A sportriporterekre már jó régen felfigyeltünk, és Joey Adonis figyelmét se kerülhette el a közvetítésekben használt klisék tömkelege.

A modoros magyar sportközvetítés

Kishazánkban az elmúlt években gombaszámra szaporodnak a különböző tematikus sportcsatornák, amivel persze párhuzamosan szükség lett új sportriporterekre, és új szakértőkre, akik tapasztalatukkal és hozzáértésükkel rávilágíthatnak olyan dolgokra, amit az egyszeri nézők biztos nem vennének észre. Kövessünk hát most végig egy hamisíthatatlan magyar rangadót a két ízig-vérig modoros médiaszemélyiséggel, a modoros sportriporterrel és a modoros szakkommentátorral (továbbiakban msp. és mszk.)

Az msp. valami igazán egyedi, és frappáns beköszönéssel nyit, az mszk. is szeretettel köszönti a nézőket, majd elhelyezi térben és időben a két csapatot. A hazaiak mindig a támadófutballt szeretnék erőltetni, a vendégcsapat valószínűleg életveszélyes kontráira fog alapozni. Mindkét csapatban van legalább egy, de inkább kettő igazi rutinos róka, akik nyílván kisujjból kiráznak egy ilyen rangadót, és persze illik megemlékezni a csapatokban a fiatal tehetségekről. (Külföldön itt 17-20 fiúkról, itthon 20-23 éves férfiakról van szó). A hazaiak mestere sok nagy csatát élt már meg, dolgozott külföldön is (Omán, Malajzia, esetleg Egyiptom), a vendégek mestere még csak pár éve van a szakmában, mindössze tavaly szerezte meg a Pro-Licencet, de jelentős játékos pályafutása (Belgium, Izrael) feljogosítja egy nb1-es kispadra.

A mérkőzés elején jellemzően tapogatózás folyik a pályán, az alapozások utáni első öt fordulóban itt az mszk.-nak illik elsütnie a „szezon eleji forma” frázist, de minimum „egy gól jót tenne a mérkőzésnek” örökbecsűt. Amíg gól nem születik, addig is meg kell említeni, hogy a játék „küzdő jellege dominál”, az msp.-nek pedig mindenképpen teljesen érdektelen számadatokkal kell szórakoztatni a nagyérdeműt, úgy, mint örökmérleg, legutóbbi mérkőzések satöbbi. Az mszk-nak persze ez magas labda, le is csapja „a statisztikák nem jelentek semmit” bumm, in your face, mondaná a félművelt angol. Hopp közben a pályán egy kapura lövés, ha esik az eső, akkor az mszk. elejti a „vizes talajon gyakrabban kéne próbálkozni távolról” című igazságot, ha jó az idő, akkor a „lövésből lesz a gól” is megteszi. (Testvérmondata a „ha kapura megy gól”). A bíró lefújja a félidőt, interjú a rutinos rókával/fiatal tehetséggel, aki szerint az iram nagy, és szerinte ők játszanak fölényben, majd reklám.

Ha szerencsénk volt, akkor a stúdióban nem ültek további msp.-k és mszk.-k, ha mégis, akkor ők az smsezőkkel értenek egyet abban a kérdésben, hogy a légiósok csak elveszik a helyet a magyar tehetségek elől, majd miután erre mindenki rábólintott, újra kapcsolnak a helyszínre.

A bíró sípszavára elkezdik a második félidőt a csapatok, a msp. fitogtatja felkészültségét, és megemlíti, hogy a bíró 1994.-ben vizsgázott le, 2006. óta FIFA kerettag. Az mszk. véleménye szerint a bíróspori a legfelkészültebbek között van az itthoniak közül. Ezek után valószínűleg hibázni fog, de ez benne van a „a bíró is ember, ő is tévedhet” vagy a „bíró nem látja a visszajátszást” mondatok a használatosak. Közben cserélnek a szakvezetők, bejön a frissen igazolt szerb/kameruni légiós. Főszereplőinknek meg kell jegyezniük, hogy logikus, várható cserék történtek, „ebből is látszik, hogy mindkét mester a győzelemre játszik, az egy pont egyik csapatnak sem ér sokat”. A 70. perc környékén a mszk. megjegyzi, hogy ez „egy tipikus egygólos mérkőzés” lesz, és láss csodát, a vendégek egy formás ellentámadás után meg is szerzik a vezetést az új légiós góljával. „Már előbb be kellett volna hozni” valamint „az ilyen légiósok kellenek a magyar focinak” mondatokat kell használnia ilyenkor minden valamire való msp.-nek és mszk.-nak.

 

A meccset le is fújják, riporterünk egy gyors summázásra kéri fel kollégáját, hiszen nincs sok idő, élőben kell kapcsolni a Roland Garrost. „Hiábavaló volt a hazaiak meddő mezőnyfölénye, nem tudták kihasználni a helyzeteiket és a foci íratlan törvényei ismét igaznak bizonyultak, gólt szerzett a másik csapat, és bár igazságosabb lett volna a döntetlen, a labdarúgás nem pontozásos sportág, így végül megérdemelten zsebelték be a három pontot a vendégek”

És tényleg.

És tényleg, itt nem született igazságos pontosztozkodás, de azért továbbra is a jó focinak szurkolunk. Adonis pedig fogadja hálánkat és köszönetünket az összeállításért.

Futballszurkolóknak szánt sorozatunk pedig hamarosan folytatódik tovább - legközelebb visszatérünk a lelátóra, és öreg meccsrejárós haverunkkal vitatjuk meg az idénynyitó előtti helyzetet imádott hazai pályánkon.

-Szervusz Tibor, Beloiannisz Ariadné vagyok a Kopf & Jäger munkaerő-közvetítő irodától, és örömmel fogadtuk jelentkezésedet a meghirdetett Senior Credit Controller & Analyst pozícióra. Partnerünk - most már elárulhatom - a francia Bitumex, építőiparban érdekelt multinacionális vállalat, aki itt Budapesten tervezi megnyitni pénzügyi szolgáltató központját, és ide keresünk a tiedéhez hasonló adottságokkal és tapasztalattal rendelkező munkavállalókat. A munkaköri leíráshoz van-e kérdésed, sikerült végigolvasni?

-Ööö, igen, sikerült. Ez a pozíció tehát kintlevőség-kezelés, collection, jól értelmezem, igaz?

-Így van, több csapatot is tervezünk kialakítani: foglalkozni kell majd valakiknek a koncessziós partnerekkel, a viszonteladókkal, a kisebb vevőkkel is. Holnaputánra szeretnénk meghívni az AC-nkra, ami egy Assessment Center, vagyis csoportos kiválasztási folyamat lesz közös feladatokkal, logikai, szakmai tesztekkel, és a végén egyéni interjúkkal is. Szerdán reggel 9-kor kellene megjelenni a Manhattan irodaház recepcióján, ha neked is megfelel.

-Természetesen megfelel, ott leszek. És köszönöm a hívást.

...

-No, szép jó reggelt kívánok mindenkinek, köszönjük, hogy eljöttetek a mi kis AC-nkra! Zéligmann Zsolti vagyok, a Kopf & Jäger bitumexes képviselője, és egy füst alatt a mai nap úgymond házigazdája, hangulatfelelőse. Kezdjük azzal, hogy mindenki bemutatkozik; elmondja, hogy hol diplomázott, eddig hol dolgozott -  feltételezve, de nem megengedve, hogy dolgozott már. Utána mi bemutatjuk a Bitumexet röviden, felvázoljuk a tervezett részlegeket, majd következnek a tesztek és az egyéni interjúk. Kezdjük hát Nálad... Petra!

-Sziasztok, Kovásovits Petra vagyok, most diplomáztam a Károly Róbert Főiskolán Gazdálkodási és menedzsment szakon, mindenkinek sok sikert kívánok a megmérettetéshez, stílszerűen: see you all later!

-Sziasztok, Doritky Hanna vagyok, szintén a friss diplomások táborát erősítem, Petrával? Igen, Petrával ellentétben én a Corvinus Nemzetközi kapcsolatok szakán voltam szerencsés végezni, ez az első AC-m, és kicsit izgulok.

-Sziasztok, Mankiewicz Tibor, hát maradjunk annyiban, hogy az én tanulmányaim még folyamatban vannak, de megfordultam időközben pár hasonszőrű multinál: jelenleg a Genpactnél dolgozom mint SLA & KPI Representative.

-Na, köszönjük szépen a szuper bemutatkozásokat, meglehetősen erős a mezőny. Akkor a Bitumexről pár szót, először egy kis történelem. A Le Batard-fivérek alapították a cég ősét 1975-ben Lille-ben Trisomic néven, majd sok évvel rá akvizícióval megszerezték a NovaCretin részvényeinek 67%-át és ebből hozták létre fúzióval a Bitumexet 1988-ban, amivel a cég a világ piacvezető vállalata az építőiparban.

A budapesti szolgáltatóközpontban elsőként a francia, a brit és a német piacok ügyfélszolgálatát, valamint pénzügyi részlegeit tervezzük létrehozni. Munkatársainknak versenyképes fizetést és juttatási csomagot kínálunk, valamint gyors előrelépési és fejlődési lehetőséget.

De ne is csűrjük-csavarjuk tovább, kezdjük a csoportmunkát! Kiosztom a feladatot mindenkinek. Az alapszcenárió a következő, felolvasom: 

Ön az Equity & Partners magyarországi képviseletének a humánerőforrás-vezetője. Spanyol partnerük egy hosszú hétvégére utazik Budapestre egy közös, kiszervezési projekt megtervezésének céljából. Érkezés csütörtök este 7 óra, indulás hétfő délelőtt 10. Az ottani pénzügyi- és marketing igazgatókon kívül a személyi asszisztens érkezése várható. Készítsen el a vendégek számára egy programtervezetet, amennyiben pénteken reggel 9-től délután 5-ig a tárgyalás fix, a napi keret 50 euró/fő. A pénzügyi igazgató kedveli a szerencsejátékot, a marketingvezető a pelotáért rajong és az asszisztenssel van viszonya, az asszisztens pedig a Mango és Zara üzletekben tölti szabadidejének 70%-át!

