Brother Love a mai írás szerzője - a később íródott Egyházellenes ötlete valójában ezen a poszton alapszik.
Az alábbi sorok írója nem ateista, és tiszteletben tartja minden ember vallásos meggyőződését.
A modoros hívő
„Márk és Krisztián – a két kicsi – ifjusági evangelizációs táborban vannak még egy hétig. Tünde a Szent Erzsébet Plébánia kórusával lép fel Sümegen, Andris a Katolikus Legényegyletek Európai Sporttalálkozóján van Lublinban, döntőt játszanak, tudod, kosarazik. Máté meg egyébként sem sokat van itthon, kint tanul Heidelbergben a teológián, így végre most nekünk is van egy teljesen szabad hétvégénk a feleségemmel. Külön szerencse, hogy most van a szokásos évi háromnapos lelkigyakorlata a plébániánknak Visegrádon, így részt tudunk venni rajta, már évek óta nem voltunk…”
(részlet bármely modoros hívő beszámolójából)
A modoros hívő felismerése nem könnyű feladat, ugyanis pusztán külső jegyek alapján nem azonosítható, továbbá könnyen összetéveszthető más fajokkal, ugyanis megjelenésében előfordulnak a örökbölcsész-, proli-, és informatikus jegyek is, sokszor a legmegdöbbentőbb kombinációban.
Életkora általában 35-50 év közötti, ennek oka megállapítása még további elmélyült kutatásokat kíván. Eddigi vizsgálataink alapján vélelmezzük, hogy egyfelől a modoros hívő kifejlődése csak a legritkább esetben lehetséges a fenti, alsó korhatár előtt, mivel alapvetően szükséges hozzá a kellő számú gyermek nevelése s az ezzel járó, megerősödő felelősség- és küldetéstudat kifejlődése is. Feltételezzük ugyanakkor, hogy bizonyos életkor felett a modoros hívő gyakorlatilag eltűnik a társadalmi életből, amely addig is jellemzően a különféle hitgyakorlatok végzéséhez, valamint a gyermekneveléssel kapcsolatos sokrétű teendők gondos ellátásához volt köthető. Mivel a gyermekek felnövekedésével ez utóbbi feladatok megszűnnek, a fenti felső korhatár után a modoros hívő már csak a vallásgyakorlással közvetlen kapcsolatban álló közösségekben fordul meg rendszeresen, így gyakorlatilag eltűnik a hétköznapi ember szeme elől.
Testfelépítését tekintve mind a férfiak, mind a nők leginkább a végleteket jelenítik meg. Aszkétaszerűen sovány, szikár, avagy már fiatalon meghízott, beles-segges típus, amelyek közül az előbbi pusztán a genetikai adottságokra, míg az utóbbi a mozgásszegény életmódra és a rendszertelen étkezésekre, a hagyományos magyar konyha szeretetére vezethető vissza.
A modoros hívő az ápoltságra nem sokat ád. A legszükségesebb szappan-víz kombináción túl nemigen költ pl. dezodorra, amit az őt gyakran követő, intenzív izzadságszag is jelez, amelynek jellege a szúrós ammóniaszagtól kezdve a romlott húsleves bűzéig terjedhet. A férfiak – praktikusan – nem borotválkoznak, apostoli arcszőrzettel büszkélkedve. A fodrász ismeretlen, a modoros hívő haját az asszony vágja. A nők természetesen hosszú hajukat szolid kontyba kötve viselik, a renitensebbek esetleg bevállalnak egy különösebb ápolást, gondozást nem igénylő, sportos, rövid frizurát. Férfiak esetében nem ritka a zsíros, csapzott hajviselet, 5-6 cm hosszúságú nyak- és fülszőrzettel kombinálva. (Felesleges mondani, a modoros hívő semmiféle testszőrzetet nem távolít el.) Fentiekből következik az is, hogy after shave-et, parfümöt sem használ, ahogyan különféle testápolókat, krémeket sem. Közelebbről észrevehető, hogy a szájhigiénia sem erőssége, jobb esetben a fogakra rakódott vastag lepedék, extrém (és szerencsére ritkán megfigyelhető) esetben szuvas fogak jelzik mindezt, az ezt kísérő, permanens bűzről nem is beszélve.
