Kösz, hácsé. Egyebet nem is szólok, szívemből jön az iromány. Az okoskodó, kötözködő, vitázni szerető emberektől mentsen meg az ég. Bár a klasszikus blogolás már nagyon gagyi. Én már csak twittelni szoktam. Regisztrállak, jó? De, jó lesz az. Hát azért nem ugyanaz, mint a fészbukk. Nagyon is másabb. De most ezt csak azért mondod, hogy rámhagyd. Tényleg másabb, mert...

Valahonnan ismered, de a neve nem ugrik be. Csak a beceneve: Pörkölt. Olyan házibuliban, rendezvényen esélyes összefutni vele, ahol a társaság összetételéről csak sejtésed van. Megtalál, odaül melléd, és meggyőz. Legalábbis azt hiszi. Bár nem is érdekli, mit hiszel, csak nyomja az egyetlen létező véleményt mindenről. A sajátját. Az elején egész udvarias vagy, még talán őszinte, és alapfokon érdeklődő is, de hamar alábbhagy benned a szimpátia. Két perc elteltével tőmondatokban válaszolva várod a végét. Hogy eltakarodjon oda, ahonnan érkezett.

Kenyeres Páltól kaptam ezt a levelet. Megkért, hogy közöld (az illusztrációt Blassiusnak köszönjük szépen).

-Na mutasd, elbaszarintottad, mi? Süsd meg - bimbó vagy, mondtam, hogy ne feszegesd mer' gyenge anyagból van. Na, add ide, epokittal megragasztom.

-Kösz apa, rendes vagy.

-Áh, hagyjad, apám is megcsinálta nekem, majd te is megcsinálod a fiadnak.

Hola Tibi,

Írtam nektek egy rövid szösszenetet (ékezetekkel!), hátha érdemesnek tartod leközölni. Egy kis használati utasítás: a dőlt betűs részeket erősen hangsúlyozva, enyhén FELEMELT hanggal kiejtve kell elképzelni! (nem igazán érdemes kiemelni semmit, mert az egész kurvára modoros - a szerk. - Tibi)

Csapjunk hát a medvébe, lássuk a lecsót!

Forró latin üdvözlettel,

altoid

Modoros Salsa

Buenas noches fiatalok, bienvenidos az első salsa-órátokon. A nevem Betti, tudjátok mint a sorozatban, bár engemet azért nem szokás "Csúnya Bettynek" nevezni, hihi. Mondjuk az igaz, hogy lélekben én is igazi latina vagyok, ezért is tanítok salsát, hogy minél több ifjonccal megismertessem ezt a csodálatos kultúrát. Nem is tudjátok elképzelni, mennyire sokat adott nekem ez a tánc, de persze ez sokkal több, mint tánc, ez egy... életérzés, egy életigenlő, érző, lélegző, izé... pozitív energia-dolog. Na mindegy, ezt úgyis csak megérezni, átélni lehet, majd ti is meglátjátok, ha eljuttok az én szintemre.

-Tamás! Gyere csak egy kicsit. Azt tedd le. Figyelj már, ez a méjl, amit kiküldtél. Szóval ez így elég szar sajnos. Mi az a végén, hogy "thanks", mit köszönsz? Ne köszönd meg. Üdvözlettel vagy regards vagy bármi. Jól van? Lényegretörően, nem kell kacifántos kisregényeket írni, nem a bölcsészkaron vagyunk. Mielőtt kiküldesz bármit, először szólj, és megnézzük együtt. Itt vigyázni kell, ezek kurva nagy fejesek ám, minden betűnek súlya van. Ők a számokat akarják látni, az eredményt! Sziasztok, öt-hat-ezer-millió, dingsz-bumsz, üdv, Tamás. Idefigyelj, bármit csinálsz, és akármi - érted, akármi - nem világos, szólj, kérdezz. Hívj fel mobilon, akár a mítingrúmból is rángass ki, jó? És itt nálunk nincs olyan, hogy hülye kérdés - ezt jegyezd meg. Szóval nem kell mindig ilyen magán-partizánakciókat folytatni, inkább várj meg, csak legyen jó. Oké?