Egy € a szituációs játékban 280 jó magyar forintot kóstál.

Mindenkinek világos a teendő? Szervezzétek meg csoportokban, a kis cetliken találjátok a saját szerepeteket, amit ne áruljatok el senkinek. A beszélgetés 10 percig magyarul, a fennmaradó időben pedig angolul folyjon, de mi majd szólunk. A végén pedig egy önként jelentkező adja elő a jelenlevőknek az összeállított programot.

Úgy dolgozzatok, hogy mindenkire ráállítottunk 2-2 megfigyelőt, akikkel a későbbiekben az egyéni interjúk is fognak zajlani. Na de azért nagyon ne ijedjetek meg, nem eszünk jelölteket, csak nagyon ritkán, húsvétkor!

Óra indul!

Amint azt korábban A modoros strandoló 1. részben nagyon találó módon nosferato felvázoltaM, strandolás közben megjegyezhetetlen mértékű tapasztalat szerezhető, ami jegyzetfüzet nélkül nem is adható át az utókornak. Strandolásban ismerszik meg a legjobb barát. A modoros Divatdiktátor strandoló, a Szállító, az Óvatos, a Gasztro-túrista, az Anyafarkas után íme még néhány családtag. Természetesen magamat is több alkalommal módomban állt közte elrejteni.

Szárazhaj úszás

A legkülönbözőbb zuhanysapkákban érkező öregnénik, akik a generációs szakadék első ásónyomát ássák ki. Csak mellben úsznak, a fejüket a világért sem tennék be, sőt, hátközépig kint vannak. Így 20-30 év távlatában talán azért, mert már nem zsírosodik a hajuk, és a fodrásznál vett frizura két hétig tart, nem a másnap reggeli zselézésig. A szárazhaj úszás velejárója, hogy közben megvetően kell nézni minden ugráló kisgyerekre, hiszen az ÚSZÓmedence úszásra való. A részeg ember és a gyerek persze nem hazudik, és kifigyeli a modoroskodást, irgalmatlan bombaugrásba + fröcskölős gyorsúszásba kezd, amíg vissza nem vonul a szárazhajú sportpályafutásától.

A Detox "Renegenárdó"

Aki csak regenerálódni (pontosabban szerinte renegerálódni, renegenárdolni) jár a termálfürdőbe, illetve ott generálódik re. Kollégákkal előző este rendesen felöntenek a garatra, majd 4 és fél órát alszanak a 37 fokos vízben, amiben 15 percet ajánlott eltölteni. Az itt szerzett élmények hatására szokik a fürdőbe, masszíroztat, hungarocellen sakkozik, és bár mindig itt van, más fürdők szolgáltatásait hangosan többre értékeli, hogy mindenki tudja, ő nem divatfürdőző, neki ez életforma. Az öltözőszekrényes embernek rendesen jattol, hogy törzsvendégnek érezze magát. Előbb hónapokig próbál olyan szituációt teremteni, amelyben elkérheti a szekrényes keresztnevét, akit, ha mondjuk Tihamér, akkor másnaptól Tihikémnek, ha Jenő, akkor Jenőkémnek szólít. Jattoláskor, hogy ne legyen kellemetlen a szitu, tapintatosan odamondja, hogy tessék Jenőkém, igyál meg valamit. Bár még soha nem adott olyannak borravalót, aki tényleg alkoholista lenne, vagy nála többet inna, ő azért ebből indul ki.

A Laci

A szükségesnél 30-50 kilóval több húst vállaló, átlagosan 70 centis bicóval rendelkező Lacik csapatostul gyülekeznek. A teljesen alárendelhető, jellemtelen, buta és kihasználható, csúnya fejű de irgalmatlanul jó testű barátnőkkel körbeveszik magukat. A húszéves hármas bömös és a vadonás új X5 között sokszor nem érzik a skálát, de bármelyikkel érkezhettek, jobb nem firtatni, hogy nekik az APEH-tól van rá a kölcsön, legalábbis erre költöttek ahelyett. Aki veszélyesen él, fekhet melléjük, de akkor házirend van. Nagyon fáradt sztorikat színeznek ki és mesélnek egymásnak ordenáré hangosan, közben izmoznak. A legerősebb röhög először, ha neki tetszik (fogalma nincs, miről van szó, akkor sem, ha ő meséli), akkor röhöghet a teljes küldöttgyűlés. A csajok viszonylag gyengék, ezért ők mindenen röhögnek, aztán utólag moderálják, ha mégse kellett volna. Az erő velük van. Azerbajdzsán aranytartaléka is, a Titanic vasmacskaláncának 1:1 arányú másának formájába öntve, nehogy az ellenség kiszagolja. Mivel igen nagy darabok (ha még egy ideig esznek, valószínűleg már nőni fognak), az egységnyi térfogat (izovolumen) elve alapján cserébe alacsonyak. Ugye aki vak, az jobban hall, aki nem hall, jobban lát, akinek meg az egyik lába rövidebb, annak a másik hosszabb. Akinek meg mindkét lába rövidebb, az egy dekáddal a divathullám után is képes buffalo cipőben strandra menni, persze bekötés nélkül.

A Gizda

A vékony, izom felszedésére születésétől fogva alkalmatlan idióta tinédzser az egyik bátor, aki hajlandó a házirend betartása mellett a gyúrósok mellé települni. Többnek akar látszani, ugyanannyi időt szán tetszelgésre, mint amennyit a vízben tölt. Ettől ő is nagyobbnak látszik. Állva szerepel a haverjainak, idióta vigyorgás közepette a hasizmát fogja, ami nincs neki, viszont legalább látszik. A gyúrósok előbb-utóbb felkarolják. Stíröli a bulákat. Ha megy valami zene, akkor, mivel nincs zsebe, kénytelen a karjával valamit csinálni. Esti diszkófigurákat mutat be, a levegőbe mutogat, táncikál. A víz, a gyúrósok és a korban passzoló, egyedül érkező jó csajok közötti terület súlypontján próbál elhelyezkedni. A türcsit eleve nem barnulásra, hanem pinanézésre optimalizálva teszi le, ami egyúttal a barnulásra is jó, hiszen a csajok úgy tették le. A jólneveltebbje elvből nem néz csaj után, viszont napszemüveg tükréből, sapka alól, szatyor fonatain keresztül ordas módon igen, és hogy ne kelljen a mellette elhaladó segget visszafordulással megnéznie, már eleve távozási (departure) irányba fordul, mintha eleve arra nézne, míg be nem sétál a célszmély a keresőbe. Talán a legnagyobb strandolási rutinnal rendelkező fajta, az idő vasfoga azonban lassan embert farag belőle, Óvatosat, Szállítót, Divatdiktátort, vagy mást.

Az ősapa

Na ő nem azért ősapa, mert arra teremtetett, hogy szülőapa legyen, hanem mert ha általános iskolai padtársának annak idején nincs egy kibaszott idegesítő hangú tulok húga, aki egy igazi cula, akkor a hajánál fogva húzott volna a barlangjába egy feleséget, akkora suttyó. Megérkezés után egy órával már három sörnél tart, amit az asszony persze akkurátusan számol. Ahányszor megemlíti, hogy hánynál tartanak, és többet már nem kéne meginnod (holnap vezetned kell), a válasz:

- Mé? Nyaralunk, nem?

Végül elájul az árnyékban. Az ő családja felveszi az egyforma háromnegyedes fehér lenvászon nadrágot és utolsó este piroZSpozsgásan kigyalogolnak a móló végéig. Jó kedvében megkérdezi a culát romantikusan, hogy "kell virág?", és ha culának kell, akkor vesz. Egyszer élünk. A gyerek megkapja a búvárszemüveget, de csak jövőre tudja kipróbálni (addigra amúgy elveszti), hiszen másnap indulás előtt már nem strandolnak. Erre apukának viszonylag korrekt magyarázata van:

- Bepállik a törölköző. Különben is korán kell indulni, mert nem akarok az autópályán az összes hülyével, a legnagyobb dugóban hazamenni. - Ezt mások füle hallatára mondja csak, mert úgyis a régi hetesen megy, mert: - Nem fogok két négynapos matricáért fizetni, ha csak kétszer egy napig használom.

A Boldog család

A boldog család a legegészségesebb látvány, mások észre se veszik őket, csak egymást figyelik ki (meg mindenki mást). Ők saját kempingszékükkel érkeznek, eldiskurálgatnak az ugyanolyan mintájú kempingszékűekről, kielemezgetik, mennyire modorosak a strandvendégek, majd hosszas násztánc után választanak egy konkurens boldog családot, akikkel boldogsági rituáléba kezdenek. Tengerpart esetén "spontán" homokvár építési verseny indul, előbb várárok, aztán 2-4-8 torony, végül víz- és elektromosság, kábeltévé bevezetés, függőhíd, élőlények betelepítése, kagylóburkolás, a lényeg a győzelem. Amikor már hulla fáradtak, a türelmesebbik odabiccent, hogy "ti is boldog család vagytok, mi?" (szerintem van valami titkos jelük is), és jól összehaverkodnak. Végül kisebb ünnepség és megmaradt szalámis szendvicsek/sörök kicserélése közben összeépítik a két homokvárat és békét kötnek. Távozásukkor az ősapa felesége odaszalad a kompakt AGFA fényképezővel és 2-3 könnyen kitalálható indok valamelyikéből kifolyólag megörökíti az építményt.

A Halember

Általában 5-13 év közötti gyerek, de nem muszáj kinőni. Azon kívül, hogy az Elfogadnám! és Hápeee', peee-peee! kifejezéseken kívül ez alatt a 8 év alatt legtöbbször kimondott kifejezése az Apa nézd és az Anya nézd MÁR, valóban számos trükköt meg tud csinálni. A fulladásos halált megkörnyékezve 2 percnél tovább bírja egy levegővel, amivel a mellette állókat kicsit, a távolabb állókat egyre jobban, míg a parton állókat a végletekig fosatja. Másik jellemzője a mindenáron pillangózni tudás, melyet derékig érő vízben még be tud mutatni, láblenemérősben már nem. Ha szárazföldre vetődik, és a Green Peace vissza nem tuszkolja, a parton megfigyelhető, ahogy a segge szép lassan megeszi az úszósortját. A parton ugyan nem mozog olyan otthonosan, de részt vesz a pinyózásban, fociban, tengóban.

