A sportriporterekre már jó régen felfigyeltünk, és Joey Adonis figyelmét se kerülhette el a közvetítésekben használt klisék tömkelege.

A modoros magyar sportközvetítés

Kishazánkban az elmúlt években gombaszámra szaporodnak a különböző tematikus sportcsatornák, amivel persze párhuzamosan szükség lett új sportriporterekre, és új szakértőkre, akik tapasztalatukkal és hozzáértésükkel rávilágíthatnak olyan dolgokra, amit az egyszeri nézők biztos nem vennének észre. Kövessünk hát most végig egy hamisíthatatlan magyar rangadót a két ízig-vérig modoros médiaszemélyiséggel, a modoros sportriporterrel és a modoros szakkommentátorral (továbbiakban msp. és mszk.)

Az msp. valami igazán egyedi, és frappáns beköszönéssel nyit, az mszk. is szeretettel köszönti a nézőket, majd elhelyezi térben és időben a két csapatot. A hazaiak mindig a támadófutballt szeretnék erőltetni, a vendégcsapat valószínűleg életveszélyes kontráira fog alapozni. Mindkét csapatban van legalább egy, de inkább kettő igazi rutinos róka, akik nyílván kisujjból kiráznak egy ilyen rangadót, és persze illik megemlékezni a csapatokban a fiatal tehetségekről. (Külföldön itt 17-20 fiúkról, itthon 20-23 éves férfiakról van szó). A hazaiak mestere sok nagy csatát élt már meg, dolgozott külföldön is (Omán, Malajzia, esetleg Egyiptom), a vendégek mestere még csak pár éve van a szakmában, mindössze tavaly szerezte meg a Pro-Licencet, de jelentős játékos pályafutása (Belgium, Izrael) feljogosítja egy nb1-es kispadra.

A mérkőzés elején jellemzően tapogatózás folyik a pályán, az alapozások utáni első öt fordulóban itt az mszk.-nak illik elsütnie a „szezon eleji forma” frázist, de minimum „egy gól jót tenne a mérkőzésnek” örökbecsűt. Amíg gól nem születik, addig is meg kell említeni, hogy a játék „küzdő jellege dominál”, az msp.-nek pedig mindenképpen teljesen érdektelen számadatokkal kell szórakoztatni a nagyérdeműt, úgy, mint örökmérleg, legutóbbi mérkőzések satöbbi. Az mszk-nak persze ez magas labda, le is csapja „a statisztikák nem jelentek semmit” bumm, in your face, mondaná a félművelt angol. Hopp közben a pályán egy kapura lövés, ha esik az eső, akkor az mszk. elejti a „vizes talajon gyakrabban kéne próbálkozni távolról” című igazságot, ha jó az idő, akkor a „lövésből lesz a gól” is megteszi. (Testvérmondata a „ha kapura megy gól”). A bíró lefújja a félidőt, interjú a rutinos rókával/fiatal tehetséggel, aki szerint az iram nagy, és szerinte ők játszanak fölényben, majd reklám.

Ha szerencsénk volt, akkor a stúdióban nem ültek további msp.-k és mszk.-k, ha mégis, akkor ők az smsezőkkel értenek egyet abban a kérdésben, hogy a légiósok csak elveszik a helyet a magyar tehetségek elől, majd miután erre mindenki rábólintott, újra kapcsolnak a helyszínre.

A bíró sípszavára elkezdik a második félidőt a csapatok, a msp. fitogtatja felkészültségét, és megemlíti, hogy a bíró 1994.-ben vizsgázott le, 2006. óta FIFA kerettag. Az mszk. véleménye szerint a bíróspori a legfelkészültebbek között van az itthoniak közül. Ezek után valószínűleg hibázni fog, de ez benne van a „a bíró is ember, ő is tévedhet” vagy a „bíró nem látja a visszajátszást” mondatok a használatosak. Közben cserélnek a szakvezetők, bejön a frissen igazolt szerb/kameruni légiós. Főszereplőinknek meg kell jegyezniük, hogy logikus, várható cserék történtek, „ebből is látszik, hogy mindkét mester a győzelemre játszik, az egy pont egyik csapatnak sem ér sokat”. A 70. perc környékén a mszk. megjegyzi, hogy ez „egy tipikus egygólos mérkőzés” lesz, és láss csodát, a vendégek egy formás ellentámadás után meg is szerzik a vezetést az új légiós góljával. „Már előbb be kellett volna hozni” valamint „az ilyen légiósok kellenek a magyar focinak” mondatokat kell használnia ilyenkor minden valamire való msp.-nek és mszk.-nak.

 

A meccset le is fújják, riporterünk egy gyors summázásra kéri fel kollégáját, hiszen nincs sok idő, élőben kell kapcsolni a Roland Garrost. „Hiábavaló volt a hazaiak meddő mezőnyfölénye, nem tudták kihasználni a helyzeteiket és a foci íratlan törvényei ismét igaznak bizonyultak, gólt szerzett a másik csapat, és bár igazságosabb lett volna a döntetlen, a labdarúgás nem pontozásos sportág, így végül megérdemelten zsebelték be a három pontot a vendégek”

És tényleg.

És tényleg, itt nem született igazságos pontosztozkodás, de azért továbbra is a jó focinak szurkolunk. Adonis pedig fogadja hálánkat és köszönetünket az összeállításért.

Futballszurkolóknak szánt sorozatunk pedig hamarosan folytatódik tovább - legközelebb visszatérünk a lelátóra, és öreg meccsrejárós haverunkkal vitatjuk meg az idénynyitó előtti helyzetet imádott hazai pályánkon.