Ruhatárát az ősrégi és különböző olcsó, gyakran silány minőségű, olykor kinőtt, alulméretes darabok, néha saját készítésű modellek alkotják. Gyakran visel 10-15 éves kitaposott túrabakancsot, vagy széttiport olcsó kínai sportcipőt, jobb esetben egy egyszerű, erős, tartós bőr félcipőt (megjegyzendő, hogy ez utóbbi rendszeresen poros, fűzője szétfoszlott). Természetesen a cipő és egyéb ruhadarabok nincsenek összhangban egymással, ahogyan a zokni színével és jellegével sem. Barna műbőr szandáljához bátran választ lila műszálas zoknit, de a bőr félcipő – fehér frottírzokni kombináció sem ritka. Sportcipő-szövetnadrág, félcipő-melegítőalsó (szigorúan egy szétmosott, kiseggesedett mackóalsó) kombó is előfordulhat. Az össze nem illő ruhadarabok kombinálása általános, pl. hosszú, fekete, öltönyhöz való szövetkabát banánzöld, kapucnis-cippzáros, feliratos felsővel, avagy elegánsabb napjain az öltöny olyan rövid orkánkabáttal, amely alól a zakó tenyérnyi szélességben kilóg. Kedveli az örök kockás flanelinget, meleg napokon pedig a Közép-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság logóját viselő fehér pólót hord, esetleg a gyermekektől szülinapra kapott (a badacsonyi bazársoron dupla áron vett), szellemes feliratú pólót. A nadrág szára gyakran túl rövid, az évek során elterebélyesedett fenék „felveszi” annak hosszát, amelyen nek sokat javít a keskeny, kitágult-kirojtosodott lyukakkal bíró, hasba vágó öv. Az asszonyok hasonló minőségben, ám női mivoltukból fakadó jobb ízlésük, gondosabb figyelmük révén általában jóval szerencsésebb szín- és stílusösszeállításban viselik ruhadarabjaikat. Mindennapi személyes holmijait hátizsákban, esetleg műbőr diplomatatáskában hordja, az asszonyok szívesen viselnek tarisznyát, vagy (kizárólag népi iparművész által készített), nagyobb méretű táskát. Zsebeiben a kóc- és szöszmaradványokon, néhány csontkeménységűre aszott, használt papírzsebkendőn kívül Kinderfigura-alkatrészek, vadgesztenyék, üveggolyók és egyéb gyermekjátékok/kincsek is előfordulhatnak, természetesen egy rózsafűzér vagy legalább egy zsebkönyv formátumú, viseltes Újszövetség mellett.
A modoros hívő nem politizál intenzíven, de talán szükségtelen mondani, hogy alapvetően konzervatív-jobboldali beállítottságú. A „rohadt komcsikat” alkalmasint szidalmazza, éles kritikával illetve azok különféle korrupciós és egyéb ügyeit, míg a jobboldali politikusok esetében azokat szintén elítéli („aki lop, annak bűnhődnie kell, pártállástól függetlenül”), de relativizálja, jelentékteleníti („persze a Fidesz is lop, de hát tehetségtelen amatőrök az MSZP-hez képest…”) . A szélsőségektől idegenkedik, mert a pl. Magyar Gárda militarista-elitista szelleme távol áll alapvető keresztény értékeitől, mindez azonban nem akadályozza meg az alkalmankénti, szolid, utalásszerű zsidózásban („tudjuk azért, hogy szeptember 11-én kik nem mentek dolgozni a tornyokba…”). A megvetett politikusok csupán erkölcsileg kifogásolható ballépései (pl. nőügyek) általában mélységes felháborodással töltik el, közvetlen összefüggést láttatva az ország állapota és vezetőinek erkölcsei között („és ilyen emberekre van bízva a ’zország, nincs is mit várni!”).
A modoros hívő általában nem sportol. Bár a sportot, egészségre gyakorolt pozitív hatása és jellemformáló ereje miatt fontosnak tartja, neki magának sajnálatos módon már nem jut rá ideje, ugyanakkor gyermekeitől gyakran elvárja, sőt megköveteli, hogy valamiféle edzésre járjanak. Nézőként kedveli a futballt, kosárlabdát, kézilabdát, úszást, de az elitista jellegű vagy technikai sportok (tenisz, golf, Forma I., Moto GP, stb.) nem érdeklik, ahogyan a túlzottan agresszív, macsó jellegűek (küzdősportok, súlyemelés, egyebek) sem. Sporttevékenysége jellemzően a természetjáráshoz köthető, azaz alkalomszerű, kellemesen fárasztó, ám nem extrém túrázás, hegymászás, vízitúra – természetesen a családdal.