Az Alfa gyerek

Az ősapa gyereke. Amíg a Halember szerencsétlenkedik a labdával, ő kiéli tehetségét. Ő ordítja először, hogy Beállás!, Újahús! és Királyafta!, illetve azoknál a számolós játékoknál, ahol nem ő szerzi az első pontot, bemondja, hogy ez még csak pötyögés volt, MOST kezdjük a számolást. Ja nem, MOST! Illetve MOST! Társasjátékokban csal, szüleinek hazudik. 5 éves koráig a gyerMekmedencében és homokozóban tolja, hogy korelnök lehessen. A bébicsúszdán lecsúszás után azonnal megfordul és a csúszdán (nem a létrán) felgyalogol, hogy a tetején ülő 2-3 éves gyerek nehogy le tudjon csúszni. Igazi kis féreg gyerek. Miután anyukája 9 szögből lefotózta a homokvárat, amit nem ő épített, a kis pulya hazafelé menet még visszaszalad és csillogó szemekkel úgy rúgja szét az egészet a picsába, ahogy van.

Beköszöntött a jóidő! Hét ágra süt a nap, mi meg bent rohadunk a melóban ezerrel. Ilyenkor egyre többen ugranak ki a Palára csak csobbanni egyet, és persze a strandidényben egy-egy hét szabadsággal elszabadulhatunk a szürke hétköznapok nyomasztó terhétől. Ha számunkra a nyaraló hangulat már a tetőfokára hágott, mégis mindezt szeretnénk fokozni, akkor a strandon viselkedhetünk úgy - a kontrasztot növelve -, hogy másoknak legyen rosszabb. Egy jó fecske ha felugrik, és mellé egy fröccsöntött műanyag szandál (süncipő), már jó úton haladunk, hogy jelentősen befolyásoljuk a strandolók hangulatát. Kezdjünk is ezzel.

A Divatdiktátor

Divatdiktátor, de semmiképpen nem ~követő. Rajta nem fog ki a XXI. század, fecskében megy. Különösen figyelmes az a szülő, aki a gyerekre is ezt ad, ezen belül két irreguláris szereplőre érdemes odafigyelni: a kissrác, aki 1-2 éven belül dagadt lesz, de még csak hájas, ezért elöl köldökig húzza a fecskét, míg hátul seggdekoltázsa van (lásd még: melóspicsa, munkásseg); a kissrác, akinek még csak a töke szőrös, ezért répa mellett kiinteget balra Tina Turner, jobbra Rod Stewart. Nekik indokolt és egyben ajánlott az úszósort. Női párja, aki a bikini-vonalat nemhogy nem szedette ki, de talán a Bermuda-háromszöggel is összekeveri, a nő, akinek három pinája van: egy a helyén, meg kettő a kíséretben.

Ők a kisebbséget alkotják, a korfa gyakorlatilag követi a normál eloszlás haranggörbéjét, a pubertással küzdő tinik ellensúlyozói a vén sztrovacsekek. Ők igen ritkán valóban eredeti fecskében, vagy abból a korból származó szpídóban, a nem túl sportos, barna + még valamilyen színben pompázó, combnál vízszintes borzalomban jelennek meg. Ennek az egyik attribútuma, hogy újkora után 3-5 évvel kicsit kienged a gumi, tehát így 20-22 év használat után minden lépésnél az oldalról szemlélők számára választ ad arra a kérdésre, hogy az orron és a fülcimpán kívül mi nő még meg a kor előrehaladtával.

A felnőtt fecskeviselők jelentős része az óriás faszú agglegény. Optikai tuningját az úgynevezett strandfasz elkészítésével hozza létre, melynek lényege a se nem balra, se nem jobbra csapás: egyszerűen felfelé küldi a lompost, így a csomag is cuccnak látszik, ha értitek, mire gondolok. Gyanútlanul monokiniző fáradt csajok fölé guggol, gyanús árnyékot adva diszkréten bekínálja a hancúrlécet. Az ő teste saját bevallása szerint önmagában fegyver, ezért semmilyen kiegészítő nem vehet el szexuális kisugárzásából, bátran hordja is. Ezek a következők:

A Szállító

Örök féltékenysége a nőkhöz tartozó női táska iránt kiolthatatlan. Tavasszal vállapos rövidujjú inge mellé nem rég még autóstáskát hordott, a kivehetőt rádió tényleg kiveszi, külön tokban viszi a kocsiig, ahol a vasszüzet vagy ördöglakatot leműti a kormányról. Az autós táskát addig nem cserélte övtáskára, amíg a lakosság 40%-a meg nem győződött róla, hogy már az is gáz.

Természetesen pólóra hordja, és abban edukál. A strandon póló híján vállra dobja, de ez nem gátolja meg abban, hogy két zsepit, a mobilt és egy piros Malbit bedugjon a fecske valamelyik oldalára - ami amúgy növeli az oldalról herebenézés rizikóját. Ő az, aki képes külön olyan piros Malbit beszerezni, amit még fölül kell bontogatni körömmel, mint 20 évvel ezelőtt, mert a többi csomagolásban ami van, az nem az igazi.

Az Óvatos (Mics Bjukenen)

Az óvatos duhaj tudja, hogy az életmentésnél sokkal jobb inkább a prevenció, ezért igyekszik elkerülni az egyébként teljesen kizárt baleseteket is. Munkakörét tekintve elképzelhető, hogy mérnök, esetleg biztonsági tanácsadó, a cégnél az ő feladata a vizesen hagyott konyhapadló, a közlekedőkbe kicsúszott gurulós székek, a mélyhűtőben felejtett italok, garázsba befelé elmulasztott irányjelzések, egyszóval "majdnem balesetek" (near miss-ek) rögzítése. Kifigyeli, hogy kinél hibádzik a dokument, és geci modoros hírlevelekben az all-staff@ vagy office@ és hasonló címeken a munkatársak számára közzéteszi. A strandon más gyerekének vízben tartózkodását külön órákkal méri, igazán megkönnyebbül, amikor az egyébként számára tetszetős küllemű anyukától elhangzik a lila a szád, azonnal kijössz, különben én megyek be érted. Erre amúgy kijön a vízből még 50 ember, mert anyuka kancsal + olyan határozottan mondja, hogy jobb nem kockáztatni, hátha neked szólt.

A Szállító a Balatonra is sünciben (gumi, vagy más elasztikus strancipő) megy, hiszen némelyik balatoni kagyló egészen éles lehet, és meg nem mondanád, miket dobálnak be a partról a fiatalok. Ezt váltja a magas talpú papucs, mert a pocsolyákban a legkülönfélébb gombás fertőzéseket lehet összeszedni. Elhelyezkedését a strandon úgy háromszögeli ki, hogy a vécéhez ne legyen túl közel, mert büdös, de ne legyen túl messze sem, mert a fagyi ilyen időben mindenhol szalmonellás.

Ha már megtalálta párját, akkor az egy nagyon helyes, jókedélyű, szimpatikus, nevetni szerető, pirospozsgás csehfaszú lángoshónaljú kishölgy. Mivel kétszer annyit nyom fekve, készséggel hozza le a hűtőtáskát és az újraélesztő szettet, ha cserébe a férj a felfújt 9 személyes gumimatracot, pálma-szigetet, vagy két (feleség alapján másfél) személyes gumicsónakot felfújt állapotban a strandtól dél-délkeleti irányban 1.2km-re elhelyezkedő szállásról a partra szállítja. Azért onnan, mert oda már nem hallatszik fel a diszkók zaja, és egy esetleges cunami esetén oda már pont nem ér fel a víz, illetve a helyi lopási statisztikák alapján abban az utcában nem törik fel a sárga Ignist. Meg úgyse látnak bele a ferráris harmonika műszerfalvédőtől.

A gasztro-turista

A kockás pokrócot már reggel 7:40-kor kidobja a legkomolyabb tölgy alá, már akkor kint van a strandon, amikor még mínusz 12 fok van. Falkákban fordul elő, de valójában női vezérlésű matriarchális alakulatokról van szó. A falkavezér asszony nagyon fehér, de nem ezért van árnyékban, hanem alibiből, ugyanis a fák vannak a legközelebb a büféhez.

Igyekszik minden nap mást enni, rotációban. Négy órán keresztül tud egyenes derékkal, nyújtott lábbal ülni a földön, pókhálóseggű fürdőruhában, amit még az első bulgáriai nyaralásra vett. Isteni a lángos, a strandon van igazi hamburger, nem ez a fél fogamra elég szar, amit a gyorséttermekben adnak. A sült krumplit vagy pommesznek, vagy rósejbninek hívja. Egy jó melegszendó is lehet az egyik menü. A pizzára persze kecsöpöt rak, amit ö-vel mond, és minden másra is rak, mert szarik rá, hogy amúgy milyen az íze. Mindent sóz, tehát igazi hülye, de valamiről tuti jelzi, hogy nem ízlett neki, nem jól csinálják, ő csinálja jól, majd a fikázást átfordítja kedélyes recept-cserébe, hogy szimpatikusan jöjjön ki belőle, mert neki fontos, hogy az emberek szeressék. Soha nem tudja meg, hogy mindenki utálja. A pokróchoz visszafelé menet a kezében marad még 4 uszkve 13 darab fánk, visz egyet az urának illetve párjának is, magának persze diétás kólával, nehogy odabasszon a fánk, tényleg.

Amikor megunja a strandkínálatot, mert már mindenből evett, a kedve nagyon hirtelen elmegy mindentől, az időjárásra, fejfájásra, a 6 éve már csak urban legendként operáló ciklusára hivatkozva kierőszakol egy korábbi indulást. De még maradnak egy napot, mert a sárga Ignis a ferráris műszerfalvédővel nagyon rájukállt az üdülő előtt.

