Leesett az első hó, egyre jobban vacogunk a sál-sapka kombó alatt is, hamarosan elérkezünk az év legrövidebb napjához - rohamléptekben közelegnek az Ünnepek. Arra szeretnék mindenkit kérni, hogy most egy kis időre tegyük félre a tréfát és az ellentéteket. Álljunk meg egy pillanatra. Üljünk össze barátainkkal, szeretteinkkel és gondolkozzunk el, hogy hova vezet ez a megosztottság, ez az örökös panaszkodás és a sirámok.

Két magyar háromfelé húz, dögöljön meg a szomszéd tehene is - oly' sokszor halljuk, ugye? Pedig igazán kibékülhetnénk már végre egymással. Emberek! Ássuk el a csatabárdot, tegyük félre sérelmeinket, és tegyünk azért, hogy kicsit jobb legyen az egész népnek, az egész országnak! Itt most nincs olyan, hogy kormánypárti, ellenzéki meg bizonytalan - mindannyian magyarok vagyunk és egy célért dolgozunk. De egymás ellen harcolva nem jutunk előrébb, ezt már rég felismertük. Hát akkor meg mire várunk?

Mert bizony talán soha nem volt ekkora morális válság kis hazánkban, mint most. Az ellenzékiek egy felelőtlen, hangos csoportja nem akar beletörődni a választási vereségbe. Nem tiszteli a többségi akaratot, a demokratikusan  - szinte közfelkiáltással - megválasztott kormányt. 

És nehogy azt higgyétek, hogy engem zavar, ha valaki másképp gondolkodik - távolról sem! Pontosan erről szól a demokrácia, hogy tiszteletben tartjuk és meghallgatjuk a másik fél véleményét - de mindenről a többség dönt, természetesen a kisebbség igényeinek figyelembevételével. Na de megkérdőjelezni a parlamenti többséget, ezáltal a választási győzelmet, a nép egyértelmű akaratát?

Ez nem demokrata tempó, kedves hangoskodó ellenzéki nemzettársaim.

Új kiegyezést! Mi is kibírtuk ellenzékben, bírjátok ki hát Ti is most egy kicsit. Nem kell nagyon, csak tényleg egy pöppet. Elégedetlenkedni hogyne szabadna - de azért ne szaladgáljunk folyton külföldre, ne sározzuk már be kormányunkat idegenben, ne tegyünk mindig alájuk! Tudjátok: egymás között lehetnek nézeteltérések, de vannak kérdések, ahol csakis egységesen szabad fellépni, máskülönben elveszünk.

Hagyjuk már végre dolgozni a kormányt nyugodtan! Mindannyiunk érdeke, hogy végre a munkára, az ország valódi ügyeire tudjanak összepontosítani, és ne a folyamatos megtorpedózásról, az ellenzéki obstrukcióról kelljen olvasnunk a hírekben. Miért kell zsigerből minden javaslatot elutasítani, ami a kormány padsoraiból jön? Annyira elképzelhetetlen, hogy néha nekik is lehet valami jó kezdeményezésük? Ennyire savanyú lenne az a bizonyos szöllő?

Döntsön a demokratikus többség! Ha nem elégedett a nemzet, hát leváltja őket két és fél év múlva. Szóljon erről a demokrácia! Aki a választások eredményét és a négy évre szóló felhatalmazást megkérdőjelezi, az a demokráciát mint olyat kérdőjelezi meg. Aki pedig az országa ellen képes szurkolni csak azért, mert nem az ő pártja van kormányon, az bizony - tetszik vagy sem - hazaáruló. Ezen kéretik tisztelettel mindenkinek elgondolkoznia és magába szállnia. Együtt sírunk, együtt nevetünk.

Üdvözlettel és maximális tisztelettel:

Modor Tibor

2007. december 9.