Pornó, pornósztárok: Kurvák, mert aki pénzért kefél, az kurva, pont. A faszik injekciózzák a farkukat, hogy órákig álljon. Szégyen, hogy manapság pornósztárok is vezethetnek műsort a tévében. Az Internet okádja a szexet. Haldoklik a pornóipar, pont az Internet miatt. Végül mindegyik megbánja, ott van például Michelle Wild. És azok után még van kedvük otthon a párjukkal ágyba bújni? Torzít, a fiatalok azt hiszik, ilyen a szexualitás. Azt láttad, amikor Cicciolina lóval…?

Folytatás a Hartayblogon.

Nagyon durva, amit ez a Csaucseszku csinál, töri a magyart, falurombolás. Kimegyek tüntetni, de csakis méltósággal, csöndben, egy szál gyertyával, lehajtott fejjel. Ettől meg fogja őket ütni a guta ott Bukarestben. Bibliából vécépapír! Mit képzelnek... viszünk majd ki könyveket, szappant, törülközőt, csokit. De bunkók a románok, képzeld: hallottam, hogy a használtruha-adományt visszaküldték, hogy nekik új kell. Arccal lefelé, 301-es parcella, és ezek diktáltak nekünk negyven évig! De jól megmondta az az Urbán gyerek, hogy az oroszoknak innen ki kell takarodniuk mind egy szálig. Az oroszok pedig annyira szerettek mindig idejönni hozzánk, hogy amikor hazavezényelték volna a tiszteket több év után, szinte mind öngyilkos lett. Nem akarnak hazamenni abba a nyomorba. Nálunk a családban mindenki az SZDSZ-re szavaz, és nálatok? MDF? MSZMP-re nagyfater, a másik FKGP-re. Meg a Palotás olyan szimpatikus, értelmes gyereknek tűnik. Aztán a Fidesz, van egy ilyen csókolózós pólóm is. Tök jó, nem? Azért bunkóság volt ez a tavarisi konyec. Tavaszi nagytakarítás. Járatjuk a gyerekeket hittanra, templomba is. Most már végre szabad.

Sziasztok, Modorosok!

Rendszeres olvasója vagyok a blogon megjelenő mesterműveknek, és igen, bevallom: sokszor magamra ismerek. Munkámból kifolyólag elég sokat utazom vonaton és elég jól kiismerem az ott rendszeresen vagy csak alkalmilag közlekedő embereket.

Üdvözlettel: a Hisztis

Sokszor éreztük már úgy magunkat a 90-es évekkel, mintha egy kifogyhatatlan tárú géppisztollyal tüzelnénk Dolph Lundgrenre egy alámondásos tékamásolt akciófilmben. Ez a blog egész egyszerűen soha nem fog véget érni, annyi feldolgozatlan témánk akad még. Ugyanez az érzés fog el, amikor az évtized opusa, a Szomszédok című teleregény kerül szóba, ami szinte maga is egy kis 90-es évek a 90-es években. A fő karakterek bemutatása után most következzenek a mellékszereplők, és az egészen finoman kimunkált apróságok, amelyek feledhetetlenné tették ezt a tökéletes és zseniális sorozatot.

Kezdjük egészen az alapoknál. Horváth Ádám egy korszakos zseni. Tarantino valószínűleg összeomlana, ha lenne esélye megérteni a horváthi zsenialitás egészen apró részletekig lemenő rendezői egészét. Megbecsülni sem lehet, hogy ez a Szomszédok fedőnév alatt leforgatott tökély 12 év alatt mennyibe fájt a magyar adófizetőknek, az azonban komolyan, minden irónia nélkül elmondható, hogy ez nem egyszerűen egy sorozat a 90-es évek magyar valóságáról, hanem maga a magyar rögvalóság. Ez egy mozgóképes skanzen, és ki merem jelenteni, hogy csak Szomszédok részekből össze tudnánk hozni ennek a blognak a képi anyagát, annyira telibe talál majd minden rész. Az ezredes bizony egészen kicsi korától kezdve hardcore Szomszédok-rajongó, és ha teheti, manapság sem mulaszt el egyetlen részt sem. Sajnos akadnak azonban olyan emberek is, akik valami érthetetlen okból szánalmasnak, nevetségesnek vagy cikinek találják. Kerüljük őket messzire! Pontosan az ilyen magyarok azok, akik szerint Ausztria saját hazájuknál fejlettebb és menőbb, pedig onnan agyoncukrozott, mázas süteményeken, homoszexuális nácikon és pincébe zárt vérfertőzéseken kívül még soha semmi sem származott. Fösvény, kicsinyes, kispolgári fertő, ami minden rosszat átvett a harácsoló protestáns kultúrkörtől, hát hol van ez Gábor Gábor magyaros grandiózusától, vagy a Nagy Fehér Szent Lászlóian nemes lelkétől?

