-Na csopvez úr, látom, mit játszottatok tegnap, gratulálok! A United ellen azért nem lesz ilyen könnyű dolgotok!

-Ne viccelj, Imikém, a Barca szénné aláz mindenkit, főleg a beltenyész angolokat!

Gyönyörű tavaszunk van, ami az időjárást illeti - nem csoda, hogy hétvégente a labdarúgás szerelmesei veszik birtokukba a helyi sportpályákat és persze a közparkokat, grundokat. Mivel Tiborotok is lassan tizenöt éve rendszeresen látogatja kis hazánk nemzeti bajnokságaiban vitézkedő, egykor szebb napokat is látott csapatok mérkőzéseit, nem igényel hosszas kutatómunkát a most induló (folytatódó) sorozat összeállítása. Elsősorban a szurkolókra szeretnék összepontosítani, de biztos sor kerül a jövőben néhány játékos bemutatására is.

Az ultrák zsargonjának felidézésekor a 90-es évek kultikus magazinja, a 3. Félidő fanzine speciális nyelvezete is sokat segített. Ma is létező honlapjuk csodálatos korrajz.

Azzal kezdődött, hogy olasz mintára megalakultak az első ultracsoportok (legelsőként az Ultra Red Boys Kispesten), akik már akkor kikérték maguknak az Üllői útra és a régivágású szurkolókra utaló B-közép megnevezést. Ehhez jöttek az "angol stílus követői", a huligánok. Mindez az itthoni közegben egész jól is nézett ki, mert akkoriban még könnyen összejött a pályákon a kritikus tömeg, bármelyik vonalról is legyen szó.

Hogy olasz-vagy angolfan lesz-e az ember, az nagyon sokszor már a születéskor kódolva volt: a sötétebb komplexiójúak boldogan zselézték hátra olaszosan bohó göndör fürtjeiket, a véletlenül világosabb színösszetételű egyedek pedig szívesen követték inkább az északiasabb irányzatokat.

Persze a kisebb szurkolótáborok (MTK, Vác, Csepel...) már akkor is inkább aranyosak voltak a legfeljebb egy iskolai osztálynyi létszámukkal, de ők is igyekeztek. Ellenséges kapcsolatot is csak egymás között építettek ki: "legendás" háború zajlott pl. a Csepel és a Vác tinédzserkorú szurkolói között.

Nézzünk hát pár jellemző mondatot a kisebb táborok képzeletbeli bemutatkozásaiból, élménybeszámolóiból (direkt kitaláltam-keverem őket, mielőtt bárki jobban tudná):

Bemutatkozás:

Példaképeink az olasz ultrák, azon belül is a Milan szurkolói az azonos szín miatt.

A csoportban nem foglalkozik senki a politikával, egyetlen közös pártunk van: a Budafok LC!

Nem kenyerünk az erőszak, csakis a csapatért szurkolunk és harcolunk.

A látványokat (koreó, konfetti, kiírás) csak és kizárólag a csapatért csináljuk, más szurkolótáborok véleménye NEM ÉRDEKEL! 

Élménybeszámolók a hazai oldalról:

A kelenföldi kemény mag már órákkal a meccs előtt a törzshelyüknek számító Izsáki borozóban hangolt. Rendre felharsantak a Kelenföld FC-t éltető és az ősi rivális Józsefváros TC-t szidalmazó rigmusok, amibe az idősebb korosztály is be-bekapcsolódott.

 A mérkőzés előtt egy órával megindultunk a Szentély felé. Létszámunk 8 és 20 (!!!) között mozgott, így teljes utcaszélességben vonulhattunk a békés járókelők megrökönyödésére. A stadionban befutott idővel a nagytétényi és városmajori szekciónk is.

Szektorunkat nagy műgonddal díszítettük fel: kihelyezésre került a szokásos drapink mellett egy, a vezetőségnek szóló kiírás is ("FÁBIÁN: NEM A ZSOLDOSOKRA!", valamint Március 15-re való tekintettel egy Magyar zászló.

