Három év hosszú idő, az internet rohanó világában pedig egyenesen örökkévalóságnak tűnhet. Volt itt a wiw hanyatlásával és a Facebook üstökösszerű feltörésével párhuzamosan több kapcsolódó poszt is, de hát a legjobb témákat szeretjük mi is feldolgozni.
Az ember internetes jelenléte és aktivitása változik; a baráti körök, ismeretségek internacionalizálódnak; a visszajelzés azonnali, nyilvános és mégis személyesebb - egyben elvárt. Kialakul a posztolási kényszer, az elismerés iránti sóvárgás, annak hiányában a sértődés. A szereplés mára nem csak a gyűlölt köremaileket küldő, szavazásra agitáló, az üzenőfalat koncepció nélkül hirdetésekkel telebombázó, adatlapját gondosan ápolgató személyekre korlátozódik - hanem a fő céllá alakul át.
A régi wiwes gyűjtemény kategóriái persze ettől még tovább élnek itt vagy ott, de jöttek újabbak is. Most belőlünk próbálunk párat összegyűjteni.
A szereplő-zaklató: Mindene a figyelem, annak is a középpontja. Akadékoskodó, viccelődő beszólásai úgy hiszi, elismerést, félelemmel vegyes tiszteletet váltanak ki az emberekben. Ő bátor, ő be mer szólni, ráadásul eredetien. Eleve saját státuszüzenetei, fényképei is már tökéletes képet adnak ennek a remek kis fickónak az őszinte jelleméről - de ő leginkább mások dolgába szeret belepofázni.
Vitázni akar, ellentmondani, okoskodni, kijavítani, rombolni, másokat megszégyeníteni - csakis nyilvánosan persze. Ismerőseidbe beleköt, személyeskedik. Haha, ez volt az a buli 96-ban, ahol megujjaztad azt a kismalacot? Ki ez a muzsikusgyerek? Mocskos lilák! Aztán diadalittasan hátradől - jutalma egy örökös tiltás. Nahát, mi történt? Nem tudok hozzászólni. Nem bírjátok a kritikát, mi?
Ő őszinte, egyenes ember. Nincs kitől, nincs mitől félnie. Bármilyen körülmény között vállalja magát és véleményét - nem érti a gyáva, megalkuvó, megfutamodó embereket. Soha nem dolgoznék multinál, de közszférában se! Titkolóznod kell meg alakoskodni... Igaz, nem is nagyon dolgozik, vagy ha mégis, az ilyen szellemi szabad vagy valamilyen művészkategória, esetleg vállalkozó. Találd ki, mire vállalkozik. Ő szabad ember, köcsög közszféra, köcsög multik, neki ne mondják meg, hogy...
A szabadságharcos: Nem teljesen új műfaj, hiszen aki az internet aranykorában ismerte a #hunniát, a nemnemsoha.hu-t - aztán Tomcat pólóblogját, a kurucot, az már látott elég embert, akiknek már akkor sem tetszett a rendszer. Csak hát az idők úgy változtak, hogy közben jött a több interaktivitást és szerveződési lehetőséget kínáló Facebook - és persze a dicsőséges 2010-es választások, ami a korábbi elégedetlenkedők egy tekintélyes hányadát elhallgattatta. Jött a helyükre más - nem kell bemutatni őket! De én mégis megteszem, mert szívem csücske ők.
