Egyik olvasónkkal, Józsival (ez nem AZ a Józsi) ijesztően egy rugóra jár az agyunk: szinte egyszerre készültünk el mindketten a felsőoktatás kritikusait megörökítő írással. Itt van az övé:

Divat lett szidni a magyar felsőoktatást, tízmillió oktatási miniszter országa lettünk. Mindenki ért hozzá, mindenkinek van róla magvas véleménye, mindenki tudja a megváltása kulcsát. És a focipárhuzam nem ér itt véget: "többet kellene edzeni" vs. "többet kellene követelni a diákoktól"; ill. Aranycsapat vs. a „legtöbb egy főre eső Nobel-díjasunk”.

Mindenki kapásból tud olyanról, aki órákra való bejárás nélkül kapott diplomát vagy már a munkahelyen triviális szakmai ismereteknek nem volt a birtokában. Abban is mindenki egyetért, hogy rossz irányba mennek a dolgok, régen (Kádár/Horthy/Ferencz Jóska/Nagy Lajos király király idejében) minden jobb volt. Most meg itt van nekünk ez a bolognai izé, ami végképp megásta a magyar felsőoktatás sírját.

Ma már a takarítónőktől is diplomát és két felsőfokú nyelvvizsgát kérnek. Az egyetemistákat eltartja az állam a tanulmányaik alatt (de szép is lenne...). Bezzeg külföldön kolbászból van az egyetem kapuja is. Magyarországon túlképzés van, nem fér hozzá kétség, meg válság a felsülőoktatásban, bizony. Nincs szükség ennyi kommunikáció szakosra. A mai fiataloknak büdös a munka, inkább a diplomagyár Kacor király főiskolák büfészakjain hereveréznek. Mert ebben az országban mindenkinek minden jár, az ingyenes továbbtanulás is. Pedig egy marketing-kommunikációs menedzsernél többet ér egy jó ács.

Und so fort...

Ha blogokban, fórumokon akár csak tangenciálisan szóba kerül a felsőoktatás, vérre menő viták alakulnak ki a magyar egyetemi-főiskolai képzésről, amit egy Index-címlap csak tovább akcelerál. Ilyenkor szabadjára engedik magukat a fenti közhelyeket, kliséket, könnyen cáfolható tévhiteket szajkózó hozzászóló típusok:

 

A bölcsészgyűlölő

Elvakultan megveti a bölcsészeket és velük rokonnak vélt szakmákat (jogász, marketinges, HR menedzser, PR-os...). Minél kevésbé érti, mivel foglalkozik az adott humán szakterület képviselője, annál jobban lenézi őt és a hivatását. „Komédia (kommunikácó-média) szakosból már Dunát lehetne rekeszteni, közben meg nem találni egy épkézláb kőművest.” Komolyan elhiszi, hogy a "haszontalan" humán irányban továbbtanulók és a fizikai szakmunkára foghatók halmaza 95%-ban átfed. Szenvedélyesen vallja, hogy a humán túlképzés felelős kizárólag még a CNC-esztergályos-hiányért is, sőt, még a globális felmelegedés is a tarisznyások lelkén szárad. Bölcsészdiplomát (pláne kommunikációsat) bárki tudna szerezni, három hónap alatt be lehet vágni a leadott anyagot. De ő maga azért mégsem fogja. Mert csak. A bölcsészek egyenesen büszkék arra, hogy nem értenek valamihez (pl. informatika, matematikai alapműveletek, fizika), pontosabban, hogy semmihez nem értenek.

„A valóságos világról fingjuk sincs, de az általános műveltségről tudjuk, csak humán lehet, senki más nem tud írni-olvasni. „

 

A bölcsészgyűlölő sokszor bezzegműszakis is egyben:

„Volt évfolyamtársam már egyetem második félévétől dolgozott egy jónevű cégnél a minimálbér kétszereséért, a diplomaátadó utáni napon már havi nettó 800 ezerért (+ juttatások). Én is ezt tervezem, miután 23 félév után elvégzem a BME-t, kapkodni fognak utánam a munkáltatók. Igaz, hogy angolul csak műszaki rajzot tudok olvasni. De hát a lexikális humán ismeretek semmit nem érnek ám a való életben! Az általános műveltség eltolódott humán irányba, az iskolában is kívülről kell tudni a mentális problémákkal küszködő alanyi költők hatsorosait, amiket a nemibeteg-gondozó várójában vetettek zsírpapírra. Közben az emberek azt sem tudják, ki írta a Pitagorasz-tételt, vagy mit csinál a tengelykapcsoló. Nietzsche, Spinoza, Derrida? Ugyan már, belőlük nem lehet megélni.”

