Kedves Hölgyek, kedves Mindenki!

Teljesen magától értetődő már manapság, hogy az Apukának nem csak illik, hanem kötelező, elvárás, alap besegítenie otthon. Mi több: ilyen nem is létezhet, hogy "besegíteni", hiszen az már önmagában azt feltételezné, hogy a feleség feladataiból vállalna át bármennyit - szóval egyszerűen az ő dolga is: minden otthoni, "láthatatlan" feladat egyben közös felelősség.

Hol vannak már a munkából megfáradtan hazajövő alfahímek, akik elterülnek az ülőgarnitúrán, bekapcsolják a tévét, szisszentik a sört, gecinagyokat fingadoznak, és elvárják, hogy az asszony meg a gyerekek hordják nekik a további söröket, még a fotelből se kelljen felállniuk?

-Cuncika, készítesz nekem egy szendvicset?

Magázódunk, tegeződünk, tetszikezünk, harmadik személyezünk.

A protokoll és a szokások változnak, generációról generációra terjed az amerikanizálódásnak hitt tegeződés, holott - mint tudjuk - ott pont, hogy mindenki magázódik. Illetve hát: második személy többesszámazódik. Vagy inkább a Rexed-féle svéd modell?

Sajnos minden jónak, így a párkapcsolatoknak-házasságoknak is végük szakad egyszer - és amit Isten összekötött, azt az ember - természeténél fogva - imádja szétválasztani: modern társadalmunkban pedig már mindkét félnek ugyanakkora joga van a házasságtörésre meg a kapuzárási pánikolásra.

Hogy az alantas, valódi gondolatok csak a háromdimenziós sakkjáték egy másik síkjából legyenek visszafejthetőek, az egész témakörnek természetesen saját zsargonja alakult ki az évek során. Íme pár jellemző fordulat, haverjaim mesélték:

Végre a belőlünk keblén szörnyet nevelő Index.hu is felismerte: Utazni nyűg, mondjuk is, miért.

Ahogy sok mindent, ezt is már korábban és jobban megírtuk - és most Atlétás Bandi barátunk hóttspontán megint.

Utazni nyűg, 2021.

Nem kell hozzá évszám.

A felszínt kapargatja a cikk: nem esik szó az otthon szarás kimaradásáról. Az esetleges extra korai járat és az ütemezett reggeli prát összehangolásáról. Azokról a fingani kellésekről, amikor megcsavar valami reggel 9-kor, és estig cipeled.

-Szia, szeretettel köszöntelek a műsorban, az interjúztató ágyacskámban, ez ilyen eredeti ötlet, mondhatni: védjegy, gag - köszönöm, hogy befáradtál. Először is hadd kérdezzem meg, hogy már az interjú előtt leszopjalak-e, vagy elég csak utána?

-Köszönöm, utána megfelelő lesz. De kérlek, mindenképpen majd alulról felfelé haladj onnan a töviből srévizavé irányba a fékig, máskülönben túlságosan érzékeny tud lenni az Öcsi. És érzéssel, lelkesen csináld, ne csak ilyen mechanikusan, megszokásból.

Mert ki kell lépni a fényre, szembe kell nézni a múltunkkal, mindent meg kell gyónni, és be kell vallani. Csak így tudjuk feldolgozni bűneinket. A nagyapák tettei továbböröklődnek az unokákra, és így tovább. Hellinger átka örök, és hiába tagadjátok, ezt meg kell tudnotok. És ha nem tagadjátok többé, nem harcoltok ellene már, akkor öleljétek át, és fogadjátok be.

Igen, mindannyian a hazai SSC-szcéna haszonélvezői voltunk és vagyunk. És ti is, kedves unokák. Hiszen mi másból lenne nektek most saját lakásotok, ruhátok, miből taníttattak volna Apádék titeket, miből tanultatok meg három nyelven - mindezt ráadásul külföldön?

Mert könnyű multi-ellenesnek lenni egy szabad világban... gondolj bele fordítva. Úgyhogy legyetek megértőek, és ne kérjétek ezt rajtunk számon, mert nem tudjátok, mi volt itt húsz évvel ezelőtt.

Jó kis Csopy volt pedig még egyszer, olyan ígéretesen indult (akárcsak ez a blog úgy 12 éve), csak hát... szar lett (akárcsak ez a blog úgy 12 éve), ellepték a 0 teljesítményért kedvezményes ingyenlakást követelő, egymásra rálicitálni próbáló népségek, és ez lett belőle.

Nos, kedves, "G*ci drága albérletek - avagy a legpofátlanabb albérlethirdetések"-csoportban követelőző, csoportosan lincselő, elbirtokolni és minket kifosztani vágyó féreg Enbertársam!

