Figyelem! Ez egy tényleg undorító poszt undorító emberekről, erős idegzetű és gyomrú (undorító) embereknek. Amennyiben éppen ettél, nem bírod az ilyesmit, és nincs ott senki, aki majd fogja a hajadat hányás közben, akkor inkább kattints ide.
Ha mégis felkészültél, saját felelősségre görgess le. Én szóltam!
Nézd meg, már megint kik járnak jól: akik amúgy is a legjobban keresők közé tartoznak… persze havi 300-500 bruttóval könnyen lehet ugrálni, nem értem, hogy miért megint ezeknek segítünk. Először odaadunk nekik milliárdokat az alsóbb rétegek pénzéből, most meg itt van a kedvezményes végtörlesztés a mi (a netre írogatók mind betétesek ugyanis) pénzünkből. Kinek van ennyi megtakarítása szerinted? Meg kik fogják tudni kifizetni a forintra konvertált hiteleket? Természetesen a felső 10%. Persze, ők úgyis rászorultak már… ez a 180 is egy nesze semmi, fogd meg jól - igenis a felvételkori árfolyamon kell forintosítani mindent, a kockázatot és a veszteséget pedig viseljék szépen a bankok! De nehogy már megint azokat támogassuk, akik max. egy karibi utazásról mondanak le…
Ne! Téged ennyire megvezettek ezek az összeesküvés-elméletesek? Ezt nem mondod komolyan... Youtube-műveltségnek hívjuk mi ezt a haverokkal - és azok tényleg nem hülye gyerekek: fizikusok, kémikusok, matematikusok, szóval ők tényleg tudják, hogy hogy működik a világ valójában. Semmi hagymázas csodavárás, áltudomány meg félműveltség.
2011. szeptember 8, derűs-szeles csütörtöki késő délután. Újra itt az önjelölt, közlési kényszeres hobbi(?)írók itthon egyedüli Oscar-gálája! Mindenki oda igyekszik, az egész város. Tömeg, özönlés, tódulás. A Petőfi (Horthy Miklós) híd budai hídfőjénél csupa bloggergyanús arc - hű, de sokan leszünk! -, akik aztán persze a legtöbben vagy a kollégiumukba, vagy a ZP-be fordulnak le az utolsó pillanatban. De azért az A38 előtt is egyre többen gyülekeznek, hogy bebocsátást nyerjenek a Goldenblog idei zártkörű díjátadójára. Minket persze már annyira nem izgat a dolog, mi már egyszer megnyertük, a többi csak jutalomjáték. El kéne már hozni a díjakat is, jut eszembe.
Csodálom, hogy eddig még senki nem írt az ország talán legnagyobb modoros közösségéről, a Híradóbuzikról. Ha elnyerte tetszésed, tedd ki a blogra. Közhelyekről pedig soha ne feledkezzünk meg: jó a blog, régóta olvasom, itt a tavasz...
Biztos sokan unjuk már a sportriporterek modoroskodásait, mint pl. "a kutyafáját", a "betyár mindenit", "ezt bizony a 94. percben higgadtan pöckölte be Ibrahimovic, gyönyörű gól volt sajnos"...
Eljátszottunk a sok évtizedes gondolattal és vággyal - milyen lenne egy közvetítés, ha őszinte a riporter?
-Majahí, majahú, majahó, majaháhhá! Szép jó estét kívánok Kisinyovból - vagy éppen mi a neve - minden kedves büszke magyarnak, adjon Isten, előre, éljen Szálasi, szabadság, szebb jövőt, éberség! Az első félidő végére értem sajnos csak ide a közvetítőállásba, Zerstörer Roland volnák amúgy - jól lecumiztattam a közvetítőállás mögött egy nagyon olcsó és készséges helyi kislányt, na, de hát ahogy hallottam, úgyis vezetünk.
Rendhagyó sportközvetítés: meccs közben írtam a posztot az igazi, mérkőzésekről már jól ismert vészmadarak (köcsögök) stílusában. Bejött.
Mindig ugyanaz a lejárt lemez. Láttunk biztató jeleket a fiúk játékában; az edzőtáborban nagyon összerázódtak a srácok; a három pontért jöttünk Stockholmba; mi már a kilenc és fél év múlva kezdődő EB-re építkezünk; meg fogunk halni a pályán egymásért és a szurkolókért; tiszteljük a törököket, de le akarjuk győzni őket; na most elkapjuk őket; megtörjük az átkot - meg ilyenek.
Kedves Gyerekek - álljunk meg egy szóra, Tanár úr!
Az ikes igék régóta feloldatlan dilemmája számtalan elburjánzó tévhitet és máig viruló hiperkorrekciót eredményezett - egy nemrégi facebookos bejegyzésünk alatt is megbizonyosodhattunk erről. Nekik küldöm most ezt a számot.
