Szoció Pata, a kikvogymuk és a Panelek népe alkotója ismét elfogadta a felkérést, hogy nálunk szerepeljen. Éljen soká!  

MODOROS FOCIAPUKÁK

Az elvált apuka.

A csapat lelke, ő hozza a szülinapi tortákat, ő szervezi a szezonzáró bográcsozást, ő szállítja a csapatot, ő bonyolítja a kisebb tornákat, sőt néha még a meccset is ő vezeti. Mindezt annál az egyszerű oknál fogva, hogy ő: elvált apuka. Neki a foci nem sport. Neki a foci apasága korlátozott megélésének egyetlen lehetősége. Élete fénye. Vagy árnya. Ha veszít a csapat, depressziós - ha nyer, madarat lehet fogatni vele. A meccsen üvölt, vinnyog, kivetkőzik magából, felkoncolná a bírót, az ellenfelet, mindenkit, aki fia örömét veszélyezteti. Exnejével folyamatos harcban áll, mert az a hülye liba zongorázni járatná a gyereket, de ő, az elvált apuka, ha jogi úton is, de el fogja érni, hogy Misike minden edzésen ott legyen!

Jenő bá, lesz játék edzés után? Hozzuk a kapukat? Hova rakjuk őket? És lenne még egy tiszteletteljes kérdésem: a Misike benne van a szombati keretben? Na most nem azért, hogy én abba beleszóljak, csak előre szólok, hogy esetleg, de tényleg csak esetleg, úgy egy ezrelék esély erejéig a Misikét elvinné az anyja valami hangversenyre a zeneakadémiára, de szerencsére csak délig tart, aztán rohanunk a Misikével, legfeljebb késünk a bemelegítésről 1-2 percet, de már a kocsiban beöltözik, szóval nem lesz gond, csak gondoltam, szólok előre, nehogy ebből valami félreértés legyen! Hozom a kapukat!

Volt focista.

Melegítő nyakig becippzárazva, kopott sísapka a kobakon. Ritkán keveredik a többiekkel, mit is beszélne Ő, a focista ezekkel? Ő a Honvéd fakóban kezdte, és majdnem válogatott lett, csak az a rohadt keresztszalagszakadás, ugye? Most ezeknek magyarázza Ő a focit?! Arcán mindig valami csendes fájdalom, méla undor vagy lenéző mosoly ül - esetleg mind a három egyszerre - megértő kacajjal reagál egy-egy hibára. Havonta egyszer nem bírja visszafogni focista múltját, és rövid oktatásban részesít egy kiválaszott, szerencsés apukát.

Néha gyakorold a fiaddal a szögleteket otthon, mert nagyon bizonytalan a kapuban a Kevinke, nézd már, hogy húzza le beívelést! Tanítsd meg neki: két lépés oldalra egy előre, ráigazít a labda ívére, aztán lazán bal térddel felugrik, két kézzel félhajlított begyűjti a zsugát, érted?! Ezt mutasd meg neki, és doboljatok is, mert semmi ütemérzéke nincs. Most félre ne értsd, én csak jót akarok, a Jenő bácsi meg soha nem mutatja meg ezeket a dolgokat!

És igen, ez a focista apuka életében a neuralgikus pont: az edző! Csendes szenvedéssel nézi az Jenő bá balfogásait, gúnyosan mosolyog, de belül fortyog, mint a kitörésre készülő magma.

Szombaton? Mi nem jövünk, szombaton. Most minek, de tényleg? Hogy a Jenő bá megint lecserélje a gyereket, mint az UTE ellen?! Két gólpassz után? Most nem azért, nem szólok az edző dolgába, játékos koromban is tiszteltem az edzői döntést, csendben maradok, csak egyszer fogom a fiamat, és elviszem innen a picsába. Hova? Bárhova. FTC, Honvéd, Vasas, mindenkit ismerek, együtt kezdtük annak idején!

A Béna.