Az anyafarkas

Az akár mások kisgyerMekét, szomszédok csöppségeit is strandra egyedül kihurcoló anyukát apa egyszerűen csak kiteszi a hétszemélyes egyterűből a bejárat előtt, aztán megy tovább gályázni. A magát egyre több csemetével próbára tevő önjelölt óvónőről egészen addig ki nem derül, hogy néz ki, amíg a gyerMekmedencére jó rálátással rendelkező kiszemelt napozóhelyen le nem fejti magáról a homokozólapát, háromkerekű, dömper és felfújható játékok küvéjéből álló másfél méter sugarú gömböt, amivel apa akkurátusan kidekorálta még a bejáratnál. Távozáskor a teljesen felesleges "mennyi kell? Ezres elég? - Jaj Zoli, öt gyerek van nálam, és tudod, hogy Richárdka mennyit eszik... egy tizest legalább adjál. - Jól van, itt egy húszas, aztán majd elszámolunk" párbeszéddel búcsúzik, ő ettől férfi, anya meg ettől nő.

Anya időnként egy-egy gyereket szándékosan kicsit felügyelet nélkül hagy, majd megvárja, amíg egy milyenaranyoskisgyerek típusú ember el nem kezd vigyázni rá, akkor hót nyugodtan leteszi a Danielle Steele könyvet, és odarohan, hogy már égen-földön kereste, attól félt, hogy kiszaladt az utcára (naná), lelki szemei előtt már látta vérbe fagyva az úttesten heverni. Aztán visszamegy, és 90 perc múlva megcsinálja ugyanezt egy másik gyerekkel. Egyébként ő mondja a lila a szád, gyere ki-t is.

(Ebben még van... a folytatásban hamarosan a Szárazhaj úszás, az Ősapa, a Laci, az Alfa gyerek, meg ami még kimaradt.)

-Boriszkám, ma elmegyünk a Jánosba, és meglátogatjuk a Pici bácsit, rendben? Arra szeretnélek kérni előre is, hogy a Pici bácsi nagyon beteg, és ne nagyon kérdezz tőle semmi butaságot, hogy a Pici bácsi meg fog-e ugye halni, jó? Semmi ilyesmit. Amiről itthon anyáddal beszélgettünk, az nem számít. Köszönsz neki szépen, adsz puszit, és beszélsz neki az iskoláról, ha kérdezi.

És ha jól viselkedtél, akkor a látogatás után kapsz sztracsatellafagyit a 18-as végállomásánál, vili? Nagyfiú vagy már, lehet veled komolyan beszélni, mint férfi a férfival, áll az alku?

-Igen! És puncsot is!

...

-Na szerbusz, Pici bácsi, hát te, fantasztikusan nézel ki, nézzenek oda! Hoztam magammal egy igazi kishavert is, a Boriszkát. Boriszka, köszönj szépen a Pici bácsinak, és add oda neki a virágot. Tudod, ő volt nálunk nemrég az Anyut meglocsolni és hozott neked konyakosmeggyet.

-Csókolom!

-Szevasz, kisember! A hét meg a százát, fejedre nő ez a gyerek, Bécikém, maholnap már udvarolni fog. Észre se vesszük, aztán kirepülnek ezek a srácok. Az élet meg ripsz-ropsz, elszalad. Én is nagyon gyűrött vagyok, jól megkínoztak az orvosok, örülök, ha a jövő hetet megérem.

-Ne hülyéskedj, Pici bácsi, szinte kicsattansz az egészségtől, pár hét, és újra a csajokat fogod hajkurászni a parkban, szaladni fogsz, mint a nyúl!

-Á, Bécikém, ne áltass, nem érzem magamban azt az erőt, mint a legutóbb. Mindenhol fáj, meg hát unom is a banánt már egy kicsit. Tudod, ami nem megy, azt ne erőltessük.

-Na ne kárálj, mint egy vénasszony, bivalyerős ember vagy, nem begyulladni! Tessék, hoztunk neked befőttesüvegben finom tyúkhúslevest meg madártejet, a múltkor annyira vágytál rá. A Kingus főzte, külön neked, ahogy szereted.

-Köszönöm szépen, drágák vagytok, de csak akkor kívántam, most már nem. De mindegy, berakatjuk a hűtőbe a nővérkével, te, olyan rendes az a kislány. Adunk nekik heti kétezret, a főorvos úrnak egy tizest, de ezek a lelküket is kiteszik, még a seggemet is kinyalják! Jaj, elnézést, Boriszka, látod, a bácsi csúnyán beszél. Szóval mondhatnak bármit, a pénzt mindenki szereti. Meg... meg szóval AZT is, érted! ;)

-És a műtét hogy sikerült, mit mondanak az orvosok?

-Te, ezek az doktorok összehordanak mindent, ködösít mindegyik. Jól összekaszaboltak, nézd csak meg, itt meg itt is - hát gyógyulgat, de még nagyon fáj, hamarosan szedik a varratokat. Azt mondják, jó esélyeim vannak, csak hát semmi kávé, cigi meg pia. Szerencsére a... a szerelmet azt nem mondták, ugye érted, mire gondolok, Bécikém? ;)

-Már hogyne tudnám. Szerelmes ember örökké fiatal! Na ahogy kiengednek, csapunk egy világraszóló bográcsozást a telken szalonnasütéssel egybekötve, lesz minden, Wein, Weib und Gesang (bor, asszony és nótaszó)! De most már hagyunk békibe', látom, nagyon álmos vagy, pihenj csak.

-Hova rohantok? Van időtök, maradjatok még egy kicsit.

-Á, sietnünk kell, meg látjuk, jön a kedves feleséged is, nem akarunk zavarni.

-Dehogy zavartok, na de jól van, reméljük a legjobbakat. Köszi még egyszer, hogy jöttetek. Te meg, kiskrapek, gyere ide egy barackért, ez az!

Lányok/fiúk,

eddigi legtöbb oldalletöltést produkáló posztunk, A közösségépítő oldalak után ismét visszakanyarodunk a témához. Na nem azért, mert annyira bulvárosodni szeretnénk vagy még több kattintásra vágynánk, de két kedves rajongónkat is megihlette az egyre divatosabb Facebook tagjainak 1-2 megnyilvánulása.

Elsőnként jasztreb irománya következik, ahogy a bevezetőben írja: "Remélem, sok embert sikerül vele megbántanom".

:-))

A modoros fészbúker

A modoros fészbúker (a továbbiakban csak MFB) legfőbb jellemzőjét már nevének leírásával meghatároztuk. Számára megfellebbezhetetlenül vicces angolul fonetikusan írni, ezért saját territóriumát is így hajlandó csak leírni. Persze, ha épp spórolnia kell a karakterekkel (mikor nem kell? kész rohanás az élete), akkor csak simán “fb”.

Mint mindenki, ő is a wiw köpönyegéből bújt ki. Igen, wiw, hiszen ő már akkor regisztrált, amikor még nyoma sem volt az i betűnek. Azóta persze megvetéssel néz vissza szülőfalujára, ennek általában hangot is ad iwiw-es adatlapján. Ismerőseinek száma korábban 1000 fölött volt, a fészbúkon még nem érte el ezt a bűvös határt, de csak idő kérdése, és itt is meglesz.
A MFB adatlapja, azaz Profile Info-ja kész tanulmány. Minden adat gondosan kitöltve, még a civil életben biztos felháborodását kiváltó vallási hovatartozás kérdésre is talál valamilyen frappáns riposztot. Megszámlálhatatlan csoport és Fan Club tagja, gondosan ügyelve arra, hogy ne csak az aktuálisan menő írók, rendezők, zenészek legyenek meg, hanem egy-két olyan is, akikről még talán ő maga sem hallott. Több tucat fotót és videót is csatol, közöttük minél több külföldön és minél egzotikusabb helyszínen készültet. Kedvelt válogatási terepe még a vincseszterén lévő archívum, ahonnan néha előtúr egy-egy, bohó ifjúságát látványosan bizonyító képet.
A MFB élete nyitott laptop. Mindenről értesülünk, ami történik vele, legyen az jó vagy rossz. Megállás nélkül posztol: szöveget, képeket, videókat, linkeket. Ugyanekkorra lelkesedéssel kommentezi mások bejegyzéseit, taggeli fotóit és videóit. Természetesen szinte kizárólag angolul hajlandó ezt megtenni, a legismertebb sporteseményről is inkább BBC-portál egy cikkét linkeli, sosem a Nemzeti Sportét. Nincs helyhez kötve: vagy szuperokos mobiltelefonján, vagy mobilinternetes MacBookján keresztül a legeldugottabb faluból is küld egy üzenetet arról, hogy éppen mit csinál.
A mindig aktuális trend hullámán szörfözik, nincs olyan mém, ami ne folyt volna át rajta. Folyamatosan használja az idióta fészbúk alkalmazásokat, és ezekről ismerőseit is folyamatosan tájékoztatja. Új rekordot dönt - tudsz róla. Új ismerősre talált- tudsz róla. Jól szerepel egy kvízben - tudsz róla. Ha egy vicces videóról hallottál, de még nem láttad, látogasd meg, nála biztosan megtalálod.
MFB korábban nagy körlevél- és üzenőfalrajongó volt. Az iwiwen minden elveszett kutyáról, véradásról, traffipaxról küldött levelet és kiírta az üzenőfalra. Azóta rájött, hogy ezeknek 90%-a kamu, és már csak a nagyon biztosnak tűnő karitatív eseményekre hívja fel a figyelmünket.
MFB őszintén és mélyen hisz a közösség mindent elsöprő erejében. Nincs önálló véleménye, az aktuálisan leghangosabb kritikusok álláspontját képviseli. A lószarra és a sokmilliárd légyre vonatkozó megjegyzésünkre csak lenéző mosollyal válaszol.

