Triola-triola-tám-ti! Na, ez már alakul, most játsszuk össze mindkét kézzel.

A zenészek között egy igazi csodabogár fajtát szeretnék ma egy kicsit mélyrehatóbban kielemezni; ez pedig a zongoratanár. Nem ismerkedtem meg sokkal közülük eddigi pályafutásom során, de annyi közös vonásuk volt, hogy ezért is bátran vállalom a tipizálással járó pontatlanságok minden kockázatát.

Szerencsétlen tanarakat szokás folyton olyasmivel baszogatni, hogy aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja. Ez persze önmagában hülyeség, de az ember gyakran felteszi magának a kérdést, hogy miért került/kényszerült valaki a művészi helyett inkább tanári pályára. Példának okáért a zenetanári pályára.

Megjelenés:

A zongoratanár praktikusan visszafogott öltözködési stílust követ. Elnyűtt, fűzős, barna bőrcipő, szövetnadrág vagy a használattól szarrá koptatott térdű sötétkék farmer, repedezett bőröv, kockás ing és az elmaradhatatlan vidékitanító-zakó.

Ékszerként szintén bőrfetisiszta: rendszerint a csuklójára csavar mindenféle szentendrei kirakodóvásárból zsákmányolt bőrszalagot, amit népiesen öltözködő, kreatív kedvese által font karkötőkkel szokott még kombinálni. Nyakában csillagjegyének megfelelő medál, esetenként régi pénzérme.

Szemüveg kötelező: itt is az ezüst fémkeretes a legelterjedtebb, nagy eséllyel lennonosan kerek lencsékkel.

A dús arcszőrzet gyakori: ne lepődjünk meg a pofaszakáll-bajusz kombináción sem.

A zongoratanárt táska nélkül sosem látjuk. Mesterségéből kifolyólag naphosszat járja a várost lusta, ügyetlen kamaszok oktatása céljából, így a számtalan (természetesen fénymásolt) kottát, kottásfüzetet, hangolókulcsot egy bőr, tarisznyaszerű oldaltáskában szokta magával hordozni.

Tanítási módszerei:

A tanítvány kottásfüzetét is ő vezeti: irigylésre méltó violinkulcsokat kanyarít a sorok elejére, csinos hangjegyekkel és előjegyzésekkel.

Ha a nebulónak gondjai akadnának a hangok helyének memorizálásával, akkor játékosan értelmes szavakba próbálja beilleszteni a hangok megnevezését: É-G, G-o-D, F-A, stb. Vendéglátós nyári munkáim során is volt egy, frizurája és karakteres barkója miatt játékosan Elvisnek hívott úriember, ő figyelmeztetett folyton:

-Ó, hogy maga zenész, hát persze. Csak aztán arra figyeljen, nehogy fisz helyett faszt fogjon!

Bár a zongoratanár világnézetét, hitvilágát nem a társadalmilag leginkább elfogadott irányvonalak határozzák meg, a Czerny-ujjgyakorlatokról és a hasonlóképpen gyűlölt etűdökről nem hajlandó lemondani, az órák csaknem fele ezekkel telik.

Ott az a váltás a bal kézzel nem volt jó, ujjrendre vigyázzunk! Még egyszer, egyesről a kettes ujjra, ez az!

A zongoratanár egy élő metronóm, és ezt a tanuló minden szerencsétlen próbálkozásánál a hangszeren ütemes csapkodással demonstrálja is. Blattolni szintén tökéletesen tud: szinte bármilyen darabot képes első olvasatra, élvezhetően lejátszani, még akkor is, ha több bé van az előjegyzésben, mint vonal.

A klasszikus vonalat pár év után feladja, a hálásabb rockos, jazzes irányba hajlandó lesz elmozdulni a tanítvány unszolására is.

Nem aláz, nem szid, viszont nem is dicsér soha látványosan - legfeljebb egy-egy "ez alakul" vagy egy "na, ez jó lesz" hagyja el szűzi ajkát.

Magánemberként:

Minden, ami "elvont", vonzza. Látogatója (volt) a Tan Kapuja Buddhista Főiskolának, szakértője az asztrológiának, ennek megfelelően könyvespolcán mindig megtalálható az aktuális efemerida, íróasztalán szerteszét heverő szolár képletek.

Barátnői (sokat elfogyasztott) általában a hasonló érdeklődési körű rétegből kerülnek ki: vagy a fent említett intézmény, vagy valamelyik bölcsészettudományi egyetem lelkes hallgatói. Ha nem tanulnak, akkor 1-2 házasságon kívül született gyerekkel rendelkező (édesapjuk valami sámán vagy mester) etnolányok. Vagyis: saru/bőrcipő, meghatározhatatlan szabású zsákruha népies motívumokkal, poncsó, tarisznya. Foglalkozása feltehetően iparművész, fizetéskiegészítésként személyre szabott horoszkópokat gyárt és elemez unatkozó ismerősöknek.

De ne térjünk el a tárgytól: az elvont etnolányokat hamarosan külön posztban fogom analizálgatni, addig pedig várjatok türelemmel! :-)

-Na Tibikém, szüleiddel lebeszéltem: a névnapodra megkapod A tizenhárom könnyű kis zongoradarabot, meg persze A gyermek Mozartot is - egyenesen a Rózsavölgyiből! Remélem, most örülsz!