Ezek a sorok most neked szólnak, szívleld meg őket, mert csak egyszer mondom el.

Jól ismertek: 2008 vége óta (ja tényleg, már megint szülinapunk volt) visszük a blogot, és ami Nyelvészre meg jómagamra is mindvégig jellemző volt, az a megalkuvás nélküli, kapitalista, karrierista, munkaalkoholista, meritokrata hozzáállás. Dolgozz, és több pénzed lesz. Tanulj, és jobb munkád lesz. Bólogass és hunyászkodj meg, és nem rúgnak ki. Titkold, mit gondolsz valójában a világ dolgairól, maradj csöndben, amikor szóba kerül, és újra elő fognak léptetni. Sőt: állj a hazug, álszent aktuális propaganda élére, és még gyorsabban előléptetnek, és még több pénzed lesz.

A világ már sose lesz olyan, mint ELŐTTE. Ez az új normális. Remote, home office, távmunka, rugalmas munkaidő.

Évek-évtizedek óta lelkiismeretesen ingázó, felöltöző, bejáró csinovnyikok döbbennek rá: így is lehet? Csak az ingázás elhagyásával megspórolok napi 1-2 órányi tiszta szabadidőt, és nem egy rohanás minden reggel, ráadásul rendesen kummantani is tudok? Hát kapjátok be, sose megyek már vissza rendes munkahelyre!

Kivéve egyszer, utoljára. Amikor eljátszom, hogy otthon maradtam, pedig bementem.

Először is valamit le szeretnék szögezni:

ízig-vérig fradista vagyok, már a cipszer dédapám is a Ráday ulicában üzemeltetett hentesműhelyt, nem is beszélt magyarul, de megbicskázta azt, aki a magyarságát meg merte kérdőjelezni. Amikor Ypernnél gáztámadás érte, ott üvöltött a franciáknak szászul, hogy "Még kérek"! Végül 96 évesen halt meg, akkor is szerelmeskedés közben érte a szívroham, haláláig imádta a cselédlányokat az Öreg.

Nosza, felcihelődtünk a kiscsaláddal, két gyerkőc, és a kis feleségem, az asszony - na akkor hát tegyünk Urunk és Parancsolónk akarata szerint, és nézzük meg, hogy mit tud a Magyar Tenger! Fogtunk minden cókmókot, motyót és cúgehőrt, azt ereszd! Abból indultunk ki, hogy mi egy átlagos család lehetünk a két poronttyal, és az igényeink sem szálltak el túlzottan.

Kedvenc posztunk a kedvenc időkből. Nosztalgiázzunk együtt:

Valahogy úgy alakult, hogy ciki a társadalom kiválóságának lenni. Aki erős, az köcsög kidobó, aki szép, az büdös kurva, aki egészséges, az rohadt mázlista, aki meg okos, azt jobbik esetben megverjük, rosszabbik esetben nem is magyar. A legrosszabb azonban messze-messze a gazdagoknak: mind gátlástalan tolvajok, akik önmaguk gyarapításával párhuzamban tapossák a sárba embertársaikat. Elég ebből. Itt az ideje, hogy minden gazdag ember hangosan ki merje mondani: gazdag vagyok, és büszke is rá.

Úgy érzem, ideje végre megszólalnom a Csendes Többség nevében is, mert egyre fokozottabb aggodalommal figyeljük a Balaton körül kialakult állapotokat - holott megint két-hárompólusúvá vált a közvélekedés a szokásos szekértáborok és egyszerű üzeneteik mentén, 0 eredeti, saját gondolattal. Hiba!

1. Kormánypárti (ők a jófejek): ne menj külföldre, hanem menj a Balatonra! Itthon minden jobb.
2. Ellenzéki (ők a szarfejek): a Balaton szar, sokkal jobb Horváthország, kivéve persze 0rbán havere.
3. Ellenzéki (ők is szarfejek): a Balaton közös kincsünk, a Balaton mindenkié, a Fidesz felvásárolja és tönkreteszi a Balatont, régebben minden jobb volt, éljen a kommunizmus!

Mondjuk ki: a Magyar Tenger talán ér annyit, hogy komolyan vesszük. Mint mindig, az Igazság itt is középen van: tehát valahol ott, hogy itthon minden jobb, és ne menj külföldre, de ha kispénzű vagy, dagadt és tahó, esetleg ráadásul még ellenzéki is, akkor ne nagyon zavarj minket a Balatonon se. Akkor felőlem mehetsz bárhova: a Dagályra, a Dunára, Csepelre, a Tisza-tóra, vagy bármilyen vidéki bányatóra, ahol még parkolni se lehet. Bár én annak vagyok a híve, ha inkább dolgoztok ilyenkor is.

