Magázódunk, tegeződünk, tetszikezünk, harmadik személyezünk.

A protokoll és a szokások változnak, generációról generációra terjed az amerikanizálódásnak hitt tegeződés, holott - mint tudjuk - ott pont, hogy mindenki magázódik. Illetve hát: második személy többesszámazódik. Vagy inkább a Rexed-féle svéd modell?

• Szüleinket mi már tegezzük. Ők a szüleiket valószínűleg szintén. De a nagyszüleink még bőven tetszikezték a saját szüleiket.
• Nagyszüleinket tegezzük.
• Dédszüleinket (már aki volt) tetszikeztük.
• A nagynéniket tegezzük.
• A nagy-nagynéniket viszont gyakran még mindig tetszikezzük, amíg még vannak.
• Állítólag valamikor a házastársak is magázódtak. Milyen lehetett már magázódva megkérni valami ilyesmire, hogy -Legyen kedves, Icuka most már megfordulni (most inkább nem írok durvábbakat, értitek).
• Anyóst, apóst magázzuk (főleg a szüleink generációja), a csendőrpertu még ötvenéves vőkkel, menyekkel is működik, kikerüljük, tetszikezzük - de mi egyre inkább tegezzük. Felajánlja vagy nem ajánlja? Ha letegez a százéves öregember, akkor 40-50 éves fejjel most mit mondjak neki? Na, legalább kicsit gyereknek érezhetem magam egyszer. A nő a férfinak, az idősebb a fiatalabbnak, de a ranglétrán magasabb az alacsonyabbnak? Na akkor ezeket vegyítsd, és nézd meg a halmazok metszeteit, ki kinek mit ajánl fel.
• Azt, hogy Ön vagy Maga, ki nem mondjuk - inkább a névvel helyettesítjük, ha tudjuk.
• Az óvó néniket még tegeztük, legfeljebb a csókolom ment.
• Az általános iskolai tanítókat, tanárokat néniztük-bácsiztuk, tetszikeztük, harmadik személyeztük, csókolomoztuk: -Timi néni kijavította-e a dolgozatokat, tetszene-e tudni segíteni?
• Középiskolai tanárokat harmadik személyeztük: -Tanár Úr látta-e, legyen kedves; Jó napot kívánok (házirend: a napszaknak megfelelő köszönés).
• Egyetemi tanároknál megint kezdett fordulni, egyre több tegeződés, lazázás. Hiszen úgyis mind kollégák vagyunk! Aztán a diáklányokat is csak elkapják egyszer-egyszer, legalább egy udvariassági kört lefutottak.
• Németországban az irodában mindenki egymással magázódott (siezen) és dohányoztak közben, és Herr/Frau volt, oda-vissza. A vendéglátóban persze nem: ott a főnök mindenkit tegezett, a beosztott pedig magázott. Kivéve persze, ha németül húsz év után sem tudó bunkó bevándorló volt (a legtöbb az ilyen).
• A melóst tegezzük (másra képtelen), a főnökével is csak addig magázó a viszony, amíg el nem fogadod az árajánlatot - onnantól ő tegez.
• Modor-urazni könnyű (és még mindig jól hangzik), Modor-úrhölgyezni nagyon nem. Szegény nőknek még itt is csak a szarabb jutott.
• A helló tegező, de a német hallo már nem (feltétlenül). Hallo Herr Schicklgruber!
• Rangok, titulusok, képzettségek! Kedves Doktornő; Tisztelt Tanár Úr; Szervusz, Igazgató úr; Kedves Államtitkár Asszony; Mondja, Szerkesztő Úr; Kedves Mérnök úr, de kedves Mérnök Asszony? Oké, még talán, de kedves Közgazdász Úr, Adótanácsadó Úrhölgy, Könyvvizsgáló úr (direkt váltogatom a kis- és nagybetűt) az milyen már? Kedves Betonkeverő-kezelő Úr, tisztelt Takarító Úrhölgy! Igen Tisztelt Senior CEE-APAC PTP Master Data Supervisor Úr!
• A mai gyerekek (állítólag) viszont már nem tudnak se tetszikelni, se magázódni - de mindenképpen kitolódik a korhatár, és az udvariassági formulák közül is csak annyit tanulnak meg, hogy JÓ NAPOT... Mi vagyunk az első generáció, akiknek a 15 éves kishölgyek már nem akarnak csókolommal köszönni... :((
• A munkatársakat, üzleti partnereket, fejvadászokat látatlanban magázzuk, de ott már mindenki tegeződni akar, még ajánlattétel előtt is. Állítólag így könnyebb. Biztos?
• Az üzletben sose találod el: a jó napotra, kezét csókolomra szia, vagy időközben tegezőre vált, a végén elköszönsz, hogy szia, erre benyögi, hogy viszlát. Fordítva ugyanez.

-Jó napot.

-Kezét csókolom.

-Szatyrot kértek?

-Igen, köszönöm.

-500 Ft-ot kérek szépen.

-Parancsolj. Köszönöm, szia.

-Viszontlátásra.