Igen, ők nem szeretik egyik pártot se (nincs hiteles erő), de kimondhatatlanul gyűlölik Miniszterelnök Urat (a névelőt direkt hagytam ki, hiszen ez már személynév) és csapatát. Ők szabadságra vágynának, de ami volt, az is elvették tőlük - és napról napra (egyre) szarabbul érzik magukat a hazájukban. Elvágyódnak, de sajnos mégse mennek. A kötelességtudat, a mártíromság, az önostorozás (mi magyarok, ilyenek vagyunk = ti magyarok, ilyenek vagytok) a kulcs. Egész nap F5-F5 pásztázzák az internetet, hogy végre találhassanak valami negatívat. Romlik a forint, Szíjjártó pofátlan, "akinek nincs semmije, az annyit is ér" Lázár kioktató, Orbánt utálják Nyugaton, Tombol a rasszizmus, A tervezettnél kétszer nagyobb a deficit, Gusányit választották a hónap hazugjának - meg a többi cikk. Bármi történik, ott a kormányt kell utálni. Ha új villamosvonalat építenek, akkor az soha nem fog megvalósulni, meg drága, meg a kurva anyjukat. Ha győz a magyar válogatott, akkor is a Focista (a felcsúti Főfocista) kurva anyját - ha nem győz, akkor meg pláne. Nem léptünk előre szemernyit sem. Csak ez egy ilyen nép, egy harmadik helyezés után úgy ünnepelnek, mintha a vébét nyertük volna meg...
Kiposztolja, összegyűlnek páran, együtt jajgatnak, féltik a hazájukat. De csak az övékét (jöjjön el az én országom). Mi lesz így, mit fognak szólni ránk megint külföldön?
A klikkben, megosztásban, like-ban világbajnok - még tüntetni is kimegy, ha nincs túl rossz idő. Hátha megijed lemond a kormány, hiszen az nem lehet, hogy a Haza ellenzékben legyen! Aztán hazamegy. Szavazni viszont nem szokott eljárni. Nincs itthon egy normális párt sajnos. Vagy mégis elmegy, de az az egy iksz az kevés. Á, ez egy menthetetlen nép... a demokratikus választások az elmúlt húsz év legnagyobb vívmánya, és a mindenkor demokratikusan megválasztott kormányt tiszteletben kell tartani. Kivéve persze, ha nem szeretjük őket. Bárcsak a facebookon tartanák a választásokat...
Az önigazolást kereső: És lehet, hogy meg is találja. Ő a pozitív- illetve gondoskodó visszajelzések nagy kedvelője. Lehet ő is éveken keresztül áldozat és szerencsétlen - csupa talányos kiírással - "szar az élet... miért mindig én???" - hogy aztán kiderüljön, valójában megint nincs semmi komoly baj, csak figyelemre vágyott ("mi a baj Drágám, mesélj el mindent!"). Ha esetleg tényleg gond van, akkor meg már senki nem figyel rá.
Aztán a MyVIP környékéről összegyűlt tizenévesek és hasonló lelkületű nagyobbak örökös lájkvadászata. Lájk, és pontozlak! Ha összegyűlik 10 lájk, akkor... Kérdések. Hol lehet a XIX. kerületben olcsón UK-adaptert venni? Örökké hálás módszer: a másik hiúságát kihasználni (az nem lehet, hogy ÉN ne tudjam a választ, hiszen HELYI vagyok!) - Hol lehet Budapesten a legjobb mongol barbecue-t enni? Hol vannak Szegeden a legjobb bulihelyek mostanában? Tud valaki megbízható nőgyógyászt Pesten? Na jó: szájsebészt, burkolót, villanyszerelőt. De csak megbízhatót!
Megnyugodott máris. Nem kell együtt élnie a szégyennel, hogy ott árválkodik neve mellett napokig a bejegyzés, és semmi tetszik, semmi hozzászólás. Bár az a köcsög Zakariás megint kétszer annyit kapott, csak tudnám, mit bírnak rajta ennyien. Ez ha a pudvás ánuszát rakja ki, arra is kap harminc likét.
Like-érdekközösségek alakulnak. Én nem hagyom a tiédet érintetlenül, de te se hagyd az enyémet tetszik nélkül. Mi? A múltkor se lájkoltál, bazmeg. Akkor most én mit csicskuljak? Ez különben sem a személynek szól, hanem a megosztott tartalomnak. Csak semmi nepotizmus!
