-Na lányok-fiúk, a múltkor már Nyeső tanár uratok bátorkodott szólni - lesz szombaton egy egésznapos, suskás meló, érdekelne valakit? Fejenként két Bartók. Helyes, rád nagy szükségem lesz, Szemüveg. A kishölgyek ne tolongjanak ennyire! Jobb osztályzatról is beszélhetünk aktív részvétel esetén.

A horgász és a drogos gyerek után ahogy ígértem, A. folytatja - nem mindennapi témákkal.

A háromnevű ember létezésének (az öröklött három néven túl) általában nagyon prózai oka van: nem tetszik neki az eredeti neve. Túl rövid, túl snassz, esetleg mind a kettő egyszerre. Nagy, Kiss, Szabó, Kovács, Varga, Lakatos… Egyszerűen nem elég neki. Ő többre hivatott.

Neki valami komolyabb kell, érdekesebb, szebb csöngésű, fíííínomabb, nemesssbbbbb! Nem egy ilyen szánalmas mezei szar "varga", amilyenből minden sarkon áll vagy két tucat.

Na, eredetileg ők (is) voltak az indie-sek a korai 90-es években. Nem a nagy lemezkiadó vállalatok ernyője alá tartoztak, ezért függetlennek, independentnek tekintették őket. Aztán úgy alakult, hogy megközelítőleg hasonló stílusú, gitárra épülő zenét játszó együttesek kerültek ebbe az indie státuszba - így kezdték el a műfajt is ezzel a függetlenséggel azonosítani. Nagyon nem akarok belemenni a történelmi áttekintésbe, mert ezt a szakértők úgyis jobban tudják.

Két fő csoportot különböztetek meg a zenészekre hasonlítani kívánó rajongók közül, az első

-Kedves nézőink, szeretettel köszöntjük Önöket a TV Replika Választ-út című műsorában, hasonlóképpen melegen üdvözlöm a stúdió vendégeit: dr. Cservenyi László politológust, a Budapesti Műszaki Egyetem politológia tanszékének vezetőjét - valamint dr. Loisztl Ottót, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem PR és média projektvezetőjét.

Uraim. Kevesebb mint két hónap múlva parlamenti választások - Cservenyi úr, Önt a Hollán Ernő utcai antifasiszta tüntetésen is láthattuk: hogyan foglalná össze az elmúlt négy évet, hogy látja az esélyeket?

Figyelem! A mai posztot nyomtatott formában megtalálhatjátok a UNIT Magazin hamarosan megjelenő számában, szép színesen illusztrálva - keressétek, vegyétek el jó ingyen! Addig pedig:

-Cíjja Kingusom, hát mizújs? Bocs a késésért, de leesik egy kis hó, és az emberek teljesen megőrülnek a városban. Azt hittem, már soha nem érek ide. Ugye nem vársz régóta? 

-Dehogy, most érkeztem én is csak öt perce. No de farkaséhes vagyok: a szokásos mojirtó-cézár-kombó mehet? 

-Simaliba, de croutonok nélkül kérd a salit, légyszi. Tudod, fehérjenaposak vagyunk Andrissal. De többet erről majd két hónap múlva mondhatok csak, babonából! Na inkább mesélj, mi van Veletek? 

Nah, ilyen is rég volt már! Még mindig rengeteg párszavas levél, illetőleg pellengérre szánt anyag pihen a fiókunkban, ideje megint salátázgatni egy kicsit.

Legyen bt az egyik beküldő, aki közösségi portálokról gyűjtögegett:

BuTapesti lettem........

Nyitott vagyok az új dolgok iránt. Meg makacs,csökönyös, öntörvényű, sokszor fejjel a falnak ember. Nehéz rám érdemben hatni, de aki ezt eléri, az kivívja a tiszteletem.

-Bandesz! Hogy kerülsz ide már megint? Legközelebb fizetsz! Azt hittem, nem is BKV-zol!

-Á, csáo! Ja, nem szoktam, csak a verda most szervizben van, én meg megyek pecót nézni. Ancsával kezd szűkössé válni az albi, meg hát idestova három év után már tervezni kell, neki is gyorsabban ketyeg a biológiai órája így harminc felé.

-Alap, a multis haverok ezen röhögnek már, hogy az összes diplomás buksza 25 fölött jól felveteti magát valami alibi állásba, ott ellébecol egy évet, aztán hirtelen megköt a gipsz, és nem látják évekig. A cég persze fizeti.

Titokzatos géniusz olvasónk, A. az Elvált szülők drogos gyereke szerzője szerencsére több posztot is írt nekünk. A mai, horgászokról szóló eddig még nem érintett témát dolgozott fel - sok szeretettel küldöm az Index szerkesztőségében fellelhető pecásoknak!

