-Helló, Josh bácsi!
Josh meglepődve nézett fel a negyedéves volumenjelentésből. Egy pillanatig elmélázva mérte végig alig 16 éves unokahúgát. Hogy szalad az idő... élesen előtte volt még bátyjáék házassága, sógornője gömbölyödő hasa, egyre terebélyesedő, asszonyos emlői, a tejfakasztóbuli. Előtte cseperedett fel a kis Mackenzie, szinte észrevétlenül. Ugyanaz a kislány lenne ez, akit ő annyiszor segített tisztába tenni, pisiltetni, etetni, péntekenként elhozni a daycare-ből?
Hát akkor beszéljük meg ismét ezt a dolgot, mert az érdeklődés nem szűnik - részünkről sem. Sokadik rész.
Elsősorban lépjünk túl a szokásos alaptételeken:
Mert a csapatépítésre márpedig szükség van. Tudjátok, ez is az a fajta dolog, amire először mindenki köpköd, meg hogy ne, meg koszos leszek, meg inkább dolgoznék - de azért a végén mindenki igenis élvezi, és csak összerázódik egy jó kis társaság.
Azt mondják, Abszurdisztán meg Mutyisztán. Szerintem nem. Szerintem inkább Nyugdíjasország, házmesterország, feljelentőország. De komolyan, ha egyszer, nagyon ritkán is valami pozitív dolog létrejön Magyarországon - ha valamire, végre, büszkék is lehetünk, akkor azt azonnal tönkre kell vágni.
Szerencsére napjaink emberének számtalan eszköz áll rendelkezésére ahhoz, hogy kifejezze nemtetszését: tüntethet, ellentüntethet, blogolhat, kommentelhet, akárhova hozzászólhat, szavazhat, elköltözhet.
Az egyik, sajnos bántóan ritkán alkalmazott módszer erejére szeretném felhívni figyelmeteket: a bojkottra. Most, hogy lehullt a lepel és kiderült az évtizedes sunyiság, miszerint a CBA a kormány szekerét tolja, természetesen sok civil, ellenzéki és független világnézetű, eleddig megvezetett CBA-törzsvásárló határozta el: eddig, és ne tovább! Mától bojkottáljuk a munkavállalói körében agitációs propagandát folytató és kényszerítő eszközökhöz folyamodó üzletláncot.
Dematerializált. Borzasztóan nehéz szó (többször is ki kell szótagolnom, mielőtt leírom vagy kimondom: de-ma-te-ri-a-li-zált) - és még nehezebb ember sokak szerint, pedig minden tettét és megnyilvánulását a totális józanság, korszerűség és racionalitás uralja. Mods and rockers, hippik, depesesek, szkinhedek, metálosok, yuppie-k, hipszterek - ennek mind vége. Az öltözködés, zenei stílus, politikai hovatartozás lényegtelenné válnak - valami egészen más kerül előtérbe.
Atlétás Bandi kifőzte, Nyelvész Józsi fűszerezte, Modor Tibi tálalta.
Na meglett a közönségszavazás eredménye is végre! Így is kár volt sokat lehagyni, úgyhogy ami legalább két szavazatot kapott, az felkerült a dicsőségfalra. Köszönjük szépen a visszajelzéseket minden formában - az összeset figyelembe vettem. Ha máskor nem, hát jövőre vagy újabb öt év múlva lehet javítani - remélhetőleg még jobb, újabb posztokkal :)
Na most jösztök Ti!
Ami a Top 20 legolvasottabból szerintetek kimaradt, hiányzott, jobb, vagy igenis odavaló - azt írd ide szépen. Telkes, Jutka, Öblös, Horgász, Drogos gyerek, Balu. Meg akárbármelyik, ti tudjátok.
Jöhet a Google űrlapba, kommentben itt vagy a Facebookon.
Szombatig lehet szavazni akárhányszor, vasárnapra igyekszem mindet összesíteni és az eredményt közzétenni. Használd ki, mert itt és most lehet csalni - jövő tavasszal nem ;-)
Kedves Gyerekek!
A tegnapi felköszöntés, írók és olvasók újbóli egymásra találása után fogadjátok sok szeretettel első ígért összeállításunkat - méghozzá a leglátogatottabb posztok húszas listáját (túl a 12 millió oldalletöltésen).
Ezt is megértük! Ha iskolaérettek lennénk, jövőre mehetnék isibe, mint Vackor az első bébe - mellesleg középső csoportosok vagyunk, és élünk-virulunk.
Az internet mára tényleg mindenkié, arccal-névvel. A személyiségek összefonódnak, a munkahelyi- magán- és internetes profilok egyre kevésbé válnak el egymástól, mindenki bejáratos mindenhova.
