Köszönjük szépen a közel 500 szavazatot: azért ez is mutatja, hogy az emberek mégsem félnek annyira, mint amennyire én félek.

Az Összefogás a Voks14-alkalmazás után újabb diadalt aratott: most már a Modoroson is elhódította az aranyérmet, aminek mindenképpen örülni kell. A két éve győztes LMP erősen kezdett, de a címlaposok megjelenése gyorsan visszaszorította a Fidesz és a maradék zöldpárt cicaharcát. Újabb példája annak, hogy a címlapról nem feltétlenül az egyszerű emberek özönlenek a blogokra - hanem inkább a gondolkodó demokraták.

-Jó napokat, öregsrác. Csak nem jól hallom, hogy elhagyni készülsz azokat a népsanyargató multis férgeket? Ideje volt már. Valójában már öt éve is ideje lett volna, sőt, késő lett volna - ki nem állhatom a multikat, a fejvadászok meg a normális cégek pedig marokra szórják ki a rezümédet, ahogy meglátják, hogy SSC-ben dolgoztál. Igen. Szakmaiság nulla, szanaszéjjel darabolt folyamatok, majommunkák, átszervezések, egyre inkább veszendőbe menő tudás, időrabló meetingek, agymosás, felesleges adminisztráció-hegyek, hatalmas fluktuáció, dobozba zárt elmék, munkaköri leírások, rövidlátás, elbutulás. Valami kinti faszkalap titkárnője vagy valójában. Egy igazi csicska. Van egy csicsás egyeniroda középszerű fizetéssel meg vízautomatával, de igazából csak egy luxusbörtönbe zárnak, egy varsába. Befelé könnyű, de visszaút nincs: (tapsol egyet) beragadtál, zsákutca, kész.

Egy átlagos, nyirkos februári pénteknek indult az egész. A buszok, villamosok ugyanúgy elindultak reggel négykor - Armand pedig ugyanúgy lefőzte kedvenc reggeli Lavazzáját, ahogy azt minden hétköznap fél nyolckor, indulás előtt megtette. Szokás szerint korábban jött az óra huszonhatos busz, az óra harminchatos pedig késett pár percet. Rutinosan kapta elő teljes árú BKK-havibérletét, azt barátságos biccentés kíséretében mutatva a vezetőnek. Armand egy teljesen átlagos, törvénytisztelő harmincas polgár. Erősen felső-középszerű fizetéssel, diplomával, mindennapos anyagi gondok nélkül, megbecsült állással - adózási stiklik és kiskapuk igénybevételétől, káros szenvedélyektől mentes. Szomszédai, rokonai kedvelik, munkatársai tisztelik. 

Minden kedves demokrata, és diktatúrapárti választópolgár számára jó hírünk van: mint ahogy arról bizonyára Ti is értesülhettetek, idén már nem csupán a fülkékben, személyesen - hanem a népszerű online felületeken is leadhatjátok voksotokat.

Kevesen tudják, hogy a világhírű gall pestisdoktor és látnok mindig megkülönböztetett figyelmet szentelt Magyarhonnak, és több próféciájában is rendre felbukkan e lángoktól ölelt kis ország képe. Nostradamus szinte mérnöki pontossággal jósolta meg Magyarország részvételét a II. világháborúban, sikertelen kiugrási kísérletét, orosz megszállását.

No de mit mond 2014-ről? Lúdbőröztetően, kísértetiesen igaznak tűnnek a sorok - véletlen volna, belemagyarázás csupán? Mindenki döntse el maga.

Természetesen nem is létezik ilyen, csakis a T. Posztíró fantáziájában - de mivel annyira erős ez a karakter, én azért mégis leírom, aztán legfeljebb nem hiszitek el. Lehet, hogy én is csak álmodtam?

A Nyámnyila Pasi, a Lekvár Matyi egy borzasztóan visszataszító jelenség. Nála külsőre is egyértelmű a nemi hovatartozás (nem annyira nőies megjelenésű, mint amennyire a nőietlen nő férfias), még a szexuális orientációja is rendben lehet, de egész jelleméből a gyengeség, bizonytalanság árad.

-Halálbüntetés, death penalty, jebaty, Todesstrafe. A vita hazánkban is időről időre fellángol, főleg a köztudatot fokozottan izgató eseteknél.

Aki unja, attól elnézést - pedig nekem is rengeteg kutyás barátom van, meg hát nem is a kutyákat utálom, hanem a felelőtlen kutyatartókat; igenis hasznos állatkák tudnak lenni pl. házőrzéskor, vadászatkor - sőt: szórakoztatóak is pl. agárfuttatásokon, EU-szabvány, állatbarát kutyaviadalokon, stb.

A 2010-es évek menő munkahelye a startup. Míg tíz éve minden friss pályakezdő bankszektorról, yuppie-s öltözékekről, drága céges autókról álmodozott, addig napjainkban új őrület kerítette hatalmába a végzős fiatalokat: a startup.

Megy a maszatolás, az időhúzás, az egymásra mutogatás - így hát úgy döntöttem, rövidre zárom ezt az évek óta húzódó, meddő vitát.

Íme az én békejobbom:

Az öregsrácot mindannyian ismerjük: már a legelső posztok elején is alaptétel volt az autóstáskás-bajuszos, Casio-karórás férfi - az ő eggyel-kettővel fiatalabb kiadása a mi Öregfiúnk. Mostanában 30-40 között található, de a sosem elfogyó aktatáskás-zakós egyetemi hallgatókat elfigyelve (aspirációs csoport!) bármikor kitermelődhet egy újabb alom ezekből az öregifjú titánokból.

