Mottó: az alkoholista annyit iszik, mint mi - csak nem szeretjük.

-Na megjött a Szöcske is, hijjjj! Na mi van, Dr. Scholl? Úrnőd és parancsolód elengedett végre, meddig maradhatsz?

-Kapjátok be, sziasztok (szkanderkézfogás, három puszi). Szomjas vagyok, gyerekek - porzik a vesém. Kezét csókolom, Annácska. Stresszes egy nap volt.

-Annácska drága! Szöcske úrnak kérünk szépen még egy Esztergályos-gömbkólát (Dreher-Unicum)! Köszönjük, drága. Tesó, megkínálsz egy cigivel, hogy ne kelljen kérnem? Kösz, ezer kösz. Nagy leszek, meghálálom.

-Na szeeavasz, cum vóle.

-Isten-Isten. Figyeljetek már ide egy kicsit. Támadt egy ötletem, srácok. De ne áruljátok el senkinek, ígérjétek meg.

-Na.

-...basszunk be!!

-Háhhá. Jön még valaki?

-Imi meg a Zsolyesz mondták, hogy benéznek.

-Imi, bazmeg. Hogy van mostanában? Még mindig akkora alkesz?

-Egyre inkább, nagyon gáz. Mikor láttad utoljára?

-Egy éve talán? A tavalyi Szigeten.

-Na, akkor adjál hozzá még úgy tíz kilót, ugyanannyi borvirágot, ilyen felpüffedt arcot, vizenyős szemeket, borzasztóan néz ki.

-Síjjj, hát ő pedig sosem volt az a visszafogott fajta.

-Bizony nem. Pedig lehet ezt normálisan, ésszel is csinálni: most nézd meg. Én hétköznap úgy 1-2 sört (hatot) iszom meg naponta, de azt is a minőségibb fajtából, semmi cefre. Töményet szinte soha (csak minden harmadik körnél). Hétvégén néha belefér egy kicsit több, 4-5 (10-12), de ennyi. És nem keverem, ami nagyon fontos - odafigyelek azért.

-Persze, én is. De az Imi nagyon keménybe nyomja. Havi 300 tisztán szerintem megvan neki, de eltapsolja az egészet. Volt-nincs. Ingyen pecózik, Muterja a kaját is intézi neki, nem ad haza semmit, a hónap végére mégis szublimál a pénze. Mi a faszomra? Ital, taxi, étterem, büfé, gyümölcsgép meg a jöttment ivócimborái. Meg a sok szűzkurva, aki az ingyenkört meg a taxipénzt elfogadja, de még csak cibálni se hajlandó neki. Ez a legalja, komolyan mondom.

-Szánalmas. Én is Muteréknál lakom, de azért szoktam mindig hazaadni. Játékteremben meg vagy két hónapja nem voltam, taxizni meg csak akkor szoktam, ha nagyon muszáj. De nem úgy, ahogy ő: munkába, munkából kocsmába, kocsmáról szórakozóhelyre, onnan tovább, majd haza...

-Az. Én sajnálom szegényt, sok végéről égeti a gyertyát.

-Bizony. Reggel a Tulipánban nyit - minimum kisfröccsel, de inkább Hubival, aztán dolgozgat egy kicsit: wiw, fácsebukk, levelek, hírek, cigiszünet, aztán gyorsan eljön a fél 12, megy "munkaebédre". Ő csak így hívja. Ott is azért lemegy valami söröcske - persze mértékkel -, és mindjárt vége a munkanapnak. Akkor meg irány a kocsma éjjelbe nyúlóan.

-Nem láttam a gyereket már délelőtt se soha józanul. Azért ez már gáz. Délelőtt én alapból nem iszom, max. ha szabin vagyok, na akkor a nagy melegben, peca közben azért jólesik 1-1 hideg sör. De amúgy csak munka után, és csak jó sört.

-Ugyanez. Nem zsákmányolhatjuk ki a testünket végülis... Annácska aranyom!