A szavazást lezártuk.

Többek között A maximalista család és A budai anyuka után ismét balage_81.

A multis klikkek

Nők gyakrabban alkotják, mint férfiak, bár mindkét klikk-típus elég hasonló elvek szerint működik. Jellemző rájuk, hogy ritka az azonnali teljes jogú tagság, főleg a női csoportokba, azokon belül is a már régen működőkbe nehéz bekerülni.

Lehalt a 3G? Tényleg most ez a legnagyobb problémánk? Hát ez számít? Régen nem volt három gé, mégis milyen jól megvoltunk, sőt, mit ne mondjak, jobb is volt anélkül.

Azelőtt hétfőn adásszünet volt a tévében, az megvan még? Az sem véletlen ám, édesapám, mi úgy hívtuk, gyerekcsináló nap, ha érted, hogy mondom. Megadták a lehetőséget, hogy találkozzanak egymással az emberek, hogy elmenjenek vacsorázni, vagy tekézni egyet. Mi? Hogy hétfőn zárva voltak az éttermek? Meg a lónak a faszát, és ha igen, akkor is mi van? Aki akart, talált magának helyet, ne kekeckedj állandóan. A mi időnkben még figyeltünk egymásra, törődtünk egymással, nem egész héten csak a Mekdonálc, hétvégente meg ájulásig ivás...

Folytatás az Azelőtt blogon.

“Minden idők legtúlértékeltebb együttese” - halljuk a marginális, ám annál dühösebb kinyilatkoztatást a Beatlesről; mellé ellenpólusként valami zseniális kétalbumos, de méltánytalanul háttérbe szorított bandát a 60-as évekből. Mert amazok Lennonéknál már hónapokkal korábban dolgoztak torzított hangzással, és konceptalbumuk már 63-ban megjelent. Csak hát nem engedték őket érvényesülni...

Persze nem feltétlenül értünk velük egyet, ám egyúttal nem is biztos, hogy a Beatles volt a legjobb (dehogynem). Mindenesetre most, John Lennon sajnálatosan korai halálának 30. évfordulójára összeállítottunk 10-10 saját kedvencet a (válogatásalbumok színét követve) piros (1962-66) és a kék (1967-70) korszakokból. Természetesen számtalan csodálatos nóta maradt ki, köztük a szólóban megjelentek is - de hát a Beatles az együtt volt az igazi.

Folytatás a B-oldalon...

Én tudom. Tudom, hogy mit akar. Olvastam A Könyvet. Ott azonnal megvilágosult előttem minden, hogy ez az egész miről szól. Hogy addig az orromnál fogva vezettek engem.

Ez egy nagyon éles eszű, tehetséges gyerek volt az elején. Igazi nagy reménység... aki nem átallott gyújtó hangú beszédet tartani akkor, amikor még azt se tudtuk, hogy mi lesz másnap. Amikor talán az életét is kockáztatta. Akiben aztán a Parlamentben is volt annyi csibészség, hogy pimaszul odapörköljön a dzsentri urak tompora alá! Aki kitartott a saját elvei mellett, és nem átmeneti érdekek mentén politizált.

 

A Renyhe, Rendetlen, Igénytelen az maga a szabad ember, a saját maga ura, a függetlenség élő szobra. Nem hódol be a konvencióknak, hamis kispolgári hagyományoknak. Ő élni akar, nem megfelelni - így érzi jól magát, de nagyon. Illetve... életét a Rendmániásokkal folytatott küzdelem jegyében éli le - hiszen mindenki Őellene áskálódik, Őfölötte próbál kontrollt szerezni. Higiénianácik, tisztaságfasiszták. De ő nem hagyja magát korlátok közé szorítani.

Sok szeretettel ajánlom nekik - az utolsó (előtti) bekezdésért pedig köszönet illeti Gudea Enszit.