Folytatás itt.

Grüß Gott Tibi!

A Modoros emigráns, a Költségkímélés, a Servus aus München, és a Brüsszeli magyar posztokon felbuzdulva vettem a fáradságot és bemutatom a T. Olvasóknak a magyar nép naponta, a sógorokhoz ingázó rétegét. Lehet, hogy nem visít nagyon a modor-radar, de ennek ellenére igen is egy létező jelenség, amit érdemes, sőt ki is kell tárgyalni!

Üdv, Kacagó Gerle

Az ingázó

Bár sokan habzó szájjal üvöltik a Vesszen Trianont - azonban itt, a nyugati határszélen sok honfitársunk rendkívül örül az elkobzott területeknek. Nem Erdély, nem a Felvidék, s nem a Székelyföld, hanem a nyugati szomszédunk által birtokolt rész az elcsatolt területeink celebje. Kismarton, Nagymarton, Felsőpulya, Alsópulya, de akár elmehetünk a császárváros Bécsig is. A mai magyar inkább oda vágyik.

"Történelmünk kezdetétől nagyok voltunk, s híresek" - beszarok. Akkor kezdjük elölről: általános iskola, első osztály. Na, szóval ott valahol a sztyeppéken, a tundrán meg valahol Ázsia közepén éldegélünk. Halászó-vadászó-gyűjtögető életmóddal, nem szégyen az. Kala, veszi, keszi, veri. Vándornép, vándoroltunk - hát pont Nyugat felé. Keveredtünk közben más népekkel, megtanítottak minket rendesen kommunkálni, ruházkodni, lovagolni, így már rabolni is tudtunk. Ezt a magyar történetírás kissé eufemisztikusan kalandozásnak nevezi. Na de annyira nem voltunk nagylegények, mert egyszer csak hopp - bekergettek minket ide a Kárpát-medencébe. És mivel ez pont egy lakatlan terület volt, hát ittmaradtunk - mentünk volna tovább is, de hát ott már emberek laktak.

Noked-Lee (akitől az MSN-es modorosságok gyűjteményét kaptuk egy éve) csinált nekünk egy ilyet. Köszönjük szépen.

A csöves, aki igazából nem is csöves

- Jó napot, fiatalember!

- Jó napot!

- Elnézést a zavarásért, hadd mutatkozzam be, Grastyáni Timóteuszné vagyok, és én vagyok a siklósi báró lánya. 

 Számtalanszor hangsúlyoztuk már a 90-es évek naivitását és őszinteségét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ebben az aranykorszakban napjainkhoz hasonlóan ne lett volna jelen az álságos modorosság, amelynek semmi más célja nincs, minthogy elfedje gazdája nyomorult tökéletlenségét, valamint megkeserítse az életünket. Modorsztárjaink kivétel nélkül a célcsoport kiszolgáltatottságára alapoztak, hiszen nem volt hova átkapcsolni, nem volt milyen másik válogatottnak szurkolni, és a nők sem vetkőzhették le a csöpögős modorra vágyásukat.

Folytatás a 90es blogon.

A modoros Akvarista - Kommentek:

Kicsit kusza poszt. Úgy érzem, csapongsz a kategóriák között, túl sok az átfedés. Az akvaristák nem mind ilyenek, pöppet összemostál két különböző - élesen különválasztható - kategóriát.