Mindenkinek eljön az életében a pont, amikor regel a Tinderre: hiszen ha munkát, húzódzkodórudat, sört, kávét, barátokat már évek-évtizedek óta az internetről szerzünk, akkor miért ne pont a szerelemmel tennénk így? Hát nem? Nincsenek felesleges körök, eltékozolt órák és randik - mindent előre letisztáztok kölcsönös szimpátia esetén, és már meg is kezdődhet valami csodálatosan új, izgalmas, szerelmes, forró dolog. Tök jó lesz, próbáld ki! Én már két éve tinderezek, és legalább 8 komoly kapcsolatot hoztam össze rajta.

Kedves Mindenki!

Eddig se volt kérdés, de most talán már mások is elhiszik nekünk: az egész világ- és nemzetgazdaság egy hatalmas lufi, ahol Münchhausenként a saját hajánál fogva próbálja magát mindenki kiemelni a mocsárból (és felszínen tartani), eközben felesleges mesterségek pénzelését öncélú, felesleges fogyasztással táplálja - és persze folyton felesleges piaci igényeket teremt.

„Itt van a város, vagyunk lakói, maradunk itt, neve is van: Demszkygrád”

Mert amióta a liberális és az SZDSZ-es szitokszóvá vált, egyfajta megcáfolhatatlan alaptételként kezeljük azt, hogy Gyurcsány rossz, Demszky rossz. Persze, hogy maffia a Fidesz meg lopnak, de legalább jut nekünk is! Persze, hogy cinikus bűnözők, de legalább van új térköves szökőkút, és a csöveseket is bedobozolják valahova! Meg hát utálom őket, de hát nincs jobb! Ismerős szövegek, ugye? 

Hát szerintem van jobb, és volt jobb. És lehet jobb, és lehet más!

Rossz? Persze, ki ne lenne rossz - már a Manhattan együttes is jó rég megénekelte, nem beszélve Michael Jacksonról (RIP poraira, megismételhetetlenül nagy művész volt). Biztos, hogy annyira ROSSZ volt?

Ica nagy kincs. A jó, megbízható takarítónő pótolhatatlan. Főleg a mai világban. Szinte már családtag, és csak ajánlás útján szabad foglakoztatni. Hiszen még a végén olyan állít be, aki indiai. Azt meg már ciki lemondani.

Nagyon fontos, hogy készülj fel rá profin:

legyen mindig a kedvenc reggelije: vizes zsömle, parizer, és tejszín a kávéhoz. Ne ilyen sokmagvas vollkorn-szarok, hanem rendes, fehér péksütemény. Ica így szereti. A kávét se hajlandó feketén meginni, ne bassz ki vele - legalább tejszínporció legyen kéznél, és kétféle cukor. Üveg ásványvíz, csakis szénsavmentes, és legyen behűtve jó előre. Jólesik neki a hideg vizecske. A kólát is szereti, de csak a cukrosat, jéghidegen, és csak a kokát. Inni és takarítani is.

I need your help with... = Kérlek, csináld meg helyettem.

Igen.

Ti nem is tudjátok, milyen az, amikor titkolnotok kell a szerelmeteket. El se tudjátok képzelni, pedig a Beatles is megénekelte... kísértetiesen hasonló apropóból.

Pedig 2019-et írunk, és lehetne végre tényleg szabad a szerelem.... mert ez az alap, de nem az. És küzdeni fogunk, amíg el nem érjük célunkat. Ezért vonulunk az utcára hömpölyögve, boldogan, befogadóan, felszabadultan.

Ártalmatlan mese, ugyan már! Semmi erőszak, semmi agymosás. Végre egy rendes rajzfilm! De hiszen a gyerekek is imádják... ez szokott lenni a döntő érv. Imádják, persze. Mint a pufit, a csokit, meg a cukros üdítőket is.

Igen, imádják. De vajon miért?

Tudom, elsőre őrültségnek hangzik, de aki kicsit nyitottabb szemmel jár-kel a világban, annak már ismert lehet a Disney-mesékbe rejtett számtalan szexuális és okkult üzenet. Már eleve a Disney-logó is tartalmazza a 666-ot (azt hitted, ez Walt Disney aláírása? Tévedtél!), a sok kis vicces kikacsintás, ahol a "SEX" szó betűi rajzolódnak ki az égen, már szinte csak játéknak tűnhet.

De térjünk rá a Bogyó és Babócára. A semmiből jött, aranyos rajzok és mesék andalító, mantraszerű, bugyuta, hipnotikus zenével - és úgy hirtelen függővé vált több generáció.

Ennyire zseniális mese lenne? Véleményem szerint korántsem.