Üdv Tibi!
Csodálom, hogy eddig még senki nem írt az ország talán legnagyobb modoros közösségéről, a Híradóbuzikról. Ha elnyerte tetszésed, tedd ki a blogra. Közhelyekről pedig soha ne feledkezzünk meg: jó a blog, régóta olvasom, itt a tavasz...
Üdv:
Fearzone
Biztos sokan unjuk már a sportriporterek modoroskodásait, mint pl. "a kutyafáját", a "betyár mindenit", "ezt bizony a 94. percben higgadtan pöckölte be Ibrahimovic, gyönyörű gól volt sajnos"...
Eljátszottunk a sok évtizedes gondolattal és vággyal - milyen lenne egy közvetítés, ha őszinte a riporter?
-Majahí, majahú, majahó, majaháhhá! Szép jó estét kívánok Kisinyovból - vagy éppen mi a neve - minden kedves büszke magyarnak, adjon Isten, előre, éljen Szálasi, szabadság, szebb jövőt, éberség! Az első félidő végére értem sajnos csak ide a közvetítőállásba, Zerstörer Roland volnák amúgy - jól lecumiztattam a közvetítőállás mögött egy nagyon olcsó és készséges helyi kislányt, na, de hát ahogy hallottam, úgyis vezetünk.
Rendhagyó sportközvetítés: meccs közben írtam a posztot az igazi, mérkőzésekről már jól ismert vészmadarak (köcsögök) stílusában. Bejött.
Mindig ugyanaz a lejárt lemez. Láttunk biztató jeleket a fiúk játékában; az edzőtáborban nagyon összerázódtak a srácok; a három pontért jöttünk Stockholmba; mi már a kilenc és fél év múlva kezdődő EB-re építkezünk; meg fogunk halni a pályán egymásért és a szurkolókért; tiszteljük a törököket, de le akarjuk győzni őket; na most elkapjuk őket; megtörjük az átkot - meg ilyenek.
Kedves Gyerekek - álljunk meg egy szóra, Tanár úr!
Az ikes igék régóta feloldatlan dilemmája számtalan elburjánzó tévhitet és máig viruló hiperkorrekciót eredményezett - egy nemrégi facebookos bejegyzésünk alatt is megbizonyosodhattunk erről. Nekik küldöm most ezt a számot.
-Kedves nézőink, jó estét kívánunk! Szeretettel köszöntjük Önöket a TV Replika Gazdálkodj okosan! esti különkiadásában, stúdiónkban Dr. Gábor Péter, a Dimitrov Téri Közgazdasági Egyetem Elméleti Ökonómia tanszékének vezetője - és Dr. PhD Cservenkay Farkas, a Loréal & Estelle csoport londoni elemzője, a Trinity College címzetes díszdoktora.
Az augusztus 20-i tűzijátékot mindig milyen szomorúan néztük végig: természetesen soha nem a tömeggel - a Belvárosba meg a hidakra csak a vidékiek, a turisták meg a zsebesek, fluoreszkáló ajándéktárgyak árusai járnak. Egy igazi hegylakónak megvannak a bejáratott törzshelyei!
Az alábbi történetet törzsolvasónk, Tihamér tartotta megosztásra érdemesnek a Nagyérdeművel. Sajnos a magyar síndöcögények életében mindennapos esemény az ilyesmi. Elég érdekes, hogy valószínűleg ezen blog összes olvasója ismeri már ezt a procedúrát, a vasút alkalmazottjai meg még mindig nem tudják, mi ilyenkor a teendő.
Kedves Tibi,
egy könyvbemutató ihletett meg. Sajnos, nem volt nálam diktafon vagy bármilyen más dolog, amivel felvehettem volna, ezért igyekeztem emlékezetből leírni. Amennyiben úgy vélitek alkalmas a Modorosblogban való megjelenésre, úgy használjátok fel.
Szilárd
Számtalan oka van - elmondom.
A borravaló korrupció, (mint már mondottam volt) az Oszmán birodalom és a kereskedőnépek idejéből ittmaradt csökevény: baksis. A bakshish perzsa szó, ajándékot jelentett eredetileg - de ma szinte az összes közel-keleti államban elvárt még olyan szolgáltatásokkor is, amik alanyi jogon járnak. Ilyen lehet bármilyen hivatalos ügyintézés: lejárt személyi igazolványunk meghosszabbíttatása, vagy akár vízum igénylése a repülőtéren.
Modoros-olvasók, szevasztok!
Na, csak mert rég szóltam, meg volt pár félreértés (panasz) az elmúlt időszakban - csak nehogy azt higgyétek, hogy meguntuk vagy ilyesmi. Alant egy képzeletbeli interjú a gyakran felmerülő kérdésekkel és a válaszokkal.
-Ezt nem hiszem el, édesapám. Hallottad Ferikém, mit találtak ki ezek már megint? Ezt figyeld, itt van e. Megszűnik az angoloktatás egész Magyarországon. Slussz, kész. Emlékszem, hogy a kisebbik lányomék olyan 88 körül még tüntettek is az iskolában, hogy ne oroszul kelljen tanulniuk. Angolul, németül szerettek volna inkább. Angolul, mert végre meg szerették volna érteni, mit énekelnek a popcsillagok - és németül, mert tudták, hogy bármerre is indulunk erre a környéken, ahhoz bizony a német fog kelleni.