A horgász - bár van rendes munkája, és minden OK körülötte, félig-meddig mégis a társadalmon kívül él, mert lélekben állandóan a tóparton van sörrel a kezében, valami haverjával, vagy éppen egyedül, és bütyköli a szereléket, turkál a kukacban, készíti az etetőanyagot, a bojlit, vagy azon gondolkodik, hogy legközelebb hova menjen és milyen dipet használjon: meggyeset, barackosat, vagy inkább valami vaníliásat...

Leszarja a "civil" társadalmat, és ha teheti egyből kimenekül a vízpartra. Jó idő, rossz idő, mindegy neki. Néha viszi az egész családot (ha van), de ha van egy fia, az biztosan mindig vele van, és 10 éves korára már kész Rex Hunt. Úgy van nevelve, hogy ő legyen minden idők legnagyobb sporthorgásza.

-Sziasztok, na, üljetek le nyugodtan. Te is menj szépen a helyedre, hiányzik valaki? ..Ószy, ipszilonnal? Oké. A jelentést meg a hasonló militarista csalamádét nálam felejtsétek el.

Na, ahogy kitalálhattátok: én leszek az új osztályfőnökötök, mivel a Koch tanárnő nagy örömünkre anyai örömök elé néz - ráadásul ettől az évtől kezdve három osztályból válogattuk össze az arra érdemes és érdeklődést mutató ambíciózus diákokat erre a speciális nyelvi tagozatra, úgyhogy mindenkinek biztos sok az új arc.

Aki már ismeri kitartó és megbízható aktív olvasónkat - egyben több írás szerzőjét -, Styxxt, azt nem fogja sokkolni a mai dialógus. Aki nem ismeri, annak itt a figyelmeztetés: a poszt abszurd, trágár és perverz - és mindezek mellett vicces is.

Aldo: Vilikém, ötvöztem a film noirt, a klasszikus skandináv dogmát, a westernt és a pornót! Quentint megüti a guta a sárga irigységtől! Ha netán mégis túlélné, akkor meg szégyenében Bangkokig fog bujdosni és ott köti fel magát egy hotelszoba gardrób szekrényében. Csak meg kell találni a megfelelő bohócot a főszerepre. Kérgest, mint Clint Eastwood, tehetségest, mint John Malkovich és legyen akkora fasza, mint a Rocco Siffredinek, de ez már részletkérdés.

Csodálatos véletlen, vagy összeesküvés? Két olvasónk, cs.mate és DanielMurphy egy napon belül két pókeres írást küldött - a mai, egyesített posztot nekik köszönhetitek.

-Szevasz Ferikém, de rég találkoztunk. Mi a helyzet, asszonnyal jól megvagytok?

-Vagyogatunk, persze. De mit keresel te erre, nem a város másik felén laksz?

-Hát, az a helyzet, hogy épp egy kemény pókerpartiról jövök, itt voltunk, a Royalban a Nikivel. Őszintén szólva, mostanában elég gyakran járunk ide, szinte minden este itt verjük a blattot.

-Nem mondod, hogy már te is rákattantál erre a póker-dologra. Olvasom, hogy egyre nagyobb divat, de nem gondoltam volna, hogy már te is játszol. Bár, ami azt illeti, jómagam sem vagyok teljesen laikus a témában, gyerekkoromban a nagyapám megtanított az ötlapos cserélősre, és ha jól emlékszem párszor meg is vertem az öreget. Persze mi csak gombokban játszottunk, semmi komoly tét. Te is ezt az ötlapost nyomod?

-Pulsay Krisztián, tessék.

-Szevasz Krisztiánkám, oktató József vagyok.

-Á, jó napot kívánok, Józsi bá.

-Szia. Azért hívlak, mert kiírták a forgalmi vizsga időpontját - jövő hét kedden, reggel 9-re kellene valahogy elkéretőznöd az iskolából.

-Nem gond, Mutti ír igazolást.

-Jól van, Krisztián, remek. Jól megy már a vezetés, szerintem ügyes leszel. Krisz, aztán nem tudom, hogy csináljuk. Ha olyan a vizsgabiztos, hogy lehet vele beszélni, akkor mit mondjak neki?

-Na mit stresszelsz már megint? Nyugalom, a hosszú élet ritka!

-Te, már sokadszorra fogadom meg, hogy nem olvasok híreket meg semmit, de nem bírom ki. Tiszta ideg vagyok.

-Mer mér is?

-Ezek a paraszt dohányosok. A város tiszta cigarettacsikk, az étteremben pofámba fújják a füstöt, meg se kérdezik, hogy rágyújthatnak-e, a buszra úgy szállnak fel, hogy lebasszák a dekket a földre, és mindent bent eresztenek ki, tovább is van, mondjam még?