A felelős felhasználó: Ő az egész internetes társadalom fölött áll, ő mindent ésszel, módjával kezel. Adatvédelmi beállításai következetesek, személyes adatait (főleg persze az iskoláit, munkahelyeit) részletesen tölti ki, helyesírására se lehet panasz. Mivel nem szeretné, hogy boldog-boldogtalant az ismerősei között láthassunk, gondosan ügyel arra is, hogy egy bizonyos létszám fölött mindig takarítást rendezzen. A kevésbé felelősek ezt még büszkén ki is szokták posztolni, hadd lássa mindenki, ők mennyire igényesek a társaságra! Aki még látja az üzenetet, kicsit büszke is lehet.
Kompromittáló anyagot nem oszt meg, állapotfrissítései szinte programszerűen csak meghatározott időközönként jelennek meg. Semmiképpen sem akarja mások üzenőfalait elárasztani értéktelen tartalommal, nyivákolással, felesleges kérdésekkel (ld. Google mint alternatíva) - már napokkal előtte tervezgeti, hogy mit fog a nagyérdemű elé tárni legközelebb. Csakis minőségi anyagról lehet szó. Olyanról, ami valóban kifejezi az ő kiemelkedően művelt, értékes és összetett lelkivilágának minden rezdülését. Ami megmutatja, hogy ő vicces, laza és eredeti.
A kajafényképező: A táplálék útját a teljes ellátási láncon át dokumentálja és megosztja. Organikus piac, előkészületek, megfelelő öltözék. Sütés-főzés, evés-ivás. A művet kell leginkább lefotózni - különösen, ha sütemény. Evés közben is fényképezni kell, hadd lássa mindenki. A táplálék további útját általában szemérmesen elhallgatja, kivéve persze a klasszikus kaki.hu szerzőit.
A szerelmes: A korábbi, egyutas fotóalbumoknál és szövegeknél még zavaróbb a szerelmespárok nyíltszíni turbékolása, még az interneten is. Jó reggelt, Drágám xxx, Éppen eszembe jutottál <3 <3, Lírai dalok, Hiányzol - mind az üzenőfalra persze, hadd irigykedjen a sok fapina. Látványos szakítások, panaszfórum, megcsalt a büdös kurvája, kibékülés, Misi mostantól Zsaklin ismerőse.
A kisgyerekes: Nem, őt nem akarjuk, róla nem beszélünk. Nem.
A bölcsességeket megosztó: Őt sem akarjuk ismerni.
A világpolgár: Ő mindenhol otthon van, mindenhol élt, és minden nyelven beszél. Jól. Ő már ott volt a Facebookon, amikor szerte az egész világon csak pármillió tag volt. Akkor minden sokkal jobb, családiasabb volt még. Ott kezdődtek a bajok, hogy a MyVIP és az iWiW is átköltöztek közben ide. A történelem ismétli önmagát, hova szökjön már előlük? Sok igénytelen ember.
Pedig ez egy nemzetközi platform, ha tetszik, ha nem. Hogy mindenki lássa, ő mekkora poliglott, az angol mellett szívesen írkál olaszul, németül, franciául - tudatosan keverve a szlenggel és a dialektusokkal. Hey folks, whats da story der on da Nartsoyd? Sewas zäme, Parndorf jemand am WE? Pfiatti, ciao pa-pa. Kár, hogy a külföldiek valószínűleg le se fossák. Angol státuszüzeneteire jön 1-2 magyar komment és lájk - a magyar üzenetekre meg 1-2 méltatlankodó külföldi ("huh?", "yeah, sure", "asédlfjöawpefélansd") hozzászólás. Reménytelen.
Modoros befejezés: és te, aki végig vigyorogva bólogattál, és magadra ismertél! Nyomj egy lájkot és csatlakozz hozzánk a Facebookon, ha tetszett a poszt!
Az utolsó 100 komment: