Zoli, Vili, Gábor, Csabi, Karesz, Tibi vagy Laci. Ő a Ratkó-gyerekek után született a 60-as évek végén, 70-es évek elején-közepén. Lehetett volna akár kisgenerációs is, de ő ezt leszarja. Azok a rebellis hülyegyerekek voltak a korosztályából. Mindig jól elvolt, most is jól elvan. Hagyják békén az ideológiai félrebeszéléssel. A normális ember bármilyen rendszerben boldogul és túlél, nem muszáj folyton ugrálni. Házibuli-generáció inkább. Átlagosnak is nevezhetnénk, de balféknek nem. Hobbija, érdeklődési köre azért szépen kialakult.

A Zoli még fiatalos - a gyerekek is gyakran lesziázzák -, az idő múlása csak hosszas szemrevételezés után tűnik fel a külsősnek. Arca a napközben elfogyasztott, fejadagnyi sörnek-fröccsnek köszönhetően vöröses, kék szemei vérben úsznak. Nem részeg, de van benne mindig annyi, amennyi kell - a szalonspicchez elegendő. Dolgozni, a családdal törődni, szülői értekezletre, meccsre járni pont jó.

Valamikor gyúrt - de az a pár év látszatmunka nem bizonyult maradandónak. Tetovált karjai mára vékonyak, kemény kis sörpocakja egyre jobban kifejezett. A gyenge testet a rákvörösre égetett, illetve nyár közepére valamennyire lebarnult bőr ellensúlyozza, amin az aranyékszerek még szebben mutatnak. De igazából mindig vöröses marad. Öltözéke sportos: az évszaktól-időjárástól függően a strandpapucsot és a sportcipőt váltogatja, szereti az ujjatlan pólót, a hasitasi/vesetáska pedig kötelező tartozék nála - mindig. Szőkésbarna, kicsit ritkuló haja jampisan hátrafésült, barkóját gondosan ápolja. Még a Pomádénál ragadta magával a rockabillys megjelenés - a Depeche Mode-os kinézet pedig azonnali menedéket jelentett a hozzá hasonlóaknak a Grease- és Hungária-mánia lecsengésével a 80-as évek elején.

A Zoli a nathanp által is már megörökített szórakoztató elektronika rabja - egyedül az internettel nem tudott máig sem igazán kibékülni. Annak idején a Mariahilferstraßéról hozott LEVIS walkmanek és Panascanic fejhallgatók, kvarcjátékok, mindentudó karórák, menedzserkalkulátorok, aztán a CD-táras minihifik, autóshifik, mélynyomók izgatták korszaktól függően. Talán a MiniDiscnek is bedőlt pár évig, de aztán gyorsan elseftelte a cuccát valahol. A lényeg, hogy hangrendszerének teljesítményét a Dark Side of the Moon-os, tesztlemezes modorosokkal ellentétben csakis a mélyekkel teszteli és mutogatja. A 2000-es évek elejétől házimozi-rendszerének kiépítésén fáradozik: gondosan utánajárt, hogy szőnyegpadló, avagy inkább parketta-e a megfelelőbb egy ilyen szórakoztatóközpontnál - az 5.1 pedig nem elég, DTS is kötelező.  DVD-t ennek megfelelően vásárol: elsődleges szempont a DTS-es magyar szinkron megléte. Hiszen a magyar szinkron még mindig világhírű, a Frédi és Bénit az amerikaiak visszavásárolták, annyira jól sikerült. A JVC-t természesen "dzsívívszí"-nek ejti, az angol.

Mindene a mobiltelefon. Lassan 15 éve próbál mindig a legújabb modellekből válogatni, és azok úttörő funkcióit azonnal hasznosnak találni. Sokadik beköhögésre tényleg felismeri és fel is hívja a "Buzi" vagy a "Sárkány" bemondott neveket a telefon, de a készített fényképek minősége vagy az útvonaltervező teljesítménye is lényeges szempont. Fülén egész nap ott figyel az odacsíptetett brútuszos hedszet. Folyton be akarja bizonyítani, hogy a modern technikai bölcsek köve nála van, és nem hiába költött annyi pénzt a kiegészítő funkciókra. Nála ezek nem csak dísznek vannak! A GPS Andreával meg a vicces beszólásokkal is kötelező nála - a megszokott útvonalakhoz, pl. bevásárláshoz is jól jöhet.