Klasszikus és mélyre lefúró tipológiát kaptunk Kapucsengő86-tól - szerintem eddig még csak szó se volt hasonlóról.  Remélem, van köztetek hozzáértő :)

Helyi Kemény Arc

Talán ők vannak a legtöbben, de mint látni fogjuk, a többi tábor nem feltétlenül fogadja be őket maguk közé, és igazából ők se nagyon akarnak másokhoz tartozni. A helyi kemény reppes arc általában falvakban vagy falusias külvárosokban lelhető fel, foglalkozását tekintve majdnem mindig kétkezi (ha még tanul, akkor valamelyik szakiskola padját koptatja). Aktív szókincse a „pina”, „lóvé”, „verda”, „bicepsz” szavakban merül ki, így a hifiből is leginkább e szavakat szereti visszahallani. Zene terén egyetlen istene Ganxsta Zolee, persze szegény nem tudja, hogy Zana Zoltán a Sex Action oszlopos tagjaként hajdanán egészen más műfajban kezdte pályafutását; ellenben kívülről fújja a Szesztilalom és a Való világ című számok szövegét - ez mindenképpen páratlan memóriáról tanúskodik.

Előkertes, rendezett Bauhaus a II. kerületi Garas utcában, a 49-es busz vonalán. A  mindig hűvös lépcsőházban jellegzetes, a lakótelepétől eltérő ételszag dominál. A folyosót éppen az alagsorban lakó házmester, Hugi néni mossa fel - a gyerekek illedelmesen köszönnek neki.

Irány a második emelet, Irénke lakása - a névtábla szerint "Weinrich Gézáné". A fiúk sose ismerték Géza bácsit, ez az egész név valahogy semmitmondóan hat: talán fel se kapnák a fejüket, ha mondjuk az iskolában vagy a tévében hallanák. Irénke, ennyi. A kitekintőablakos ajtó "hírlap" feliratú levélnyílásán keresztül egészen a nappaliig belátni - de Irénke már nyitja is az ajtót. Az előszobában rögtön jobbra fogas nercbundával, rajta átdobva egy műanyag szemekkel bámuló, a mellső lábainál fogva megköthető rókasál. Jobboldalt egy intarziás komód, a tetején nyomógombos telefonnal, gyűrűtartó porcelánkézzel, hivatalos iratokkal és újságokkal, mellettük Irénke szőrkucsmája.

Hartay "hácsé" Csabi a világpolgár író, Vengery István alakja után sem távolodik el a hazai szépirodalom művelőitől: ma az utánpótlással ismerkedünk meg kicsit közelebbről.

Kiss-Moholy Attilát nem kell bemutatni a versszerető közönségnek. Épp csak huszonöt múlt, de máris minden rangos irodalmi folyóiratban találkozhattunk egyéni hangú verseivel. Közölte a Néma Konyha, a Kalitka, a Légáram, a Magyar Terem és a nagy hagyományokkal rendelkező Balkánkeringő is. A Függőhíd főszerkesztője, a Beötlich-díjas Káldy Tibor egyenesen Pálnok Ernő utódjának nevezte Kiss-Moholy Attilát. Idén közreadott első verseskönyve, a Lánctalpas várakozás kedvező kritikai visszhangra talált. A fiatal tehetséggel az Emelvény kávézóban beszélgettünk.

Művészcsaládból származol, édesapád, Kiss-Moholy Dániel, híres fotóművész. Valamint anyai nagyapád a színész, Hollósi Károly. Hogyan hatott gyermekkorodra ez a légkör?

Kedvezően, hiszen a budai lakásunkban sok ismert személyiség megfordult, színészek, festők, írók, filmrendezők. Egész korán belecsöppentem egy olyan világba, ahonnan értékes szellemi táplálékot kaptam, melyet igyekszem hasznosítani, jelen esetben a saját költő világom felépítésében. Gyermekkoromban tudatosan készültem az irodalmi pályára, elsőként a magyar- és világirodalmi ismereteim bővítésére törekedtem, ezáltal könnyebb volt beleszőni elképzeléseimet az irodalmi folyamatok fősodrába. A képszerű gondolkodást, azt hiszem, édesapámtól örököltem. Verseim képi világa nagyban hasonlít az ő általa megjelenített alkotásokra.

Írásaidban gyakran utalsz nagy költő-elődökre, filozófusokra, gondolkodókra. Nem egy művedet ajánlottad Lasterfellnek. Mit jelent számodra egy már lezárt életmű, avagy divatos szóval élve képes vagy-e ”újrahasznosítani” az általad nagyra becsült szerzők egyes írásait?

