-Szia, szeretettel köszöntelek a műsorban, az interjúztató ágyacskámban, ez ilyen eredeti ötlet, mondhatni: védjegy, gag - köszönöm, hogy befáradtál. Először is hadd kérdezzem meg, hogy már az interjú előtt leszopjalak-e, vagy elég csak utána?

-Köszönöm, utána megfelelő lesz. De kérlek, mindenképpen majd alulról felfelé haladj onnan a töviből srévizavé irányba a fékig, máskülönben túlságosan érzékeny tud lenni az Öcsi. És érzéssel, lelkesen csináld, ne csak ilyen mechanikusan, megszokásból.

-Természetesen. Bemelegítő kérdésként kezdjünk talán azzal, hogy te hogy a picsába vagy ennyire eszméletlenül jófej, emberközeli, szerethető, Ember-politikus?

-Hát, nem tudom. Talán egyszerűen ilyen vagyok. Ilyen természetesen laza és jófej.

-Most játszom kicsit az ördög ügyvédjét, de most komolyan, nincs erre egy stáb meg tanácsadóid, akik megkomponálták volna ezt az imidzset, akik kitalálták volna a kedvesen csetlő-botló - elnézést a kifejezésért, de - balfasz figurát?

-Nincs.

-És persze tudjuk, hogy nem így van, de azért felteszem a kérdést: tuti, hogy a pártok se löktek volna be úgy középre valami bábként, kirakatemberként, nem osztották le a szerepeket, hogy aztán a háttérben csinálhassák a mocskos ügyeiket továbbra is?

-Kizárt dolognak tartom, egyszerűen bíznak bennem, és elfogadnak vezetőként. Ráadásul nézd meg: az eredményeink magukért beszélnek.

-Ezt pont megértem. Más. Hadd dicsérjem meg a magasságodat. Elképesztően jó magas vagy, gratulálok hozzá: jó rád nézni.

-Köszönöm szépen. Bevallom, Én is tetszem Magamnak. De igyekszem két lábbal állni a földön, józanul, szerényen.

-Kemény kérdések következnek, ha készen állsz: nos, mindenki tudja, hogy kiváló bilárd- és sakkjátékos hírében állsz, igazolt sziklamászó vagy és a kerületi lacrosse-egyesület alelnöke, brácsázol a nagykovácsi rezesbandában, önkéntes tűzoltó és kántor vagy, de nem áll távol tőled a tudomány sem, valamint kereken hét és fél nyelven beszélsz folyékonyan.

-Igen, pötyögök. Bár ószlovákul már csak olvasok.

-Te képes lennél valaha korrupt lenni? Én nem tudnám rólad elképzelni. Én ahogy rád nézek, azt látom, hogy csak egy hétköznapi srácosz vagy, aki hóttszerényen él - egy közülünk, akivel a piszoárnál összepacsizunk a makkosmáriával... remek fickónak tűnsz!

-Ezt tökéletesen jól látod. Szerintem söröznél is velem. Kedvenc ételeim a mákostészta, ahogy a nagymamám csinálja, és a hamisgulyás meg a finomfőzelék menzás fasírozottal, kanállal - de néha kézzel eszem, vagy csak kutyaként kilefetyelem az ebédet a műanyag edényből, ha nagyon sietek. Mint minden egyszerű ember, én is végtelenül egyszerű vagyok.

-Beszéljünk akkor egy nagyon fontos témáról, ami nem más, mint a melegek témája. Mennyire nagyon fontos számodra, mint hívő, gyakorló, nyolcgyerekes mélykeresztyény apának, hogy végre lehessen melegházasság és örökbefogadás a melegpárok részére?

-Elképesztően az, ez a nemzeti minimum. Keresztyényi kötelességem, a Biblia is erre tanít.

-Sajnos ismét a kemény keresztkérdések talajára kell tévednünk: tudjuk rólad, hogy orbitálisan szerény körülmények között éltek, és valójában csak buksz ezen az egészen anyagilag. Most azon túl, hogy értük teszed meg küldetéstudatból, mesélnél egy kicsit arról, hogy puritán életmódodból fakadóan neked ugye nincs kertészed, szolgád, személyes szabód meg helikoptered, mint egyeseknek - hanem mindent magad csinálsz, max. néha a kupiban lazítasz kicsit, ami pedig tényleg eszméletlenül puritán dolog egy politikustól.

-Igen. A feleségem is jól jár, leveszem a terhet a válláról, meg hát már tíz éve nem hagyja oda, nekem pedig azért az jár.

-Megértem. A család az család. Kérdés: ugye, te is utálod és megveted a kormánypárti sajtót?

-Igen, teljes mértékben. Ha tehetem, csak magunkat olvasom.

-Ismét jöjjenek a kemény kérdések kötelességből: namost amikor ilyen hangfelvételek szivárogtak ki rólad, hogy téged az NSZDAP-sek felnégyelnek Kőbányán, azt hogy értetted?

-Természetesen csak képletesen. Tudod, amikor a haverokkal beszél az ember 1-1 Jäger mellett, akkor mond ilyeneket.

-Nem akarom nagyon kiadni magam, de azt el kell árulnom, hogy iszonyatosan imádlak, és nagyon szeretném, ha te lennél az Elnök! Ha felkérnek, elvállalnád?

-Semmiképp sem akarok elnök lenni, az utolsó lenne, amire vágynék. De ha nagyon sokan kérnek és győzködnek, akkor nem lesz más választásom, muszáj lesz elfogadnom a jelölést a sok lejáratott büdösgyökér között. Megyek, ahova küldenek - leszek bármi bárhol, csak akasztott ember nem.

-És most komolyan: szerinted hogy lehet az, hogy még mindig léteznek állítólag kormánypárti szavazók?

-Magam se értem. Megvezetett, megvett, nagyon buta emberek, ráadásul vidékiek. Akinek volt esze, az rég idejött. De távol álljon tőlem, hogy lebecsüljem őket, csak én továbbtanultam.

-Végül meg szeretném kérdezni, hogy ugye nem baj, hogy végig tegeztelek.

-Dehogyis, megtisztelsz. Legyen egy szép napod!

-Köszönöm az interjút!