-Ne, várjál csak, ne fáradj! Megnézzük, hol van a legközelebbi ATM... milyen kell, OTP-s, erstés? Nah. Itt van e.

...

-Még ne menj sehova. Ilyenkor csak húszpercenként jár a hatvanas. Megnézzük... aha... akkor még ráérsz négy percig itt ülni, csak óra negyvenkettőkör jön csak a következő!

...

Sziasztok,

arra gondoltam, hogy 38. szülinapom alkalmából jó lenne összejönni egy pár jó pofa sörre a környéken. Persze tudom, hogy mindenkinek bokros teendői és családi elfoglaltságai miatt nem könnyű egyeztetni, ezért létrehoztam itt egy online kérdőívet, ahova mind bevihetitek a preferált helyet és időpontot.

A formot pénteken 12.00-kor zárom le, addig legyetek kedvesek beikszelni, hogy hogyan érnétek rá.

Az asszonyokat, utánfutókat meg aznap estére pattintsátok le vhogy ;-))

Üdv,

Zoli

Ennek ellenére nem szokott komolyabban netezni, max. a használtautó-hirdetéseket, a love.hu-t meg a pornóoldalakat böngészi. Feleségével, Mónival ettől még tök jól elvan.

Móni nem hízott el: a mai napig jól tartja magát, szülés után is - egyedül a szarkalábak árulkodnak koráról. Zoli haverjai is gyakran vetnek felé lapos pillantásokat, de nem próbálkoznak be komolyabban, legfeljebb viccelődésnek próbálják beállítani, hogy "hát azért 92-ben Sóstón kár, hogy nem nyomultam rád jobban". Mindegy, nekik jutott más, mondjuk a Viki vagy az Ági. Ők se rosszak, csak legfeljebb már unják őket tíz év után. A lányok rendszerint (rózsaszín) melegítőt és baseballsapkát viselnek.

A gyerekkel-haveri társasággal szívesen járnak nyaranta Horvátországba (mennyivel olcsóbban kijövünk, mint itthon, a rablóbanda zimmerferiknél!), de simán csak a szülők telkére vagy a Lupára (11-es út menti bányatavak) is - vagányabb zoliknál egy-egy prágai sörtúra is összejöhet. Ez esetben évtizedekig csak erről anekdotáznak - mekkora volt már! Kár, hogy itthon nincs olyan, hogy sörkultúra... Persze azért elnéznek néha a Szépasszonyvölgyébe pár kanna jó kis (édes) vörösborért, amit valamelyik bombabiztos hátsó, vasajtós pincéből szereznek be - őket nem lehet csak úgy a csicsásra faragott, turistáknak szánt kamuszékely-kapus portákkal eltéríteni. Őket nem húzza le a Franci bácsi, legfeljebb elmeséli, hogy a buta pestiekre meg a tótokra miket rá lehetett tukmálni.

Az alkoholt tehát nem vetik meg - de azért megválogatják, hogy mit isznak. Sörből a nyugatiasan vagy esetleg csehesen csengő nevű, prémiumnak beárazott, de itthon gyártott dobozos, kukoricagrízes termékekeket részesítik előnyben. Bizonytalan forrásokon keresztül informálódva van egy olyan elképzelésük, hogy a németek meg a csehek jó söröket csinálnak, de valahogy a hollandokat, angolokat, osztrákokat, szlovákokat is ide sorolják aztán. Meg az íreket persze. A Guinness a legjobb. Ki kéne menni már az írekhez is egyszer, vagy esetleg az angolokhoz egy jó pubba. Azért ott a kocsmának van egy hangulata, nem úgy, mint itthon.

Szeretik a jófajta mézes-ágyas pálinkát, a jó bort - mindent, amire azt mondják a hozzáértő ismerősök, hogy jó.

Eleve bármilyen helyen fellelhető, ahol enni vagy inni lehet. A kirándulás célja lehetnek a fent említett prágai sörözők, a villányi borospincék, de még egy hétvégi biciklizést is csakis valami papírtálcás-olajos hekk mellett képes megkoronázni a Rómain - az esti séták, strandolások alkalmával meg kihagyhatatlan a büfé, annak minden szolgáltatásával együtt.

-Na mit kérjek neked, Cicu? Meg tudsz enni egy egész hekket? Én asszem, iszom egy sört, de valami jobbat - szerintem megdolgoztunk érte! Aztán hazafelé be kéne ugrani a madarastecsóba, elfogytak a nyers DVD-im, aztán kéne újra sütni párat.