Tél fut az éjen át, nyílik a hóvirág - és a Modorosblog, olvasóival karöltve próbálja továbbra is lekövetni az aktuális történéseket.

Ha már nosferato kolléga ilyen népszerű szerző lett itt nálunk, nem maradhat ki a B-oldal másik prominens egyénisége, Interstellar Overdrive úr sem - aki a zene mellett a  hazai labdarúgást is érezhetően szemmel tartja. Most köcsögségből a saját, depesmódos írásomat linkeltem be odaátról, és a tervek szerint lesz még a jövőben több is ;-))

A téli alapozás után 

Bár az európai és a világ futballjában már csak Magyarországon van téli alapozás, mégis szeretjük, hiszen ilyenkor csupa-csupa gyöngyszemmel lehetünk gazdagabbak a próbajátékosok, a felkészülési mérkőzések és az edzői fogadalmak háromszögében. Ilyenkor szinte minden csapatnál rendezettek a viszonyok, mindenki elvégezte a tervezett munkát, minőségi (erősítést jelentő) idegenlégiósok érkeztek, az akadémiák pedig nyugat-európai mintára működnek. Mi bajunk lehet? Jön a tavaszi szezon, tele várakozással, új befektetőkkel, új célokkal és régi közhelyekkel.

Sokan kértétek, Józsi megígérte, én megírom :)

Többször szóba került már, hogy a becenevek használata modoros-e, minek becézünk egyáltalán bárkit kéretlenül, miért ragaszkodik a viselője valami tök más névhez. Ezzel és a Szlengkönyvvel kapcsolatban is említette Balázs Géza, hogy a becézgetésekkel azért egyfajta szeretet, kedvesség is megszólal. Ez bármilyen viccesen is hangzik, nagy igazság van benne. Én még annyit tennék hozzá, hogy a másokra folyton beceneveket aggatók talán kicsit személyesebbé, egyénibbé is próbálják tenni a köztük levő kapcsolatot - persze sokakat fel is bőszíthetnek vele egyúttal.

Akkor vegyük sorra az általam ismert, itthoni főbb becenév-kategóriákat:

A mai utazós írás A magyar turista méltó folytatása, Horikától - az oly' gyakran hiányolt és követelt klasszikus, nyelvi modorosságokkal.

1. A társasutak visszatérő élcelődési formája a buszsofőrök feltételezett ittasságán vagy vezetési képességén való poénkodás. Pl.

"Te Pista, aztán vezettél már ekkora buszt?"
"És hogy nem alszol el éjjel vezetés közben" - "Ki mondta, hogy nem alszom?"
"Nem tudom melyikünk fog vezetni: én mingyár elaszom, Józsi meg részeg!"

Modorosságunkat többféleképpen kiélhetjük, és el nem kerülhetjük. Ha azt mondod, szarsz a borra, akkor proletársznob vagy, ha érzed benne a frissen vágott fű illatát, és a föld ízét, akkor kultúrsznob. Utóbbinak nehezebb lenni, mert utána kell nézni, ha aznap szabin vannak ízlelőbimbóid, hogy mit hazudj, hogy beilleszkedj, és megvalósítsd a szociálpszichológia és konkrétan az Asch-kísérlet által pompásan felfestett emberi viselkedést.

-Ancsa, hogy s mint? Sziamia - ezer éve nem láttalak, be kell a seggnek szarni!

-Zolesz, el se hiszem! Szöveged a régi, hallom. Meccsoda bajszocska, megemberesedtél szépen, meg kell hagyni - látszik, jól tartanak. Konzit csinálod még?

-Persze, jövő héten lesz megint egy vizsgafellépésem, de még megy. Szeretem is csinálni - persze hogy ebből hogy lehet lesz megélni, nem tudom. Sehogy. Na de mesélj, hát úgy eltűntetek, amióta a család így magába szippantott Titeket! Most hányadikat várod, a másodikat, vagy..?

A., újabban kedvenc olvasói posztjaim alkotója (Háromnevű ember, Pecás) ismét egy eddig kitárgyalatlan embertípust pécézett ki magának, akit a megszokott nyers stílusban tesz helyre.

A fotós (férfi):

 

Egyszerűen a legtaszítóbb típusok egyike, maga a tapintatlanság szobra. Persze nyilván nem minden fotós ilyen, mint ahogy nem minden taxis lehúzós tolvaj, és nem minden rendőr korrupt vagy esetleg szadista.

Ciao Ágesz, :-)

A korábbi kérdésedre válaszolva, hogy hiteles-e a férfiak szemében a nagy "igényesség", amivel a hölgyek az elsö alkalommal készülődnek - hát nem az!

