Tisztelt Mester!

Íme, egy újabb, emlékezetem szerint még nem volt téma. Amennyiben közlésre méltó lenne, őszinte reményeim szerint legalább annyi sértett, gyalázkodó, anyázó kommentet szül, mint annak idején a "Modoros hívő"...

with love:

Brother Love

A nyugdíjasgyűlölő

Na most nézzed meg, már megint miről szól minden! Nyugdíj, nyugdíjasok! Tököm tele van már ezzel a folyton követelődző, élősködő bandával! Hogy nekünk jár! Meg ne merje elvenni senki! Persze ezek a fasz politikusok – ebben fene nagy az egyetértés, akár jobb-, akár baloldaliak – adják alájuk a lovat, hiszen nagyon kell a hárommillió szavazóautómata! És lássuk be: ezek tízezer forint nyugdíjemelésért a saját unokáikat is odaadnák! Persze tulajdonképpen azt teszik – az ország jövőjét emésztik fel, közben a ’zénadómból tartják el mindet! Mit fizettek be ezek annakidején? Nem volt TB-kassza, minden ment a nagy közösbe, azt meg elherdálták már Kádár alatt! Lehet, hogy ők erről nem tehetnek, de így jártál, barátom, most mér én szívjak ez miatt?

És mekkora már az arcuk! Hogy ők felépítették az országot! Hát fel, baszd meg, érdemes megnézni, mi lett belőle! Mondj valamit, ami a háború után épült és büszkén megmutathatod egy külföldinek! A Népstadion? Lassan összedől! Diósgyőr? Tiszai Vegyi Kombinált? Csepel Vas- és Fémművek? Igaz, az valami Weiss Alfréd volt előtte, de ezt meg szétlopták! Egyáltalán! A szocializmusban mindenki lopott mindent – gyárból, kórházból, hivatalból – a mai napig azt az oszlopos fúrógépet használom a műhelyben, amit Karcsi bá’ hozott ki darabonként, még a Hajógyárból! Meg, hogy milyen keményen dolgoztak – most mondd meg, ki hiszi ezt el! Tilos volt a munkanélküliség, valahova mindekit felvettek, a gyárban ellébecoltak naphosszat. A nagyfater mesélte, vasutas volt - hogy a cigány pályamunkások fizetés után egy hétig nem is jöttek dolgozni, de fel sem tűnt senkinek, úgysem csinált senki semmit. Persze nem mondom, volt néhány rendes szaki, de csak elvétve.

Meg asztán mi van, ha véletlenül orvoshoz kell menned? Ki miatt vársz órákat a rendelőben? Ott kaszinóznak, apám, nincs is semmi bajuk, csak unatkoznak, hát eljönnek az orvoshoz – persze ha csak egy Maripentet írat fel, akkor is elmeséli az egész élettörténetét a dokinak, te meg várjál! Ha meg melléd ül egy, hallgathatod a teljes kórtörténetét, ha peches vagy, még a végbélsipoly-műtétjének az infrafelvételeit is megmutogatja neked. Folyton nyígnak, hogy így az egészségem, úgy az egészségem. Hát kérdem én: mibe ment úgy tönkre? Talán nem kellett volna a napi másfél doboz Szimfi, este a két-három-öt lóbányai, a sok zsíros pörkölt, pacal, mittudomén! Egyáltalán nem éltek olyan rosszul, ahogy előadják, ha minderre tellett! Persze, most sírnak – előbb kellett volna gondolni az egészségre, fillérekért járhattak anno uszodába, sportolni, meg vállalati nyaraló, SZOT-üdülő, apámfasza – csak hát jobb volt inni-zabálni-henyélni.

Persze, már ennyire nem érnek rá, ha a busz után rohannak! Akkor a derekuk se fáj annyira! Jó, ha félre nem lök a villamos ajtajából, legázol a banyatankkal, s ha szólok neki, még neki áll feljebb! Ha leülnék, úgy kell rászólni, hogy vegye már odébb a szatyrát! Tonnákat emelek naponta, én is fáradt vagyok baszd meg! Szombaton meg már hajnalban elözönlik a piacot, ott tülekednek, meg persze sunyin eléd akarnak sorolni: „Én már itt álltam!” – hát persze, tata! Asztán, meg ha ott van, egy óráig mereng, hogy két csirkeszárnyat, vagy egy pulykanyakat vegyen, mert nem tellik másra – hogy oda ne rohanjak! Közben meg az ocsmány kutyáját akkorára hizlalja, mint egy disznót! Arra van pénze! De ugyanez megy a Tescóba’ is! A spanom ott szekuritis, ő mesélte, hogy folyton ott kóvályognak, vesznek két kiflit, közben meg megesznek másik kettőt, meg direkt hétvégén mennek, amikor vannak ingyen kóstolók!

Folyton sajnáltatják magukat, hogy milyen kevés a nyugdíj, ami nem is igaz, azokat a nagyon alacsony nyugdíjakat már rég felhozták, érted! Valériázták, vagy mi, lényeg, hogy most már nincs olyan, aki kevesebbet kapna 90-100 ezernél! Meg asztán, úgy őszintén: mire is kellene nekik túl sok pénz? Lakás már megvan, bútor, satöbbi – nekik ezt már nem kell megvenni, törleszteni, én is szívesen megvettem volna fillérekért a volt tanácsi kérót, persze. Enni alig esznek, nem ruházkodnak, mert valljuk be, elég igénytelenek. Húszéves orkándzseki, műszőr kucsma, lódenkabát – simán vehetnének egy-egy új darabot a turiban, kínainál, de mindig azzal jönnek: „Nekem már minek!”. Persze arra van esze a sok hülye vénasszonynak, hogy lilára fesse a haját. Sehova nem járnak, csak nézik a sok hülye sorozatot, az meg már milyen! Egyébként meg, lakik a házunkban egy volt rendőr, vén komcsi meg alkesz is, és múltkor kiderült: százhatvanezer a nyugdíja! Akkor meg mit akar? Máshol a két dolgozó szülő keres összesen ennyit, két gyerek mellett, és ott a hitel, kocsi, minden!

Arra vigyázzál, hogy el ne kapjanak a liftben, lépcsőházban! Akkor asztán hallgathatod, hogy „bezzeg a ’zénidőmben!” – kit érdekel, nyanya! Ez mellett panaszkodnak, hogy nem tudnak aludni a melegfront végett, meg hogy az unokája rá sem néz már, de arra nincs esze baszki, hogy a lépcsőházajtót bezárja! Múltkor is mi volt, baszd meg? Beengedett valami házaló románokat, akik ilyen gyapjútakarót árultak – úgy kellett kitépnem a kezéből, mert átbaszták volna, asztán ahelyett, hogy megköszönte volna, még megsértődött az öreglány! Nincs ezeknek egy csepp eszük se!

Ááá, bazzeg, nemjól van ez így, én mondom. Megyek is, mert még el kell intézni a kisebb gyereknek a kiemelt családi pótlékot, tök rendes a doki, tartósan betegnek vette, pedig igazából nem is asztmás, csak allergiás egy kicsit, de így havonta 8 rugóval többet kapunk, asztán rohanok, mert a Migropulosz most hívta ki párbajra a Dettikét, arról nem akarok lemaradni… Na csákány!... Mi, hogy meghalt a nagyfaterod? Hú bazzeg, részvétem, geciszar az ilyen!