A hideg és/vagy tengertelen országok különleges vonzódása a mediterrán, latin kultúrához teljesen érthető. Valahol, messze Délen meleg van, süt a nap, állítólag dolgozni se kell annyit, a gázszámla alacsonyabb, a piacokon pedig harsány, vidám bokszosokkal lehet (kell!) alkudozni a licsire, papayára, cikóriára, polipra, kalamárira. Az emberek vidámak, gondtalanok és gondatlanok, nyitottak, barátságosan lapogtatják az odatévedt vándor hátát, a szerelemben pedig észveszejtőek, a végletekig odaadók, szenvedélyesek. Biztos élni is jobb lehet ott.