-Elegem van ebből a szar külföldből, a húszfokos nyarakból, az egysíkú konyhájukból, a felületes, buta emberekből, mindenből. Itt rohadok már öt éve, megvan egy fél lakásnyi tőke, hazacuccolok két hónapon belül, felmondtam.

-Ne! Nem mondod! Haza? Most? Ebben a gazdasági helyzetben? Te nem vagy normális. Érdemes lenne kihúzni még legalább egy három évig. 

Szia Tibi!

Sokat olvasom a blogotokat és nagyon tetszik. Jómagam is szoktam néha írni. Ezt a munkámat csak azért küldöm el, mert egy csomó ismerősöm mondta, hogy ezeket a gondolatokat nektek kéne publikálni. Úgyhogy teszek egy próbát.

Olvassátok el, és ha gondoljátok, tegyétek fel. Előre is köszi.

Üdv.

Frankiboy_80

Pszeudoművész:

Az a fajta „költő”, „író” vagy „rendező”, aki egész nap Baudlaire-t, Rimbaud-t, Ohran Pamukot olvas. Tudja, hogy mikor és milyen körülmények között vesztette el a szüzességét Ady, hogy a Nyugat nemzedékének mi volt az átlagéletkora, vagy Balzac mely napon és napszakban tudott tökéleteset alkotni mind művészeti, mind szexuális téren. A filmszemlére bérletet szereznek, ahol képesek az összes magyar filmet megnézni, csak hogy teljen az idő. Napjukat a Pázmányon, az ELTE-n vagy a SZFE-n kezdik, de csak azért, hogy jelezzék, oda járnak. Utána hamar (ez kb. az első előadás felénél előfordul, pázmányosoknál el is kell érni a sárga buszt ám) átnyergelnek a Gödörbe, vagy egyéb VI-VII- VIII. kerületi kult helyre, ahol a pultosok már megjelenésükkor tudják, hogy bizony nem belőlük fognak Maserati quattroportét venni, mivel az ott eltöltött 5 óra során sikerül majd egy csésze zöld teát, ne adj Isten egy kisfröccsöt, (ha megjött a diákhitel néha van az nagyfröccs is) meginniuk, természetesen jattot akkor sem hagyva ott, ha erre egy 38-assal kényszerítenék őket.

(Hernádi Miklós modorában) 

A kilencvenes években volt egy kedvenc könyvem Közhelyszótár címmel. Hernádi Miklós írta, vagy harmincszor végigolvastam. Jobb, mint egy viccgyűjtemény, és van újabb kiadása is. Hiányzik a könyv, szívesen felütném, de évekkel ezelőtt valakinek kölcsönadtam. A könyv az, amit valamiért nem szokás visszaadni, amit egyszer elkértél valakitől, az már a tied. Nemes lopás. Az én polcomon is vannak ilyen kötetek – cserekereskedelem ez, enyhe bűntudattal. Szóval nincs nálam az említett könyv (Ha olvasod, és nálad van, juttasd vissza, kérlek, bazmeg.) ezért is vettem a bátorságot, hogy én is írjak néhány szócikket. Remélem, nem okozok csalódást azoknak, akik ismerik a Mester kötetét. Jó szórakozást mindenkinek!

Békés megye: Elmennek innen a fiatalok. Itt nem történik semmi. Az ország délkeleti csücske. Belvizek hazája. Ha megépülne az M44-es, minden jobb lenne, de csak halasztgatják. Tanya city. Porfészek. A pestieket kéne lehozni ide egy jó disznóvágásra, meg a csemetéiket, akik azt hiszik, hogy a tehén az lila. Melyik a jobb? A Gyulai, vagy a Csabai kolbász? Vagy az egy és ugyanaz? – Hálás vitatéma.

Folytatás a Hartayblogon.