Szomorúan és meglepődve olvastuk a gasztrobloggerekről szóló posztotokat. Alapvetően nem érdekel, hogy ki mit gondol a blogomról - amit magamnak és az ismerőseimnek írok -, úgyhogy nem is foglalkozom az ilyen véleményekkel, mert ezzel csak a gyalázkodók alá adnám a lovat.

Következzenek a szegény, olyan gyakran lesajnált bölcsészek után a MÉRNÖKök, akik hajlamosak magukat mindenkinél különbnek tekinteni - Non scrivetemi (király nick lenne, de ez csak a mailküldő-szolgáltatás volt) ajánlotta nekünk a Budapesti Mérnök egyik írását.

Annyit még, hogy a Pécsi Bölcsész nem a "mi írásunk", hanem kapott anyag, forrásmegjelöléssel.

Tisztelt Modorblog!

A munder becsuletet vedve, a "Pecsi Bolcsesz" cimu irasotokat ellenpontozva, alljon itt nehany szemelveny egy budapesti, muszaki felsooktatasi intezmeny ujsagjabol, amihez nemreg veletlenul jutottam hozza. Szerintem van annyira erdekes, es sokatmondo, mint a Pecsi Bolcsesz.

Az iskola nevet megvaltoztattam, mindenesetre nem nehez kitalalni, egyebkent a XYZF-rol van szo.

---

-Na lányok-fiúk, a múltkor már Nyeső tanár uratok bátorkodott szólni - lesz szombaton egy egésznapos, suskás meló, érdekelne valakit? Fejenként két Bartók. Helyes, rád nagy szükségem lesz, Szemüveg. A kishölgyek ne tolongjanak ennyire! Jobb osztályzatról is beszélhetünk aktív részvétel esetén.

A horgász és a drogos gyerek után ahogy ígértem, A. folytatja - nem mindennapi témákkal.

A háromnevű ember létezésének (az öröklött három néven túl) általában nagyon prózai oka van: nem tetszik neki az eredeti neve. Túl rövid, túl snassz, esetleg mind a kettő egyszerre. Nagy, Kiss, Szabó, Kovács, Varga, Lakatos… Egyszerűen nem elég neki. Ő többre hivatott.

Neki valami komolyabb kell, érdekesebb, szebb csöngésű, fíííínomabb, nemesssbbbbb! Nem egy ilyen szánalmas mezei szar "varga", amilyenből minden sarkon áll vagy két tucat.

Na, eredetileg ők (is) voltak az indie-sek a korai 90-es években. Nem a nagy lemezkiadó vállalatok ernyője alá tartoztak, ezért függetlennek, independentnek tekintették őket. Aztán úgy alakult, hogy megközelítőleg hasonló stílusú, gitárra épülő zenét játszó együttesek kerültek ebbe az indie státuszba - így kezdték el a műfajt is ezzel a függetlenséggel azonosítani. Nagyon nem akarok belemenni a történelmi áttekintésbe, mert ezt a szakértők úgyis jobban tudják.

Két fő csoportot különböztetek meg a zenészekre hasonlítani kívánó rajongók közül, az első

-Kedves nézőink, szeretettel köszöntjük Önöket a TV Replika Választ-út című műsorában, hasonlóképpen melegen üdvözlöm a stúdió vendégeit: dr. Cservenyi László politológust, a Budapesti Műszaki Egyetem politológia tanszékének vezetőjét - valamint dr. Loisztl Ottót, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem PR és média projektvezetőjét.

Uraim. Kevesebb mint két hónap múlva parlamenti választások - Cservenyi úr, Önt a Hollán Ernő utcai antifasiszta tüntetésen is láthattuk: hogyan foglalná össze az elmúlt négy évet, hogy látja az esélyeket?

Figyelem! A mai posztot nyomtatott formában megtalálhatjátok a UNIT Magazin hamarosan megjelenő számában, szép színesen illusztrálva - keressétek, vegyétek el jó ingyen! Addig pedig:

-Cíjja Kingusom, hát mizújs? Bocs a késésért, de leesik egy kis hó, és az emberek teljesen megőrülnek a városban. Azt hittem, már soha nem érek ide. Ugye nem vársz régóta? 

-Dehogy, most érkeztem én is csak öt perce. No de farkaséhes vagyok: a szokásos mojirtó-cézár-kombó mehet? 

-Simaliba, de croutonok nélkül kérd a salit, légyszi. Tudod, fehérjenaposak vagyunk Andrissal. De többet erről majd két hónap múlva mondhatok csak, babonából! Na inkább mesélj, mi van Veletek? 

Nah, ilyen is rég volt már! Még mindig rengeteg párszavas levél, illetőleg pellengérre szánt anyag pihen a fiókunkban, ideje megint salátázgatni egy kicsit.

Legyen bt az egyik beküldő, aki közösségi portálokról gyűjtögegett:

BuTapesti lettem........