P M időközben szintén összehozott egy levélre valót:

A magyar Facebook-mag

Ők azok, akik már legalább egy, de inkább két éve regisztráltak. Ezt nem hangoztatják nagyképűen, de ha társaságban szóba kerül az fb, akkor éreztetik, hogy ők már régóta tagok.
Általában az iwiw-et lenézik és addott esetben ezt szóvá is teszik. 'wiw-en már nem jelölök be senkit'. (alapból senkit nem jelöl be, de ez a kis ellentmondás nem zavarja)
Facebookon sok alkalmazása van. Egyik kedvence a Cities I've visited. Természetesen itt finoman barátai tudtára adja, hogy bejárta már egész Európát. Európa természetesen a kontinens nyugati fele. Emellett opcionális Amerika, Egyiptom, Izrael, Marokkó tetszőleges kombinációja. Vidéket -természetesen- lenézi, de hogy ne maradjon le a látogatott városok számának éles csatájában, bejelöli azokat a vidéki városokat, ahol már legalább egy órát töltött életében. Kedvenc városait mindenképp kiemeli: Amszterdam/Berlin/Barcelona.
Nemzetköziségét azzal is jelzi, hogy legalább tíz külföldi ismerőse van. Ha ténylegesen nincs is, akkor kiizzad valahonnan külföldön élő embereket, akiket bejelölhet. Ez lehet szülők külföldre szakadt barátjának hasonkorú gyereke, esetleg egy távoli (volt) iskolatárs, aki Londonban bébiszittingel és anno beszélt vele két mondatot a büfében. Lényeg, hogy neki egy nemzetközi közösségi portál kell, hogy mindenkivel tudja tartani a kapcsolatot.
iwiw adatlapját már lecsupaszította, de facebookon lelkesen megoszt mindenféle személyes adatot. Ha nem tudja meghatározni politikai és/vagy vallási beállítottságát, akkor beírja, hogy 'other', de ezeket a rubrikákat semmiképp nem hagyja üresen.
Mindenféle alulról szervezett nemzetközi civil mozgalomnak a fanja lesz, bármilyen petíciót 'aláír online'.
Több száz képet feltölt. Bármilyen témában, egy átlagos kedd esti romkocsmázástól kezdve a brüsszeli kiruccanásig.
Naponta legalább négyszer felnéz a facebookra. Ha szóba kerül, akkor ezt (ön)irónikusan meg is jegyzi. Rögtön utána kiemeli, hogy wiw-re havi egyszer benéz, hogy kitörölje azokat a köremaileket.

Nekem azok a kedvenceim még, akik a májas hurka, Túró Rudi, stay longer in bed és mindenféle megfoghatatlan fogalom fanjeivé válnak, illetve mindennap letesztelik, hogy a négy alapelem közül ők vajon melyikek, következő életükben kik lesznek, és kiderül róluk, hogy 45%-osan ismerik Kispistát, esetleg az is, hogy oltárian jók az ágyban.

Szép dolgok ezek :-))

(Dobpergés) ... (Üstdob, cintányér) ...

PróbaEmber remekbeszabott menyegzőre készülődős beszámolója után következzék Vaszilisza barátosnénk, aki annyira meg szerette volna osztani a Modoros olvasóközönségével fogalmazását, hogy egyszer már le is lőtte a poént, no de én már dafke is leközlöm :)

Ugyebár köztudott, hogy a házasságok az égben köttetnek...

 

Manapság, amikor egyre inkább elharapózik a vadházasságok divatja, azt gondolhatnók, nincs is már leány, aki arra vágyna, hogy bekössék a fejét. Ez azonban fatális tévedés.

 

A leányok életének legszebb napja még mindig az asszonnyá válásé, az esküvőé, a menyegzőé, a kézfogóé, a házasságkötésé, a kapcsolat szentesítéséé illetve hivatalos útra tereléséé, amikor végre révbe érnek, fátyolra (majd kendőre) cserélik a pártát.

 

Ezek a leányok kábé nyolc éves koruktól tudatosan készülnek Életük Legszebb Napjára, amelyen majd szívdobogva kimondhatják a boldogító igent, mindazonáltal még az is előfordulhat, hogy egy működő, mi több, boldog párkapcsolatra kerül rá eképpen a pecsét.

 

A megpecsételés előfutára az eljegyzés, avagy kézfogó (ezt mondják manapság az esküvőre is, vagy eredetileg mondták arra és én keverem), ez még akkor is muszáj, ha egyébként a vendégeknek kijózanodni sincs ideje a kettő között. Akkortól a leány ujján villog a jegygyűrű, (és esetleg a kísérő), és jaj annak, aki nem veszi észre és csodálja meg.

 

Az esküvői hátralévő időben – ami a családjogi szabályozás szerint is minimum egy hónap, de inkább fél év – aki él és mozog, a frissített előkészületi listát hallgathatja újra és újra. Ha kolléga a menyasszony, akkor a szervezéssel együtt járó telefonokon keresztül többször is. (Jucikáááám, nemigaz, hogy nem lehet egy jó násznagyot szerezni, tudtad, hogy a legjobbak már éééééévekre előre le vannak foglalva? És a szalonban is azt mondták, hogy nem tudják kiküldeni a Marcsit hogy a szertartás reggelén még az ágyban megcsinálja a körmeimet. Juj, el is felejtettem felhívni a fodrászt hogy egyeztessünk a koszorúról, na majd még visszacsörgök, puuuuszi, szijjja!)

Ha az ember nincs kellően résen, nem tapasztalt még eleget vagy egyszerűen csak híján van az életösztönnek, és nem veti el magát egy sötét sarokban a menyasszony közeledtének első jelére, könnyen azon kaphatja magát, hogy fajsúlyos kérdésekben kell döntésre jutnia: választania kell két barackszín árnyalat között, esetleg ültetéstervet kell létrehoznia vadidegenek között – véletlenszám-generátor nélkül. Általában is más csapásirányt vesz az élet: ruhaterveket kell véleményezni az építési tervek helyett, gyűrűvéséshez kell kivitelezőt keríteni a betonvésés helyett.

Maga az ara ilyenkor már légiesen átszellemült, munkahelyén az átlagosnál jóval többet hibázik, amit kötelező elnézni neki, hiszen az embernek egyszer van (első) esküvője, persze, hogy lámpalázas. Úgyis meghívja az egész irodát, de elmenni minek, az egészet lepróbálják addig a kávékonyhában többször is.

 

A gyűrű

 

Klasszikus arany manapság elenyészően csekély mértékben figyelhető meg. A fehérarany az snassz, a szomszéd Mercikén is van vagy hat kiló, a platina pont ugyanolyan, úgyhogy titánium kell, az legalább olyan ronda bír lenni, hogy az már művészi. Esetleg háromszínű arany úgy összekalapálva, mint az óvodában nap végén a gyurma.

 

A gyűrűbe vésés is kell, kívülre valami kelta motívum, a biztonság kedvéért kétféle, az egyik vésve, a másik áttörve, hogy áldást hozzon. Belülre a galambpár neve kerül, lehetőleg rovásírással. Vagy Kalevala-idézet, de óklasszikus volapük nyelven. Ja, és princess csiszolású gyémánt, nem baj, ha kicsit cirkónia.

 

A meghívó,

 

amelyet, ugye, hónapokkal előre ki kell küldeni, egyedi tervezésű, de az biztos, hogy illatos, kinyitáskor a Nászindulót zenéli (a Nagy Nap közeledtével néha spontán is rázendít), krémszínű merített papírra domborral nyomott és színes, pergő csillámporral gazdagon szórt, sarkába selyemmasni van biggyesztve, a fő motívumot öt-hat Ámor képviseli, plusz összefonódó gyűrűpár, egyéb arany, ezüst és piros ajaknyomok és szívecskék minden létezhető és létezhetetlen helyen.

Tartalmában idézet az örök szerelemről, aranyszínű, dőlt, aláhúzott kalligráfiás fonttal, hogy véletlenül se legyen olvasható. Lejjebb némi bevezető szöveg (amely szívek forró lángolásáról szól, mert a virágnak megtiltani nem lehet) és a szintén olvashatatlanná cifrított nevek alatt jó esetben némi hasznos információ is megtalálható, bár láttam már olyan meghívót, amin minden rajta volt, épp csak az nem, mikor és hol lesz az esküvő.

A boríték hozzáillő, amit a posta nem szokott tolerálni, ezért érkezéskor általában olyan, mintha a kutya szájából húzták volna ki.

 

A ruha

 

A változat.

Varratott (egyedi legyen!!) hófehér, (maximum halványrózsa- vagy –barackszín), erdőnyi mirtusszal. (Öt év együttélés után is, a nyolcadik hónapban is. Csakazértis). Az összhatás mindig könnyfakasztó, a közvetlen ok az ara testsúlyától függ, de a skála széles: legjobb esetben úgy harminc vibrálóan habfehér masnival és pár tíz méter csipkével több van, legrosszabb esetben elkerülhetetlen a tüllfüggönyt a szárítókötélről leszaggató majd abba magát fulladásig begabalyító malac látomása.

A szoknya abroncsos, anyaga maslikból szőtt, lehetőleg néhány centivel szélesebb, mint a házasságkötő terem ajtaja, alatta kék harisnyakötő és kölcsönbugyi. A felsőrész olyan, mintha a leányra öntötték volna, és meglehet, ez is történt, ugyanis úgy ki van hányva gyöngyökkel, hogy gyanús: az utolsó próbán beállították a csajt, szorosan betekerték zsírpapírral, betöltötték a gyöngyöket, mint a folyékony acélt a kokillába, és végül nagy nyomáson rágőzölték a cuccot.

Az uszályra külön engedélyt kell kérni (vesd össze: hajóvonták találkozása tilos), az utcaseprők nagy örömére. Élelmesebb rokonok azonnal a végére is kötözhetik az üres konzervdobozokat, úgyse tűnik fel senkinek: amikor a párás szemű leány már a boldogító igent rebegi a Bazilika oltáránál, (hol másutt?) az uszály vége még csak az Oktogonnál igyekszik fel a metrólépcsőn.