Sanyinak köszönjük szépen a Stand-up komédiás mellett ezt az ismét kiváló posztot. Eredetiben a blogspoton olvasható, de megkaptuk a jogokat az egész újraközlésére :))

A főzőnap délelőttjén a főzőceleb összecsukható kerékpárral, mopeddel vagy speciális, pixeles-homályos hűtőmaszkú autójával megy a közeli, felújított vásárcsarnokba, hogy a biohentesnél és a biozöldségesnél vásárolja meg a szükséges hozzávalókat. A biozöldséges törzsvásárlóként, sőt, szinte már gyermekkori jóbarátként üdvözli, és - mint törzsvásárlóinak általában - fel is ajánlja neki, hogy ott helyben felszeleteli a paprikát és egy fél órára otthagyja a standot, hogy segítsen hazacipelni a szatyrokat, de természetesen a szerény celeb ezt nem fogadja el. Szerencsére nincs sor, így a hosszas, kedélyes csevej miatt egy nyugdíjas mama sem toporog egyre idegesebben a banyatankjával.

B. B. nevű kedves olvasónktól (ha mehet teljes névvel, jelezd). Hozzátenném, hogy a tanulmányok-szakdolgozatok "mindenhez forrást"-tünete mindenhol ugyanaz. Hogy aztán a forrás mennyire hiteles, kevésbé fontos.

Jobb híján csak listába szedem az ötleteimet, amelyek így szakdolgozatom írása közben, ötödéves pszichológia szakos hallgatóként most eszembe jutnak.

A "kognitív" szó gyakori használata, és általában latinból eredő vagy nagyon jól hangzó angol-amerikai szavak használata tömegével, indokolatlanul: pl. vörksop, kócsing (coaching), motivációs, affektív, emocionális, bréjnsztorming, koherencia, konzisztens, reputáció, modifikációs, variancia, preferencia, szeparációs, klaszter, szelf (az "én" helyett), faktor, szocioökonómiai státusz, maladaptív, longitudinális, inkonzisztens, innát, intrinzik és extrinzik... de különösen a "pozitív érzelmi állapot" a túl snassz "jó", és a "negatív visszacsatolás" a nagyon snassz "rossz" helyett. Így gyakran hallom, diák-diák beszélgetésben is (ohh: interakcióban!), hogy "igen, és ez nagyon pozitív volt számomra, mert valahogy közelebb kerültem önmagamhoz". Majdnem azt mondta, hogy "a szelfemhez", de mégsem.

 -Szevasz Krisz, édesapám, de rég láttalak! Na, jó formában vagy, kicsit kikerekedtél. Hallom, nem vált be úgy az egyetem, ahogy szeretted volna? Ne is bánd - a nyelveket így is faszán beszéled, így meg legalább valami hasznosabbat fogsz tudni tanulni. Szóval mik a tervek? Anglia? Nem mondod. Meg is kaptad az állást? Ó, hát mire megjön a munkavállalási édesapám, az minimum egy fél év. Idefigyelj, tudok én neked jobbat. Most a Fidesznél van ez a Kossuth-terv, tudod. Na, alapítottunk itt pár üzlettárssal egy céget, külön erre a tervre szakosodva, és hatalmas pénzek forognak benne - pályázatokat készítünk, külföldiekkel tárgyalunk, ilyesmi. Na ide kellene nekem segítség. Tudod, nekem MÉG ANNYIRA nem jó az angolom meg a németem se - szóval nem tudnának már eladni, meg simán megértetem magam bárkivel, már előadást is tartottam mindkét nyelven - de azért jól jönne egy ilyen gyerek, mint te. Az miatt, hogy fordítani kéne, tolmácsolni, ilyesmik. Ha nem tetszik, akkor sincs gáz, legfeljebb tényleg kimégy az angolokhoz. Nincs harag meg semmi kötelezettség.

"Szeress úgy is, ha rossz vagyok!... hisz' az vagyok."

Egy rendkívül tehetséges ember volt, remek zenei érzékkel és tökéletes hanggal... büszkék lehetünk, hogy magyar roma volt.

Szerző: I. Jimmy és udvarnépe

Szerkesztette: Gudea enszi, Kurtz ezredes

Modorosra illő poszt a KIRÁLYról, a 90esen.