 

A küldetéstudatos bölcsész

Mi tanítjuk meg írni-olvasni a gyerekedet, mi vagyunk az emberiséget összetartó kultúra letéteményesei, a civilizáció kovásza, nélkülünk visszasüllyedne az emberi faj az állatvilágba. A bölcsészhallgatók lesznek a jövő véleményalkotói. Minden műszakis kocka szakbarbár és kultúrbunkó, rendes könyvet soha nem vesznek a kezükbe, végzetesen alulműveltek, nyelveket nem beszélnek, a helyesírásuk katasztrófa. Nem értünk semmihez, de mi tudunk a legtöbb dologról a leghosszabban beszélni, mi tudhatjuk magunkénak a legátfogóbb tudást. Az életben nemcsak a kézzelfogható, megmérhető és kiszámítható dolgok fontosak. Mi műveljük a nyelvet, mi vagyunk felelősök a kulturális értékekért.

 

A szakmunkás-fetisiszta

„A szomszéd sógora is havonta 800 ezer forintot tisztán megkeres vízvezeték-szerelőként /asztalosként/ mosógépszerelőként, stb.” Az igaz, hogy mellette főállása is van, különben az adó és járulékterhek miatt nem érné meg az egész, még okosba' sem.

„Dehogy fog ő adót fizetni! Hogy aztán abból tartsák el a sok ingyenélő egyetemistát? A naplopó főiskolások, egyetemisták végigbuliznak 5-10 évet, bezzeg a józan életű hidegburkolók. A sok EVA-s ügyvéd papíron minimálbért keres, nem úgy, mint az utolsó fillért is bevalló fodrászok.”

Bőszen bizonygatja: még a saját gyerekét sem szégyellné mondjuk asztalosnak adni, ha úgy alakul. Így, névtelenül és ellenőrizhetetlenül természetesen igen nagy súlya van ennek a kijelentésnek. Szerinte a diplomások valójában nem dolgoznak, csak a csipkézett lelkű melósok tesznek le valamit az asztalra ebben az országban, a mai fiatalok mind menedzserek akarnak lenni, az "igazi" munka büdös nekik. Nem akarja érteni, hogy a minimálbér-közeli bejelentett átlagfizetés, az egészségromboló munkakörülmények és a maszek feketézés helyett miért vonzza jobban a fiatalokat a továbbtanulás.

 

A büszkén nem-diplomás

Lásd még a "nem-hallgató hallgató" szócikket az Egyetemista-határozóban:

Szerinte minden egyetemista fontoskodó, modoros, beképzelt és hülye. Az ilyen szenvedélyes diplomásgyűlölő minden hozzászólásában kényszeresen hangoztatja, hogy bizony diploma nélkül is milyen sokra vitte. Lett volna lehetősége utólag, levelezőn főiskolai oklevelet szerezni, de ebben csakis a magyar felsőoktatásról formázott markáns véleménye akadályozta meg. Különben is, ő már "öreg ahhoz, hogy minimálbérért bohóckodjon". A normálisabb alfaja azért belátja, hogy ezt elsősorban munkatapasztalata, szakmai múltja miatt teheti meg. Kötelező még a „felszopódiplomás” kollégák ócsárolása. A "mi pénzünkből" (mármint a hivatalosan minimálbérre bejelentett alkalmazottak és vállalkozók tömegei adójából) tanulnak az egyetemisták. „Ha külföldre távozik a diplomás, igenis fizesse vissza a taníttatása minden költségét kamatostól!” De ha a 3 éven át, nem bagóért képzett fogtechnikus megy Ausztriába, az szerinte teljesen rendben van.

„Különben is, minden leendő diplomás rögtön azt hiszi, hogy ő fújja a passzátszelet a nemesebbik feléből, ráadásul még erőltetetten jófejkednek is, lazáskodnak, túlgesztikulálnak. A modorosság is eredendően egyetemistabetegség.”

 

A tudálékos hallgató

Pontokba szedve, 16 sorban megváltja a világot, benne a magyar felsőoktatás minden jelenlegi és jövőbeni problémájával. Alapvetően pozitív jelenség , hogy egyáltalán foglalkoztatja a téma (két buli és egy ellógott előadás között), van valamilyen véleménye, amit ráadásul képes bővített mondatokba önteni, mérsékelten jó helyesírással, bár némileg tankönyvízűen. A mai magyar felsőoktatás viszonyaihoz képest ez kiemelkedő teljesítménynek számít tőle. Becsüljük meg a jövő értelmiségét, kicsit alulművelt, kicsit bolognai, de a miénk!

 

A mártír egyetemi oktató

Többnyire késő huszonéves, kora harmincas tanársegéd, PhD-hallgató, esetleg adjunktus. Megalázó fizetésért vesződik az évről évre gyengébb tudásszintű tisztelt hallgatókkal, neki kell az általános iskolai anyagot is az üres fejükbe belevernie. A versenyszférában elhelyezkedő vagy pláne külföldön boldoguló kollégáihoz képest nevetséges összegért teszi mindezt. Szidja a fiatalok hitvány felkészültségét, közben jótékony homályban hagyja a tényt, hogy már az ő generációját is gyengébbnek tartották az előzőhöz képest. Hiába no, 1367 óta csak romlik a színvonal.

A fent linkelt párbeszédes posztot királyi módon egészíti ki Józsi összefoglalója - szívből köszönjük.