Szomorú jelenség, mondom elsőre (meg másodszorra is), de hát a tendencia ez, és a fejlődés ellen hiábavaló lenne bármit is tenni - a változásokat a sikeres ember pedig befogadja, átöleli. A változás lehetőség - és a bölcs ember nem menekül előle vagy próbálja kivédeni, mert elbukik.
Régóta gyűjtjük Gyurival és Atlétással, de most inkább abbahagyom, mert az anyag VÉGTELEN. Csak magyar szövegeket szemlézgettünk, nagy részben a klasszikus topikból - de hát ez van, ezt értjük; itt nagyobb is a szerző felelőssége, mint a hasonlóképpen silány angol nyelvű nótáknál.
Tuti elírtunk egy csomó dalcímet, előadót, szerzőt - a táblázat se lett túl szép, de hát a lényeget értitek.
Első látásra életművet kap:
Hogy is maradhattak ki eddig ezek az emberi kudarcok, ezek az utolsó, senkiházi pribékek? Hiszen annyira kézenfekvő, annyira dühítő és felháborító a viselkedésük, hogy arra szavak nincsenek (de vannak, olvass csak tovább).
Cekkerek, cűgölés, bumlizás, tárgyfüggőség, utazási kényszer, programok, időpontok, útvonaltervezés, ügyintézés, bejártam a Jánost meg a várost... a jó régi Párhuzamos Társadalom. Akit mi, milleniálisok kevésbé érthetünk, de mégis, valami óvatos kíváncsiságszerűség nagyon furdalja oldalunkat. Őket mi hajthatja, mi a lófaszt intéznek tömegek még mindig a postán napközben, amikor minket a sors évente, ha kétszer odakényszerít? Pont ők is most tudják le a féléves penzumot? Magyarország a készpénz országa? Hát nem tudom, biztos. Ha akarod, talán az. De én nem azon a Magyarországon élek. Én már idejét nem tudom, mikor használtam utoljára készpénzt - legfeljebb a kávéautomatára próbálok aprót vadászni, de azokat módszeresen őrzöm és nem hordozom, tékozlom.
Tekintsétek ezt a 40 pontot egyfajta vádiratnak.
Sok úgy gondolják manapság, hogy elég a problémákat a szőnyeg alá söpörni, és akkor, amit nem látunk, az nincs is. Struccként elfordítjuk a fejünket - ha nem tudom, nem fáj. A piszkos munkát meg úgyis mindig lesz, aki elvégzi.
A Humánjog Intézet nem így gondolja. A Humánjog Intézet azt vallja, hogy a tiltás bűnt, a kriminalizálás csak rosszabbat szül. A szegénység, az elesettség, az elfojtott agresszió nem szűnik meg attól, ha nem akarunk tudomást venni róla - a farizeus szemlélet a történelem során eddig mindig megbosszulta magát.
Annyi, de annyifajta szegénység van, hogy nem is akarunk minden típusába belemenni. Kihez képest, ki minek érzi magát - és én, ha bár 65 éves vagyok, de 18-nak érzem magam, akkor biztos 18 is leszek mások szemében is.
Konstans szegénynek lenni igazából nem nagy vállalás. Sőt: úgy tűnik, számos tekintetben a könnyebbik út: sokat tenni érte nem kell - és míg szinte senki nem tartja saját magát bevallottan gazdagnak, szegénynek annál többen. Tehát ezek szerint szégyellni se nagyon kell, a gazdagsággal ellentétben. Az okait ennek keresgélhetnénk és elemezhetnénk állandóan, de a hazai helyzetet tekintve legalább a tanult tehetetlenség, az alkalmazkodókészség hiánya és a lustaság a fő eredők.
Van az első kategória: a büszke, notórius kakilóember.
Férfias-fingós, koleszos hangulatú munkahelyeken, a kollégák és az elférfiasodott 1-2 munkatársnő nagy derültségére mindig simán bejelenti, hogy ő most elmegy tolni egy bulk tranzakciót, vagy éppen akármit, ami az alkalmazott zsargonnak megfelel. Ha éppen bent hugyozol diszkréten, akkor is zajosan rotyogtat a fülkében, majd szégyentelenül kijön, mielőtt együttérzően lelépnél - és még esetleg vicces megjegyzésekkel is trillázza a helyzetet, miközben bentről árad ki rád az átható féregillat.
Kedves Olvasóink!
Többen jeleztétek, hogy annyira jó focis témájú cikkeket írunk, hogy szívetek szerint csak a labdarúgásról olvasnátok nálunk (még többen meg azt, hogy nem, de őket leszarjuk) - namost ezt maradéktalanul nem tudjuk teljesíteni, de igyekszünk továbbra is szállítani a minőségi és élvezhető sportos tartalmat. Az országban ugyanis mindenki egyre jobban hiszi, hogy ért a szurkoláshoz, a stadionokhoz meg a futballhoz, de igazából csak a pofázáshoz ért.