Nyitott vagyok az új dolgok iránt. Meg makacs,csökönyös, öntörvényű, sokszor fejjel a falnak ember. Nehéz rám érdemben hatni, de aki ezt eléri, az kivívja a tiszteletem.

-Bandesz! Hogy kerülsz ide már megint? Legközelebb fizetsz! Azt hittem, nem is BKV-zol!

-Á, csáo! Ja, nem szoktam, csak a verda most szervizben van, én meg megyek pecót nézni. Ancsával kezd szűkössé válni az albi, meg hát idestova három év után már tervezni kell, neki is gyorsabban ketyeg a biológiai órája így harminc felé.

-Alap, a multis haverok ezen röhögnek már, hogy az összes diplomás buksza 25 fölött jól felveteti magát valami alibi állásba, ott ellébecol egy évet, aztán hirtelen megköt a gipsz, és nem látják évekig. A cég persze fizeti.

Titokzatos géniusz olvasónk, A. az Elvált szülők drogos gyereke szerzője szerencsére több posztot is írt nekünk. A mai, horgászokról szóló eddig még nem érintett témát dolgozott fel - sok szeretettel küldöm az Index szerkesztőségében fellelhető pecásoknak!

A horgász - bár van rendes munkája, és minden OK körülötte, félig-meddig mégis a társadalmon kívül él, mert lélekben állandóan a tóparton van sörrel a kezében, valami haverjával, vagy éppen egyedül, és bütyköli a szereléket, turkál a kukacban, készíti az etetőanyagot, a bojlit, vagy azon gondolkodik, hogy legközelebb hova menjen és milyen dipet használjon: meggyeset, barackosat, vagy inkább valami vaníliásat...

Leszarja a "civil" társadalmat, és ha teheti egyből kimenekül a vízpartra. Jó idő, rossz idő, mindegy neki. Néha viszi az egész családot (ha van), de ha van egy fia, az biztosan mindig vele van, és 10 éves korára már kész Rex Hunt. Úgy van nevelve, hogy ő legyen minden idők legnagyobb sporthorgásza.

-Sziasztok, na, üljetek le nyugodtan. Te is menj szépen a helyedre, hiányzik valaki? ..Ószy, ipszilonnal? Oké. A jelentést meg a hasonló militarista csalamádét nálam felejtsétek el.

Na, ahogy kitalálhattátok: én leszek az új osztályfőnökötök, mivel a Koch tanárnő nagy örömünkre anyai örömök elé néz - ráadásul ettől az évtől kezdve három osztályból válogattuk össze az arra érdemes és érdeklődést mutató ambíciózus diákokat erre a speciális nyelvi tagozatra, úgyhogy mindenkinek biztos sok az új arc.

Aki már ismeri kitartó és megbízható aktív olvasónkat - egyben több írás szerzőjét -, Styxxt, azt nem fogja sokkolni a mai dialógus. Aki nem ismeri, annak itt a figyelmeztetés: a poszt abszurd, trágár és perverz - és mindezek mellett vicces is.

Aldo: Vilikém, ötvöztem a film noirt, a klasszikus skandináv dogmát, a westernt és a pornót! Quentint megüti a guta a sárga irigységtől! Ha netán mégis túlélné, akkor meg szégyenében Bangkokig fog bujdosni és ott köti fel magát egy hotelszoba gardrób szekrényében. Csak meg kell találni a megfelelő bohócot a főszerepre. Kérgest, mint Clint Eastwood, tehetségest, mint John Malkovich és legyen akkora fasza, mint a Rocco Siffredinek, de ez már részletkérdés.

Csodálatos véletlen, vagy összeesküvés? Két olvasónk, cs.mate és DanielMurphy egy napon belül két pókeres írást küldött - a mai, egyesített posztot nekik köszönhetitek.

-Szevasz Ferikém, de rég találkoztunk. Mi a helyzet, asszonnyal jól megvagytok?

-Vagyogatunk, persze. De mit keresel te erre, nem a város másik felén laksz?

-Hát, az a helyzet, hogy épp egy kemény pókerpartiról jövök, itt voltunk, a Royalban a Nikivel. Őszintén szólva, mostanában elég gyakran járunk ide, szinte minden este itt verjük a blattot.

-Nem mondod, hogy már te is rákattantál erre a póker-dologra. Olvasom, hogy egyre nagyobb divat, de nem gondoltam volna, hogy már te is játszol. Bár, ami azt illeti, jómagam sem vagyok teljesen laikus a témában, gyerekkoromban a nagyapám megtanított az ötlapos cserélősre, és ha jól emlékszem párszor meg is vertem az öreget. Persze mi csak gombokban játszottunk, semmi komoly tét. Te is ezt az ötlapost nyomod?