Bizony, ez itt megint az Olvasói rovat, Budapest jelentkezik, vétel! ;-))

A múlt hétvégén kiszórtam - pontosabban visszaszórtam - Nektek pár olvasói felfedezést, folytatom hát ezt a nemes hétvégi hagyományt azok kedvéért, akik még ilyenkor is képesek otthon rostokolni a hívogató, susogó erdők helyett, akik szombaton nem a bevásárlást és a házimunkát intézik. Hoppácska, Nyelvész Józsi országos cimborám felé lenne még egy kér(d)ésem, miszerint a hideg, téli lakásban - a donaldkacsázás fizikai akadályai miatt - hogy nevezzük ilyenkor a dzsoggingos-köntösös-pokrócos semmittevést? Amikor összegömbölyödünk a kanapéjon egy bögre forró csokival és egy jó kis könyvvel?

De térjünk a tárgyra kőkeményen. Ma ismét a szülők következnek - a forrást inkább meg se jelölöm, mert néhányan gonoszul lekádereztek egy-két lelkes apucit meg anyucit. Bár úgyis megtaláljátok. (Linkeket kommentben nem kérünk.)

Első legyen egy újdönsült apuka - beküldés Goblárkától: 

Én vagyok a világon a legboldogabb!

Megszületett a kisfiunk!

Minden ami idáig fontos volt már nem az!

Első a család!

 

Ezt csinálom, mikor dolgozom: a kisfiam fényképét nézegetem

Ezt csinálom, mikor nem dolgozom: a kisfiammal foglalkozom

 Szegény feleség, nagyi és a haverok... azért pár év alatt csak helyrerázódik az arc.

Ugorgyunk csöppet előre az időben - Propernek köszönjük:

Szülőakadémia - máshogyan

Már régen szerveződött ez az összejövetel, elvileg már júniusban szerettünk volna a szülőkkel és a diákokkal közösen egy évzáró beszélgetést tartani. Aztán, bár a helyszín nem változott, hiszen Mankiewicz Tibor szülei, Anikó és László továbbra is nagy szeretettel vártak minket, de eltelt néhány hónap. Szerencsére az ötlet nem kallódott el, sikerült egy olyan időpontot kiválasztani, ami sokaknak megfelelt és az időjárás is várhatóan jó volt.

 

Végül elindult a kis csapat, először egy rövid kirándulás fel a Széchenyi-hegyre fogaskerekűvel, lefelé pedig gyalog - bár Scharpf tanár úr még itt is képes lett volna eltévedni. Hűvösvölgybe dél körül érkeztünk, ahol már rotyogott a babgulyás, tálalva volt az előétel - igazi székely szalonnás kenyér -, és persze a poharak sem voltak üresek. Aztán a diákok birtokba vették a környéket, robogóztak is a háziak motorjával, míg a felnőttek először iskolai dolgokról, majd a "világ megváltásáról" beszélgettek. Azt hiszem, még most is ott lennének, ha este nyolckor néhány lánynak nem kellett volna hazaindulni. Végül még a buszvezető is jól járt, mert a háziaktól kapott pogácsából ő is ehetett, de azt hiszem, hogy a többiek is kellemesen érezték magukat. Köszönjük a minket fogadóknak és mindenkinek, aki eljött erre a baráti beszélgetésre!"

Hát ez minden bizonnyal jobb lehetett, mint egy esti egyetem.

Na, de visszatérünk a születés misztikus élményéhez, Sankó, az ablakos tót talált egy ilyet salsás levelezőlistáján (hogy kerül oda egyáltalán..?):

Halihoo! 

Tegnap megszületett a kisfiunk. :)))

Császárral jött a világra, mert a köldökzsinórt a nyakára tekerte a Pocokportéka. Gondolom sokat salsazott anya pocakjában és még nem tökéletes a rounde. Tehát nem volt a leg-zökkenőmentesebb születés, de kis pihenés után mind a ketten jól érzik magukat. :)"
 

És nem hiszem el, ezt is az apuci írta... mindenesetre jó egészséget a kiscsaládnak, de a szalszát ne erőltessék szegény gyermeknél :-))

Mára legyen ennyi, de szerintem ezek elég szépek így is. Holnap újra jelentkezünk!