Az ehhez a szetthez passzoló koszorúslánykák (-angyalkák) maximum négy évesek, kizárólagos viseletük a porcukros málnahab rizses és rózsaszirmos kosárkákkal kiegészítve. A hintó nem látszik ki az idényvirágok és masnik egyvelege alól, a ló sörényében és a kocsis bajszában rózsaszín masnik, az ülésen pink párducbunda. Ha limuzinnal jön, a Deáktól az Astoriáig csak ő parkol, hasonló dizájnnal.

 

B változat

Lenvászon és matyórózsa, szegedi kopogós papuccsal, esetleg piros csizmácskával. „Illik gyöngyös pártával, magyar főkötővel” – tökéletesen függetlenül attól, hogy az igazi népi holmik eredetileg azt is jelezték, hogy a viselőjük milyen családi állapotú. Súlyosbított változata éjfélkor még ezt az összeállítást is képes úgynevezett menyecskeruhára cserélni.

Koszorúslány ehhez nem jár, a hintó ülésén cserge, némi ostorcsattogás hallható a távolból.

 

A szertartás

 

Élőzenés, énekes bevonulás, minimum harminctagú kamarakórussal, ha pár rokon kiszorul emiatt, sebaj. Lépdelés rózsaszirmokon. Verset mond a vőlegény és a menyasszony egymásnak, majd a násznépnek, majd egy rokongyerek az ifjú párnak, végül mindenki kórusban az anyakönyvvezetőnek. A házasulandók nyilvános beszédet intéznek egymáshoz, egymás anyjaihoz, végül esküt tesznek, legvégül jog szerint is egybekelnek. Az egyes műsorszámok között karaoke. Ájulékony tanúknak szék ajánlott.

 

Később, a templomkertben gyakori a fényképezkedés, rokonokkal, rózsákkal és kiskutyákkal állva, ülve, egymás ölében, egymás nyakában, egymás idegein. Itt készül közös életük első örök emléke, a videó is, amit majd hányásig nézetnek bárki mással.

 

Az újdonsült asszony a csokrot nem dobja el: később megszáríttatja, vákuumban, folyékony nitrogénben, sóban, borsban tartósíttatja. A gratulációkat halavány pírral fogadja. Lélekben már a nászéjszakára készül.

No nézzenek oda, micsoda nagy lélegzetvételű alkotás, tényleg kár lett volna otthagyni a kommentek dzsungelében.

A folytatás garantált mindenki életében, még ha a "vidám" filmek házassággal végződnek is...

Tiborotok most egy pár napra wird sich in den wohlverdienten Urlaub begeben, azaz jól megérdemelt szabadságát fogja tölteni - olvasnivaló viszont lesz közben, business as usual.

Majdnem tiszta erőből nyár van, az otthon ülőknek, dolgozó tömegeknek szeretnék egy aktuális olvasói poszttal kedveskedni, méghozzá a hullámok koronázatlan királyairól, a szörferekről. Rég volt jó kis szubkultúrás, tényfeltáró írásunk, hát tessék.

Petinek ezúton is tolmácsolom a közönség köszönetét és háláját - remélve, hogy az igazi hullámlovagok is elszörfölnek ide.

A modoros szörfös 

Az alanyok elsősorban 40 és 55 éve közti családapák, főleg németek, de nagyjából minden nyugat- és közép európai náció fiai képviseltetik magukat. Fontos ismertetőjegyeik a szemüveg (rajta rápattintható/felhajtható naphemü toldalék), a kopaszodó fej, az éppen megereszkedésnek indult sörhas és az átlagos testalkat. Nyáron ezek mellé még a hamvasfehér és a malacrózsaszín közti átmenetek is jellemzőek, attól függően, hogy éppen szörfös szabadságról jöttek-e haza. Jellemző nevek: Helmut, Günther ha Németországból való; ha brit, akkor főleg Terry, de a John sem kevés; a svájci modoros szörfösöket előszeretettel keresztelik Brunonak és Yannicknak. 

A feleség általában szériatartozék, ha nincs akkor az a nyilvánvaló melegségre utal, ebben az esetben a szűkebb társaságába csak a köcsöge (köcsögje?) (aki szintén modoros szörfös) tartozik. (A nagyobb hordában pusztító, jellemzően szemtelenül fiatal freestyleosok, na ők nem ez a kategória, bár többen vannak, az igaz.) A kedves oldalborda lehet fiatal (max. 28 éves) bombanő, ebből vághatjuk is, hogy ő már a második-harmadik a sorban, feltehetően még nem az utolsó, és alkalmat ad a vén kecskének, hogy ő is megnyalhassa a sót. Ha nem szörfös, akkor általában Maria Sharapova és Paris Hilton arroganciájának összességével bír, a teste habfehér, a bikinijéhez vagy a) kendőt visel a derekán, vagy b) ujjatlan fehér felsőrészt összegombolatlanul. Ebben az esetben széria a hatalmas karimájú szalmakalap és a D&G (kelet-európaiaknál szigorúan utánzat) napszemüveg. A kendőhöz bronzbarna kisportolt test jár, kalap és naphemü nem. Ha szörfös, akkor szemtelenül jó fej, távol áll a modorosságtól, de mivel jó fej, szereti a férjét, ezért a szörfcenter fiatal hímnemű alkalmazottainak esélye sincs, egy-két, valóban nagyon ritka kivételtől eltekintve. 

És ha a feleség nem bombanő? Kb. mint a fentiek, csak lényegesen kevesebb az esztétikai élmény, és néha előfordul, hogy a „mama” az anyai érzéseket meghaladóan viselkedik a szörfoktatóval, aki a férjtől kapott busás borravalóra gondolva kihagyja a MILF-et. 

A gyerekek? A modoros szörfös nem viszi túlzásba a gyermeknemzést, általában kettő van, egy tíz év körüli, minden lében kanál fiú, akinek „természetesen” az apja a példaképe, aki természetesen szörfözik és az egész center idegeire megy. A lány 12-13 év körül van és a legjobb úton affelé, hogy igazi, nemszörföző modoros szörfösfeleség váljon belőle, ha ronda, akkor meg etnolány lesz. 

A modoros szörfös év közben nem szörfözik, vagy csak nagyon ritkán, viszont évente kétszer két hétig szörfözve önti a modorosságot magából. Hogy hol? Az első két hetet jellemzően nyár elején, vagy télen tudja le, általában egy szörfcenterben. Jellemző desztinációk: ha német, akkor Fuerteventura vagy Dahab, tehetősebbeknek Mauritius; az angolok Gran Canarián és Görögországban érzik jól magukat; a franciáknak meg ott az egész Karib térség. Fontos szabály, ha orosz vagy és szörfözni mész, akkor csak és kizárólag Dahabba mehetsz. Pont. És csak Jurijnak hívhatnak. 

A modoros szörfös kizárólag bérel, hiszen van pénze, megteheti. Akármilyenek az időjárási viszonyok, vagy a hely jellemzői, csak 130 literes freeride deszkát visz, és rádumál, hogy a gyári 44 cm-es helyett, rakjál már be neki egy 54 cm-eset, mert spinoutol. Mikor finoman jeleznéd, hogy ez igy több szempontból sem lesz jó, vagy egyből rohan a főnökhöz, hogy beszóltak neki (ilyenkor hihetetlenul jó érzés tud lenni , ha te vagy a centermanager és ezt még nem tudta), vagy leolt, hogy ő már huszoniksz éve szörfözik, egy ilyen nyikhaj ne ugasson be. 3 Bft-ben a 8.1-el hasít, és még 7 Bft-ben sem cserél deszkát, kizárólag vitorlát, ekkor a 4.5-el sleujderolja be a deszka orrát. Sosem érkezik meg centernyitásra, csak dél körül, megy egy órát, majd egész nap pihen és zárás előtt fél órával jön, újra kicserélteti az összes papucsot, és kéjes örömet okoz neki, hogy záróra után 30 perccel ér vissza. Naponta eltör, elszakít valamit, persze biztosításra sosem költ, es megdumálja, hogy nem az ő hibája volt, hogy kiszakadt a nagyablak, hiszen csak a 110 kilójával esett bele a vitorlába, milyen szar anyag már ez, hogy nem bírja?! 

Borravalót sosem ad, hiába hozod le neki a csillagokat is az égről, nem. Ha menteni kell, akkor általában kiderül, hogy semmi gondja nem volt, kizárólag elfáradt, és így egyszerűbb kijönni. Viszont, ha látod, hogy bedörgött a 6 Bft, faszikám továbbra is küzd a 7.2-vel és a fenti tettei ellenére megszánod, és beküldöd a motorost, akkor nem akar beszállni, mert a hülyeséggel kevert önbecsülése nem hagyja. 

Szörfözés után leül a bárba egy vagy két söröcskére, megjegyzi, hogy milyen szar ez a szörfbár, hiszen nem Jack Johnson szól. Mikor megkérdezed, hogy mit ismer tőle a „Better Together”-en kívül, akkor csak les, mint az a bizonyos borjú az új kapura. Mindig ő a társaság központja, elhiteti magáról, hogy az ő személyben itt ül a környék legjobb szörföse, mindekit beleértve, és hogy mekkora volt már Pozón, mikor 3.7-el ment, de mindenki más kimenekült a vízről, még a helyi PWA-s profik is. Az „értő” közönség szájtátva hallgat (az okosabbja csak röhög a markába), és másnap okul, mikor látja, hogy hősünk természetesen egy jibeot sem tud megcsinálni, és a mentőmellény felhajtóereje ellenére sem olyan gördülékeny az a wasserstart. Minden oktatás igénybevételére utaló finom noszogatást sértésnek vesz, hiszen ő már húsz éve… stb. kinézet. 

A kinézetnek külön bekezdés dukál. 30 fokban és rekkenő napsütésben is hosszú ruha, de legalábbis steamer. Cipő (a rövid ruha és a csizma egy különösen vicces kombináció még), kesztyű, széles karimájú kalap, felette bukósisak, napszemüveg, hátul 2-es vagy 4-es kötéllel rögzítve. Mentőmellény, alatta szigorúan ülőtrapéz, arc goth-fehérre kenve naptejjel. 