Nem ő, hanem a fia. Ő csak egy apatikus apatípus. Bocsánatkérő mosollyal áll a pálya szélén, kissé félrehúzódva a többi focista apukától. A beszélgetésekbe nem kapcsolódik be. Miről is beszéljen ő?! Kritizálja más gyerekét, amikor az ő kölyke a legszánalmasabb a kerületben? Vagy szóljon hozzá a szombati bajnoki mérkőzéshez, ahova az ő fiát még szurkolni se vinnék? Hiszen a fia tulajdonképpen nem is kerettag, a csapathoz sem tartozik, tulajdonképpen az edzéseken sem úgy van jelen, mint a többiek, hanem öncélúan, szinte abszurd módon. Nem egyenlő a többiekkel, ennélfogva a béna apuka sem egyenlő a többi apukával. Ő béna apuka, kész. Neki nincs joga beleszólni a foci érdemi részébe, neki csak köszönni van joga, azt is halkan. És diszkréten odébb húzódni, mert a Béna apukának meg kell tanulni nem meghallani azokat a gúnyos megjegyzéseket, amelyek a Béna gyereke minden egyes bénázását kísérik.

Sziasztok, jó hétvégét, aztán nyerjetek, mi meg akkor jövő héten kedden! Helló!

Az alkoholista.

Az alkoholista apuka kedvencei a vidéki és külföldi tornák, ezeken ugyanis egész nap ihat. Egy sima bajnokinál megáll 4-5 sörnél, mert „haza kell vinni a gyereket!”, de vidékre nem ő vezet, hanem az elvált apuka. Az alkoholista Apuka mindenkinél előbb fedezi fel a büfét, és mire az első meccsre sor kerül, már ködös a tekintete. A csoportmeccsek végére kínosan harsány, a helyosztókon pedig már alig bír állni. Ilyenkor előfordul, hogy végigszurkolja két teljesen idegen csapat meccsét, miközben a fia a szomszéd pályán harcol az egyenlítésért. Az alkoholista apukát mindenki szereti: fizet, mint a csekonics, mindig jókedvű és kedélyes.

Ez a legjobb sör a labancoknál, a Wüsslauer. 5 euró?! A kurvaúristenit, tavaly még három volt, mindegy, egyszer van WunderSonntag-kupa az évben, nem szarozunk! Petya, eszemfaszom, azonnal elteszed a pénztárcát, ez az én köröm, nem csinálok vitát, értve vagyunk? Jenő bá, egy Wüsslauer? Hogyhogy egy edző nem ihat, ugyanmár, egy sör nem sör, egyébként is ezt a meccset még maguktól is hozzák a srácok! Wüsslau Fc! Most tényleg. Most nézzetek rá ezekre a gyerekekre, tenyeres-talpas parasztok, tehénfejés való ezeknek, nem a foci! Vörös képű labanckölykök, a kapa lóg a szájukból, jávoll! Most mit nézel paraszt, inkább öntsél ki 8 jégert is, most mi van, nem érted? Jé-ger! Fiúk, ki tudja németül, hogy nyolc jégert, Ficikém, segíts már, ügyvéd vagy, biztos tudsz friccül!

A volt ultra

A „Hipós Feriékkel kezdte”, tíz-tizenöt éve még ott fenyítette a Népligetnél a lila majmokat, mostanra megpocakosodott és kicsit lenyugodott. De csak látszatra. Szívében mindig is ultra maradt és marad is élete végéig. Zászlót varr a csapatnak, koreót készít, keménymagot szervez az apukákból. A pálya szélén rázza a vasrácsot, és átlagban ötször elküldi a kurvaanyjába a bírót. Múltkor Budafokon egy helyi apukának eltörte az arccsontját a vitatott tizenegyes miatt. Jenő bá, az edző többször beszélt vele, megígértette, hogy nem lesz balhé. De hiába, az ultraapuka visszaeső.

(a mennyből az angyal dallamára) : Pestről a Lurkó eljött hozzátok, parasztok, parasztok! Óléóléóléólé! Parasztgyerekek, meneküljetek!