Kedves Tibi!
Itt egy kis írás a vérbeli snapszerjátékosról. Tipikusan az öblöst kell elképzelnünk, kiscsalád, anya-apa, leány-vej, vasárnapi ebéd után, de vidéki, ill. külvárosi kocsma is lehet.
nick: Norbert K
Kedves Tibor!
Régóta olvaslak benneteket (micsoda újdonság, mi? ), és úgy döntötem: bátor leszek, és írok. (hurrá...)
Két év közszféra, és néhány szarabbnál szarabb ügyintézéssel telt nap után a közszféra miliőjéről küldök neked egy szösszenetet.
Böngészve az oldalt, a téma még nem igazán volt boncolgatva. Ha igen, akkor bocs :) Ha meg nem, és tetszik, és még ki is posztolod, akkor köszönöm.
Olvassátok úgy, mint egy "állatkerti útmutatót" :D
Pingvin (az írás alá, légyszi majd ezt a neved tedd ki. Köszi.)
Ellehetetlenítették, nem hagyták kibontatkozni, fúrták-faragták. Elég volt. Fenyegetőzött, zsarolta a munkaadóját, de nem történt semmi. Egyszer egy szép napon itthagyta a várost, ahol élt - most már hiába hívják vissza. Nem jönne ő már semmi pénzért vissza ebbe az országba, ami nem adott neki semmit - ellenben csak azon munkálkodott lakóival együtt, hogy őt elüldözzék innen.
Ahogy ma is azon értetlenkedtem a Facebookon, hogy ennyi év után is miért ekkora téma Geszti Péter vagy bármilyen híresség - ugyanúgy furcsállom, hogy bloggerek és lájkok mennyi embert meg tudnak mozgatni az olvasók közül. Nem lennék meglepve, ha érintett lenne a szerző.
Szia Tibi,
Eddig csak olvastalak, de most kedvet kaptam egy rövid poszt megírásához, olyan Jancsi bácsi stílusban, és szerintem a végén egy kérdőív is tanulságos lenne. Sirájj a blogod! Üdv: Zoltán István
Csak az első tízezer lájkot ne firtassa senki!
Kedves Modor Úr!
A fesztiválszezon újabb lendületet ad a sokak(?) által fontosnak tartott ügynek, a könnyűdrogok legalizációjának vs. a tiltás szigorításának. Számomra a probléma a “leszarom, van ennél fontosabb is” kategóriába tartozik. Tehát nem kívánok állást foglalni a kérdésben. Viszont ez a terület is kimeríthetetlen forrása a modorosságnak. Mindkét oldal kőkemény “érvekkel” védi saját igazát.
Hely és idő hiányában, most csak az egyik “párt” jellegzetes alakját szólaltatom meg. Cserébe a hiányosságért készítettem illusztrációt is a szöveghez.
A ötletet elsősorban az itt-ott elcsípett párbeszédek, illetve a kender.blog.hu adta.
Üdv!
Könnyelmű, pénzügyi analfabéta, adócsaló lenne a magyar társadalom többsége? Alávaló hazugság: elég csak az interneten körülnézni. A fórumokban egymást érik a felelős, előre gondolkozó, pénzügyekben és a közgazdasági folyamatokban otthonosan mozgó magánszakemberek. Mondhatnánk, szinte ők vannak többségben. Előre megmondták: kötelező pénzügytant az iskolákba, hitelt nem vettek fel soha (vagy ha igen, szigorúan forintban), kurva jól keresnek, az utolsó fillérig leadóznak mindent, és általában munkát is adnak másoknak (hogy azokon segítsenek).
A hideg és/vagy tengertelen országok különleges vonzódása a mediterrán, latin kultúrához teljesen érthető. Valahol, messze Délen meleg van, süt a nap, állítólag dolgozni se kell annyit, a gázszámla alacsonyabb, a piacokon pedig harsány, vidám bokszosokkal lehet (kell!) alkudozni a licsire, papayára, cikóriára, polipra, kalamárira. Az emberek vidámak, gondtalanok és gondatlanok, nyitottak, barátságosan lapogtatják az odatévedt vándor hátát, a szerelemben pedig észveszejtőek, a végletekig odaadók, szenvedélyesek. Biztos élni is jobb lehet ott.
Goldenbloggerek, szevasztok! (direkt volt)
A tavalyi szép Modoros-siker (videó alul) után ismét szívesen látnék párakat közülünk (Gyűlölt ellenségeink, B-oldal és Viharsarki kattintós) aranylemezzel a kezében, de azért van itt több kedvenc-kedvelt is. Szavazni itt lehet.
12 embernek adhatnék munkát havi 2 310.12 € nettó fizetéssel, de nem adok. Elmondom, miért. Szép irodában dolgozhatnál a szolgáltató cégemnek. Nem ügynökösködés, nem kamu. Komoly szakértelmet igénylő munkát kellene végezned, napi 8 órában, csak hétköznapokon. Rendesen be lennél jelentve, fizetném utánad a járulékokat. Adhatnék ilyen munkát egy tucat embernek, de nem teszem - és elmondom, miért nem.