Szeret variálni, fél  óra alatt kipróbálja a centerben fellelhető összes trapézkötélhosszt, ezzel őrületbe kergeti a vitorláknál dolgozót. Trimmelésről nincs fogalma, általában túlhúzza, mind a down-, mind az outhault, óriási szerencséjére, hiszen ennek köszönhetően bírja el ezeket a lepedőket az erősebb szelekben is. Kérdésre, hogy beállítsuk-e a vitorlát, válasza a húsz éve szörfözök…stb. 

Sznob, mint állat, ha van egy az adott szélviszonyokra jó méret, de a vitorla tavalyi, akkor inkább az egyáltalán nem ideális ideit (kisebbet vagy nagyobbat) viszi. Deszkákkal ugyanez a helyzet. Ha hazamegy, a center dolgozói fáklyás örömünnepet celebrálnak. 

A modoros szörfösnek sajnos nem elég ez a két hét modorterror, a másik két hetet lakóbuszával egy jellemzően európai szeles helyen tölti el. (Óriási szerencsénkre, igazi homespotja nincs, így a helyiek többé-kevésbé megmenekülnek.) Kedvelt helyek: a görög szigetvilág (de Rodoszt és ezen belül Prasonisit leszólja, mert ott már tömegturizmus van), Garda, a spanyol-francia Riviéra vagy a svájci tengerszemek, esetleg Dánia, Hollandia. Megérkezése után rögtön vesz két rekeszt a helyi sörből, elengedi a kötelezően hülye és agresszív kutyáját, aki óriási pusztítást visz véghez a parton lévő, helyiek által már felriggelt vitorlák között. A wave és a freestyle cuccokat meglátva sajnálkozóan megjegyzi, hogy nehéz lesz ezekkel visszajönni, eközben a saját 60 cm-es szkeggel ellátott freerace (Lorch és/vagy Tabou) deszkájára pillant jelentőségteljesen. A már kitárgyalt sörhasánál csak a camberes szlalomvitorla (North Warp és NP Slalom, V8, Streetracer jellemző, méretekben 8 és 10.3 m2 között) profilja dudorodik agresszívebben, amely óriást dörrenve vált oldalt a ritkán sikerült jibeoknál és amiket wasserstartnál víz alatt át kell rugdosni a túlsó oldalra.  

Elmondja, hogy neki is van otthon egy 80 literes nonose (szigorúan nonose!!!) deszkája, de azzal csak 60 km/h-s szélben lehet menni, 5.5-ös vitorlával, nem is érti, hogy ezekkel, hogy lehet most megsiklani. Mikor bejön a kasza (6-7 Bft), akkor a parton osztja az észt, hogy tudna ő menni a 7.2+143-al, de kisebb szkeg kéne, mert ezzel az 50-essel igazán nem lehet tartani a 41 km/h-s átlagot, amit persze a felkarjára csatolt Garmin GPs-el mér, hogy legyen mivel villogni az otthoni haverok előtt. Kár, hogy a sok halse-into-esés rontja az átlagot, de nagyon. Hatalmas szerencséjére a lokáloknál nincs 40 cm-es szkeg, így az egója sértetlen marad. 

Sok minden kimaradt, talán még órákig lehetne folytatni, de talán mostantól egységesebb képet látunk magunk előtt, ha szemügyre veszük a modoros szörfös ezen archetípusát.

Zsargon-hegyek, ez oktatóanyagnak is beillik, még Moldova úr is csak lesne. Valami azt súgja, hogy ez a Peti gyerek maga is oktatgat.

Mecsoda élet, ahogy Gyulabá mondaná!

Nappal a játszótéren nagy pofának levés, naplemente és ágybamenés után aggódni kezdés! Tesóval, tesókkal egy szobában alvás, de ha ők korábban elalvás, menthetetlen parázás kezdődés!

Árnyjátékok! Utcáról beszűrődő fény falon formákat rajzolás, ebben azonnal szellem-szörny-gyilkos felismerés! Utcán elhaladó autó mozgó fénye a falra vetítve még nagyobb félelem gerjesztés, árnyékok még ijesztőbbé válás! Szobanövények árnyékának extrém félelmetesnek levés!

Folytatás az ÁSÉS Brigádon!

Külön köszönet illeti ÁSÉS gyereket, aki a poszt közel felét szolgáltatta. Ketten már nem félünk annyira :-)

Ugye senki nem felejti el a Modorost és kedves barátait nevezni itt hétfőig, hogy aztán zsűrizhessen is?

Ma az egyik legkedvesebbik emberfajtámról, a magyar rock- és könnyűzene feltétel nélküli rajongójáról, a hazai fesztiválok kitartó látogatójáról lesz szó, akit szerintem már mindnyájan ismerünk, csak még nem fedeztük fel tudatosan. Ezt a hiányosságot szeretnénk ma pótolni. Mivel több ismerősömre egyszerre illik mindkét kategória, egy poszt mellett döntöttem, bár nyugodt szívvel ketté is lehetett volna választani. Talán még visszatérünk rájuk a későbbiekben.

Szüleinek köszönhetően már komoly útravalóval büszkélkedhet mind a külföldi, mind a hazai szcénát tekintve. Esetleg kora tizenéves dackorszakában voltak kilengései (Guns n' Roses, Metallica), de hamarosan visszatér a gyökerekhez, részben (autodidakta) zenei tanulmányainak is köszönhetően.

Ezt az irányt betonozta be nála a 90-es évek végén induló, akkor még kifejezetten értékes anyagot sugárzó Sláger, valamint régi, elfelejtett kedvencünk, a Pannon Rádió. Ekkor alakul ki nála a csak magyar dalok iránti elkötelezettség, ami néha ellentmondásos megnyilvánulásokhoz vezet.

Bár emberünk nagy eséllyel a "nemzeti oldal" nagyhangú támogatója, a vele ideológiailag felvállaltan szemben álló zenészekre nem tud haragudni, életművük felmentést ad bármilyen ítélet alól.

-Te apám, amikor a Szigeten a Hobó azzal konferálta fel az egyik számát, hogy "most elnézést szeretnék kérni a fasisztáktól, de egy drogos buzi zsidó, Allen Ginsberg költeményét fogjuk előadni", akkor félretetted a meggyőződésedet?

-Á, azt ő se gondolta annyira komolyan, csak provokálni, sokkolni akart!

Ekkor már a rockklubokon, koncerteken túl rendszeresen látogatja az egyre populárisabbá váló zenei fesztiválokat is.

A magyar zene iránti szeretet odáig megy nála, hogy a 80-as években felvilágosultabb körökben gyűlölt Neoton Família, Dolly Roll zenéjét is megkedveli; a szigetes Táncdalfesztiválsátorban rendezett nosztalgiafellépésekről nem hiányozhat, éjszakánként pedig a Présház teraszán vezet le mulatós zenére vagy Eddára, Bikinire. Kezében kötelezően ott fityeg a cigaretta és persze a sör, fröccs, vagy a reneszánszát élő pálinka.

A fesztiválszeretet függőséggé válik: Sziget, Volt, Hegyalja, Orfű, EFOTT, hétköznap pedig Zöld Pardon, Gödör.

A csúcsfesztiválozó minél több ismerőssel akar összefutni, ezért állandóan telefonál, majd a lehető legtávolabbi sátorba megy el valakiért, akit "nem voltál még a ...-n? na gyere, isteni boruk van" és visszarángatja a másik felére. Zenét végül alig hall. Hajlamos szinte következetesen, de nem szándékosan minden színpadot sátornak, minden sátrat színpadnak hívni.

Ha pont nincs zenei fesztivál, van helyette pálinkafesztivál, fröccsfesztivál, borfesztivál, fesztivál a Lánchídon, Művészetek Völgye, Etyeki Pincefesztivál - a lényeg: a mértéktelen evész-ivász.

A régi csapzott, ápolatlan külsőt fokozatosan váltja fel a hanyagul, felhajtott gallérral viselt Póló, a 70 ft-os akciós sört és olcsó hosszúlépést pedig a méregdrága rövidek, no meg a magyar fesztiválok találmánya (felfedezettje), a Töki pompos, aminek már a neve is e blog hasábjaira kívánkozik.

Lányoknál észrevehető a régi népies-batikolt pólós-trapéznadrágos megjelenést felváltó, szintén kommerszebb külső: spagettipántos felső, arcukból minél nagyobb felületet fedő napszemüveg, ehhez bármilyen zene hallatán felsőtestük ütemes ringatása, kistáskájukba, cigarettájukba-műanyag poharukba csimpaszkodás.

Hamarosan talán végre az időjárás is kegyébe fogadja a fesztiválrajongókat - álljunk hát közéjük, Töki pomposra fel!

A hozzáadott értékért köszönet illeti nosferato szintén zenész és fesztiválrajongó barátomat. :-))

Korai posztomon felbátorodva Afromagyar bloggerína is összegyűjtött egy csokornyi modorosságot a külföldi élet mindennapjairól, amolyan Testbeszéd-stílusban.

 

Vannak helyzetek, amikor az ember lányának nincs más választása, mint modorosnak lenni.

 

De mire is gondolok?

 

Tegyük fel, hogy egy szép tavaszi reggelen a jómunkásember, megérkezvén munkahelyére, beszáll a liftbe, ahol külföldi kollégájával kényszerül utazni.

Az első pár másodperc a következők szerint zajlik:

 

- "jó reggelt" köszöntés a kívánt nyelven

- padló erőteljes nézése mindkét fél részéről

- egymásra pillantás "szeressük egymást, gyerekek" mosollyal karöltve

- "gyönyörű idő van ma is" - miközben odakint szakad az eső

- lift megérkezésekor ismét egymásra pillantás "szeressük egymást, gyerekek" mosollyal karöltve...

- "legyen szép a napod" kívánása a megfelelő nyelven

- a liftből való kiszállás után fontoskodó, sietős léptekkel távozás

 

Irodába érkezéskor, ahol a kedves kollégák már belevetették magukat a munkába, kötelező a helyi nyelvet használni köszönéskor. A köszönés viszonzásával általában elnéző mosoly jár, mely a nem éppen tökéletes kiejtésünkre vonatkozik.