A kezdősípszónál mintegy 10 kg (!!!!) konfettivel köszöntöttük a csapatokat, valamint kétrudasaink is bevetésre kerültek.

Bevetettünk a repertoárunkból mindent: volt hajlongás, háttal szurkolás, pogó is, de csapatunk ma sajnos nem tudta itthon tartani a 3 pontot.

Amikor a meccs után a Kelenföldre elutazó 5 józsefes (elég gyanús származású) szurkolót kérdőre vontuk, hogy mit üzengettek, akkor azt állították, hogy azok nem ők voltak. Remélhetőleg legközelebb a távolmaradó fotelszurkolóikkal is meg tudjuk beszélni a félreértést.

"Megy a gőzös..." - A Joe City Ultras Kelenföldön:

Felfokozott hangulatban készülődtünk a Fiúk kelenföldi vendégjátékára, hisz' az odavágón 1-2, magáról megfeledkezett vendégszurkoló a rendezők mögül nagyon bátran cigányozta a mieinket. Érdekes módon amikor később összefutottunk velük a Tünde presszóban, akkor csak a magyarázkodásra tellett nekik.

A Joe City Ultras találkozóján aztán mégis mindössze 10 fő (!!!) jelent meg, a többiek családra, sulira, melóra, stb. hivatkozva lemondták a részvételt. Innen üzenjük nekik, hogy ne csak a Tarda Drastici ellen legyen nagy a mellény, meg amikor jobban megy a csapatnak a szekér!

Útközben számtalan kocsmába betértünk elfogyasztani egy-egy hűsítő malátaszörpöt, és mindenhonnan szuvenírekkel (hamutartó, étlap, poharak) megarakodva távoztunk.

Kelenföldre megérkezvén azonnal feltűnt a kerület ápolatlansága, igénytelensége. A járókelők általában vagy fekete bőrűek, vagy szellemileg visszamaradottak voltak.

A bejáratnál kettőnknek sikerült beszökni, a többi 8-nak pedig elfogadták a diákújságírói igazolványát, úgyhogy a Kelenföld FC vendégei voltunk ezen a mérkőzésen is.

Frappáns kiírással is készültünk az újbudai vendégjátékra: "ÉPÜLŐ METRÓ? BETEMETNI, AMÍG NEM KÉSŐ!" - melynek láttán több "dunántúli" heves mutogatásba kezdett.

A szurkolásba mindenkit be sikerült vonni: fej fölötti tapsolással, hosszú tapssal harsogtuk túl az igen fáradt csoport benyomását keltő hazaiakat. A mérkőzés végén hiába próbáltuk meg őket bevonni egy közös hullámzásba, csak köpködésre tellett.

Ismét megdobbant a Józsi-szív: csapatunk megérdemelten gyűjtötte be a 3 pontot és hagyta el újfent győztesen a kelenföldi pályát.

Kb. ilyen hangulatban teltek az évek ezeknél a lelkes, fiatal szurkolóknál - Budapesten belül minden nagyra felnézni, minden kicsivel japánkodni. Bár az egyetemet, párkapcsolatot meg a munkát is össze lehetne egyeztetni a szurkolással, a legtöbben húszas éveik elejére mégis lekopnak.

A lekopás egy másik fő oka lehet még az agyelszívás: aki ráun arra, hogy minden vidéki városban az ő tízfős sihederhordájukon próbálják a helyiek minden sérelmüket (A mi pénzünkből építik a metrótokat, hogy vágná le a váltó a lábad!) megtorolni, az előbb-utóbb belilul vagy bezöldül, és inkább úgy megy vissza ezekre a helyszínekre, hogy már tartanak tőle. Magyarul: beáll a nagyobb pesti szurkolótáborok közé és már  komolyabb aggodalmak és szervezőmunka nélkül látogathat el bárhova.

Folytatás biztos lesz, de hogy miről, még nem tudom. Gondolkozom a nagy táborokon, no meg a jó focit kedvelő BL-faneken is, akik a srácokkal összegyűlnek rúgni a bőrt néhány szombat délelőtt a kispályán.

Sempre Kelenföld, merda Józsefváros - No alla violenza! :-)