk egy kicsit.

Az első egy meglepetésparti lesz Josef Tisótól (írj, ha az igazi nevedet szeretnéd látni, csak nem mertem), aki "olvasás közben nem tudta, hogy ez most egy vicc-e, vagy esetleg a Modorost olvassa".

csabex MEGLEPI szulinap + lakasavato valami

> Sziasztok mindenkik!

Esküdni mertem volna, hogy a KFT-nek volt egy hasonló (itt: azonos) című száma, de sehol nem bukkanok rá, még csak hasonlóra sem, na mindegy. Ha esetleg valaki tud segíteni, hogy honnan idéztem, az királycsávó.

(frissítés: Szigi.-nek köszönjük szépen: a Z'zi labor - Faképnél történő hagyás c. száma rémlett valahonnan - királycsávó vagy!)

Most az "egy sör erejéig" cikkhez visszanyúlva, amolyan tiltott szavasan, szűkszavúan osztanék egy kis igazságot igazi nyelvcsőszként. Ma a terpeszkedő kifejezésekkel foglalkozunk egy kicsit, egészen pontosan a való és a történő szavakkal és azok egyre gyakoribb, kicsavart mondatokban történő felhasználásával.

Blassius művész urunk pedig folytatja, mindannyiunk óriási örömére. Valójában Jutkát nosferato nemdohányzó posztja alapján raktuk össze, együttes erővel.

Ma ugyanis a késő negyvenes-ötvenes-hatvanas éveikben járó nagyhangú, szabadszájú dohányos hölgyeket fogjuk kitárgyalni, akik egészen biztos, hogy valamennyiünk ismeretségi/rokonsági körében megtalálhatóak.

Külsejük alapból sokféle: a terebélyes, rövid hajú - akár leszbikus - nőktől kezdve a modellsoványra koplalt testű, blézeres bérszámfejtőkig bármelyikük megtestesítheti ezt a fajtát. Ami közös bennük: a dohányos hang, a néhol túlzott őszinteség és vulgaritás. A soványabb alkatúak közül való Jutka.

Késő nyári levél, kora őszi megjelenés, még nem annyira távoliak az emlékek.

Mercedesnek köszönjük szépen, látjuk, őt is meghatották a strandolók.

Apa és anya fejenként 20-20 kiló plusszal, 2-4 darab túlsúlyos gyerekkel kétévestől nagykamaszig. Olyan felszereléssel érkeznek, mintha túlélőtáborban volnának: napernyő, kempingszék, nyugágy, hűtőtáska, kisrádió, három strandszatyor telitömve váltóruhával, szalmakalappal, naptejjel, legalább tizenöt különböző felfújható strandjáték, hozzá lábpumpa. Sokáig ordítva keresik a helyüket:

-Apám, ezt nem hiszem el, ma megint felvonulnak ezek a majmok, nem is értem, hogy mit képzelnek magukról. Én bazmeg, mint normális adófizető állampolgár - nem elég ám az szja meg a tébé: súlyadó, regisztrációs adó, még a hetedik bőrt is lehúzzák az emberről - próbálok hazamenni munkából, erre a fél várost lezárják a biciglisek miatt. Ahelyett, hogy meghúznák magukat, mennének Szentendrére kerekezni békében - ezek nem járnak dolgozni, vagy mi?

A mechanikus sztorizás, viccmesélés köztudottan minden összejövetel halálát jelenti. Mindegy, hogy jól éreztük-e addig magunkat beszélgetőpartnereinkkel, vagy esetleg hébe-hóba kínos csönd telepedett-e a társaságra.

A viccmesélés a legsablonosabb műsor, tényleg idegesítő néha éjfél utáni partikon a másikat udvariasan tettetett türelemmel hallgatni, hogy aztán mi is sorra kerüljünk (ha jól emlékszem, az "ezernyelvű" Lomb Kató is többször felhozta ezt a szánalmas jelenséget).

Kommentár nélkül és a folytatásban reménykedve következzék Viplex összeállítása. Csudálatos témakör: a gourmet/gourmand (igen, tudjuk, mi a különbség) és a viszkis után itt egy újabb alkoholos, ismét sommelier-poszt!

Borászat, eme nemes hagyomány és tradíció, mint olyan? A bor könnyed zamata? Gyümölcsösség, játékosság és vibrálás? Lekerekített savak, telt málnaíz? Csalókásan erős lecsengés? Bár az, most hogy felidézem, talán egy paraszthajszállal semlegesebb volt. [sic]

Ez a merlot olyan fesztelenül, már-már szemérmetlenül kínálja magát, hogy az ember belepirul...

Szóval az úgy volt, hogy mi kérdeztünk, ti válaszoltatok, aztán kaptatok visszajelzést arról, hogy kik is vagytok.

Azóta is elégtételt érzünk az igen hangos kisebbség kritikáival szemben, hiszen bármit is mondanak, még címlapos bejegyzések esetén is csak 1% utálja azt, amit olvas, és csupán 8% érzi úgy, hogy kár a Modorosért, mert ígéretesen indult.

Ez ugyebár elfogadható arány havi szinten több tízezer olvasónál.