Tetszettünk volna forradalmat csinálni. Miért hagytuk, hogy így legyen? Az elszalasztott lehetőség. Azt hittük, majd úgy élünk, mint az osztrákok meg a nyugatnémetek... ehelyett:

1. Azt hittük, mostanra majd nyugati kocsikkal fogunk járni. Opelekkel, Mercikkel, Toyotákkal, BMW-kkel... és alig lesz Lada, 120L-es Skoda, Trabi, Wartburg, Robur, Nisa, Dacia. Hogy lesznek rendes autópályáink, ahogy a svájciaknak, ahol lehet majd döngetni, és nem tojáskerékkel döcögünk le 80-nal az M7-esen.
2. Azt hittük, hogy majd mi is lemehetünk a boltba, és olcsón megvehetjük a Milka csokit, a Schogettent, lesz Weißer Riese meg Persil. És nem Tomival meg Ultrával kell dolgoznunk még 2014-ben is.
3. Reménykedtünk, hogy szabadok leszünk. Hogy azt mondhassunk, amit akarunk, hogy oda szavazhassunk, ahova akarunk. Hogy a többség dönthesse el, kit akar a Parlamentben látni.
4. Hittünk egy szabad sajtóban. Hogy lehessen itthon is 50 tévéadó, mint Nyugaton. Hogy kapcsolgathassunk akárhova, hogy a bőség zavarában percekig ne találjuk meg a legjobb műsort. Hogy itt is megszakítsák a filmeket a reklámokkal, legyenek beszélgetős műsorok, vetélkedők. Hogy ne a sorok között kelljen olvasni, hanem igenis ki lehessen mondani!
5. Nyugatra vágytunk. Azt hittük naivan, hogy majd bárhová utazhatunk, és nem csak évente kétszer. Hogy akár Amerikába is eljuthat a magyar, de hogy Berlinbe, Párizsba vagy Londonba is úgy mehetünk, mintha csak Pozsonyba vagy Komárnóba mentünk volna át (vagy még úgy se). Hogy számunkra is elérhető lesz valamikor egy spanyol vagy görög üdülés, vagy egy franciaországi síelés - ahogy egy németnek vagy dánnak. Hogy ha úgy vagyunk vele, akkor disszidálnunk se kelljen, hanem mehessünk rendesen dolgozni, élni is Nyugatra, és ne szökni kelljen. És hazajöhessünk bármikor.
6. Azok a jó német szexfilmek... az jelentette számunkra a szabadságot. Abban reménykedtünk, hogy nem csak titokban, kamionos rokonok által becsempészve juthatunk hozzá egy jó kis pornóhoz, hanem hogy itthon is hozzáférhetünk, neadjisten, mi magyarok is csinálhatunk pornót...
7. Reménykedtünk, hogy egyszer lesz rendes magyar könnyűzene, lesznek nyugati, nálunk koncertező zenekarok, és nem csak a Szörényi-Bródy-Koncz-Korda-Koóst kell bámulnunk még 2014-ben is...
8. A Mariahilferstraßén találkoztam életemben először négerrel, hajléktalannal meg koldussal. Előtte ilyet csak a filmben láttam. Azt hittem, nekünk is lehet ilyenünk valamikor.
9. Csak tátott szájjal bámultuk a bécsi villamosokat, metrókat, buszokat... Mercedes, Volvo, Siemens. Hülye fejjel elhittük, hogy egyszer nekünk is lehet ilyenünk az Ikarus helyett. Elektronikus kijelzők, felújított állomások, luxus-dohányzókocsik extra elszívóval.
10. Nyugati irodaházakra vágytunk, amerikai főnökökkel, meetingekkel, céges utakkal, LEAN Six Sigmával és számítógépekkel. Ehelyett maradt a nagy semmi, az állami csöcs, a villanyírógép meg a telex.
11. Emlékszem, mi még tüntettünk azért, hogy ne oroszt kelljen a suliban tanulnunk. Hanem mi is angolul, németül, franciául, olaszul, spanyolul tanulhassunk. Hogy a mi gyerekeink már el se tudják képzelni, milyen is az: plóságy meg pácsimuti nyejesty, dárágoj gászty? Hogy cserkészek lehessenek, ne úttörők. Hogy ne kelljen KISZ- vagy párttagnak lenni, ha el akarnak érni valamit az életben. Hogy bárki továbbtanulhasson, és ne a szülők munkásosztálybeli származása, hanem a tudás és a szorgalom számítson.

Hát így állunk, ide jutottunk 25 év reménykedés és szívás után - egy helyben toporgunk, de leginkább visszafelé zuhanórepülünk. Vesztettünk, elszegényedtünk, Európa legszegényebb embere vagyunk. Szegény rokonnak se voltunk jók, soha ilyen nincstelen és kilátástalan nem volt még a Magyar, főleg a magyar gyerekek.

Egy leragadt, balkáni, kis-ázsiai nemzetté váltunk a legirigyeltebb barakkból.

Shift-delete az elmúlt huszonöt évet!