Vérnyúl és Fufu egy barátja könyvajánlójáért cserébe küldött nekünk egy írást - testhezálló témában. Tessék, interjú is készült a szerzővel!).

Az infibuláció után ez a minimum :)

A modoros hímsoviniszta nő

Jolánkám, hallottad, mit csinált szomszéd Feri meg a Terike tegnap este? Visszhangzott tőlük a lépcsőház! Komolyan, felháborító, hogy mindenki az ő családi csetepatéjuk miatt van ébren éjjel egykor! Én nem is tudom, hogy lehet ezt elviselni. Azt hiszem, fel kéne őket jelenteni csendháborításért. Persze, a Feri felönt néha a garatra, de hát ez a Terike!

Hát ez a nő elviselhetetlen, én mondom neked! És hát az én uram is néha a pohár fenekére néz, de sose jutna eszembe ezért perpatvart csinálni! Aztán Terike csodálkozik, ha az ura néha megcsapkodja, ha nagy a szája. Már ha egyáltalán igaz, amit szokott néha a boltban panaszkodni. Mert nem hiszem én azt el, hogy ez a szegény Feri, aki annyit gürcöl a családjáért, hogy ez olyan rossz ember volna, hát mindig előre köszön, meg kinyitja az ajtót, hát hogy lenne ez olyan rossz ember, amint amilyennek a Terike beállítja? Hát nem nézném ki belőle. Húzza az igát, mint egy igásló, és akkor a Terike azt a kis kikapcsolódást is sajnálja tőle?

Bezzeg az én uram milyen jó ember, és nézd meg milyen szépen élünk! Minden este 7-kor előtte a vacsora, ragyogó lakás várja haza, nincs is nálunk egy hangos szó se! Persze meg kell hogy mondjam, hogy nagyon jól főzök, még drága jó megboldogult édesanyámtól tanultam. Nem is a házasságban kezdtem a háztartást tanulni, mint a Terike! Édesanyám már 8 évesen a kissámlira állított, és a kezembe adta a fakanalat. Meg is becsül az uram érte! És hát az is fontos, hogy az asszony mindig az ura kedvére tegyen, hiszen ez a dolga a házasságban, hogy boldoggá tegye a férjét. De hát ezek a saját fejük után menő, öntelt, makacs, buta nők csak a pénzért házasodnak, a férjüket csak akkor veszik észre, amikor vásárolni támad kedvük, aztán csodálkoznak, ha a férj máshol keresi a boldogságot, megértést, törődést. Látod, én figyelek az uramra, meghallgatom, törődök vele, szeretgetem, minden igénye ki van elégítve, ki se kell mondania a vágyait, már teljesítve vannak, amikor hazajön, sör behűtve, sós mogyoró előkészítve, nem is jut eszébe félremenni!

Aztán nézd meg a Terike lányát. Hát az is egy jó kis firma, mondhatom. Látod, ott volt neki a Lacikám, tette neki a szépet, ennek a válogatós kis macának meg nem kellett. Merthogy ő nem akar úgy férjhez menni, hogy a gyerekkori szobájában költöznek össze. Pedig még feleségül is vette volna, élhettek volna szépen. Inkább elment külföldre dolgozni. Azt mondják, hogy valami laborban dolgozik egy nagy kutatócégnél, de tudod, hiszem, ha látom. Szerintem táncosnőnek ment ki. De hát ezek a mai szinglik, eszükbe sem jutna férjhez menni, tisztes családanyává válni, szülni egy-két gyereket, élni szépen a családnak, ahogy az nekünk is jó volt, ő világot akarnak látni, felfedezni akarják önmagukat, meg ilyen butaságok! Szánalmas, sajnálom őket, hogy az igazi boldogság helyett, ami a családban várhatna rájuk, inkább karrierálmokat kergetnek, meg széthajtják magukat a munkában. De hát a karrier, csak az a fontos, a régi, szép, hagyományos női értékek meg veszendőbe mennek. Az emancipáció, meg az egyenjogúság elvette a józan eszüket. Tisztára megkergültek. Nem csoda, hogy az ilyen okos, kedves, aranyos fiúk, mint az én Lacikám, csak kapkodják a fejüket, és azt se tudják, hogy mihez kezdjenek a lányokkal.

Még szerencse, hogy Lacikám rátalált az igaz szerelmére, a kis menyemre. Látod, a Terike lányának sem volt elég az a technikusi vizsga, mint az én Lacikámnak, ennek a lánynak Bsc kellett, meg Msc, vagy mi a muslincának híjják manapság. Eszükbe se jut ezeknek a mai szingliknek, hogy egy okos lány nem akar okosabbnak tűnni a párjánál, mert akkor az megalázva érzi magát a férfiasságában, nem, nekik egyetemi diploma kell, meg Phd! Piha! Nem csoda, hogy végül szétmentek Lacikámmal, nem tudta ez a lány megbecsülni azt, ami jutott neki, neki mindenáron több kellett! Meg hát ahogy idősödött, fel is szedett pár kilócskát, főleg, hogy leszokott a cigarettáról, nem csodálom, hogy Lacikámnak már nem volt rá gusztusa. Aztán nézd meg a kis menyemet, milyen boldogok Lacikámmal, Lacikám csak úgy repül haza minden este a karjaiba, meg hogy láthassa a két kicsi onokámat. Bár nem könnyű nekik se, meg nekünk se, mert hát ugye a nappaliban mink vagyunk az urammal, a Lacikám gyerekkori szobájában meg hát ugye ők vannak négyen, de hát kicsik még a gyerekek, elférnek. Csak hát nem becsülik meg a Lacikám technikusi vizsgáját a munkahelyén, nagyon keveset keres. A kis menyemnek meg hát a gyerekek miatt abba kellett hagynia az iskolát, pedig milyen jól tanult! Jó kis szakmája lett volna, műkörömépítő. OKJ-s! Azzal jól lehet ám keresni!