Helló Tibi!

Tisztelettel jelentem, újra itt vagyok, ebben az írásban egy vidéki futballcsapat rövid történetét mesélem el. Előre figyelmeztetlek, hogy a Wikipédia-szócikkek stílusában fogant alkotás nem túlzottan vicces, és csak mérsékelten modoros, de sajnos igen jellemző.

Üdv: Csikai Gábor

U. I. Csak a Goldi!

Alapítási év: 1907

Csapatnév: Eurocredit Révényi TFC

Színek: Arany-zöld

Székhely: Warsovszky Emil Stadion, Révény, Goldenstern Ignác utca 13.-17.

Legfontosabb eredmények: 3-szoros Magyar Kupa győztes: 1972, 1974, 1993, Magyar bajnoki ezüstérmes: 1965, 1975; Magyar bajnoki bronzérmes: 1974,1978, 1992.

Szurkolói csoportok: Rongyosok alapítva: 1930-as évek, megszűnt 1981. Carno Killers a: 1991, Gold-Green Gladiators a:1995

Kezdetek

A klub története a múlt század elejére nyúlik vissza. 1905-ben néhány lelkes helyi ifjú, akik a városban 1857 óta működő Goldenstern Textilgyárból verbuválódtak, futballcsapatot alakít, és sikerül meghívni a városba egy bemutatkozó mérkőzésre a fővárosi BTC-t. A mérkőzés 11-2-es fővárosi sikerrel ér véget, de a több ezer néző arra sarkallja a fiatalokat, hogy egy igazi klub alakításán törjék a fejüket. 1907-ben végül a gyár vezetősége rábólint az ügyre, és 1907. március 12-én a Cudar Világ vendéglőben zászlót bont a Révényi Goldenstern Textilgyár Football Club, melynek tiszteletbeli elnökévé a gyáralapító Goldenstern Manfréd fiát Goldenstern Ignácot választják meg. A csapat a Horhonyos-réti pályán eleinte barátságos mérkőzéseket játszik, és mivel ezeken igen jól helyt áll, (az egyik legnagyobb siker az FTC-vel szemben elért 3-3-as döntetlen), 1910-ben beneveznek a harmadosztályú bajnokságba.

10-es évek

Ezekben az években a harmadosztályban szerepel a klub több kevesebb sikerrel, eleinte RGTFC, majd később egyszerűen Goldenstern FC néven. A legjelentősebb esemény ezekben az években az, hogy 1912-ben átadják a pálya nyugati lelátóját, mely háromezer szurkolónak biztosít helyet. Az avatómérkőzésen az MTK látogat Révénybe, és végül 4-2-es fővárosi siker születik.

20-as évek

1922-ben elkészül a Horhonyos réten a teljes stadion, melynek lelátóin immár nyolcezer ember buzdíthatja a Textilest, vagy az akkoriban elterjedt, és mind a mai napig használt becenevén a Goldit. A csapat az új stadiont méltóképpen ünnepli meg: először megnyeri az avatásra rendezett négycsapatos nemzetközi tornát (az ellenfelek az Austria Wien, a Győri ETO és az AC Milan), úgy hogy a döntőben 3-2(!)-re veri a Milant, majd 1923-ben feljut a másodosztályba. A következő esztendőkben aztán a helytállás és a bennmaradás a cél, amit a klub kiválóan teljesít.

30-as évek

Ezt az évtizedet méltán nevezhetjük a klub első aranykorának. A csapat először 1932-ben megnyeri a másodosztályú bajnokságot, majd öt éven keresztül vitézkedik az első osztályban, többször is dobogóközeli helyen végezve. (1934: 4. hely, 1936: 5. hely.) Ebben a szárnyalásban fontos szerepe van a korszak legendás játékosának, a 16-szoros válogatott Warsovszky Emilnek. A „Sánta” becenévre hallgató zseniális ballábas csatár 315 alkalommal húzza magára a klub arany-zöld szerelését, és 218 alakalommal zörgeti meg az ellenfelek hálóját. A hátvédek rémeként is emlegetett játékos a világháború előtt emigrál, és itthon megszerzett tudását több nagy külföldi csapatnál is kamatoztatja, irányítja többek közt a Benfica és az Osasuna gárdáját is. Távozása hatalmas űrt hagy maga után, a csapat kiesik az első osztályból, és egészen az ötvenes évekig nem is tudja visszaverekedni magát.

