Ma ismét olyasmivel voltam kénytelen akaratomon kívül szembesülni, ami sokszorosan haladja meg ingerküszöbömet. Azt hiszem nem vagyok egyedül, amikor végre azt mondom neked, elég volt! Elég volt ebből! Emberi és erkölcsi kötelességem azt diktálja, hogy ebben többet nem szabad részt vennem. Fájó ez ám, hisz oly hosszú időt töltöttünk el egymással, s oly gyümölcsöző volt minden alkalom. Nem bírom azonban tovább nézni, tűrni, hallgatni ezt. Ez nálam elvi kérdés. Megadtam a lehetőséget, hogy változtass. Szóltam, figyelmeztettem, óva intettem többször is. Hol halkan, hol kicsit hangosabban, hol toporzékolva. Lehet, mégsem volt elég erős a hangom, hogy áttörje a hallgatás bűnösen vastag falát. Lehet, hogy ezért az egészért bizony engem is terhel felelősség, de az önvizsgálat napja legyen más, mert a mai nap a búcsúé.

Annyi tömény nőgyűlölő, fikázó, lesajnáló poszt után most végre minden simulékony, „Az én kis feleségem más, ő nem olyan mint a többi nő”-lelkű olvasónk boldog lehet, hiszen minden idők egyik legirritálóbb modoros jelenségéről, a pajzán viccelődésről lesz szó. E sorok írója alapból is fokozottan érzékeny a jópofa viccelődésre – ami egyébként a harmadik alkalom után kurvára nem jópofa, és az ötödik után kurvára nem vicces – hiszen erre rendkívüli mértékben alkalmas keresztnévvel verte meg a sors. A nem vicces vicceknél pedig csak az a szörnyűbb, ha szexualitással is átitatódnak. Gondoljunk csak bele, lehetne-e szörnyűbb rémálmunk egy remek kis pajzán kuplénál, melynek előadójaként csillogó bohócmaskarájában maga Sas József/Csala Zsuzsa énekli körül nekünk rendkívül finoman, hogy szívesen létesítene szerény személyünkkel alkalmi szexuális kapcsolatot.

A por is elhussant az unalmas kisváros felszínéről, amikor Norbi és Réka kivette a lábát a német rendszámú BMW-ből, és letette a talajra. Ők most nem is érdemelnek több szót, hiszen sok pénzt keresni a legtöbb ember szerint nem modoros. A csarnok szellősen, az előtér már tömve a fogyni és egészségesedni vágyó, nagyjából egy korosztályú, ám súlycsoportjukat tekintve a feszes vékonytól a kínai súlyemelőnőig minden fajtát lefedő hölgyekkel. Áhítattal nézik a híres Norbit, és csillogó szemekkel az okos tekintetű üzletasszonyt, Rékát. „Vékony, feszes a teste, és kockás a hasa. Talán nekem is ilyen lesz egyszer, ha még sokszor veszek belépőt. Persze nem, de azért mégis.”

A való életből és a blog több posztjából is mindenkinek ismerős egy társadalmilag elfogadott felvételi beszélgetés menete: elvárt sablonok, betanult szövegek és gondolatok mentén írjuk meg az önéletrajzot, majd a kísérőlevelet - a beszélgetés során a várható kérdésekre adható válaszok kiszámíthatóak: a felvételiző és a felvételiztető is mindketten tudják, valójában mit keresnek. Az egész színjátékot mindenki természetesnek veszi és többnyire sikerrel játssza szerepét - természetesen rutintól függően. Az egyedi, formabontó (egyben modoros) megoldások legfeljebb kreatívnak mondott területeken vihetnek sikerre, nem is nagyon erőlteti senki a forradalmi anyagokat.

Na de ma itt semmi se lehetetlen - tegyük fel, hogy egy multis felvételi beszélgetést mindkét fél őszintén kezel; hiszen egyre több az őszinte ember, ami szívén, a száján...

Múlt heti játékunk elsőszámú favoritja, az újoncként is magabiztos győzelmet aratott teacsászárnő azóta egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Ma a férfiak kapnak esélyt, hogy megszorongathassák a nagydöntő méregerősnek tűnő női mezőnyét. Jelöltjeink egy élet munkáját fektették szórakoztatásunkba, és modorosságukkal emelték mindennapjaink komfortérzetét.

Leesett az első hó, egyre jobban vacogunk a sál-sapka kombó alatt is, hamarosan elérkezünk az év legrövidebb napjához - rohamléptekben közelegnek az Ünnepek. Arra szeretnék mindenkit kérni, hogy most egy kis időre tegyük félre a tréfát és az ellentéteket. Álljunk meg egy pillanatra. Üljünk össze barátainkkal, szeretteinkkel és gondolkozzunk el, hogy hova vezet ez a megosztottság, ez az örökös panaszkodás és a sirámok.