Az Öregfiúban az a lényeg, hogy lassan már húsz éve ismerjük, de ugyanúgy öltözködik, mint amikor először találkoztunk vele. Minden annyira, de annyira konzervatív és "igényes", hogy már akkor is az volt.

A mániákus állatvédő mindig ijesztő és gyanús, de a biológiailag eredendően erősebbre kódolt empátia miatt elsősorban hölgyekre (gyermektelen hölgyekre fokozottabban) jellemző. A macskás kategória alapból legendás és félelmet keltő (tudjuk: a macska természetesen lenézi, megveti és kihasználja), de a kutyás nő még gyanúsabb.

Gondolt már bárki bármi rosszra, amikor egyedülálló nőt látott nagytestű kankutyát sétáltatni? Meg eleve: azt a mocskos, ázott, büdös, loncsos, szőrös kis ebet odaadóan puszilgatni, aki a napi sétája során tíz perce még sok-sok másik aranyos kis kutyus szottyos valagát nyalogatta, szagolgatta, esetleg még desszertként elfogyasztott egy-két darab friss kakit is, némi pisilefetyeléssel? Ezek lehetnek bármilyen ásványvízen, Kobe-marhán nevelt, saját tévével rendelkező elkényeztetett dögök, a friss szarnak egyik se tud ellenállni, mert egyszerűen ilyen ocsmány férgek. Az ember legjobb barátai.

Megmondták már ezerszer: 2014 és a XXI. század (jajbocsánat, római számmal írtam) a Nagy Adat, azaz a Big Data bűvöletében fog telni. Statisztikák, de olyan igaziak: trendek, szórások, gördülő átlagok, adatbázisok. Szegény Excel-huszárok élete is egyre nehezebb: bizony vége azoknak az időknek, amikor lehettél még valaki, ha tudtál egy VLOOKUP- vagy OFFSET-függvényt - sajnos itt komoly táblákra, joinokra és SQL-szerverekre lesz inkább szükség.

Huszonnegyedike, kénefa, ráérmég, nemérrá, majdholnap, elválok, veszekfát, azjólesz, hogynézmárki, jakérem, akkorazt, mennyilesz, ennyitegyfáért, legyenöt, legyenötfél, legyenhat, jóleszazelső. Ez is biztos nagyon vicces a maga nemében, de azért szerintem annyira mégsem.

Hát akkor beszéljük meg ismét ezt a dolgot, mert az érdeklődés nem szűnik - részünkről sem. Sokadik rész.

Elsősorban lépjünk túl a szokásos alaptételeken:

• Félmillió: vagy igen, vagy nem - akár több is lehet az új állampolgárokkal együtt, mindegy.
• Kitűnő: na ez már inkább nem. Bár tökéletesen elfogult vagyok imádott nemzetemmel és hazámmal szemben, a munkamorál nálunk sem kiemelkedő: elképesztően sok a buta, nekemjár-, lusta, követelőző, elkényeztetett munkavállaló. Természetesen van kint kitűnő is, de nem ennyi. Hogy kiemelkedően szorgalmas és tehetséges nemzet lennénk, az sajnos csak egy mítosz - de elkeseredni ettől még nem kell. A származás hajlamosíthat, de nem determinál - ahogy a Laár-Szikora duó találóan hirdette napi horoszkóp-rovatában. 
• Menekülnek: aki ilyet mond vagy tényleg úgy érzi, hogy menekül, az beteg. Esetleg csak gonosz.
• Aki kimegy, hazaáruló: faszság. Én is kimentem sok-sok évre, és mégse vagyok hazaáruló. Józsi dettó. Közben hazajöttünk, aztán majd megint megyünk. És megint visszajövünk.

Mert a csapatépítésre márpedig szükség van. Tudjátok, ez is az a fajta dolog, amire először mindenki köpköd, meg hogy ne, meg koszos leszek, meg inkább dolgoznék - de azért a végén mindenki igenis élvezi, és csak összerázódik egy jó kis társaság.

Azt mondják, Abszurdisztán meg Mutyisztán. Szerintem nem. Szerintem inkább Nyugdíjasország, házmesterország, feljelentőország. De komolyan, ha egyszer, nagyon ritkán is valami pozitív dolog létrejön Magyarországon - ha valamire, végre, büszkék is lehetünk, akkor azt azonnal tönkre kell vágni.

Szerencsére napjaink emberének számtalan eszköz áll rendelkezésére ahhoz, hogy kifejezze nemtetszését: tüntethet, ellentüntethet, blogolhat, kommentelhet, akárhova hozzászólhat, szavazhat, elköltözhet.

Az egyik, sajnos bántóan ritkán alkalmazott módszer erejére szeretném felhívni figyelmeteket: a bojkottra. Most, hogy lehullt a lepel és kiderült az évtizedes sunyiság, miszerint a CBA a kormány szekerét tolja, természetesen sok civil, ellenzéki és független világnézetű, eleddig megvezetett CBA-törzsvásárló határozta el: eddig, és ne tovább! Mától bojkottáljuk a munkavállalói körében agitációs propagandát folytató és kényszerítő eszközökhöz folyamodó üzletláncot.

Dematerializált. Borzasztóan nehéz szó (többször is ki kell szótagolnom, mielőtt leírom vagy kimondom: de-ma-te-ri-a-li-zált) - és még nehezebb ember sokak szerint, pedig minden tettét és megnyilvánulását a totális józanság, korszerűség és racionalitás uralja. Mods and rockers, hippik, depesesek, szkinhedek, metálosok, yuppie-k, hipszterek - ennek mind vége. Az öltözködés, zenei stílus, politikai hovatartozás lényegtelenné válnak - valami egészen más kerül előtérbe.

Atlétás Bandi kifőzte, Nyelvész Józsi fűszerezte, Modor Tibi tálalta.