 

A kötelező reggeli értekezletre való menet a jól bevált útvonalon történik. A szembejövő kartársak es kartársnők szinte mindegyike "hey"-t köszön és kacsint. Ezt a magyar dolgozó újabb mosollyal viszonozza. Vagy hálája jeléül, mert otthon annyit nem mondtak neki, hogy "fogd meg a bokám", vagy azért, mert így látta tanult kollégáitól.

 

A reggeli értekezlet hagy némi kivánnivalót maga utan, mert először kötelező végighallgatni a flamand nyelvű belső megbeszélést, amiből a magyar delikvens egy büdös szót nem ért.

Ezt követően rátérnek végre a lényegi kérdésekre, majd dolga végeztével mindenki folytatja bokros teendőit.

 

Mikor déli 12 magassagában a munkatársak szállingózni kezdenek az étterem irányába, kelet-európai barátunk még inkabb marad egy kicsit asztalánál, és elolvassa a napi sajtót, azaz az interneten magához vesz némi kötelező irodalmat, mint homár, modorosblog és társai.

 

Ahogy a többi irodalakó tele hassal megérkezik, kezdetét veszi a kötelező jellegű jópofizás:

 

- Már megint esik az eső.

- Hát igen, mondják is, hogy szép ország Belgium, kár, hogy nincs rajta tető. Amúgy mi újság Magyarországon? Van már Euró?

Ésatöbbi, ésatöbbi.

 

A nap fennmaradó részében hősünk elvégzi a munka dandárját, majd, mint aki jól végezte dolgát, hazaindul tisztes hajlékába.

 

Természetesen ismét a helyi nyelven köszön el, de immár az elnéző mosoly látványa elmarad, vagy csak nem látja az illető, mert ilyenkor már "szarik az alkotmányra".

Bokros teendők, déli 12 magasságában - már csak ezekért is megbocsátom az ékezetek hiányát, megérte magyarítanom a szöveget.

Hát dank je wel, és erősítsd továbbra is sikerrel a belgiumi magyarok táborát! :-))

Lányok, fiúk!

Nyelvész Józsi szellemi szülőatyám nagyon megérdemelt sikerén és egyesek győzködésén felbuzdulva ("a barátnőim neveztek a szépségversenyre") úgy gondoltam, a Goldenblog Szórakozás rovatában jól mutatna a Modoros a legjobb 10 között - még ha a mezőny roppant erős is lesz idén, módfelett megnehezítve ezzel A Zsűri dolgát.

Aki úgy érzi, itt nevezheti jövő hétfőig a modorvadászok Mekkáját, ideális esetben közönségzsűrizésre jelentkezve, hogy ott kedvenceinket:

• Izom Tibi
• Tarda
• ÁSÉS Brigád
• Gyűlölt ellenségeink
• Modoros

(nem kívánt rész törlendő) jutalmazhassa.

 Más.

Aki úgy érzi, szeretne valahova tartozni, az csatlakozzon az indás közösségünkhöz.

Hátha nathanp bevesz minket alkalomadtán valami közös társasozásba! :-))

Jó nagyot kívánok!

Ezúttal Erik örvendeztetett meg minket egy mesteri összeállítással, ahogy Reckl Amálka nemrég szintén megtette a saját szemszögéből.

Törjünk hát a lényegre:

"Elvont vagyok, úgysem értesz meg-blog"
Rózsaszín virgoncságom fémízű sötét kalapáccsal veri szét a jeges üresség, mely lelkemet örökérvényű, halálos hálóval szövi be...

"Izzadtan próbálok jó fej lenni-blog"
Voltam partyzni, és akkor Nikike, meg Juci smároltak és akkor én is smároltam mindkettővel, és akkor a Zotya aszongya kiráá vagy geziii!

"Újságíró leszek, de a maníros felsőbbrendűségi komplexusom már megvan hozzá-blog"
Emiatt persze naturális kijelentenünk, hogy a kvázi legnagyobb ellenzéki párt ilyetén kijelentései erősen a kormánypárt írányelvei felé tendálnak, ami sz.v.sz. erkölcsileg nem vállalható programtervezet. Gratulálok, ez aztán a kampány, fiúk!

Malackarosszarc volt oly' nővérünk, hogy felhívta figyelmünket egy cikkre (reklámra) a Nők Lapja Cafén:

Tartsunk csajos napot!

A pasik rendszeresen tartanak sörözős, kártyázós, billiárdozós estét, amivel lazítanak és feltöltődnek a következő hetekre. Érdemes példát venni róluk. Ne várjunk valami különleges alkalomra, egyszerűen csak beszéljük meg a régi barátnőkkel, hogy eltöltünk együtt egy kellemes, valódi csajos estét.

Tartsunk csajos napot! Lehet beszélgetős, filmnézős, társasozós, vagy akár mindhárom együtt, hiszen nem az esemény a fontos, hanem a közösen eltöltött idő. Olyan ritkán szánunk időt a barátainkra, pedig velük tudunk a legjobban kikapcsolódni.

Az ilyen estében az jó, hogy nem kell rá külön felkészülni, mert akkor lesz izgalmas, ha teljesen spontán körvonalazódik a program. Egy - két üveg bor, pizza rendelés, majd egy finom kis Carte d'Or jégkrém, és máris megvan minden, amire szükségetek lehet.

Amíg megvacsoráztok, kortyolgatjátok a borocskát minden lelkizős témát kivesézhettek, és a végére már biztosan hatalmas nevetésbe fordul át a buli, hiszen végre megkönnybülten oszthatjátok meg egymással az életetek nagy titkait.

Folytatás

Én nem tudom, de úgy nassolnék valamit... ;-))

-Ez a BKV egy vicc. 300 forintos buszjegy? Ennyiért Berlinben meg Bécsben apám tudod, milyen szolgáltatást kapsz? Hajszálpontos csatlakozások, tiszta szerelvények, udvarias sofőrök meg ellenőrök, ezzel szemben itthon meg köszönni nem tudó, nyolc általánost végzett kétajtós szekrények. És ezt mutogatjuk a turistáknak. A bunkókat meg a hajléktalanokat. Meg ott nem szokás az utcán hugyozni, mint itthon.

-Én meg is mondtam: mindig vettem bérletet, de a múltkori óta nem. Ilyet nem látott a világ, hogy a sok bliccelő, csöves meg nyugger ingyen hobbiutazik, engem meg egy lejárt matrica miatt megbüntetnek. És ezért fizettem havi többezer forintot, Bécsben ebből hetekig világszínvonalon utazhattam.

Az előkészületek:

Kedves Mindenki!

Mint mindannyian jól tudjuk, örökifjú Ercsi kartársnőnk holnap ünnepli 21. ;-)) szülinapját!

Összedugtuk itt a fejünket néhányan, és úgy gondoltuk, meg kéne lepni valamivel. Odáig eljutottunk, hogy él-hal a teamécsesekért (főleg a kókuszosért meg a nagymama konyháját idéző illatúért), imád főzőcskézni, és nem veti meg a jófajta Enigma CD-ket sem.

Szerintem állapodjunk meg egy maximális keretben, és utána várom természetesen a javaslatokat is.

Ha kérdés van, tudjátok, merre találtok ;-)

Eszeveszetten robog tovább a júniusi modorexpressz, ma - immáron a hétvégére készülvén - pár sziporkázó partimeghívást fogunk a Nagyérdemű elé tárni.

Cs. egyetemi levelezőlistán bukkant az alábbi betűnyalábra (a neveket megváltoztattam, lehet, hogy másodszorra is):

Kedves Csoporttársaim!

Miki barátom és jómagam már egy ideje összedugtuk a fejünket, hogy kieszeljünk vmi mókát. Ugyanis arra jutottunk, hogy nagyon szerettük Veletek tölteni a szerda reggelt. És hogy ez nem volt elég. :)

Természetesen nem célunk az ideális főnök tulajdonságainak felsorolása, inkább csak bemutatunk pár típust, a többit pedig majd ti eldöntitek.

Állásinterúkból ismerős lehet persze:

-Mit jelent az Ön számára az ideális vezető?

-Mindenképpen azt, hogy bármikor lehessen rá számítani. Álljon ki a csapatáért minden körülmények között, és ne veszítse el a fejét soha. Döntsön, határozottan, még akkor is, ha kellemetlen és nagyon nehéz a döntés. Tudja közölni a rossz híreket is. Ne keresse, hanem kínálja a megoldásokat. Fel lehessen nézni rá mind szakmailag, mind emberileg. Tudja kellően motiválni és fejleszteni a beosztottait.

-(na ennek is más céghez kéne mennie...)

A Modoros internetes penetrációjának egyre meghökkentőbb jelei mutatkoznak klóngyanús blogok, illetve visszatérő, kritikusabb húrokat pengető látogatóink személyében. Természetesen ahogy a jó tanárnak és a jó szülőnek - ők szívünknek ugyanolyan kedvesek, mint a rajongók és hű olvasók: a csendes többség.

Napi ajánlatunkat Őröltbors írótársunk jegyzi: fanyar, csipkelődő humorral akasztja a hóhért. Ugyanis - bevallom - itt-ott magamra ismertem.

Fogyasszátok hát egészséggel! ;-)

Tudom, pár napja pont azt írtam, hogy a heti 3-4 megjelenést tartom ideálisnak, de több okból is muszáj belehúznunk: csak gyűlnek a beküldött anyagok, ráadásul most már nekem is szerencsésen több időm van alkotni, visszatértem. Csak győzzétek olvasni :-))

 De régóta ígérem a filmkedvelők modorosságainak pellengérre állítását, te jó ég!

Nathanp bátyánk egyszer már pimaszul kifigurázta a szórakozatóelektronikai elferdüléseket, ehhez szeretnék én is valamelyest hozzájárulni.

Volt életemnek egy szánalomra méltó, többéves szakasza messze idegenben, amikor a napi (esti) szórakozást az otthonomban berendezett házimozi-rendszer jelentette az egészséges, normális kocsmázás helyett. Rólunk is szól tehát a mai írás.