Lasterfell számomra nem csak példakép, hanem ő „a példa”. A tárgy, mint fogható, nála úgy jelenik meg, hogy az elengedés pillanata éppoly fontos számára, mint a megragadás és a felemelés didaktikája. Ezt a hármasságot próbálom ötvözni műveimben, remélhetőleg, egyre nagyobb sikerrel. Lasterfell azt írta Az űr pajzsa című esszékötetében, hogy a nyelv egy olyan fonat, amelynek minden rostja más hangon zeng, s a rezgések befogadása egyéni kompromisszumok végeredménye. Törekszem rá, hogy a saját „versfonataim” kellőképp kibonthatóvá váljanak az olvasó „kezében”.

...

A többit hácsénál.

-Jancsi bácsi, mit ingatod már megint a fejedet oly' nagyon? Mi jót olvasol?

-Három nappal kompenzál a BKV, hát köszönjük szépen. Most megint adtak a szarnak egy pofont, ugyanaz, mint a Westernél a múltkorjában. Három napot a hatért. Amikor nem járt itt lófasz se, a Gabi bácsi a tanú rá. Megveszi az ember méregdrágán a havibérletet, aztán nesze semmi, fogd meg jól. Mert ugye bassza meg, a nagylányomék is dolgozó emberek, ők hogy járjanak be Békásról a Batyuhoz, taxin vagy gyalog? Azt mernék mondani a kizsákmányoló, macskazabáló főnöküknek, hogy kérem, itt a szakszervezet, és nem dolgozunk, sztrájkolunk, hát menten úgy rúgnák picsán az egész bandát, hogy attól koldulnának. Piacgazdaság van, kérem szépen. Mire kapják a fizetésüket? A BKV szolgáltat. Kinek? Nekünk. Miből? Az én meg a lányom meg a te adódból. Ez nem sztrájk, ezt a mi időnkben egyszerűen úgy hívták, hogy káemká. Közveszélyes munkakerülés.

Kedves bloggertársunk, noked-lee ajánlott fel nekünk nemrég egy remekbeszabott posztot, ami szerintem annyira profi, hogy megérdemli, hogy átfáradjunk hozzá a teljes írásért.

Ha már szóbakerül a modorosság...
2010.01.05. 01:29

 

...akkor írnék is egy posztot annak egy vállfajáról, az msn-modorosságról. Az emberek modorossága itt tud csak igazán kiteljesedni, ezért még ennek is csak egy részletét elemzem: az msn-nevet és kiírásokat. lássuk tehát az alfajokat:

 

1. A nyafogó
Ő az, akiről mindig tudjuk, milyen vizsgái lesznek, milyen kurva sokat tanul, 4 napja nem aludt, meghalt a gekkója, és reggel még a lábára is ráléptek a buszon. Minden szar.

2. A youtube-man
Aki mindig belinkel egy videót, amit SENKI nem néz meg. Ezek után valószínűleg üzenetben küldi a linket, és addig rágja a füled, hogy megnézed, hogyan botladozik egy részeg kutya, vagy hasonlók.

 

A folytatáshoz és a vizuális élményért kattints ide.

A modoros nosztalgiahullám ihlette első, de nem utolsó olvasói posztja következik most kp-tól. A szokásostól ellentétben csak 10 évet megyünk vissza az időben, de azért már ez is távoli múltnak tűnik.

Karácsony Kupa - első rész

 

1999. december 18., hétfő. Az Y2K nem érezteti a hatását, egyáltalán. Még két nap a téli szünetig. Délelőtt 8:46, a kicsengetés utáni első perc a 8/A tantermében. A lila köpenyes (fodros fehér szegéllyel) Vattacukor Dauer - tudomást sem véve a szokásos nyomott hétfői hangulatról, amit még a közelgő téli szünet sem dob fel és a kolbászoszsömle-szag is megfejel - még folytatná a Rákóczi szabadságharc leverését, mikor kivágódik az ajtó, és a huzat leveri a faliújságon lévő Titanic posztert (Di Caprio & Kate Winslet) a Bravo Sportból kitépett fiatal David Beckham- és a PC-X Magazin közepéből kivágott, szétdartsozott Alien Trilogy-poszter mellől, mire Arató Katinkának ("Te hülye kis pisis, James Cameron = Terminator 2!" írta fel egyszer a padjára Miskolczy Pali) elhúzódik a szája és Kecsap meg Bodnár Tomi viharzanak be.

Sokan élvezzük a különféle hobbik, rajongók bemutatását - gondoljunk csak a makettező vérprofin kidolgozott alakjára. Ma visszatérünk a zenésztársakhoz Májkrémnek köszönhetően.

Gyakran olvasok különböző magyar és nemzetközi zenészfórumokat, és egy olyan modorosságra lettem figyelmes már évek óta, ami legalább annyira tipikus, mint a modoros fotósról írt korábbi esszé.

Kimondom a bűvszót: "Fender".

A Fender (leginkább Stratocaster)-modorosság különös tipikussággal rendelkezik, de ez szól egyéb Fender gitármodellekről, erősítőkről, és különböző gyártók gitáreffekt-pedáljairól is.