Előre le szeretném szögezni: nem hiszek az olyan fekete-fehér felosztásokban, hogy "szegény" vagy "gazdag". A világ ennél - hála Istennek - sokkal árnyaltabb és bonyolultabb. A "szegény" szót azért bátorkodom majd ma többször is alkalmazni, mert Te húzod magadra ezt a jelzőt úton-útfélen, saját magadat stigmatizálva - ezáltal mindenféle kiváltságokat, előnyöket remélve. Saját magadat és sorsodat determinálod ezzel. Bár Te talán ez ellen is majd vadul tiltakozol, de továbbra is polgárnak és polgárTÁRSamnak tekintelek - mert hiszek abban, hogy mindenki egyenrangúnak születik, és megfelelő motivációval kisebb eltévelyedések után is visszatéríthető a helyes útra.

A Magyar Ember kiskereskedelemre termett. A 10 millió szatyros bevásárló országa vagyunk. Sehol e sárgolyón nem oly kardinális kérdés ez, mint széles e hazában. A történelmi okok közt kutakodva bizonyára felhozhatnánk találó párhuzamokat a kongó polcoktól elkedvetlenedett KGST-s sorstársakkal, a kényelmes Mediterráneumot körbearaszoló vegyesbolt-zorbadereglyékkel, vagy már a hatvanas években is Margit szigetnyi parkolóval körülkerített nyugati hipermarketekkel. A magyar lélek mindezekkel ellentétben a Közért intézményében lelte meg a Horthy-korszak éhkoppja után ráköszöntő földi Paradicsomot. Ezen még az sem tudott változtatni, hogy ma már Jancsi bácsiék is az Auchan delfinszekciójában pakolják tele a Corolla csomagterét fél évre elég illatosított nedvszívó törlőkendővel.

Számtalan panasz érkezett vidéki olvasóinktól, hogy nekik nem mondanak sokat a Körút, Pest-Buda-Óbuda, Belváros, csepeli HÉV, Kalef, Kőki és hasonló belsős, összekacsintós elnevezések - ma az ő kedvükben szeretnénk járni egy kicsit, hogy ezentúl ne érezzék magukat teljesen beavatatlanul, kényelmetlenül.

Nem mintha annyira számítana: nekünk, magyaroknak van talán a legkevesebb közünk a városhoz. Kelták, rómaiak, tatárok, itáliaiak, szerbek, törökök - hogy aztán osztrák pénzből szlovák munkásokkal felépíttessenek mindent, amire ma büszkék vagyunk. A huszonhárom kiskirályságra meg a BKV-ra, ahol a pesti ember bliccel, és amit a vidékiek adójából tartanak fönn még mindig.

Az eggyel előbbi hétvégén a Modorosblogot is elérte a „Nem tetszik a rendszer” tüntetéssorozat, de ez nem különösebben nyomta rá bélyegét a heti szavazatok mennyiségére. A fokozódó népharag jeleként ezen a választáson Szijjártó Péternek nem sok esélye volt, hiszen Karsay Dorottya magabiztosan, 132 ezer 427 szavazattal utasította maga mögé, ezek közül 202-t még magunk is meg bírtunk számolni. Ezen a héten két befutott, és egy feltörekvő blogot ajánlunk a figyelmetekbe.
 

Te, a múltkor néztem a Megasztár válogatóját. Csak úgy kapcsolgattam vacsora közben. Amúgy nem szoktam tévézni, maximum a híreket meg 1-2 igényesebb ismeretterjesztő sorozatot nézek meg, teljesen kikészít ez a mocsok meg a reklám, ami onnan ömlik - na de most megint felbasztam az agyam.

Gőzerővel készül első közös könyvünk, mely az örök témát, oldalbordáink viselt dolgait fogja boncolgatni. Országos cimborám és harcostársam, Modor Tibi remek gondolatait ezzel a kis aprósággal terveztem kiegészíteni, amelynek hosszabb, bővített változatával találkozhattok majd nyomtatásban is.

A csúnya nőkkel tulajdonképpen semmi baj sincs, egész addig, amik nem kezdenek el nevetséges módon viselkedni. Korunk alternatív nőideálja viszont mentőövként kínálja a csinossági hiányossággal küszködő hölgyek számára, hogy a természet szűkmarkúságát szókimondással, vagánysággal, kreativitással, humorral és cinizmussal pótolják. Ezek a kis női Hofi Gézák évről évre szélesebb médiafelületen láthatóak, nem véletlenül persze, hiszen izgalmasnál izgalmasabb produkciókkal igyekeznek magukra felhívni az oly értékes figyelmet.