-Kedves nézőink, jó estét kívánunk! Szeretettel köszöntjük Önöket a TV Replika Gazdálkodj okosan! esti különkiadásában, stúdiónkban Dr. Gábor Péter, a Dimitrov Téri Közgazdasági Egyetem Elméleti Ökonómia tanszékének vezetője - és Dr. PhD Cservenkay Farkas, a Loréal & Estelle csoport londoni elemzője, a Trinity College címzetes díszdoktora.
Az augusztus 20-i tűzijátékot mindig milyen szomorúan néztük végig: természetesen soha nem a tömeggel - a Belvárosba meg a hidakra csak a vidékiek, a turisták meg a zsebesek, fluoreszkáló ajándéktárgyak árusai járnak. Egy igazihegylakónak megvannak a bejáratott törzshelyei!
Az alábbi történetet törzsolvasónk, Tihamér tartotta megosztásra érdemesnek a Nagyérdeművel. Sajnos a magyar síndöcögények életében mindennapos esemény az ilyesmi. Elég érdekes, hogy valószínűleg ezen blog összes olvasója ismeri már ezt a procedúrát, a vasút alkalmazottjai meg még mindig nem tudják, mi ilyenkor a teendő.
egy könyvbemutató ihletett meg. Sajnos, nem volt nálam diktafon vagy bármilyen más dolog, amivel felvehettem volna, ezért igyekeztem emlékezetből leírni. Amennyiben úgy vélitek alkalmas a Modorosblogban valómegjelenésre, úgy használjátok fel.
A borravaló korrupció, (mint már mondottam volt) az Oszmán birodalom és a kereskedőnépek idejéből ittmaradt csökevény: baksis. A bakshish perzsa szó, ajándékot jelentett eredetileg - de ma szinte az összes közel-keleti államban elvárt még olyan szolgáltatásokkor is, amik alanyi jogon járnak. Ilyen lehet bármilyen hivatalos ügyintézés: lejárt személyi igazolványunk meghosszabbíttatása, vagy akár vízum igénylése a repülőtéren.
Na, csak mert rég szóltam, meg volt pár félreértés (panasz) az elmúlt időszakban - csak nehogy azt higgyétek, hogy meguntuk vagy ilyesmi. Alant egy képzeletbeli interjú a gyakran felmerülő kérdésekkel és a válaszokkal.
-Ezt nem hiszem el, édesapám. Hallottad Ferikém, mit találtak ki ezek már megint? Ezt figyeld, itt van e. Megszűnik az angoloktatás egész Magyarországon. Slussz, kész. Emlékszem, hogy a kisebbik lányomék olyan 88 körül még tüntettek is az iskolában, hogy ne oroszul kelljen tanulniuk. Angolul, németül szerettek volna inkább. Angolul, mert végre meg szerették volna érteni, mit énekelnek a popcsillagok - és németül, mert tudták, hogy bármerre is indulunk erre a környéken, ahhoz bizony a német fog kelleni.
Ellehetetlenítették, nem hagyták kibontatkozni, fúrták-faragták. Elég volt. Fenyegetőzött, zsarolta a munkaadóját, de nem történt semmi. Egyszer egy szép napon itthagyta a várost, ahol élt - most már hiába hívják vissza. Nem jönne ő már semmi pénzért vissza ebbe az országba, ami nem adott neki semmit - ellenben csak azon munkálkodott lakóival együtt, hogy őt elüldözzék innen.
Ahogy ma is azon értetlenkedtem a Facebookon, hogy ennyi év után is miért ekkora téma Geszti Péter vagy bármilyen híresség - ugyanúgy furcsállom, hogy bloggerek és lájkok mennyi embert meg tudnak mozgatni az olvasók közül. Nem lennék meglepve, ha érintett lenne a szerző.
Szia Tibi,
Eddig csak olvastalak, de most kedvet kaptam egy rövid poszt megírásához, olyan Jancsi bácsi stílusban, és szerintem a végén egy kérdőív is tanulságos lenne. Sirájj a blogod! Üdv: Zoltán István
A fesztiválszezon újabb lendületet ad a sokak(?) által fontosnak tartott ügynek, a könnyűdrogok legalizációjának vs. a tiltás szigorításának. Számomra a probléma a “leszarom, van ennél fontosabb is” kategóriába tartozik. Tehát nem kívánok állást foglalni a kérdésben. Viszont ez a terület is kimeríthetetlen forrása a modorosságnak. Mindkét oldal kőkemény “érvekkel” védi saját igazát.
Hely és idő hiányában, most csak az egyik “párt” jellegzetes alakját szólaltatom meg. Cserébe a hiányosságért készítettem illusztrációt is a szöveghez.
A ötletet elsősorban az itt-ott elcsípett párbeszédek, illetve a kender.blog.hu adta.