40-es évek

Az első osztályból való kiesés után újabb problémákkal kell szembenéznie a klubnak. A gyártulajdonos Goldenstern család a zsidóüldözések elől elmenekül az országból, az új, magyar tulajdonos pedig azt követően, hogy a csapat nevét megváltoztatja Révényi Textiles FC-re, nem nagyon akar a csapatra áldozni. Így nem meglepő, hogy a klubot a másodosztályból való kiesés szele is megérinti, ezt azonban sikerül elkerülni. 1942-ben a gyárat és klubot is a hadsereg veszi át, ettől kezdve a csapat Nagyturul Honvédségi Ruhagyár FC néven szerepel, de a háború végéig jelentősebb eredményeket nem sikerül elérnie. A háború után visszaveszik a Révényi Textiles FC nevet, mely a gyár államosítása után Vörös Március Ruhagyár FC-re, a csapat színösszeállítása pedig vörös-fehérre változik.

50-es évek

A klub csak 1951-ben kap új stadiont a lebombázott régi helyett, és másodszor is sikerül az a bravúr, hogy a stadion avatása utáni évben egy osztállyal feljebb lép a csapat. Az első osztályban most csak két évadot sikerül maradni, utána pedig a klub éveken át fel-le hintázik a két osztály között. Ebben az időszakban keletkezik a csapat himnusza, a Balázska Mihály dallamaira Karczagi László által írt Textiles-induló, mely azóta is minden meccs előtt felzúg a stadionban. (Igaz, a kilencvenes évek óta a legendás révényi metálzenekar a HORRIBLE PROHIBITION feldolgozásában):

„Jól megruházzuk az ellenfelet,

hét-nyolc a hálóba, s máris mehet,

süthet a nap, vagy hullhat a hó,

méretre készül a révényi zakó”

A korszak emblematikus figurája Rácz József, a legendás „Pupu”, aki kis híján az aranycsapat tagja lesz, de sajnos első és egyetlen válogatottsága alkalmával összeveszik Sebes Gusztávval, így többé nem hívják be. Rácz ezután a csapatnál marad, és 1962-es visszavonulása után évtizedeken át a csapat edzője lesz. Fontos esemény még ezekben az években, hogy a klub 1957-ben új nevet kap: innentől Révényi Textilgyár FC néven szerepel, és visszaveheti eredeti arany-zöld szerelését is.

60-as évek

1962-ben az éppen másodosztályú csapat irányítását Rácz „Pupu” veszi át, és ez jó döntésnek bizonyul, mert 1963-ban ismét elsőosztályú lesz a klub, majd nagy meglepetésre 1965-ben már bajnoki ezüstöt ünnepelhet. Bár a csapatnak az utolsó pillanatig megvan az esélye a dobogó csúcsára, de a zárófordulóban erősen bundagyanús körülmények között 3-2-es vereséget szenved az MTK csapatától, így az „aranyos” remények elúsznak. Miután pedig az „ezüstcsapat” több tagja is budapesti alakulatokhoz igazol, a Révény FC visszasüllyed a középmezőnybe, ahonnan évekig nem tudja felküzdeni magát.

70-es évek

Aztán a hetvenes években beköszönt a klub második aranykora. Rácz „Pupu” az évtized elején a csikócsapatból több fiatalt is felhoz a felnőttekhez, akik kiválóan beépülnek az együttesbe. A megújult gárda már 1971 megvillantja oroszlánkörmeit egy bajnoki negyedik hellyel, valamint egy MNK-kupa elődöntővel, de az igazi sikersorozat 1972-ben kezdődik. Először megnyerik a kupát (Népstadion 60 000 néző (!) Révényi Textilgyár FC-Ferencváros 2-1 Gsz: Tárnoki 22', 78'), majd 1974-ben ezt megismétlik (Népstadion 65 000 néző (!) Révényi Textilgyár FC-BP. Honvéd 3-0 Gsz: Tárnoki 7',61' Szabó III. 58'.), sőt ebben az esztendőben a bajnoki bronz is összejön. A fantasztikus menetelést egy újabb bajnoki ezüsttel koronázzák meg, majd a korszak zárásaként 1978-ban a harmadik helyen végeznek. A nemzetközi szereplés már kevesebb dicsőséget hoz a csapat számára. Mindkét kupagyőzelem után túljutnak az első körön (1972: RTFC-Dinamo Zagreb 2-2, 1-0; 1974: RTFC-Dinamo Tbiliszi 2-0; 2-1); de 72-ben a második kör után (RTFC-Olimpique Lyon 1-3, 0-4), míg 74-ben a harmadik kör után (2. kör: RTFC-FC Zürich 2-0, 0-0; 3. kör, RTFC-Valencia 2-2, 0-5) kénytelen búcsúzni a Goldi. A korszak legendás alakja Tárnoki László „Tarka”, aki 118 bajnoki és 5 nemzetközi porondon szerzett góljával beírja magát a gárda aranykönyvébe. Az évtizedben még egy fontos esemény történik a klub életében: a textilgyár új szentélyt építtet a sikert sikerre halmozó alakulatnak; a 12 000 férőhelyes Warsovszky Emil stadiont 1975. július 1-jén adják át, az avató-mérkőzésen a Szpartak Moszkva csapatát látják vendégül, az összecsapás 3-3-as döntetlennel zárul.

