Tibi,

Nagyszerű blogodat olvasván felfedeztem az elemi erejű igényt a modoros esztergályosra vonatkozóan. A magam szerény módján megpróbáltam kitölteni ezt az űrt, csatolva kezdetleges próbálkozásom.

Veszélyes ez a modorosság, még egy rohadt levelet se tudok neked írni, amiben azt mondanám, hogy itt van, megpróbáltam, ha nem kell, majd csinálok egy levelet belőle, vagy beküldöm a svédeknek Az öreg esztergályos és a tengernyi henger címmel, tuti Nobel-díj.

Tiszteletem, komolyan.

Levéltáros Gedeon

Modoros esztergályosról posztot írni zsákutca, felesleges puffogtatása a tehetségnek – helyesebben jelzés a tehetségtelenségről –, hiszen minden européer tudja, hogy a két fogalom, a modoros és az esztergályos kizárják egymást. Ezen írás a szűklátókörű magyarság szemét hivatott felnyitni; megmutatni mindenkinek, melyek azok a cölöpök, amik alapjai az európai kultúrának, gondolkodó emberré teszik az embert. Vagy a szerző tehetségtelen.

A fémekkel, az anyagok legnemesebbikéivel való folyamatos érintkezés; a tudat, hogy nem a pillanatnak, hanem az örökkévalóságnak dolgozik; és legfőképpen a pótolhatatlanságból adódó magabiztosság olyan belső tartást ad az esztergályosnak, amit tekinthetünk ugyan modorosságnak, de ezzel elfogadjuk a saját magunkról kiállított szegénységi bizonyítványt is.

Modoros esztergályos ugyanis nincsen.

Az esztergályos megengedheti magának, hogy eufemisztikus legyen, manírjai és finomkodó gesztusai mindig helyénvalók, a modorosság veszélye soha nem fenyegeti. Ami modoros egy gasztrobloggernél,

„– Szeretem a cékla fantasztikus földes aromáját.”

 

az felkavaró, megindító és az érzelmeket felkorbácsoló kijelentéssé nemesül egy esztergályos szájából.

„– Szeretem a gépi forgácsoló szakmát, esztergálni.”

 

Vannak szakmák, amik azzal büszkélkednek – jogosan –, hogy amióta ember az ember, művelőik folyamatosan segítik a fejlődést, meghatározzák a jövőt, stabilizálják a jelent. A filozófusok, a csillagászok, a matematikusok, és megannyi más szakember, tudós büszke lehet arra, hogy hozzájárultak az emberiség egyetemes fejlődéséhez - azért tartunk itt, mert ők ott voltak. Belőlük lettek a modoros bölcsészek, a modoros informatikusok és a modoros alkoholisták.

Az esztergályosok esztergáltak. Immár ötezer éve, hol Tutanhamonnak, hol Oroszlánszívű Richárdnak, hol névtelenül, hol híressé válva (Leonardo da Vinci esztergályos volt), a lényeg, hogy mindig megfelelve a követelményeknek, pontosan és megbízhatóan.

„– Vagyok olyan csini közel a harminchoz, mint egyesek 22 évesen, szívesen megmutatnám nekik, milyen egy női test… és nem tagadom meg soha, hogy hol kezdtem, honnan jöttem.”

 

mondja egy ősi szakma modoros képviselője.

„– A megrendelőim elégedettsége a legfontosabb számomra, ezt kiváló minőségű esztergályos munkáimmal és a határidők betartásával is garantálom.”

 

Pontosan, szépen, ahogy csillag megy az égen. Esztergályos módra. Modormentesen.