-Ezt figyeld, mekkora gyökerek ezek. Ott, a következő oldalon: bacon szalonnával töltött pulykamell. Még jó, hogy nem turkey pulykával meg pommfritt-krumplival, mi?

-Hihi, de gáz. Az. Meg sampinyongomba. Tehát: gombagomba. Aztán CD-lemez. Jamón Serrano-sonka.

-Ez csak a jéghegy csúcsa, Bandesz. Én már feladtam, szóvá se teszem. Pedig olyanokat hallok, hogy kinyílik az a bizonyos bicska a zsebemben. RÁreagál. KIexportál. BEimportál. MédiÁK, érted? Hiszen azért annyit illik tudni, hogy latinul a média már eleve többesszám, most mit csavarjunk még egyet rajta? Helyesen: médium-médiumok. Na. Nem csoda, hogy a világon is a legkevesebb nyelvet beszélő nemzet a magyar, fejenként 0,8-as aránnyal. Valamiért a hollandoknál teljesen természetes dolog, hogy az anyanyelvükön kívül megértik a flamandot, a luxemburgit - de németül meg angolul se adják el őket! Na vajon miért? Mert ők vették a fáradságot, hogy tanuljanak egy kicsit, és engedjenek a nagy nemzeti büszkeségükből. És a szlovákok is képesek csehül vagy lengyelül is makogni valamennyit, csak mi nem. Meg ott nincs szinkron: felirattal vagy alámondással nézik a filmeket, ezért teljesen normális, hogy már egy svéd csecsemő is perfekt angol.

Médiák!

-Médiákok, höhhö. Meg vakond, kincstárn és kanon. Persze mi jól tudjuk, hogy eredetileg a csárda is a csárdákból, a hajdú meg a hajdukból jön - a nagy hungarikumok. És ezekre vagyunk annyira büszkék.

-Legalább beszélni megtanulnának rendesen, ha ekkora nagy- és mélymagyarok. Meg a másik: "evvel-avval". Mekkora suttyóság már! Mi a szótő? A, meg e? Esetleg av meg ev? Általános iskola, hatodik osztály: teljes hasonulás tipikus esete. Tehát helyesen: azzal, ezzel. De viszont. Most vagy de, vagy viszont!

-Meg a folyamatos névelőzés, feláll tőle a hátamon a szőr.

-Ja, de azt már beszéltük. A pestiek egyértelműen gyilkolják, lesilányítják ezt a nyelvet. Ott az Árpád híd is már erpeedhííd...

-Tényleg, de akkor is. Pósta, kőrut, mamci, ajcsi, köszcsike. Szakért. Megszakért. És csakis Pesten mondanak ilyet, máshol nem.

-Alárendelő mondatszerkezet: a legjobb, ami velem történhet. Ez minden, amit el tudok mondani. Undorító.

-Szemét indogermanizmus. Meg a macska fel van mászva a fára. Szólva lesz Zsoltinak, az biztos. El lesz intézve a valagad! Az biztos. Egyezségre lép. Beadásra kerül.

-De külföldiül se tudnak. Lambordzsíni, bazmeg. Pedig ennyit illenék tudni, hogy a há az pont azért van ott, hogy ne dzsé legyen belőle. Micsubicsi, íbéemm, dzsívíszí, tekniccs, lévisz, sevrolett, varszava, zlotyi, izósztár, saridon, mencseszter, nyújork, london, kecsöp, csánti meg döblin...

-Nevetséges. Meg dévid bóvi, depesmód, madonna, bitlisz - mikor tanuljuk már meg végre a helyes kiejtést? Ennyivel igazán megtisztelhetnénk őket, ha már a világon mindenhol képesek legalább azt helyesen kimondani, hogy Puskás meg gulyás!

Sok szeretettel ajánlom a buzgó nyelvőröknek: pl. nekik (Nincs olyan, hogy DE VISZONT!) - hajrá, nyomjátok.