80-as évek

A „csodás évtized” után csöndesebb időszak következik a klub életében, a nyolcvanas években folyamatosan dobogóközeli helyeken végez a csapat, de a nagy kiugrás továbbra is várat magára. Ebben az évtizedben könyvelheti el a klub az első, nyugati csapathoz történő igazolást; ifj. Tárnoki László előbb az Eintracht Frankfurt, majd az Auxerre játékosa lesz.

90-évek

Ezek az esztendők sokkal mozgalmasabbra sikerednek, mint az előző dekád. 1991-ben a Révényi Textilipari Vállalat külföldi kézbe kerül, és felveszi a Carnotext nevet (Révény ókori római neve, a Carnotia alapján), és vállalja a klub szponzorálását, amely ettől kezdve Carnotext FC néven szerepel az élvonalban, nem is sikertelenül. Előbb Tárnoki László irányításával bronzérmet szerez az alakulat, majd immár Bácsi András edzősködésével harmadik, és sajnos azóta is utolsó kupagyőzelmünket ünnepelhetik. (Népstadion, 12 000 néző Carnotext FC Vác 0-0, tizenegyesekkel 4-3). A nemzetközi szereplés azonban gyorsan véget ér: az első fordulóban a Sparta Praha búcsúztatja a fiúkat (CFC-Sparta Praha 1-2, 0-3). 1995-ben aztán becsap a mennykő. A Carnotext csődbe megy, és már nem tudja tovább támogatni a klubot. A helyi önkormányzat szerencsére mentőövet dob a csapatnak, de ez csak a túléléshez elég; a meghatározó játékosok sorra elhagyják az ekkor Révényi FC néven szereplő klubot, amely innentől kezdve folyamatosan a kiesés ellen harcol.

2000-es évek

Az évezred nagyon rosszul indul az egykor szebb napokat látott klub számára, 2001-ben ugyanis a csapat kiesik az NB1-ből, és az önkormányzat is bejelenti, hogy innentől kezdve csak utánpótlás-nevelést hajlandó támogatni. Mivel tőkeerős befektetőt nem sikerül találni, a klub gyakorlatilag megszűnik létezni, az a veszély fenyegeti, hogy csak a megyei harmadosztályban indulhat. Szerencsére azonban néhány helyi vállalkozó összefog, és Goldi 1907 FC néven újraszervezik a csapatot, és sikerül megvásárolniuk egy másik, épp csődbe ment klub másodosztályú indulási jogát. A csapat két évig szerepel a másodosztályban, aztán 2003-ben újabb jelentős változások történnek. A Goldi megnyeri a bajnokságot, és újra kivívja magának az első osztályú indulás jogát, a csapat tulajdonosa pedig a milliárdos üzletember, Pethő András lesz. Az Eurocredit RT azóta rengeteg pénzt fektet a klubba, az új stadion engedélyeztetési fázisba ért, a csapat pedig gyökeret vert az első osztályban. Jelenleg Zolnay Károly irányításával csapatépítés folyik, amíg az újonnan szervezett akadémia diákjai nem érik el az NB1 színvonalát, a csapatot tehetséges, külföldi játékosokkal próbálják erősíteni. A lehetőségek tehát adottak a csapat számára, hogy újra múltjához méltóan szerepeljen, és bízunk benne, hogy ez hamarosan így is lesz.