-Hallottad, Emirkém? Ezek a nyugatiak meg a maradékmagyarok megint acsarkodnak-hetvenkednek, nem tudnak megülni nyugodtan a seggükön. Most miért nem tudnak beletörődni, hogy Buda vagy hogy hívják, Budín meg az egész nahije és a szandzsák már 145 éve nem az övék, és ez már így is marad? Még kis sörbetet? Parancsolj. Lotaringiai Károly, meg a másik, a Miksa Emánuel. Szent Liga, popusálják a kuracomat. Inkább törődnének a maguk dolgával, meg tennének előbb rendet a saját országukban, a saját gazdaságukban. Így akarják ezek Budát visszafoglalni? Amikor már magyar is alig van itt? 

Sziasztok!

A minap előre nem tervezett céllal a józsefvárosi piacra tévedtem, és ott homlokon csókolt a múzsa. Csatolva küldök egy rövid írást, ami megfogalmazódott bennem az ott körülöttem sétáló, szekrény méretű antigárdistákról.

Csatoltam, üdv:

Tűzoltó 

-Na, ez szimpatikusnak tűnik. Csapolt Engelfelder Indian Pale Ale meg Rotburger. Korsó 350, Maß 500 - a hülyének is megéri, hát még nekünk! Jó napot,  kezicsókolom, helló, sziasztok. Mi? Várj csak, Lackó. Nemdohányzó? Bocs, ne haragudjatok, az egész üzlet nemdohányzó? Akkor sajnálom, sziasztok. Keresünk valami vendégbarátabb helyet.

Szia, Tibi!

Muszáj már megírnom, mert egy csomó posztban és kommentben volt már szó róla; de valahogy nem lett méltó módon kifejtve a téma. Pedig a feltartóemberek ott vannak minden lépésnél: akármikor, akárhova megyek vagy csak nézek, a reggeli felkeléstől esti lefekvésig, születésünktől halálunkig.

Üdv:

Topo

-Mit olvasol, Bandesz? Mi ez? “A nagy sikerre való tekintettel újabb retróparti DJ Diffenbachiával”, hát ez tényleg a legalja. Na de ezt a múltkor is elégszer ragoztuk. Ugorgyunk, következő oldal... "fiatalokból álló tervezőcsapat gondolta újra a TV-torna szabadidőruháit"...

Ugye csak blöffölsz, Zsugabubus? Ne bassz. AZ a tévétorna? AZOK a Schmitték? Beszarok. Senior, Méta, Tisza - mi lesz még itt? Kanizsai bútor, mert ez műanyag, Pécsi kesztyű, Ergonett, Bedeco? Tudod, mi 89-ben ott a Hősök terén azt hittük, hogy valami megmozdult, és ez a nép elindult Nyugat és a jövő felé. Haladás és piacgazdaság helyett pedig ezt kapjuk huszonegy évvel később: Kelet-Németországban DDR-es pólók, itthon pedig Piros Pöttyös, Márka, Méta meg Senior. 

Kedves Tibi!

Van egy levelem, amit szeretettel ajánlok a figyelmedbe, és mivel tartok tőle, hogy a felhasználási javaslattal ellentétben senki nem küldi el neked, megteszem én:

http://leveltar.blog.hu/2010/11/01/konferenciarol_modorosan

Ha tetszik, használd egészséggel.

Üdv,
Levéltáros 

-Ezt figyeld, mekkora gyökerek ezek. Ott, a következő oldalon: bacon szalonnával töltött pulykamell. Még jó, hogy nem turkey pulykával meg pommfritt-krumplival, mi?

-Hihi, de gáz. Az. Meg sampinyongomba. Tehát: gombagomba. Aztán CD-lemez. Jamón Serrano-sonka.

Styxx ismét a szerző - köszönjük szépen.

 

Interjú felnőttfilmesekkel

 

BPP Magazin: Fred Dumm, a Horibest Video férfi ztárja egyik interjúalanyunk. Gondolom, olvasóinknak a Horibest Videót - a magyar -, és nem csak a magyar felnőttfilm-piac egyik zászlóshajóját - nem kell bemutatnom. Fred Dumm pedig a felnőttfilm-produkciós cég kőkemény dárdájú élharcosa - hihi, ha értik, ahogy mondom. Persze olvasóink bizonyára több figyelmet szentelnek a Hori-istálló hölgysztárjaira: Tracy Fetishre, Goldy Dual Core-ra vagy Dípí Latinára. De ha nem teljesít Fred, a masszív bika - akkor bizony nem teljes a produkció. Frednek pedig mindig áll a zászló, jól mondom?

-Apám, nem nagy szám ez a nyugati élet. Pedig nem is étteremben vagy építkezésen kell dolgoznom, de minden kurva drága itt. Sima szobabérléssel meg egy-egy kocsmázással alig tudok félretenni 3-400 fontot havonta. Saját lakás vagy autó szóba se kerülhet.

-Már megint csak a kifogások. Jó kifogás sose rossz. Én otthon már rég kifejlesztettem a legbiztosabb módszert, itt se lesz másképp. Ha már egy ilyen ocsmány, szar országba, annak is a legputrisabb városába kerültem - akkor nem akarok úgy hazamenni majd pár év múlva, hogy egy jót szórakoztam, és max. az élmények maradtak. Mert te miért jöttél? Pénzt keresni vagy jól érezni magad?

Patrick Bateman mellett másik miniposzt-bajnokunk - bajor gizella - csinált egy ilyet nekünk. Csökken a színvonal, mi? Hát ezt kapjátok ki.

Ez pontosan az a fajta írás, ami - bár férfiaknak állít görbe tükröt - a sziszegő düh és sértődöttség helyett (jujj, bántottak) a stílusos, elegánsan lehengerlő gúnyt alkalmazza kiválóan. Mintha nem is nő írta volna! Nem lehet rá haragudni.  

Mindenkinek derűs, fergeteges szombatot! ;-)

Azt hiszem, sok kitartó követőnknek hiányzott már egy ilyen belsős poszt, mint a mai. A Kocsmák népe c. duettünk után jöjjön egy újabb társadalmi csomópont: a buszpályaudvar. Most Peri az egyedüli szerző, köszönjük neki nagyon.

Egy vidéki, de központi jelentőséggel bíró kisváros buszpályaudvara (ismert még parasztelosztó vagy csak simán "pari" néven is) a magyar társadalom rengeteg arcát mutatja meg nekünk egy örök hétköznapi, huszonnégy órás körforgásban. 

Szia, Tibi!

(-Sundisc- vagyok indavilágból, blogod rendszeres olvasója)

Alább küldöm minden kedves műkedvelő és -értő olvasónak az évek során felhalmozódott modorosságot, ami ért, miközben csak belehallgattam néhány hétvégi rádióadásba egy-egy "beszélgetős" adón. Állandó szereplők az írók, színészek és ezek összegabalyodása. Műszakis hallgatóként mindig megütik a fülem az interjúkban hallható mesterkélt és álművészi fogások. Alaphang a rekedtes, flegma beszéd, mellények, vászonnadrágok és a lassan kavargatott kávé. A nagybetűk a sokszor megfigyelhető hANGsúlyozásért vannak. Ím, az interjú a Modoros Szépíróval... 

 -Na mi van fekete tesó, riszpekt, písz! Adj egy ötöst, yo! Kösz mindent a múltkor - remélem, nem mentem már az agyatokra, én már csak ilyen pörgős, minden lében kanál gyerek maradok, de hát így szerettek, nem?

Saját kérésére ismeretlen szerző műve. Még azonosítani tudták volna? :-))

A kinti céges tréningek nagyrészt unalmasan zajlanak, de ez az egész nem is erről szól. Amint vége a vacsorának, a klikkek piálni kezdenek. Szépen, gondosan megterítenek a szálloda aulájában - (az asztal roskadásig megrakva istentelen mennyiségű itallal) amikor még tényleg nagy ott a forgalom -, szigorúan csak mert mindenkinek látnia kell: ők tudnak élni...