Hogy mennyire kortünetről van szó, azt mi sem példázza jobban, minthogy Edith Piaf, Maria Callas vagy Kiss Manyi minden tehetsége ellenére sem érezte szükségét cicis posztereivel ékesíteni a világ öltözőszekrényeit, vezetőfülkéit és kaszárnyáit.

Európa-szerte mindenki tudja, hogy Magyarországon idén megszűnt a sajtószabadság, illetve in Ungarn wurde die Pressefreiheit aufgehoben. Ám a magyar leleményes nép, és az elmúlt évszázadok során könnyedén megtanult a sorok között is olvasni: a puszta szavak mögött a valódi jelentést játszi könnyedséggel dekódolja.

Összegyűjtöttünk Kurtz Ezredessel és Gudea Enszivel pár jellegzetes szót, kifejezést - és azt, hogy egy szélsőséges lelkületű olvasó mire asszociálhat rögtön. Szeretnénk rögtön az elején leszögezni: természetesen mélyen elítéljük a hasonló gondolattársításokat, csupán egy létező és aggasztó jelenségre szeretnénk felhívni a figyelmet a magunk szerény eszközeivel!

Kedves Modor Tibi!

Nem sikerlüt túl jóra az írás de remélem ha átalakítod születik egy jó bandázós poszt.

művésznevem:El Charro

Üdv Tibor!

Régi olvasgatója vagyok a blognak, és most megpróbálkoznék egy írással is. Remélem megüti majd a mércét, a modoros sorozatfüggőről van szó retrokivitelben! Bemásolom ide a szöveget.

Üdvözlettel:

Orka

Az első kör lezárultával most következzen egy igazán pikáns téma. Megkérünk titeket, hogy igyekezzetek félretenni pártszimpátiátokat, és kizárólag a szereplők munkához nélkülözhetetlen, vagy akár privát életben is feltételezett modorát próbáljátok mérlegre tenni. Az Alkotó Nő kategóriát egyébként esélyeshez méltóan Fejős Éva nyerte, akit az abszolút győzelemre is érdemesnek tartunk. Csak így tovább, kedves Éva!

Az olvasói igényekre reagálva arra az elhatározásra jutottunk, hogy végre eljön a TI időtök! Itt a lehetőség megírni a tökéletes posztot kedves olvasók, és azt már minden Modorosblog-admin tudja, hogy a ti tökéletes posztotok bizony a kommentek lehetőségében rejlik. Ez az a nap, amikor végre mindent kiadhattok magatokból. Leírhatjátok, hol hibáztuk. Mi maradt ki, mit lehetett volna még jobban, még precízebben, még ízesebben leírni. Leírhatjátok, hogy Orbán Viktor nem Miniszterelnök Úr, csak egy kormányzóképtelen köcsög. Bárkit köcsögölhettek és lekurvázhattok. Fenyíthettek, olyan kurva okosak lehettek, hogy kizárólag a blog.hu szervereinek teherbíró képességétől függ ennek elviselése. Olyan pontos leírást adhattok lakásotokról, hogy azt minden törzsolvasó tökéletes tervrajzon tudja majd visszaadni. Leírhatjátok, ha bántanak benneteket a szelek, ha elment a kedves, ha fő a vacsora a konyhátokban, ha bánatotok, örömötök van, unokaöcséteknek kisgyermeke született, körömlakkot vettetek, elsők vagytok, háziállatot gyötörtök. Flörtölhettek egymással, vagy másodnicken akár magatokkal is. Egy teljes napon át, és természetesen ne feledjétek! Mindez csakis, de csakis irónia!
A TI Modor Tibitek és Kurtz ezredesetek
 

Megdöbbentő vallomás, Miranda nőt szeret!
Cynthia Nixon, a Szex és New York hajdan hetero, de mára leszbikus (tehát semmi DE SEMMI esetre sem biszex) sztárjának megható nyilatkozata új párjáról: „Christine olyan mint egy pasi nagy mellekkel, imádom benne, hogy olyan nőiesen férfias és férfiasan nőies is egyben”

Thanksgiving, ó... emlékszem, micsoda ünnep volt még akkor, amikor kicsik voltunk. Minden évben összegyűlt a család, Obama megkegyelmezett a pulykának. Talán a legnagyobb amerikai ünnep volt - amit tényleg minden állampolgár tiszta szívvel tudott magáénak vallani. Aki karácsonykor meg a függetlenség napján is képes volt dolgozni, még az is megállt egy napra minden november negyedik csütörtökén.

Három év hosszú idő, az internet rohanó világában pedig egyenesen örökkévalóságnak tűnhet. Volt itt a wiw hanyatlásával és a Facebook üstökösszerű feltörésével párhuzamosan több kapcsolódó poszt is, de hát a legjobb témákat szeretjük mi is feldolgozni.