Életvitele, étkezése átlagos, fogyaszt húst, alkoholt, édességet, természetesen mértékkel, hiszen az iszákosság, mértéktelen zabálás, kifinomult ínyeckedés nem illő egy igazi keresztényhez. A tartalmas, egyszerű, hagyományos étkeket kedveli, egy jó, házi krumplis pogácsa vagy almáspite többet ér bármilyen cukrászkölteménynél, ahogyan nem kérdés számára, hogy egy jó adag töltött káposzta vagy egy ráksaláta közül melyiket válassza…
Zenebarát és gyakran zeneértő, sőt, maga is játszik hangszeren, esetleg templomi kórusban énekel. Ugyanígy a gyermekek, így a család könnyedén alkot kamarazenekart, az együtt zenélés, kivált ünnepnapokon az est egyik fénypontja.
Mint fentebb hangsúlyozzuk, köznapi értelemben vett társasági életet nem él, ez azonban nem jelenti, hogy nem jár közösségbe. Szükségtelen említeni a vasárnapi templombajárást, de ezen felül szívesen vesz részt a gyülekezet életében, adománygyűjtés, közös ima, kulturális programok formájában.
Szórakozásként hangversenyek, ritkábban színház (természetesen kerülve a dekadens, erkölcstelen darabokat, rendezéseket), a gyermekek kedvéért néha mozi jöhet szóba. A kereskedelmi TV-k műsorait nem nézi, gyakran nincs is TV a lakásban, vagy pl. a gyermekek TV nézése erősen korlátozott.
Mindenképpen fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a modoros hívő különleges gondot fordít a gyermekei nevelésére. Meglehet, hogy nem tud divatos mp4-lejátszót vásárolni minden csemetének, azonban körültekintő figyelemmel választja ki az iskolát, óvodát. Természetesen a gyermeket iskolába hozza-viszi, ahogy különórákra, zeneórára, edzésre is. Nem, vagy ritkán fordul elő, hogy a gyermek kérdésére nincs idő, nagy türelemmel, figyelmesen hallgatja végig és mélységes empátiával kezeli a gyermek problémáit. A gyerekek szinte soha nem hozzák ki a sodrából, ha ez mégis előfordul, általában elég egy szigorúbb pillantás, szemöldökrácolás és máris mindenki tudja, hol a helye. Szükségtelen mondani, hogy durvaság, trágárság, csúnya vagy frivol beszéd nem fordulhat elő otthon – de máshol sem. Ugyankkor a gyermeknek meg kell értenie, hogy neki is vannak kötelességei, nemszeretem feladatok, amiket helyette senki nem végez el, a gyermekeknek gyakran konkrét, precízen beosztott feladatai, munkái vannak a családban, mosogatástól kezdve a kistestvérre való felügyeleten át takarításig. (Ennek köszönhetően a gyermekekből – ha nem válnak modoros hívővé maguk is – gyakran igen talpraesett, önálló, határozott, józan felnőtt válik.) A szerény anyagi körülmények ellenére, az egyházi-nemzetközi kapcsolatokat kihasználva, gyakran megszervezik a gyermekek külföldi nyaralását, tanulását is. Mindezeknek köszönhetően a modoros hívők gyermekei – ha maguk jellemzően nem is terveznek utóbb nagy családot – gyermekkorukra általában mint szép, problémamentes, boldog időszakra emlékeznek.
Végezetül megállapíthatjuk, hogy a modoros hívők teljes megismerése még további kutatások tárgyát kell képezze, amelynek fő nehézségét az jelenti, hogy a közvetlen megfigyeléshez (amely jelen kutatás kiterjesztéséhez elengedhetetlen) a megfigyelőnek magának is teljes egészében a modoros hívők közösségébe kellene tagolódnia, figyelemmel a megfigyelt alanyok szerény mértékű, de egyértelmű elkülönülési, bezárkózási hajlamára.
Az utolsó 100 komment: